Na az volt, hogy péntek reggel hazamentem, mert szombaton volt szupertitkosbitkos lánybúcsúszervezés. Háhá azt hittétek hogy most mindent elmondok, mi? De neeeem :P
Anyával szombat délelőtt elmentünk kirándulni egyet. Elmentük busszal Ómassáig, onnan pedig legyalogoltunk Lillafüredig. 2 órát bóklásztunk, szerencsére majdnem végig erdőben tudtunk menni. Nem szeretem a kényszerű közúti sétákat. Egyszer picit elkezdett csöpögni az eső, akkor szerencsére megúsztuk, aztán Anya biztos, ami biztos leszedett 2 nagy útilaput, hogy ha esne az eső, az majd ernyőnek kiváló lesz. Az egyik lapun találtunk egy nagyon cuki pici csigát. Nem sokkal később kicsit jobban elkezdett esni, és kiváló lapuinkat használva száraz buksival jutottunk be egy fa lombja alá. Ez egy erdőben nem túl meglepő, de ekkor épp a közúti részen tartottunk, ott pedig nem volt hová lehúzódni. Itt alig 1-2 percet várakoztunk, az eső alábbhagyott. Később még hallottuk, de ekkor már beértünk az erdei ösvényre, ahol minket már nem érhetett el. Lillafüreden érkezett a nagy zápor, akkora viszont pont elértünk a fedett buszmegállóba. Reggel még egyikünk sem gondolta volna, hogy esni fog, tiszta volt az ég, aztán tessék. De nagyon jót kirándultunk, régóta várom már az ilyet.
Aztán délután találkoztunk a lányokkal. Úgy mentem a Frei Caféba, hogy olyan ausztrál mogyorós csokit fogok inni, mint a múltkor, aztán végül egy körtés limonádé elgyengített. A csokit nem hagyhattam ki, de most mégis a kókuszosat próbáltam ki. Komolyan mondom, ezek a csokiitalok a legjobbak evör.
Ezen a héten kulturálódtam is kicsit a modern irodalomban, elolvastam Dan Brown Angyalok és démonok c. könyvét. Baromi hosszú, de zseniális, csak ajánlani tudom. Nem lehet lehetenni, olyan izgalmas, de ami engem a legjobban lenyűgözött benne az az, hogy valami elképesztő háttérmunka lehetett mögötte. Ez tipikusan nem az a könyv, amit csak úgy kitalál az író, és puszta kedvtelésből megír, és bár hossza ellenére nem nehéz olvasmány, egy tízévesnek még bőven nem ajánlanám. Ezt meg kellett tervezni, rengeteg utánajárást, pontos dokumentációt igényelt, és az olvasóból is kiváltja a gondolkodó embert. Teljesen le vagyok nyűgözve.
By the way kedden állásinterjúra megyek, és kell készítenem egy ppt-t amiben mesélek az eddigi tudományos munkámról. Kicsit zavarban vagyok, nem tudom a pszichológusok és kognitív tudósok mennyire fogják érteni és értékelni ha fluoreszcenciát, elektronmikroszkópot és filamentumokat fogok emlegetni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése