Defdiff

Legyen egy f: R->R akárhányszor  definiálható  diffható fv.

Várnak

A jövő hét hétfőn munkába állok, ezért aztán írtam egy levelet a főnökömnek. Nagyon bizalmat árasztó, és megnyugtató, amikor a válaszlevél zárásában ezt olvasom: "Szeretettel várjuk".

Közben amúgy kiderült, hogy két fizikus-bioszos-biofizikus csoporttársam is ugyanazon a folyosón dolgozik, ráadásul a volt állatélettan gyakvezem is abban az épületben posztdok. Tele vagyok ismerőssel, pedig még nem is jártam ott azelőtt sose. Egyébként, ha még nem mondtam volna, akkor megjegyzem, hogy az Orvosi biofizika c. könyv egyik szerzőjénél-szerkesztőjénél fogok dolgozni, bizony.

KFC

Kb. 15 éve mondtam utoljára olyat, hogy McDonald's-ba akarok menni. Azóta önszántamból nem ettem se ott, se a BurgerKingben, se a KFC-ben. (Kivéve a BurgerKinges fagyit, az jó.)
Herceg kicsit elnézőbb ezekkel a helyekkel, és arra való tekintettel, hogy végre befejezte a szakdogáját, ill. itthon nem volt semmi vacsira való ehető dolog, elindultunk itthonról és végül a KFC-ben kötöttünk ki. Most elmondom, hogy rabolják ki az embert vendéglátás néven.

Itt egy kisebb összefoglaló a hozzávalókról, a kifizetett összegről és a becsült valós áráról.

"Twist Attikos H&ST" - KFC ár: 950 Ft
"Sajt" - 100 Ft
általam becsült értékek:
- tortilla: 50 Ft
- 2 db kis salátalevél: 5 Ft (de csak mert már nincs kisebb összeg)
- 2 szelet uborka: 5 Ft
- alig észrevehető tzatziki-szósz: 10 Ft
- "sajt": 30 Ft (bár ezt sem nagyon vettem észre benne)
- kb. 2 db panírozott, fűszerezett csirke csík, de legyünk jóindulatúak és számoljunk 15 dkg-t: 300 Ft
Összesen: 1050 Ft -> 400Ft.

"Strips DeluxeBox" - KFC ár - általam vélt ár
- 3 db fűszeres panírozott felső csirkeszárny - 410 Ft - 300 Ft
- 5 db fűszeres paníros csirkecsík - 500 Ft - 500 Ft
- "nagy" sültkrumpli (megnéztem a papíron, 10 dkg) - 340 Ft - 25 Ft (még így is drága a krumpli kilója)
- BBQ szósz - 100 Ft - 35 Ft (a 400ml-es ebből a boltban ~700 Ft)
- papírpohár, amit tetszés szerint újra lehet tölteni - 400 Ft -  300 Ft (egy fél literes cucc azért ennél olcsóbb)
Összesen: 1750 Ft -> 1160 Ft

Az egész menü: 2800 Ft -> 1560 Ft

Szerintem kissé indokolatlan az árkülönbség. Meg is mondom, miért.
1. A kiszolgáló csajszi olyan élettelen volt, mint egy viaszbábu.
2. A poharat fel lehet tölteni a következő választékból:
     Cola, ColaLight, CanadaDry, 7Up, IceTea, Schweppes narancs.
Szerintem ez méreg mind, de egye fene, ha már itt vagyunk valamit igyunk. Először a 7Up-pal próbálkoztunk, ami emlékeim szerint ránézésre ásványvíz, de édes. Az előbbi sajnos jobban dominált benne, úgyhogy hamar meg is gondoltuk magunkat. Az IceTea-vel működött a dolog.
3. Ezeknek a gyorséttermeknek kötelező tájékoztatniuk a vásárlóikat arról, hogy pontosan mit esznek, ezért egy hatalmas tápanyag-táblázat van a tálcára helyezett papír hátoldalán. Ez most is így volt, csakhogy annyira halványan volt nyomtatva, hogy itt-ott nem is tudtam elolvasni.

Az egyetlen, amit pozitívumként tudok felhozni a sok negatív vád ellenében, hogy jól laktam. Persze ugyanennyi pénzből a kínaiban 3 nagy adag ételt kaptunk volna, aminek a felével mindketten teljesen jól lakunk.

Ezek után azt hiszem, a következő 15 évben megint nem fogok pénzt költeni ilyen helyen.

Viccelődünk

Én: Kicsim, a szakdogádban valahol szerepel a perturbáció szó? Be ne add úgy a dolgozatod, hogy nincs benne perturbáció!

*

Herceg: ez most ing vagy blúz?

Én: hát... ing... vagy blúz?

Herceg: G-ben van? akkor blúz.

*

Anya: ki volt a muhi csata idején az ellenséges csapatok vezére?

Én: ... 

Anya: annyit segítek, hogy egy kán volt.

Én: Mohikán! Ja nem...

(a helyes válasz előtt még a biztonság kedvéért egy Dzsingisz kánt is megpróbáltam, de végül Batyu nyert.)

*

Herceg: én alulfagyasztós hűtőt szeretnék, hogy ne kelljen mindig hajolgatni.

* kicsit később, amikor épp a hűtő alsó polcán keresek valamit *

Herceg: hmm.. biztos hogy alulfagyasztósat akarok?

(Ma megérkezett az új hűtőnk, alulfagyasztós.)

Hegy

Az összes média tele van a két magyar hegymászó tragédiájával.
1. Szerintem ez az ember nem hős. Miért lenne? Van egy felesége és két pici gyereke, akiket fel kellett volna nevelnie. Szerintem ez nem hősiesség, hanem felelőtlenség.
2. Nem ítélem el, amiért ilyen csodálatos szenvedélynek élt. Ez az ember teljesen tisztában volt a veszéllyel, ami bármelyik pillanatban bekövetkezhet. Ez megtörténhetett volna bármelyik előző mászásánál is.
3. Ebben a történetben az egyetlen, akire fel tudok nézni, az Erőss felesége. Nyilatkozott a tévének, a rádiónak, és mindig fegyelmezett, higgadt, objektív volt. Nem véletlen persze, mivel ő is hegymászó. Ő is tudta, hogy milyen esélyek és lehetőségek vannak egy ilyen kalandban, és fel volt készülve rá, hogy a gyerekei apja talán nem jön vissza. A baj megtörtént, és ő nem omlott össze. Minden tiszteletem az övé.

Egy heti terv

Találkozás egy réges rég látott ismerőssel.
Sorbanállás és nem sorrakerülés a TO-n.
Tét nélküli zh.
Holnap lesz új matracunk.
Szombaton lesz új hűtőnk.
Vasárnap ezek elhelyezése, és Herceg szakdolgozat-mizériájának vége.
Hétfőn társasozás kedd délutánig.
Szerdán nummód-pótzh és biofiz vizsga.
Csütörtökön matek vizsga.

Nem kéne

Azt nem szeretem az itthonlétben, hogy túl sok inger ér. Hírek. Hírek és Anya kissé ingerült, de tényszerű véleményei. Ezekkel egyébként egyetértek, csak néha már sok.
Utálok politizálni, persze politikai véleményem van, de mostanában az egész csak elszomorít, hogy milyen szar országban, milyen zűrzavaros világban élünk. És ezen semmit nem segítenek a vallási kinyilatkoztatások, és Anya szokásos racionalitása. Amivel szintén egyetértek, de néha már az is sok, pedig általában jókat szoktam szórakozni rajta.

Szeretnék előre is elnézést kérni mindenkitől az érzékeny és indulatokat keltő téma miatt, nem szívesen írok erről. A legjobban távol akarom tartani magam ilyen téma felhozatalától, de a folyamatos emlegetés és meg nem értés sosem hagyja elfelejteni a zsidósággal kapcsolatos kérdéseimet. Soha nem értettem, hogy mi a fene baj van velük, ami miatt folyamatos megaláztatásokban van részük. Nemrégiben megkérdeztem Anyát erről, hogy miért "kell" utálni őket.

Elmesélte nekem, hogy az egész történet a Bibliai időkből, időszámításunk kezdete környékén kezdődött. Tényleg nem akarok tényként közölni dolgokat, amiket pusztán csak gondolok, mivel nincsenek ilyen történelmi ismereteim, és csak próbálom összerakni a mozaikokat.
Arról van szó, hogy a Biblia kulcsszereplői mind zsidók. A Biblia Mózes 5 könyvével, a Tórával kezdődik, és a Tóra ma is a zsidó vallás alaptana. Nem vagyok tisztában a földrajzi viszonyokkal sem, hogy pontosan hol éltek, honnan származnak a zsidók, és ki tartozott egyáltalán közéjük. Jézus zsidó volt.

