Mindenvan!

Húúú srácok, annyi minden történt, azt sem tudom, melyikkel kezdjem, bazihosszú poszt lesz ez.

Kezdjük a szakdolgozattal és a munkahelyi dolgokkal, az most a legaktuálisabb (nem mintha a többi nem friss hír lenne). Ma vot egy mérésem, a végén pedig úgy pakoltam el a laborban, hogy ez volt itt az utolsó mérés. Még a jövő hét tartogathat meglepetéseket, de remélem, ez az állapot így marad, és akkor én itt, a SOTÉ-n, ebben a laborban a labormunkámat ezennel befejezettnek nyilvánítom.

Remekül haladok egyébként a szakdolgozat megírásával, amit a jövő hét pénteken szeretnék leadni (jan. 5. a határidő, de se érdemi munkára, se javítgatásra nem lesz alkalom a 22-től kezdődő ünnepi időszakban). A legjobb amúgy az, hogy most érzem hozzá az erőt, és azt, hogy ennek a dolgozatnak lesz értelme, 5 féle mérési módszert írok le benne, ennyiről fogok tudni eredményt prezentálni. Nem kell világmegváltó dolgokra gondolni, ha röviden szeretném összefoglalni a dolgozat fő kérdését, kb. annyi lenne, hogy ez a mutáns a hosszútávú célokra megfelel-e vagy sem, és a válasz az lesz, hogy igen.

A SOTÉ-n teszek majd még látogatást néhányszor, mert itt, ebben a témában jelenleg én vagyok az egyetlen, aki az aktivitás mérést tudja, meg szerintem a többi módszerben is elég sok tapasztalatot gyűjtöttem ahhoz, hogy ha véletlenül új ember kerül a helyemre (nem hiszem egyébként), akkor én fogom tudni "betanítani".

Apropó utolsó mérés: ez az utolsó szorgalmi időszaki hét a félvben, nekem pedig ez az egyetem végét is jelenti. Az utolsó előadások. Elképesztő. Már majdnem hiányzik, pedig holnap még van egy órám. Vége minjárt. A záróvizsgám jan. 29-én lesz, ami megnyugtatóan későn van.

Ami pedig a leendő munkahelyemet illeti, még nincsen fix helyem, de jelentkeztem egy állásra, egy friss Lendület-csoportba az ELTÉ-n (a francba hogy nem bírok elszakadni tőle), ahol ha minden igaz, bioinformatikusnak állnék. Mikor az önéletrajzomhoz összeszedtem az ilyen irányú ismereteimet, meglepően sokat találtam, legalább 5 olyan tárgyam volt, ahol vagy bioinformatikát tanultam, vagy programoztam valamit. Tegnapelőtt elektronmikroszkópozni voltam az ELTÉ-n, és összefutottam a csoportvezetővel, és úgy tűnt, egész jó esélyeim vannak. Januárban kiderül.

Új téma: eljött az ideje a szokos éves évtizedenként egyszeri hajvágásnak. Elmentem egy fodrászhoz, aki, nem fogjátok elhinni, tényleg annyit vágott le a hajamból, amennyit kértem! Úgyhogy most szép, egészséges és jó illatú a hajam. Készítettem ilyen előtte-utána képet. Sajnos mivel nem vagyok egy gyakolott szelfiző, a tükörben hátulról fotózás még nem megy elég jól, de azért talán látszik valami.

Következő: megvannak a meghívók, gyönyörűségesek, szerintem imádni fogja mindenki aki kap belőle. Aki kap, ugye, mert nem kaphat mindenki... vagy mégis? Az történt, hogy két féle meghívót rendeltünk, az egyikből x, a másikból y darabot, (azért nem írok számokat, mert nagyon sokról van szó, és mivel 1 meghívó általában nem 1 meghívotthoz fog tartozni ez azt jelenti, hogy "bődületesen" sokan leszünk, és akik ismeritek a "bődület" mértékegységet, pontosan tudjátok, hogy ez tényleg rengeteg). Szóval legyen x+y = z darab meghívó, ezt megrendeltük, mondtak egy darabárat, és valóban z darab árát fizettük ki. Csakhogy nem z darab meghívót kaptunk, hanem mindkét meghívóból külön-külön z-z darabot. Így aztán könnyen lehet, hogy majd márciusban, (amikor már jó idő van),  kiállunk a Villanyrendőrhöz és szórólapként fogjuk osztogatni a megmaradt meghívókat.

Ja igen, napra pontosan 4 hónap múlva esküvő!

A végére még egy sztorit elmesélek. Elmentem ma egy ilyen kuponos oldalnak a boltjába, egy rendelést átvenni. Nagyjából tudtam, hová kell menni, már közeledtem a helyhez, láttam is a logójukat kiírva, nagyszerű. Igen ám, de ahogy egész közel értem, megláttam azt a laza 20 méteres sort, ami a bolt előtt állt. Azigen, gondoltam magamban, elbattyogtam a sor végére, és megkérdeztem, hogy ez itt az-e aminek látszik, vagy ingyen adnak valamit a bolt mellett... Az volt, jobb dolgom nem lévén beálltam a sorba. Valójában lett volna jobb dolgom, hazajönni és írni a szakdogát, de akkor most erről nem írnék semmit, és máskor már nem igazán tudtam volna  elmenni érte. Szóval meglepően gyorsan haladt a sor, egy jó bő 40 perc alatt sikerült eljutnom a bolt bejáratáig. Mikor bejutottam, konstatáltam, hogy még mindig van előttem 20 ember, miközben 5 kasszánál folyik a kiszolgálás. 5 kasszával pikk-pakk lemegy a sor, gondolná bárki, de azért így is álltam vagy 20-25 percig. 70 perc telt el a sorba beállás és a boltból kilépés között, szerintem utoljára Rómában, a Vatikáni Múzeumoknál ácsorogram ennyit sorban....

Na de a sztori nem ez. Előttem kettővel egy nő állt a sorban, ő és a mögötte álló férfi volt, akiket megkérdeztem a sorról. Ők váltottak még pár szót "menet közben", kiderült, hogy a nőnek majd mennie kell valahová, és attól tart, hogy már benn lesz a boltban, amikor muszáj elindulnia. Nem így történt végül, láttam, ahogy megkönnyebbülve odalép a kasszához, hogy végre, csak sikerül. Két perc múlva teljesen letörten, kissé dühösen jön vissza, és annyit mond a sorban megismert férfinak: "csak 18-ától átvehető...". Úgy sajnáltam, pedig rajta van a kuponon, hogy mettől meddig beváltható, de teljesen megértem, hogy ezt nem figyelte. Én is úgy teveztem, hogy 1-én hétőn lesz rá időm, és eljövök, de szerencsére még időben észrevettem, hogy csak 3-tól lehet kapni, így aztán ma mentem érte. Nyöff, hát több, mint egy órát állt sorban fölöslegesen.

A hidegben ácsorgás monotonitását egy utcazenész csapat törte meg, nem láttam őket, de szerintem egy cajoon-os, egy gitáros és egy énekes volt. Amit csináltak, azt azért jónak nem nevezném, a srácnak pedig egészen jó hangja volt, kár, hogy csak 3-4 hangot tudott produkálni. Nem lett volna ezzel semmit baj, mert vannak ilyen dalok, csak ők pont nem az ilyen dalokat játszották. Figyelemelterelésnek jó volt.