Warrior's call

Három nap telt el a hétből, 24 óra helyett 30 órát töltöttem a munkahelyi számítógép előtt. Hétfőn kissé tanácstalanul mentem be, dühösen jöttem haza, kedden megvilágosulva mentem be, a "mai csatát megnyertem" érzéssel jöttem haza, ma a "még nem tudom, mit fogok csinálni" gondolattal mentem be, és úgy jöttem haza, hogy végre készen vagyok ezzel a résszel. Ebben a három napban tanultam egy csomót valószínűségekről és hipotézistesztekről, és most már véleményem is van. Nem gondoltam volna, hogy a fizikus végzettségű főnököm ilyen kérdésekben bizonytalan, és mire én végre már tudom, hogy mi a jó, vagy éppen mi nem jó, akkor ő kételkedve áll a dologhoz, és alig lehet meggyőzni. Ma, mielőtt elindultam haza, átküldtem neki ennek a három napnak a letisztázott eseményeit és tanulságait, remélem, nem fog kivetni valót találni benne. 

Két hét múlva ellátogat hozzánk egy fickó, elég neves kutató a mi témánkban. Szerintem amerikai lehet, bár azt hiszem most Heidelbergből jön, szóval vele angolul lehet majd beszélni. A főnököm tegnap azt találta mondani, hogy a jövő heti csoportgyűlésen mindenki tartson egy 5-10 perces rövid, ppt-vel megtámogatott előadást a saját projektjéről, angolul, mert ha jön a TG, és megkérdezi valamelyikünktől, hogy mit is csinálunk, akkor nehogy szó nélkül maradjunk. Ez egy tök jó ötlet, de "asse tudom micsinálok, nemhogy még angolul..." -gondoltam én. De hát amit muszáj azt ugye muszáj, úgyhogy remélem, jövő hét keddig rájövök. Majd megpróbálom az E3 ligázok elméletével elterelni a figyelmét, vagy tartok neki előadást a hipotézisvizsgálatokról, az már úgyis olyan jól megy...

Ha el nem felejtem, akkor holnap reggel az ocsmányirodában kezdem a napot, és megpróbálok új személyit intézni az új nevemhez.