Évértékelés

December és a 2014. év utolsó napja van, épp itt az ideje évértékelést tartani.

Megpróbálom magamtól felidézni az idei év eseményeit, aztán pedig néhány mém-kérdésre is válaszolok.

Az idei évre az volt a fogadalmam, hogy többet fogok mozogni, sportolni, jobban odafigyelek a fizikai állapotomra. Ezt nagyon jól el is kezdtem, itt is voltak hegyek és völgyek, sajnos az utóbbi 3 hónapban mélyföldre értem. A kitűzött célomat március-április környékén elértem, és ebbe kicsit beletunyultam, aztán az év legnagyobb hőstette az volt, amikor  szeptemberben az 5vös 5km futóversenyen életemben először egyben 5 kilométert "futottam". Továbbra sem nevezném futásnak, mondjuk annyira volt futás, mint amennyire a Teknősöm gyorsul a szárazföldön. De megcsináltam, nem álltam meg, és ebben az évben erre vagyok a legbüszkébb.

Kitűzött cél volt az angol felsőfokú nyelvvizsga is. Akkor még azt hittem, májusban megcsináljuk, végül július lett belőle, de legalább elsőre sikerült mindkettőnknek, igazán fantanszikusak vagyunk.

Szokott lenni ezekben az évértékelő mémekben kérdés az idén megismert emberekkel kapcsolatban. Azt tudom mondani, hogy Herceg munkatársai közül volt szerencsém néhányakhoz, őket nagyon megkedveltem, szoktunk is velük társasozni, csuda mókásak. Biztosan volt még 1-2 új arc, de őket nem ismertem meg annyira, hogy már nyilatkozzam róluk.

Az év legörömtelibb eseménye Luca baba születése volt, aki Herceg egyik unokatestvérének leánykája. Nagyon bájos az ő kis családjuk, őket is nagyon megszerettem. 

A legnagyobb krízis az volt, amikor néhány hónappal ezelőtt egyáltalán nem voltam biztos abban, hogy lesz mit leírni a szakdolgozatomban, úgy tűnt, minden műszer ellenem játszik, de aztán csak összejött, és ma, az év utolsó napján már a két bekötött példány is megvan.

Volt néhány "utolsó" esemény is ebben az évben, ami leginkább a végzésemhez köthető. Ez volt az utolsó félévem az egyetemen, túl vagyok az utolsó előadásokon, az utolsó gyakorlatokon, és azt hiszem, az utolsó "jaj csak ez legyen meg" élményen is. Még nincs vége teljesen, mert 8-án lesz még egy vizsgám, utána pedig 29-én az államvizsga, de akárhogy is, én már elköszöntem a tantermektől.

Karácsony előtt 3 héttel az egyik este úgy pakoltam el magam után a sotés laborban, hogy itt már nem fogok mérni, a fluorologtól is elköszöntem. Egy héttel később, pénteken pedig úgy jöttem el, hogy a szakdogám tartalmi része kész, és az itteni munkám véget ért. Másfél évig dolgoztam itt.

Szakmailag egyébként úgy érzem, ez az év hozta meg számomra a legnagyobb fejlődést. Posztert vittem a Bolyai Konferenciára, előadtam az Eötvös Konferencián, Genetika és molekuláris biolgia szekcióban második helyezést értem el az Orvosi Egyetem TDK konferenciáján, és, bár ez már nem az idén esedékes, de talán még publikálni is fogok tudni.

Az idei év egyik legjobban várt eseménye, a közeli baráti körünkből való első esküvő. A lánybúcsú is szuper volt, szerintem mindenki örömmel emlékszik vissza rá, hasonlót szeretnék majd én is. Az esküvőn pedig igyekeztem mindent megfigyelni, hogy mit kéne nekünk is így, vagy máshogy. Tücsök csodaszép menyasszony volt, remélem én is ilyen szép leszek majd.

Az augusztusi nyáridő nekem nagyon sok szervezni valót hozott, ugyanis akkor vetettem bele magam abba, hogy az esküvőre zenekart és ceremóniamestert keressünk. Már csak ruhát kellene találnom (meg még egy csomó szervezni való van), de ez is januárra fog tolódni.

Zenei téren az év újítása az volt, hogy először (de rögtön kétszer is, ha jól emlékszem) jártam az A38-on. Egy Subscribe és egy Victor Wooten koncertet hallgattunk meg. A Subinál úgy rémlik, a hangosítás nagyon nem tetszett, a Victor Wooten koncert viszont életem eddigi egyik legjobb koncertélménye volt. Remélem, lesz majd még alkalmunk meghallgatni élőben.  

Az idei év legjobb élménye és egyben legnagyobb, mégis könnyen kiheverhető csalódása a légiforgalmi-irányítóképzés volt, ahová jelentkeztem, önéletrajzom alapján visszahívtak, az első teszten, ahol az emberek kb. 90%-át szórják ki, átjutottam, a második körben viszont elvéreztem, mert túl precíz voltam. Hát igen, ebbe is bele lehet bukni, de szerencsére mára már túltettem magam rajta, ha így kívánta a sors, akkor ehhez igazodom.

Kifogytam a mondanivalóból, most jöjjön a mém, de csak azok a kérdések, amire még nem válaszoltam.

Milyen országban jártál 2014-ben?

Sajnos nem jutottam el sok helyre idén, de egy napra átugrottunk Ausztriába, és az egyik legszebb kirándulós élményem az volt, amikor Írottkőhöz mentünk fel, pont a két ország határán.

Mit szeretnél 2015-ban, ami hiányzott 2014-ben?
Több olyan időt, amit nem az iskolai tanulással kell töltenem. Azt hiszem, ez nem lesz nehéz.

Tavaly ilyenkorhoz képest boldogabb vagy szomorúbb vagy?
Nem emlékszem a tavaly ilyenkori állapotra, de azt hiszem, boldogabb. Mindjárt befejezem az egyetemet, a szakdoga már a kezemben van, jövőre férjhez megyek, és ha minden jól megy, dolgozni kezdek. Engem ezek a várható események boldoggá tesznek.

Híztál vagy fogytál?
Először fogytam, ahogy terveztem, így az év végére viszont a sok stresszhelyzetben elfogyasztott csokitól és a sok karácsonyi sütitől sajnos híztam.

Gazdagabb vagy szegényebb vagy?
Tegnap kaptam a banktól SMS-t, hogy kamatjóváírás címen 17 forintot kaptam!!!

Anyagilag egyébként egyértelműen szegényebb vagyok, ugyanis idén egyetlen forintot sem kaptam. Nem volt ösztöndíjam és a sotén is ingyen dolgoztam. 

Mit szerettél volna többet csinálni?
Túrázni! Szeretném megkérni minden túrázásra hajlamos ismerősömet, hogy menjünk gyakrabban, mert nem állapot, hogy egy évben csak kétszer van a lábamon a túrabakancs.

Mi volt a kedvenc tévéműsorod 2014-ben?
Bár nem TV-ben néztük, de két sorozatot tudok mondani, az egyik a Modern Family, a másik pedig a Butális Fizika/Biológia/Kémia, mindenkinek ajánlom.

Mi volt a legjobb könyv, amit idén olvastál?
Dan Brown: A daVinci kód, Angyalok és démonok

Hány éves lettél az idén, és mit csináltál a szülinapodon?

23 éves lettem, és bevallom, hogy egyáltalán nem emlékszem rá, azt tudom, hogy Szaszyval és Verébbel ettünk tortát, de nem pont aznap. Azt hiszem, idén nem volt tortám. Arra sem emlékszem, mit kaptam, pedig biztos nagyon örültem neki.

Karácsonykor

Olyan sok szuper ajándékot kaptam/kaptunk az idén, hogy csuda! Már alig várom hogy mindet ki lehessen próbálni és használni lehessen.

Itt van egy ilyen karácsonyi mém, nem rakom bele az összes kérdést, csak amire tudok válaszolni.

1) Kedvenc forrócsoki-ízesítésed?

A mogyorós nagyon finom, de ahhoz, hogy kedvencet válasszak, mondjuk meg kéne kóstolnom még néhányat.

2) Mi volt a legkedvesebb gyerekkori ajándékod?
Azt tudom, hogy egyszer kaptam egy fehér, pórázánál fogva "távirányítható" kutyát, tudott menni és ugatni. Nem játszottam vele túl sokat, de még megvan, és ez valahogy megmaradt az emlékezetemben.

3) Mi az a kézzel nem fogható dolog, ami örömet okoz számodra az ünnepekkor?
Az ajándékok becsomagolása, és megnézni, ahogy kibontják az ajándékot, és boldog lenni attól, ahogy a másik örül a kapott dolgoknak.

4) Mi a karácsonyi napirended?
Jó esetben 24-ére már minden ajándék be van csomagolva, és 23-án a sütik is elkészülnek. Utóbbi két évben bejgli és mézeskalács készült. 24-én ebéd itthon, semmi extra, itthon nem pörgetjük túl a karácsonyt. Délután megérkeznek Hercegék, kocsiba pattanunk és irány Patak. Ott némi kipakolás (rendszeresen akkora pakkokkal érkezünk, mintha egy heti külföldi nyaralásra mennénk), majd konyhában beszélgetés után következik az ajándékbontás. Ilyenkor mindenki nagyon örül, hogy milyen szépet adott-kapott. Utána jön a karácsonyi vacsi, ahol rám persze mindig külön kell főzni, mert nem kérek sem borlevest, sem tatárbífszteket, sem halat, sem curryt. Sütiből viszont cserébe mindent megkóstolok. Az esti pukkadozást még egy kevés beszélgetést követi, de már olyan kajakómába esik mindenki, hogy inkább megyünk aludni. Meg még egy kicsit nézegetni, hogy mit kaptunk. Másnap reggel kései reggeli, utána kis kirándulás a kutyákkal, aztán ebéd, aztán második ebéd, és utána hazajövünk. Herceg itt marad nálunk, 26-án pedig náluk ebédelünk.

5) Kedvenc karácsonyi süteményed?
A bejgli (diós vagy mákos, mindegy), a mézeskalács, zserbó, a marcipános trüffel, amit Herceg anyukája készít, a juthúrós rudak / pogácsa, amit Herceg vagy az ő nagynénje készít, a kókuszkocka, amit Herceg forgat csokiba, meg miiinden.

6) Hogy öltözöl fel az ünnepekre? Mennyire figyelsz a külsődre?
Nekem nagyon kevés olyan öltözékem van, amiben igazán csinosnak érzem magam, ráadásul most az utóbbi 1 hónap stresszjében kicsit meg is híztam, de azért igyekszem csinosnak lenni, és az ünnepi hangulathoz öltözni, de semmiképp sem a hagyományos "ünneplős".

7) Kedvenc karácsonyi dekorációd?
A fehér színben világító fenyők és a négyszínű fényfüzér, amivel a pesti lakást díszítjük.

8) Hazai vagy külföldi előadók karácsonyi dalait hallgatod ilyenkor?
Az ajándékcsomagoláshoz szoktam zenét hallgatni, átalában valami vidám, pörgős zenét, aminek amúgy semmi köze a karácsonyhoz, és szerintem inkább külföldi. Pl. a Ska-P vagy a Lostprophets kiváló ilyen célokra.

9) Mi a karácsonyi kívánságlistád első, legvágyottabb darabja?
Kiskutya.

10) Miért szereted ezt az ünnepet?
A Patakon töltött vidám családi összejövetel miatt.

11) Mi a kedvenc karácsonyi ízkombinációd (pl. alma-fahéj, szilva-pulyka)?
Dió-baracklekvár-csoki, köznapi nevén zserbó.

12) Melyik a kedvenc Karácsonyiének-feldolgozásod?
A vokálos karácsony, egyben, minden egyéb karácsonyi dalt utálok.

13) Kedvenc szaloncukor-ízesítésed?
Tavaly kóstoltam valamilyen milkás, belül folyós csokis szaloncukrot, na az mindent vitt.

14) Van olyan karácsonyi étel/édesség, amit ki nem állhatsz?
A borleves, a tatárbífsztek, a currys hal, de ezt montha már említettem volna. Ja, és a töltöttkáposzta, amit kb. 5 évente egyszer eszek meg. Ez az az év volt. Egyébként minthogy nálunk nem nagyon volt ünnep ez a karácsonydolog, az ünnepi ételekben sem nagyon vagyok járatos.

15) Milyen ajándékkal lehet kikergetni a fél világból?
Az olyanokkal, ami csak a port fogja és másra nem jó. 

Karácsonyi sütigyártás

Úgy indult, hogy az idei bejgli nem lesz egy díjnyertes példány. Ezt most kivételesen Anya készítette egyébként. Mindig szét szokott repedni a bejgli, mint a túlfőtt virsli, de most 4-ből 3 egészben maradt, kicsit összenőttek ugyan, de nagyon szépek lettek. Épp a konyhában voltam, mikor Anya a diótölteléket kente a tésztára, és mondtam neki, hogy ez a töltelék nagyon kevés. A mákot mondjuk nem láttam, viszont 5 perce kóstoltam, húúúú de gyönyörű lett a belseje, jóóó sok a töltelék, tészta alig, ettől lesz igazi a karácsony, ha már hó nincs!
Én mézeskalácsot készítettem, btw, pár perce fejeztem be a díszítést, nem is díszítettem ki az összeset, olyan sok lett, és szépek, és finomak, és holnap megyünk patakra, és olyan jó ajándékaim vannak a többieknek mind.

Kezdődhet a pihenés

Reggel 5.45-kor, sötétben kelni nem jó.
Karácsony előtt két nappal reggel vizsgázni menet a H atom energia-felhasadásain gondolkozni szörnyű.
Kijönni a vizsgáról azzal az önbizalommal, hogy ójessssz igen ez sikerült, az atomkvantum, ettől rettegtem, de mostmáraztán ide nekem azt a fizikus diplomát, nagyon jó.
Vizsga után Anyával Pesten karácsonyra valók után nézelődni felüdülés.
Délután nyugodt lélekkel megpihenni a hazavonat előtt csodás.
Estére hazaérni, és kipakolni megnyugtató.
Beleélni magamat a laza pontozásúnak tűnő vizsga nagyonjóságába túlzás, majd megtudni a vizsgaeredményt, - hármas - csalódás. Belegondolni, hogy két és fél éve az első 4 hét után feladtam, második évben felvenni nem mertem, most pedig valóban nem pontos tudással hármassal biztosan megcsináltam, tényleg király. Valójában tényleg büszke vagyok magamra, amiért ezt én meg tudtam tanulni. Amiért már nem félek a másodrendű parc. differenciálokat meg integrálokkal, meg e-adokkal, meg óriási kitevőkkel telepakolt egyenletektől és képletektől. Én egyedül kitaláltam, megértettem, és megtanultam, amennyire csak tőlem tellett.
Este alvás helyett karácsonyi ajándékokat gyártani és csomagolni boldogító,
negyed egytől erről bloggolni álmosító.

Holnap bejgli-gyártás és szakdolgozat-simogatás... alszom most inkább.

Reméljük hosszú lesz

Azt mondta az index, meg a Huffington Post, hogy van 8 dolog, ami bizonyíottan hozzájárul a hosszú házassághoz. Gyorsan elemzem, még mielőtt a meghívókat kiosztjuk.

1. Az olcsó esküvő.
Kinek mi számít olcsónak ugyebár, celebékhez képest a mi esküvőnk aprópénz lesz, a saját realitásunkban viszont sírunk, hogy mennyibe fáj ez nekünk. Sokba, nagyon sokba. Már csak a násznép bőkezűségében bízhatunk.

2. Ha online ismerkedett meg a párjával, nem csak kevésbé valószínű, hogy elválnak, de a kutatások szerint elégedettebbek is lesznek a házassággal.
Nem online kerültünk egymással köszönőviszonyba, de a kapcsolatunk kiindulópontja az a 12 órás beszélgetés volt, MSN-en, mert akkor még az volt. Utána pedig heti egyszer találkoztunk, amikor Herceg hazajött, hétközben pedig rengeteget beszéltünk MSN-en.

3. Az persze nem jó, ha az életüket is online élik, a Bostoni Egyetem kutatása szerint ugyanis a közösségi oldalak túlhasználata elégedetlenséghez és váláshoz vezethet. A kutatók arra jutottak, hogy a közösségi médiát sokat használók 32 százaléka gondolt már arra, hogy elhagyja a párját, míg azoknak, akik egyáltalán nem látogatnak ilyen oldalakat csak 16 százalékának fordult meg a fejében hasonló.
Az, hogy már több, mint 4 éve lakunk együtt, remélem bíztató jel. Sok párral ellentétben mi a közösségi oldalakat nem spammeljük tele a mindenféle szerelmes üzenetekkel, ezt meghagyjuk magunknak.

4. Ha együtt néznek filmeket és utána meg is beszélik, amit láttak, különösen, ha romantikus filmekről és a bennük ábrázolt kapcsolatról van szó, akkor meredeken csökken annak a valószínűsége, hogy elválnak.
Mindig mindent megbeszélünk, megkérdezzük egymástól, hogy "hogy tetszett", meg "mi tetszett benne a legjobban".

5. Ha reagálnak a párjuk random, és kissé zavaró megjegyzéseire, tehát például nem azt mondják, hogy "hagyjál, dolgozom", amikor a párjuk a legviccesebb YouTube videót akarja megmutatni önöknek, akkor jó eséllyel boldog és hosszú lesz a házasságuk, mert a párjuk megkapja azt a pozitív figyelmet, amire vágyik.
Nálunk a legnagyobb munkában is rendszeresen felkiált valaki, hogy "gííí, gyereee!" és akkor oda kell menni, mert tuti valami cukiság figyel a másik monitorján.

6. Ha a veszekedések során a "mi" személyes névmást használja az "én" és a "te" helyett, jó úton jár.
Milyen veszekedés?

7. Ha szuperlatívuszokban gondolkodik a párja jó tulajdonságairól, sőt, piedesztálra állítja őt, szintén nem lesz baj.
Szerintem senkinek semmi kétsége arról, hogy Herceg a legjobb ember a világon, senki nem találhat nála jobb barátot, egy lány pedig nem találhat nála jobb vőlegényt/férjet. Remélem, ha majd lesznek gyerekeink, ő lesz a világ legjobb apukája.
Én meg nemtom, jól főzök.

8. Ha olyan dolgokat kell csinálni a szabadidejükben, amit mindketten élveznek, még akkor is, ha ez külön tevékenységet jelent, az ugyanis, ha az egyik fél ráerőlteti a másikra a hobbiját, csak ront házasság túlélési esélyein.
Játékjátékjáték!

Azt hiszem 7:1-re nyertünk. 

Kritikus

Már kedden megírhattam volna, hogy túl vagyok az atomkvantum gyakzéhán, de nem tudtam, mit írjak, mert ilyen bizonytalanságot rég éreztem már. Mivel pénteken van a pótzh időpontja, azt lehetett tudni, hogy a zh-eredményeket szerdán vagy csütörtökön tudjuk meg. A keddet még átvészeltem, szerdán viszont egész nap, ahányszor eszembe jutott, teljesen összeszorult a gyomrom, komolyan fizikailag is megviselt ez az aggódás. Tényleg úgy éreztem, hogy teljesen a kritikus pontban vagyok, és ha szerencsém van, a kettes felé billen a mérleg, ha nincs, akkor elbuktam ezt a zh-t, a pótzh-ra már nem fogom tudni honnan megtanulni, amit most nem tudtam, nem mehetek el vizsgázni, a gyakuv január 2-án lenne, ha az se sikerül akkor borul az egész végzés, nincs abszolutórium, nincs munkahely, és még a következő őszi félévért fizetnem is kell. Szóval nem kicsi tétje volt a dolognak, és ma reggel megérkeztek az eredmények.

Hát nem kettes lett. Négyest kaptam (!!!), nem értem, hogy kaphattam ennyi pontot, azt hittem, amit leírtam még abban a formában nem értelmes, de ilyen ez a kvantummechanika, hogy aminek nincs értelme itt az is jó, de végre nyugodt lélekkel tanulhatok a vizsgára. Pfúúúúú....

Vizsga - zh

Ma van a vizsgaidőszak első napja, és nekem máris van egy ötösöm!

Holnap írjuk a 2. gyakzh-t atomkvantumból. Sajnos az aha-élménysorozat félbeszakadt egy ponton, úgyhogy remélem, a spinállapotok számolgatása csak 1 feladatban lesz, és annak is lesz olyan része, amiben normálni kell, mert azt tudok. A többi feladat meg legyen hullámegyenlet-felírás, meg kommutátor-számolás, meg mátrixelem-számolgatás harmonikus oszcillátorra, mert azokat tudom. Elfáradtam.

Schrödinger

én: kész vagyok az első feladattal! sikerült!
Herceg: megoldottál egy típuspéldát? milyen típuspélda volt?
én: az egydimenziós Schrödinger-egyenlet megoldása
Herceg: te megoldottad az egydimenziós Schrödinger-egyenletet? mi azt sose oldottuk meg, 40 éve nem oldotta meg senki a Műegyetemen... mi csak úgy néztük :D
én: ... :D na jól van, akkor most megyek és megoldom a Schrödinger egyenletet Dirac-delta potenciálban is :D

56. oldal

én: 9gag-en van egy kép egy játékról: "nyisd ki a hozzád legközelebb lévő könyvet a 206. oldalon, és az első mondat leírja a szerelmi életed." Most kezembe vettem a legközelebbi könyvet, de csak 178 oldalas.... :(
Herceg: ó :D 56. oldallal is működik ám a játék!
én: tényleg? .... *lapozás* ...  "Az alagúthatás és a pásztázó alagútmikroszkóp"... Amúgy az alagúthatás arról szól, hogy a dolgok oda is bemennek, ahová klasszikusan nem mehetnének :D

*sírvaröhögős*

Mindenvan!

Húúú srácok, annyi minden történt, azt sem tudom, melyikkel kezdjem, bazihosszú poszt lesz ez.

Kezdjük a szakdolgozattal és a munkahelyi dolgokkal, az most a legaktuálisabb (nem mintha a többi nem friss hír lenne). Ma vot egy mérésem, a végén pedig úgy pakoltam el a laborban, hogy ez volt itt az utolsó mérés. Még a jövő hét tartogathat meglepetéseket, de remélem, ez az állapot így marad, és akkor én itt, a SOTÉ-n, ebben a laborban a labormunkámat ezennel befejezettnek nyilvánítom.

Remekül haladok egyébként a szakdolgozat megírásával, amit a jövő hét pénteken szeretnék leadni (jan. 5. a határidő, de se érdemi munkára, se javítgatásra nem lesz alkalom a 22-től kezdődő ünnepi időszakban). A legjobb amúgy az, hogy most érzem hozzá az erőt, és azt, hogy ennek a dolgozatnak lesz értelme, 5 féle mérési módszert írok le benne, ennyiről fogok tudni eredményt prezentálni. Nem kell világmegváltó dolgokra gondolni, ha röviden szeretném összefoglalni a dolgozat fő kérdését, kb. annyi lenne, hogy ez a mutáns a hosszútávú célokra megfelel-e vagy sem, és a válasz az lesz, hogy igen.

A SOTÉ-n teszek majd még látogatást néhányszor, mert itt, ebben a témában jelenleg én vagyok az egyetlen, aki az aktivitás mérést tudja, meg szerintem a többi módszerben is elég sok tapasztalatot gyűjtöttem ahhoz, hogy ha véletlenül új ember kerül a helyemre (nem hiszem egyébként), akkor én fogom tudni "betanítani".