Anya már többször próbálta rászánni magát arra, hogy elolvassa a Bibliát, sosem sikerült neki. Most újra fejébe vette, és már érti is. Meg nem is. Amit a szöveg ír, azt érti. Amit belemagyaráznak, és ahogy átfogalmazták, azt már nem érti. Kénytelen vagyok az ő szavaira hagyatkozni, lévén én nem olvastam, és őszintén szólva nem is akarom. De ami a lényeg: az Isten, akit ma a kereszténység egyetlen létező istennek kiált ki, az a Tóra szerint - Isten saját elmondása szerint - csak egy isten a sok közül, aki saját népéül választotta a zsidókat. Tehát az az isten, akiben a keresztény világ vakon hisz, és akire hivatkozva a zsidóság (és persze még több más "alacsonyabbrendű" nép) tömegeit lemészárolták, az épp a zsidók istene. A kérdés: vajon a keresztények féltékenységből ölnek? Féltékenyek a zsidókra, mert nekik van saját istenük, és mindenáron el akarják venni tőlük? És amikor a 10 parancsolat azt mondja, hogy "ne ölj!", meg hogy "szeresd felebarátodat", akkor miért vannak bármiféle népirtások? Miért?

Nem értem ez a mérhetetlen ellenszenvet azzal a néppel szemben, akik közül a legkiválóbb kereskedők, orvosok, jogászok és értelmiségiek kerültek ki. Egyes magyarok rettenetesen büszkék a magyarságukra, és a mély vallásosságukra, közben meg minden gyűlöletüket próbálják az ellen a nép ellen fordítani, akik nagyon is sokat tettek a "magyarok" nemzetközi elismeréséért.

Én nem tudom, hogy néz ki egy zsidó. Onnan tudom felismerni őket, hogy a zsinagóga környékén nagy cilinderben, hosszú fekete ruházatban és nagy göndör barkóval sétálgatnak, vagy ha nem visel vallási rangot, legalább egy kipa csücsül a feje búbján az istennel szembeni alárendeltség jelképeként. De nagyon sok zsidó származású ember nem visel ilyeneket, vagy csak nem tudok róla. Mindenesetre nagyon sokakról szokták mondani, hogy "igen, az is zsidó". Nem tudom ránézésből honnan tudják ezt mások. Én csak azt látom, hogy ugyanolyanok, mint mi, itt élnek közöttünk, velük. Soha nem hallani róluk, hogy randalíroznak, hogy lopnak, rabolnak, és hogy társadalmi asszimilációra képtelenek. Mégis mi a baj velük? Szerintem semmi.

Még egy utolsó dolog. Attól tartok, hogy a zsidó származás és a zsidó vallás gyakorlása nagyon keveredik. A népszámlálási íven van egy kérdés arról, hogy milyen néphez tartozónak vallja magát az ember. Nem azt kérdezik, hogy milyen nemzetiségű az apja/anyja, nagyanyja, hanem hogy minek vallja magát. És ez óriási különbség. Az én családomban például, anyai ági felmenők körében, régen valamikor, valaki ruszin volt. A déd- és ükszüleim beszéltek tótul. Ha tőlem megkérdezik, milyen néphez tartozom, azt mondom, magyar vagyok.
Ha egy zsidó származású család Magyarországon él nemzedékek óta; ők tudják, hogy zsidó származásúak, de a zsidó vallást már rég nem gyakorolják, és magyarnak vallják magukat: akkor ők most zsidók vagy nem? Vagy ha valakiről azt mondják, hogy ő zsidó, akkor az mit jelent? Azt, hogy 2000 évvel ezelőtt még a keleti világban éltek, és hogy a középkorban esetleg híres kereskedőcsalád volt, és hogy túlélték a nácizmus viszontagságait, és most ugyanolyan tisztességes, adófizető, dolgozó emberek, mint én, vagy bármelyik "magyar", vagy azt, hogy Tórát olvas, és ötágú gyertyát tesz ki az ablakba, és nem a templomba megy hanem a zsinagógába. És akkor ezért miért kell őt gyűlölni?

Nem értem ezt a világot, amiben élünk. És ha valamelyik ilyen nagymagyar zsidóellenesről kiderülne, hogy bizony az ő családjában is van egy kevés zsidó vér, akkor mi történik? Akkor saját maga ellen fordul, vagy átpártol a másik oldalra, és menekül a többiektől, akik addig a legjobb cimborái voltak, közös gyűlölettel. Hogy van ez a világ?

A legjobb lenne ha megmaradnék a saját naiv világomban, ahol az emberek nem bántják egymást. Egyébként a keresztények istene jóságos, oltalmazó, ezzel szemben a zsidók istene szigorú, büntetésekkel sújtó isten. Pedig eredetileg ugyanaz a kettő.

(Ezzel a bejegyzéssel egyrészt nem csak a Magyarországon tapasztalható zsidóellenességet szeretném elítélni, másrészt pedig ugyanígy nem értek bármely vallás elkötelezett hittérítésével sem.)

Egy idézet Anyától:
"Egyáltalán hol lakik ez az isten? A Mennyországban, jó, de közelebbről nem tudom."
Szerintem vagy nagyon közel lakik, és tényleg az ő akarata érvényesül, és akkor ez az isten gonosz, vagy már fogta magát és elköltözött jó messzire, hogy le lássa ezt a borzalmat, amit elvileg ő teremtett.

Játék

Tegnap Anya és én elkezdtünk unatkozni. Én ugyanis remekül haladtam a kis modellemmel, Anyának pedig elfogytak az olvasnivalói. Így jutottunk el egy kvízjátékhoz. Magyarország Kvíz a címe, ha jól emlékszem 2000-ben adták ki.
Minden kártyán 5 féle kérdés van: történelem, földrajz, irodalom/zene, művészet/néprajz, sport/egyéb. Ilyen, természettudományoktól majdnem mentes játékkal néztem szembe, és meggyőződésem volt, hogy alig fogok tudni válaszolni a kérdésekre. Ezzel a játékkal egyébként valamikor 5-8. osztályos korom környékén játszottunk utoljára, és jól emlékszem rá, hogy a földrajzi kérdésekben már akkor is jó voltam, a történelem viszonylag jól ment, az irodalmi kérdéseket utáltam, mert alig tudtam valamit belőle, a művészetre eleve nem is számíthattam, a sport és egyéb témakör meg ímmel-ámmal. Na ezek után, most, 22 évesen, 4 évvel az érettségi után, csupa tudományos ismeretet felhalmozva vágtam bele a játékba.
Az nem volt kérdés, hogy Anya fog nyerni, de meglepődtem, hogy milyen kevéssel nyert.
Csuda büszke vagyok magamra, amiért a legtöbb pontot az irodalmi (+zenei) kérdésekből gyűjtöttem össze! Én! Kérem, aki kb. 6. osztályos korom óta igyekeztem minél inkább megszabadulni az irodalomtanulástól. Aki utoljára 4 éve láttam verset (kivéve az ÁgnesVanilla-féle József Attila feldolgozásokat, mert azokat imádom). Tudom, ezek borzasztóan megvetendő dolgok, nagyon szégyellem is magam miatta, de most kiderült hogy nem is vagyok annyira elveszve. Persze szerencsém is volt, mert többnyire csak cím alapján kellett megmondanom a szerzőt - ha múzsákat és születési helyeket kérdeztek volna, akkor csúnyán felsültem volna.
Azon is meglepődtem ám, hogy történelemből milyen dolgokra emlékszem. Merthogy bizony évszámokra, uralkodókra. Biztos vagyok benne, hogy ez a tudás ugyanaz, ami általános iskolában ragadt rám, mert a középiskolai töri szinte teljes mértékben törlődött az emlékezetemből. De arra tisztán emlékszem, hogy mennyit szenvedtem vele.
A művészeti és néprajzi kérdések most sem váltak az erősségeimmé. Ez is eléggé szégyellni való, de ez az a téma, ami soha egy percig se érdekelt. Se a festmények, se a népi dolgok... Maximum az etimológia, és a nyelvjárások, amit érdekesnek tartok, de ilyen kérdések nem voltak.

Egyébként a szerkezetvizsgálati módszerekből 4-est kaptam, pedig már a kettesnek is örültem volna. Nagyon szeretem túlteljesíteni a saját elvárásaimat.

5!

ÍÍÍÍÍlyenhibátlanra írtam meg a keddi matekzh-t! Háhh!


Ráadásul már az egyik beadandómmal is elég jól haladok, egyelőre itt tartok:

Családtervezés

A kormányunk már elég sok felháborító dolgot művelt, de egyre nagyobb okunk van kétségbe esni.
Az egy dolog, hogy tönkreverik a felsőoktatást.
Hogy hallgatói szerződéseket íratnak alá.
Hogy olyan életpálya-modelleket akarnak bevezetni egyik pillanatról a másikra, amire még nincs felkészülve a rendszer.
Hogy az alkotmánybíróságot a saját embereikkel töltik fel, és elvesznek tőlük jogokat.
Hogy a választási törvényekkel machinálnak, csak hogy bebiztosítsák magukat.
Hogy elveszik az emberektől az összegyűjtött pénzüket, és a nyugdíjukat.
Hogy minden területen milliárdokkal dobálóznak, de a megszorítás és zárolás biztos.
Hogy itt ez a trafikmutyi.
De az, hogy teljesen bizonytalanná teszik a fiatalok jövőjét, az a világ legszemetebb dolga.

Itt sokkal többről van szó, mint az egyetemi keretszámokról, az életpálya-modellekről és a pénzelvonásokról. Ami most képes volt annyira felháborítani, hogy politikai tartalmú postot írok, az a bölcsőde-óvoda-iskola kérdése, és a hozzá kapcsolódó szociális esetek.

A jövőm, a leendő családom jövője teljes bizonytalanságban van. Igen, még nincs gyerekem, de majd lesz, remélem, több is. Manapság, amikor az emberek össze-vissza váltogatják a partnereiket, gyanítom az emberek jelentős része sose találkozik a "családtervezés" szóval. Mert ez a szó nem csak azt jelenti, hogy majd egyszer férjhez megyek, és gyerekünk lesz. Nem. Tudom, én naiv vagyok, de azért nem árt előre elgondolkozni ezen-azon.

Arról van szó, hogy a kormány kitalálta, hogy a gyerekeknek kötelező az óvoda, de ez nem ám akármilyen, hanem bizony állami. A családi napközi, vagy a magánóvodák, azok bizony nem számítanak. Van erről most egy nagyon hosszú cikk az indexen, bevallom, nem is olvastam végig, de a lényeg azért lejött.
Jelenleg az a helyzet, hogy amint az orvos megállapította a terhességet, ideje elkezdeni böcsődét és óvodát keresni, merthogy több éves várólisták vannak. Természetesen azért, mert már most sincs elég hely - hát mi lesz majd akkor, amikor a törvény/rendelet (akármi is legyen ez) életbe lép.
Ráadásul már az iskolába menéshez is külön engedély kell, ezért az óvodai helyhiány miatt több lesz az iskolaéretlen gyerek az első osztályokban. Az iskolában pedig 30-40 fős osztályokat kell majd kialakítani, mivel a tanárok létszámát csökkentik, és hiába növelik az óraszámukat már lassan lehetetlen mértékben, két külön osztályra akkor sem lesz pénz. Hát kinek jó ez, valaki mondja már meg!

Van itt még valami. Abban a bizonyos cikkben említés van egy dologról, ami sajnos tény: egyre nagyobb hátrányban vannak a "normális" családok. Szociális támogatásban részesül az ember és az ő gyereke, ha a szülők elváltak, ha keveset keresnek, ha tartós beteg van a családban, stb. Ez így rendben van, ezeket a támogatásokat semmiképp sem illene elvenni. Csak az a baj, hogy az ilyen esetek ma már többségben vannak. Egyre kevesebb a teljes család, és ha "csak" 1 vagy két gyerekük van, már néha ők vannak hátrányban a szociális támogatást kapókkal szemben. Ezért a teljes család fennmaradásának egyik lehetősége, ha legalább 3 gyerek van. Én ettől a lehetőségtől egyáltalán nem zárkózom el, sőt, de azt visszataszítónak tartom, hogy azért vállaljak 3 gyereket, mert sokkal jobban járok, mintha "csak" két gyerekem lenne. Egyébként meg a legnagyobb kib*szások egyike, hogy ha egy párnak természetes úton nem lehet gyereke, akkor az örökbefogadás egy többéves procedúra. Mert ugye aki örökbefogad, annak pszichológiai felkészítő-tanfolyamokra kell járnia, szakembertől kell tanulnia, de aki 17 évesen random teherbe esik, azon ilyeneket nem kérnek számon.

Na, hát ilyenek miatt aggódom. Ilyen körülmények közé nem is merek gyereket szülni.

Vonat

Ez a gyorsvonat pótjegy a legnagyobb f.ság, amit csak ki lehetett találni. Az csak egy dolog, hogy drágább lett az utazás, azon már túltettem magam, hanem hogy elbonyolították ezt az egészet.
Eddig ha utazni akartál, vettél egy vonatjegyet, aztán ha kedved támadt ic-vel utatazni, vettél hozzá helyjegyet oszt cső.
Most viszont jobb előre tudni, hogy mikor akarsz utazni, mert
- vagy veszel gyorsvonatjegyet + gyorsvonat pótjegyet, amit együtt adnak.
- vagy veszel gyorsvonatjegyet + ic helyjegyet, amit külön is meg lehet venni.
Lehet hogy ez máshogy is van, de engem ma úgy összezavartak ezek a lehetőségek, hogy alig tudtam eldönteni, mit is akarok.

Megjegyzem, most a gyorsvonat pótjeggyel csak odaútra 1710+295 = 2005 Ft, IC-nél pedig a legdrágább pótjegy árával számolva 2305 Ft, de van hogy csak 2185 Ft, szóval tulajdonképpen már nincs is valódi árkülönbség az IC és a gyors között. Minőségben viszont bőven van.

Beszámoló

A modellezős órán ma kellett prezentációt tartanunk. 5 csoport, 5 téma: hasonlóak, de azért mind különböző szempontokat vizsgált.
Nagyon tetszett, hogy senkinél sem volt papír, senki sem olvasott fel. Volt egy-két olyan fiú, aki halkacska volt, monoton, érdektelen, de olyan is akadt, aki mind kiállásában, beszédében, gesztikulációjában egy igazi előadó volt, aki teljesen lekötötte a figyelmemet.
Mi nagyon pozitív kritikákat kaptunk, rendkívül büszke is vagyok ezért. Meg azért is, mert így egy fél év alatt megtanultam ezt-azt programozni R-ben, és a diasort is TeX-ben csináltam meg.

Mankó

A mankó - vagy egyéb módosulásai, pl. járókeret - arra való, hogy az ember rátámaszkodjon, ha nehezére esik a járás.
Úgy vettem észre, hogy a mankó ennél egy kicsit több. Olyan, mint egy gyógyszerként bevett szőlőcukor-tabletta: elég a tudat, hogy szorongathatja, egyébként nincs is rá szüksége.
Ilyen például, amikor a srác bal kezében fogja mindkét mankóját, és szalad. Jó, a lépcső nem volt olyan könnyű, de ott meg van korlát.
Vagy amikor a tyúklépésben haladó járókeretes néni meglátja hogy jön a busz, felkapja a járókeretet, és
elszalad.
Vagy amikor a bácsi a két mankót két kezében 20 centivel a talaj fölött, előreszegezve tartja, és büszkén lépeget.

Undi

Ezek még tegnapiak, de íráskor nem jutottak eszembe, nagyon szép történetek.

Szagok
Amikor a szennyvíz, az Unicum és a cigifüst szaga egyszerre zúdul be az ember orrán.

Büszke
A villamoson egy idős házaspár ült, mellettük két cigányfiú állt. A néni épp azt mondta a bácsinak, hogy "...azért egy két éves gyereknek már nem illik bepisilnie." Ezt meghallotta az egyik, és fennhangon így szólt: "Két évesen nem illik bepisilni?! Én még hét éves koromban is bepisiltem!"
Erre büszkének lenni...

Mai történések

Szülinapok
Többrendbeli szülinapok és események vannak itt mostanában.
- Herceg negyed évszázados. Mézi pont annyi idős, mint amennyi Herceg volt, amikor én megszülettem. Mikor született Mézi? (Ha még nem emlegettem, Mézi a szomszéd kislány).
- Pont ma egy hónapja, hogy menyasszonya lettem Hercegnek.

Érettségi
Rendkívül büszke vagyok magamra, amiért   Szerintem az teljesen normális, hogy képes vagyok megírni egy középszintű matek érettségit, de azért az emelt szintűbe még nem mertem belenézni.
Már alig várom, hogy megnézhessem a bioszokat és a fizikákat. Utóbbiból lehet,  hogy szintén csak a középszintűhöz leszek elég bátor. Ú meg a föci, hátha még az is megy.

Béremelés
Azt a hírt hallottam, mely szerint az orvosok, ápolók, egyéb kórházi szakdolgozók bérét valami bruttó 40e forinttal emelik. Ez remek, mondhatni csodás (bár nettó 20ezertől én azért nem lennék annyira elájulva.) A kormány rendkívül büszkén domborítja most a mellkasát, hogy bizony semelyik másik uniós országban nem emelik az egészségügyben dolgozók bérét, csak közben elfelejtik összehasonlítani a bérezéseket.

Tömeg

Nekem azt tanították, hogy a természetben minden rendszer törekszik a legalacsonyabb energiaállapot elérésére  és az entrópia (spontán folyamatban) sosem csökkenhet.

Kérem, ez nem igaz.

Ha a villamoson az ember bal oldalán 15-en állnak, és mindenki legalább 3 felületen ér hozzá a mellette állókhoz, sőt, már a lábán is taposnak, akkor a jobb oldalán hiába van másfél méter üres hely, nincs az a vákuum ami odakényszeríthetné. 

Én nem értem komolyan, nincs ezeknek az embereknek igényük a személyes térre? A másik lehetőség, hogy a doktorimat az embereket összetartó erős kölcsönhatásról fogom írni, mert az kizárt dolog, hogy bárki is szeretne állandóan idegenekhez dörgölőzni. 

Létszám

"Vizsgaalkalmakra létszámot emelek, bármeddig. Persze csak amíg véges számokat mondanak."

Utcai árusok

Nagyon utálom azokat az árusokat, akik köztereken "férfi-női-börkesztyűűt, tessék a sztikibodikot, tessék a pamutzoknikot, bugyikat, egy százas a medvehagyma, kerámiasütőt" satöbbit árulnak. Viszont amikor a bácsika / nénike csak úgy csendben ücsörög, előtte egy vödörben gyönyörű nárcisz, vagy orgona, esetleg tulipán, őket kedvelem, vagy inkább sajnálom, nem is tudom. Tőlük azért mégis csak szívesebben vennék valamit, ha hajlandó lennék az utcai árusoktól bármit is venni.

Tegnap voltunk Anyával a piacon, ahol szintén volt sok idős néni, aki épp csak néhány dolgot árult: egy kis sóskát, diót, petrezselymet... Őket is úgy sajnálom, amikor nem tőlük veszik meg az árut. Anya épp ilyeneket vett egy huszonévesnek kinéző, rendkívül bamba és értetlen fiútól, miközben ugyanezeket a közvetlenül mellette álló nénitől is meg tudta volna venni. Olyan kis szomorú, bánatos arca volt a néninek, aki egész nap csak áll, és várja, hogy tőle is vegyenek valamit. Ilyenkor úgy megvennék tőle mindent, csak hogy végre hazamehessen, leülhessen, pihenhessen.

Meló

Most, hogy a szerződéseket aláírtam, teljes mértékben hivatalossá vált, hogy nyáron dolgozni fogok.

Módja: önállóan, részben együttműködve

Feladat: Minták előkészítése, kísérletek tervezése és floureszcencia-módszerek kidolgozása a K-ionok reguláló szerepének vizsgálatára a homológ rekombinációban.  

Igazi, fehérköpenyes munka!

Fűszeres

Csak hogy jól induljon a nap:

Játék

Numerikus módszerek előadás. A tanár megemlíti, hogy octaveban lehet mozgásokat is szimulálni, és egyébként vannak a neten olyan játékprogramok, amikben testek a fizika törvényi szerint mozognak.
Például a CrayonGames - erről mutatott is egy videót, amiben ezzel játszik valaki - amiről ezt találta mondani:
"De ezt majd inkább csak a zh után... mert... egy kicsit függővé lehet tőle válni..."

Ajándék

Ma éjszaka sokfélét álmodtam, jó volt mind, de a legjobb része az volt, amikor szülinapom alkalmából Szaszy és Veréb eljött hozzánk, és reeengetegsok ajándékot kaptam tőlük!

Abszolút HŰHA!

Szokták néha emlegetni azt a bizonyos "aha!-érzést", amikor valami sokáig tartó meg-nemértés után hirtelen világossá válik, és olyankor az ember a homlokára csap.

Nem tudom van-e fogalom arra, amit én ma éreztem, ezért kénytelen voltam elnevezni, így lett "hűha!-érzés" a neve.
Az történt ugyanis, hogy van egy nagyon hosszú című tárgyunk, amihez beadandót kell készíteni, és D-vel dolgozom együtt. Van egy cikkünk, ami az egészhez az alapot adja, de angol, és egyikünk se ért különösebben a témához. Nagyjából azért megértettem, hogy miről van szó. Ma ültünk le először, hogy nekilássunk a beadandóhoz, ami tulajdonképp abból áll, hogy egy modellt kell készíteni az adott jelenségre.
Röviden vázolva: van egy plazmid, benne néhány gén, hozzájuk tartozó promóterrel, és a géntermékek a promóterhez kötődve gátolni tudják a hozzá tartozó gén átírását. Ez egy néhány elemű molekuláris logikai kapcsolatrendszer. Egyensúlyi koncentrációkat kéne meghatározni, ilyesmi. Programozással, természetesen.

Szóval leültünk ott ketten, én összefoglaltam, hogy milyen elemeink vannak, hogy kapcsolódnak, mit látunk a cikkbeli ábrán. Mindeközben már gondolkoztam, hogy programnyelven mindezt hogy is lehet elmondani. Már ezen is meglepődtem, de amikor azt találtam mondani, hogy egynémelyik számmal vigyázni kell, mert van esély rá, hogy nagyon pici, ezért az időlépésekben a numerikus hiba nagyon megnőhet, akkor kerekre nyílt szemekkel, hangosan megszólaltam: "Hűha, én ilyeneket tudok?"
De ez még semmi, mert utána felírtam három diffegyenletet és összeraktam egy komplett scriptet, magamtól.
Na jó, nem fényezem magam tovább, a koncentráció időbeli változása nem valami bonyolult diffegyenlet, és még a logikai kapcsolásokat se sikerült beépítenem a programba, de majd azt is megoldom.

Szóval Hű meg Ha, ki a fene gondolta volna, hogy én egyszer ilyeneket fogok csinálni...

Ráadásul, itt ezt még blogon nem nagyon híreszteltem, és amúgy is viszonylag kevesen tudják, hogy állást kaptam a SOTE Biofizikai Intézetében. Nyárra nyolcórás munka, utána pedig tervezek ottmaradni legalább jövő májusig, hacsak nem akarom majd a szakdogámat is abból a témából megírni, akkor maradok még egy évet.
Egy fehérjével kapcsolatos kutatás, remek lehetőség, önálló munkával, saját ötletekkel, mindenféle gyakorlati problémák megoldásával.

Ma kaptam egy üzenetet a jövőbeli főnökömtől (akinek majd fogok adni valami kedves, hozzáillő blognevet), hogy amikor munkába állok (június), akkor az első fontos feladatom az lesz, hogy a munkatársak körében tartsak egy előadást arról, hogy miket olvastam a cikkekben.
Majd ha oda jutunk, erről is mesélek, jól.

Végül van itt még egy dolog, ami ezt a remek napot lezárja: M volt olyan kedves, hogy nekem adott egy díjat, amit nekem most kötelességem tovább ajándékozni.

szabályok :

• említsd meg, kitől kaptad a díjat
• sorolj fel 4 blogot 200-nál kevesebb olvasóval, akinek továbbküldöd
• hagyj egy-egy kommentet a kiválasztott blogokon a díjazásról

A bloglistámon elég sokan szerepelnek, de nézze meg mindenki, milyen régen írtak már ők újakat, így nekik nem is fogom továbbadni. Valójában 5 olyan blog van, ami megkaphatná tőlem ezt a remek díjat, de különböző szempontok miatt mindössze 3 marad.
Herceg, Szaszy és Veréb kap most ilyet. Herceg blogján fog a legjobban mutatni!
És egyébként egyetértek abban, hogy aki olvas, az tudomást szerez erről, ezért fölösleges szólni. Itt szólok, tessék, Ti kaptátok a díjat!

Keresd az igazit...

Annyira borzasztóan naiv vagyok, amikor azt hiszem, hogy ha két ember egy párt alkot, akkor ők már úgy is maradnak. Néha szembejön egyik másik ismerősöm fb-os fényképalbuma, ahol olyan szépek édesek aranyosak együtt a párjaikkal, aztán nem sokkal később már egy másik fiúval/lánnyal mosolyognak boldogan a közös képeken. Mintha nem is lett volna átmenet.
Szerintem az egyébként merőben visszataszító, amikor az illető két "kapcsolata" között néhány nap az eltérés. Vagy még annyi se. Egyik ember szájából a másikba, egyik dugásból a másikba.
És ebben nem az a legrosszabb, hogy egyeseknek ezt megengedi az erkölcse (meg a nemi egészsége), hanem hogy nagyon sok ilyen ember van. Nehogy már ez legyen a divat, hát nehogy már!

Májuskosár

Nem tudom mi az a májuskosár, de biztos sokkal jobb, mint a szamovár, mert az emberek kiposztolják, ha ilyet kapnak.

Duna-party

Meg kell állapítanom, remek helyen lakunk. Ennek 3 fő oka van:

- közel van a Duna-part a MüPával és a Nemzetivel együtt, ami szép, ezért jó arra sétálni.

- a Duna túlpartján az A38 és a ZP nyáron árasztja a zenét, ami kiváló akusztikával érkezik meg a Duna inneni oldalára.

- a parkban Mus is van!