Vállaljunk növényt!

Feltétlenül írnom kell majd a Szegedi kiruccanásunkról, de az egy hosszú írás lesz, és most inkább arról fogok írni, hogy nekiláttunk az erkélynek.

Mivel ilyen óriási erkélyünk van, azt találtuk ki, hogy szépen benépesítjük növényekkel, hogy szép legyen, és kerti bútorokkal, hogy nyáron lehessen társaságot fogadni ott is. Most ott tartunk, hogy vettünk balkonládákat, cserepeket, földet és magokat. A Praktikerben voltunk, ahol palántákat nem árultak, pedig néhány tő paprikát vettem volna, de így csak a vetőmagokból válogathattunk. Sajnos úgy tűnik, ezzel a kertépítéssel elkéstünk, a legtöbb magot március-április folyamán kellett volna elültetni. Így aztán Herceg nem talált virágot, nekem pedig csak uborka és bazsalikom maradt a hasznosabb növények közül. Aztán hirtelen megpillantottam, hogy lehet kapni kardvirághagymákat, le is csaptam lá gyorsan.

Szembe kell nézni a ténylekkel, és be kell valljak valamit, amit amúgy mindig tudtam, de mostanra jutottam el odáig, hogy nagyon szégyellem, és ideje változtatni rajta. Az van, hogy hiába mondja rólam egy kék bársonyba bújtatott papír, hogy biológus vagyok, soha nem foglalkoztam "élő biológiával". Egész életemben panelházban laktam, Anya gondozta a növényeket, a legközelebbi élményem az ilyesmihez, amikor régesrég, kisgyerekként Anyának segítettem a petúniapalánták elültetésében. Soha nem láttam a mezőgazdaságot munka közben, soha nem szedtem gyümölcsöt a fáról, életemben egyszer láttam szüretet, és sosem hallottam még a növekvő répa hangját, nem hogy utánozni tudjam.

Azt szokták mondani, az ideális sorrend a növény - kutya - gyerek. Én már nagyon szeretném, ha az utolsó lépcsőnél tartanánk, de...
Az egy dolog, hogy még nem volt gyerekem, de soha nem is volt a közelemben kicsi gyerek, még azt a drága gyönyörűszép Lucababát sem merem ölembe venni, akire édes unokahúgomként tekintek, pedig vér szerint nekem nem rokonom, és még Herceg is csak az unokanagybácsija. (Bár haladás már történt, mert már megsimogattam az arcát, meggyöntiztem a tappancsait, és a múltkor nagyon édesen kapaszkodott az ujjaimba, de milyen erősen szorított azokkal a tündéri pici kezeivel!) Meg egyáltalán nem tudok kommunikálni a gyerekekkel. Nem tudom hogy kell.
Kutyát mindig is szerettem volna, de sose volt, szóval itt is a tapasztalat nulla.
Ideje belehúzni ebbe a növénydologba...

Visszatérve az "élő biológiához": mivel ennyire semmi tapasztalatom nincs, olyan dolgok is meg tudnak lepni, hogy azon lepődöm meg, hogy ezek meglepnek. Mint mondtam, vettünk uborkamagokat. Gondoltátok volna, hogy a csomagban ugyanolyan magok vannak, mint amilyenek az uborkában? Nem, mi? Hát én se... És nekem erről diplomám van!!!!
Egyébként nagyon gondolkoztam, hogy veszek kukoricamagokat is, de megláttam a feliratot, hogy 220 cm magasra nő meg, és akkor arra gondoltam, ezt talán nem a 6. emeleti erkélyre szánták. Kíváncsi vagyok, milyen magok vannak a csomagban.

A bazsalikomnak apró, hosszúkás, sötét színű magja van, de ez nem lepett meg annyira, mert a lányokról a lánybúcsún kaptam IKEÁs instant növényeket (kakukkfüvet, oregánót és koriandert), és azoknak is ilyesmi magjuk volt, csak még kisebbek. A koriander egyébként szépen kibújt már, olyan 7-8 cm magas száracskák, két-két sziklevéllel, de most már megjelentek az apró, fodros, valódi levelei is. Ezek egyébként nagyon hasonlítanak a mellettük zöldellő petrezselyemlevelekhez, tiszta szerencse, hogy nem ugyanolyan edényük van, és hogy van köztük úgy 20 centi magasságkülönbség, különben biztos összekeverném. Remélem hamarosan a másik két instant növény is kibújik.

Átültettük a három paradicsompalántánkat is. Remélem, hogy most már stabilabbak lesznek, mert eddig azokban a piciny cserepekben elég borulékonyak voltak.
A kardvirágokat majd hétvégén elültetem.