Apropó utolsó mérés: ez az utolsó szorgalmi időszaki hét a félvben, nekem pedig ez az egyetem végét is jelenti. Az utolsó előadások. Elképesztő. Már majdnem hiányzik, pedig holnap még van egy órám. Vége minjárt. A záróvizsgám jan. 29-én lesz, ami megnyugtatóan későn van.

Ami pedig a leendő munkahelyemet illeti, még nincsen fix helyem, de jelentkeztem egy állásra, egy friss Lendület-csoportba az ELTÉ-n (a francba hogy nem bírok elszakadni tőle), ahol ha minden igaz, bioinformatikusnak állnék. Mikor az önéletrajzomhoz összeszedtem az ilyen irányú ismereteimet, meglepően sokat találtam, legalább 5 olyan tárgyam volt, ahol vagy bioinformatikát tanultam, vagy programoztam valamit. Tegnapelőtt elektronmikroszkópozni voltam az ELTÉ-n, és összefutottam a csoportvezetővel, és úgy tűnt, egész jó esélyeim vannak. Januárban kiderül.

Új téma: eljött az ideje a szokos éves évtizedenként egyszeri hajvágásnak. Elmentem egy fodrászhoz, aki, nem fogjátok elhinni, tényleg annyit vágott le a hajamból, amennyit kértem! Úgyhogy most szép, egészséges és jó illatú a hajam. Készítettem ilyen előtte-utána képet. Sajnos mivel nem vagyok egy gyakolott szelfiző, a tükörben hátulról fotózás még nem megy elég jól, de azért talán látszik valami.

Következő: megvannak a meghívók, gyönyörűségesek, szerintem imádni fogja mindenki aki kap belőle. Aki kap, ugye, mert nem kaphat mindenki... vagy mégis? Az történt, hogy két féle meghívót rendeltünk, az egyikből x, a másikból y darabot, (azért nem írok számokat, mert nagyon sokról van szó, és mivel 1 meghívó általában nem 1 meghívotthoz fog tartozni ez azt jelenti, hogy "bődületesen" sokan leszünk, és akik ismeritek a "bődület" mértékegységet, pontosan tudjátok, hogy ez tényleg rengeteg). Szóval legyen x+y = z darab meghívó, ezt megrendeltük, mondtak egy darabárat, és valóban z darab árát fizettük ki. Csakhogy nem z darab meghívót kaptunk, hanem mindkét meghívóból külön-külön z-z darabot. Így aztán könnyen lehet, hogy majd márciusban, (amikor már jó idő van),  kiállunk a Villanyrendőrhöz és szórólapként fogjuk osztogatni a megmaradt meghívókat.

Ja igen, napra pontosan 4 hónap múlva esküvő!

A végére még egy sztorit elmesélek. Elmentem ma egy ilyen kuponos oldalnak a boltjába, egy rendelést átvenni. Nagyjából tudtam, hová kell menni, már közeledtem a helyhez, láttam is a logójukat kiírva, nagyszerű. Igen ám, de ahogy egész közel értem, megláttam azt a laza 20 méteres sort, ami a bolt előtt állt. Azigen, gondoltam magamban, elbattyogtam a sor végére, és megkérdeztem, hogy ez itt az-e aminek látszik, vagy ingyen adnak valamit a bolt mellett... Az volt, jobb dolgom nem lévén beálltam a sorba. Valójában lett volna jobb dolgom, hazajönni és írni a szakdogát, de akkor most erről nem írnék semmit, és máskor már nem igazán tudtam volna  elmenni érte. Szóval meglepően gyorsan haladt a sor, egy jó bő 40 perc alatt sikerült eljutnom a bolt bejáratáig. Mikor bejutottam, konstatáltam, hogy még mindig van előttem 20 ember, miközben 5 kasszánál folyik a kiszolgálás. 5 kasszával pikk-pakk lemegy a sor, gondolná bárki, de azért így is álltam vagy 20-25 percig. 70 perc telt el a sorba beállás és a boltból kilépés között, szerintem utoljára Rómában, a Vatikáni Múzeumoknál ácsorogram ennyit sorban....

Na de a sztori nem ez. Előttem kettővel egy nő állt a sorban, ő és a mögötte álló férfi volt, akiket megkérdeztem a sorról. Ők váltottak még pár szót "menet közben", kiderült, hogy a nőnek majd mennie kell valahová, és attól tart, hogy már benn lesz a boltban, amikor muszáj elindulnia. Nem így történt végül, láttam, ahogy megkönnyebbülve odalép a kasszához, hogy végre, csak sikerül. Két perc múlva teljesen letörten, kissé dühösen jön vissza, és annyit mond a sorban megismert férfinak: "csak 18-ától átvehető...". Úgy sajnáltam, pedig rajta van a kuponon, hogy mettől meddig beváltható, de teljesen megértem, hogy ezt nem figyelte. Én is úgy teveztem, hogy 1-én hétőn lesz rá időm, és eljövök, de szerencsére még időben észrevettem, hogy csak 3-tól lehet kapni, így aztán ma mentem érte. Nyöff, hát több, mint egy órát állt sorban fölöslegesen.

A hidegben ácsorgás monotonitását egy utcazenész csapat törte meg, nem láttam őket, de szerintem egy cajoon-os, egy gitáros és egy énekes volt. Amit csináltak, azt azért jónak nem nevezném, a srácnak pedig egészen jó hangja volt, kár, hogy csak 3-4 hangot tudott produkálni. Nem lett volna ezzel semmit baj, mert vannak ilyen dalok, csak ők pont nem az ilyen dalokat játszották. Figyelemelterelésnek jó volt.

há

Az atomkvantum tanulás során szerzett szakmai ártalom, hogy a jegyzetben rövidített "hogy" h-t is automatikusan áthúzom.

Minek a nyígás?

Nyilván bennem van a hiba, de szerintem, ha nem te vagy a pasid legjobb barátja, akkor valami nagyon nincs rendben. Fordítva is igaz.

Mért ilyen bonyolultak az emberek?

(A cikket nem olvastam el, a címe elég volt.)

Sok lesz már a jóból

Mondom a tervet karácsonyig.

A jövő héten megcsinálok még 2 mérést, minden eddigi információt feldolgozok és megírom a szakdolgozatomat. Közben nagy erőkkel tanulok, mert az utána lévő héten hétfőn biol. statfizből vizsgázom, kedden atomkvantum gyakzéhát írok, van esélye, hogy ugyanaznap délután makromolekulákból is levizsgázom. Ha legalább kettesre megírom az atomkvantumot, akkor örülök, ha nem, akkor tanulok még péntekre is. Közben még lehet igazítani a szakdogán, hogy a hét végére leadhassam. Az ezt követő, és a karácsonyt közvetlenül megelőző hétfőn még atomkvantum előadás vizsgám is lesz. Amint ezt megírtam, jöhet a karácsony!

Yey.

nature online

óóóó végremár, hát de méééér nem lehetett hamarabb?!

Winter's here

A KFKI (Központi Fizika Kutatóintézet) nagyon szép helyen van, még a Normafától is följebb, olyan hangulatú hely, mint a miskolci egyetemi kampusz: sok zöld, a fák közül kibukkanó épületek... csak szerintem sokkal nagyobb. Meg sokkal veszélyesebb. Már nem csak az, amit az épületekben művelnek, hanem az egész.

"A Központi Fizikai Kutatóintézetben (KFKI) dolgozó emberek nem hagyhatják el munkahelyüket, két busszal hozza majd le a katasztrófavédelem az ott dolgozókat."

Így kiragadott mondatként olyan, mintha valami brutál kísérlet ment volna félre, pedig csak esett az eső. A belvárosban a trolik akadoztak, reggel nem volt áram a csepeli hév-vonalon... Odafenn biztos hidegebb volt, de nem hó esett, mégis mind ráfagyott a fákra, azok meg ijedtükben felborulnak.

Durva hely ez a Budapest.