Reggel 5.45-kor, sötétben kelni nem jó.
Karácsony előtt két nappal reggel vizsgázni menet a H atom energia-felhasadásain gondolkozni szörnyű.
Kijönni a vizsgáról azzal az önbizalommal, hogy ójessssz igen ez sikerült, az atomkvantum, ettől rettegtem, de mostmáraztán ide nekem azt a fizikus diplomát, nagyon jó.
Vizsga után Anyával Pesten karácsonyra valók után nézelődni felüdülés.
Délután nyugodt lélekkel megpihenni a hazavonat előtt csodás.
Estére hazaérni, és kipakolni megnyugtató.
Beleélni magamat a laza pontozásúnak tűnő vizsga nagyonjóságába túlzás, majd megtudni a vizsgaeredményt, - hármas - csalódás. Belegondolni, hogy két és fél éve az első 4 hét után feladtam, második évben felvenni nem mertem, most pedig valóban nem pontos tudással hármassal biztosan megcsináltam, tényleg király. Valójában tényleg büszke vagyok magamra, amiért ezt én meg tudtam tanulni. Amiért már nem félek a másodrendű parc. differenciálokat meg integrálokkal, meg e-adokkal, meg óriási kitevőkkel telepakolt egyenletektől és képletektől. Én egyedül kitaláltam, megértettem, és megtanultam, amennyire csak tőlem tellett.
Este alvás helyett karácsonyi ajándékokat gyártani és csomagolni boldogító,
negyed egytől erről bloggolni álmosító.
Holnap bejgli-gyártás és szakdolgozat-simogatás... alszom most inkább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése