Abszolút HŰHA!

Szokták néha emlegetni azt a bizonyos "aha!-érzést", amikor valami sokáig tartó meg-nemértés után hirtelen világossá válik, és olyankor az ember a homlokára csap.

Nem tudom van-e fogalom arra, amit én ma éreztem, ezért kénytelen voltam elnevezni, így lett "hűha!-érzés" a neve.
Az történt ugyanis, hogy van egy nagyon hosszú című tárgyunk, amihez beadandót kell készíteni, és D-vel dolgozom együtt. Van egy cikkünk, ami az egészhez az alapot adja, de angol, és egyikünk se ért különösebben a témához. Nagyjából azért megértettem, hogy miről van szó. Ma ültünk le először, hogy nekilássunk a beadandóhoz, ami tulajdonképp abból áll, hogy egy modellt kell készíteni az adott jelenségre.
Röviden vázolva: van egy plazmid, benne néhány gén, hozzájuk tartozó promóterrel, és a géntermékek a promóterhez kötődve gátolni tudják a hozzá tartozó gén átírását. Ez egy néhány elemű molekuláris logikai kapcsolatrendszer. Egyensúlyi koncentrációkat kéne meghatározni, ilyesmi. Programozással, természetesen.

Szóval leültünk ott ketten, én összefoglaltam, hogy milyen elemeink vannak, hogy kapcsolódnak, mit látunk a cikkbeli ábrán. Mindeközben már gondolkoztam, hogy programnyelven mindezt hogy is lehet elmondani. Már ezen is meglepődtem, de amikor azt találtam mondani, hogy egynémelyik számmal vigyázni kell, mert van esély rá, hogy nagyon pici, ezért az időlépésekben a numerikus hiba nagyon megnőhet, akkor kerekre nyílt szemekkel, hangosan megszólaltam: "Hűha, én ilyeneket tudok?"
De ez még semmi, mert utána felírtam három diffegyenletet és összeraktam egy komplett scriptet, magamtól.
Na jó, nem fényezem magam tovább, a koncentráció időbeli változása nem valami bonyolult diffegyenlet, és még a logikai kapcsolásokat se sikerült beépítenem a programba, de majd azt is megoldom.

Szóval Hű meg Ha, ki a fene gondolta volna, hogy én egyszer ilyeneket fogok csinálni...

Ráadásul, itt ezt még blogon nem nagyon híreszteltem, és amúgy is viszonylag kevesen tudják, hogy állást kaptam a SOTE Biofizikai Intézetében. Nyárra nyolcórás munka, utána pedig tervezek ottmaradni legalább jövő májusig, hacsak nem akarom majd a szakdogámat is abból a témából megírni, akkor maradok még egy évet.
Egy fehérjével kapcsolatos kutatás, remek lehetőség, önálló munkával, saját ötletekkel, mindenféle gyakorlati problémák megoldásával.

Ma kaptam egy üzenetet a jövőbeli főnökömtől (akinek majd fogok adni valami kedves, hozzáillő blognevet), hogy amikor munkába állok (június), akkor az első fontos feladatom az lesz, hogy a munkatársak körében tartsak egy előadást arról, hogy miket olvastam a cikkekben.
Majd ha oda jutunk, erről is mesélek, jól.

Végül van itt még egy dolog, ami ezt a remek napot lezárja: M volt olyan kedves, hogy nekem adott egy díjat, amit nekem most kötelességem tovább ajándékozni.

szabályok :

• említsd meg, kitől kaptad a díjat
• sorolj fel 4 blogot 200-nál kevesebb olvasóval, akinek továbbküldöd
• hagyj egy-egy kommentet a kiválasztott blogokon a díjazásról

A bloglistámon elég sokan szerepelnek, de nézze meg mindenki, milyen régen írtak már ők újakat, így nekik nem is fogom továbbadni. Valójában 5 olyan blog van, ami megkaphatná tőlem ezt a remek díjat, de különböző szempontok miatt mindössze 3 marad.
Herceg, Szaszy és Veréb kap most ilyet. Herceg blogján fog a legjobban mutatni!
És egyébként egyetértek abban, hogy aki olvas, az tudomást szerez erről, ezért fölösleges szólni. Itt szólok, tessék, Ti kaptátok a díjat!