Apróbbak

Vannak ilyen apróságok, amiket látok/hallok/gondolok, és azt is eltervezem, hogy megírom ide, aztán eltelik egy csomó idő, és a többségét már el is felejtem. Most gyorsan megírok párat, ami még eszembe jut.


Akkor jártam legutóbb könyvesboltban, amikor megérkeztek az új bútorok, és átrendeződtek itthon a cuccaink. Akkor ezt szerettem volna írni:
A könyvesboltban az a kérdés merült fel bennem, vajon milyen megfontolásból van közvetlenül egymás mellett a "Vallás" és a "Tudomány" polca. A gondolat nem fűződött tovább, akkor jutott újra eszembe, mikor másnap otthon, a könyveink pakolása közben az Obádovics-féle matekkönyvet a Biblia mellé sikerült letettem. És hogy mi a válasz? ... hit kérdése az egész.

***

Rákóczi tér:
egy 2 éves forma kislány szalad az utcán, mögötte lohol az anyukája. Velük szembe két egészen feketebőrű néger fiú sétál. Az egyikük észlelte a helyzet súlyát, és úgy döntött, segít a kétségbeesett anyukának, és a kislány elé állt. Le is akart hajolni hozzá, hogy elkapja, de ekkor a kislány megtorpant, és az anyukája volt a gyorsabb. Itt folytatódott a hiszti, a leülökaporbainkább, aztán anyuka felkapta, átment vele a zebrán, ahol egy babakocsi és a mellette álló másik, nagyobbacska kislány várakozott. A nő berakta a gyereket a babakocsiba, bekötötte, közben a gyerek rúgkapált, aztán anyuka kiszedett a gyerek alól valami plüssállatot, odanyomta a gyerek kezébe, és idegesen elindultak. Mindeközben én azon gondolkoztam, vajon mi volt nagyobb trauma a gyereknek: az, hogy üldözi az anyja (aki képtelen gyorsabban futni mint egy 2 éves kisgyerek), vagy az a magas néger bácsi, aki megállította, és hagyta, hogy anyuka utolérje. Szegény gyermek.


***

Mi Herceggel rengeteg szóval becézzük egymást. A párok már csak ilyenek. De mi azt hiszem, egy kicsit másak vagyunk ebben (is). Szerintem többnyire csak a nyuszi, nyuszkó, a lányra; és mackó, a fiúra vannak használatban. Nálunk pedig...
Na jó, ez már túlságosan is magánügy, nem fogom leírni az egész világnak. Mindenesetre, amikor Herceg valamelyik reggel azt találta nekem mondani, hogy én "kígyót békát mondok rá", akkor azt tényleg szó szeint kell érteni. Aznap reggel pizsamás alpaka is volt, de tudjuk, hogy stresszhelyzetben nehéz döntéseket hozni.

***

Az internet tele van azzal, hogy a leggings nem nadrág, és hogy milyen sok ember veszi fel, akinek nem kéne. Ezzel teljesen egyet értek, azt nem értem, miért nincs tele az internet olyan háborgásokkal, mely szerint a 60 év feletti nők számára be kéne tiltani a sminkelést. Olyan retteneteket lehet látni, hogy tényleg, ráncos mint a földikutya, esik le a szemhéja, foga jó, ha mű van neki, de élénkrózsaszínre festi a száját és zöldre vagy kékre a szemhéját, mintha ettől szebb lenne. Pedig csak ijesztőbb, sokkal ijesztőbb. Brr. Meg mondjuk lennének még egyéb esztétikai javaslataim.

***

A legutóbbi piaclátogatásomkor egyetlen árusnál vettem meg mindent, amit szerettem volna. Miután távoztam, egyrészt tökre örültem, hogy milyen keveset fizettem milyen sok dologért, másrészt teljesen rosszul éreztem magam, hogy ennél a nőnél vásároltam. Ennek az volt az oka, hogy az eladónő rettenetesen mufurc volt, annyira, hogy szinte bocsánatot akartam kérni tőle, amiért tőle vásárolok, és amiért nála akarom otthagyni a pénzem.
Az őszibarack legelöl volt kitéve, ahonnan nekem kellett volna szedni, amit nem tudtam megtenni előre, mivel a kirakott szatyrokat eltakarja az éppen vásárló ember. Mikor mondtam a nőnek, hogy a barackból is kérnék, és nyúltam a szatyorért, ami ekkorra már elérhető volt számomra, felmordult, hogy "lehetett volna hamarabb is..." Majd, mint aki az egész világnak tudtára akarja adni, hogy ő más hibájából nem tud dolgozni, kitárta a karját, sóhajtott, és dühösen a mögöttem állók felé szólt: "Akkor most várunk, boccssi." Kb. 15 másodpercet töltöttem el azzal, hogy másfél kiló barackkal megpakoljam a zacskót, de ő 5 másodperc után úgy döntött, hogy ő nem bírja ezt a feszültséget, inkább kiszolgálja a mögöttem álló vásárlót. Ez remek ötlet volt, innentől ugyanis, miután már készen voltam a pakolással, még kb. 1 teljes percet kellett várakoznom, hogy méltóztasson lemérni a barackot. Közben ugye ketten álltunk ott, ahol normálisan csak egy ember fér el, és miközben én fizettem, a mellettem álló újra várakozásra kényszerült. Aztán közben érkezett egy nő, aki tojástartókat hozott vissza, és tök kedvesen, mosolyogva szólt az eladónőnek, az meg minden visszamosolygás nélkül, dühösen válaszolt neki.
Konkrétan azt éreztem, hogy én, a vásárló, létemmel és vásárlásommal akadályozom őt a munkájában, és csak fölösleges terhet jelentek a számára. Lehet, hogy jó áron adott mindent, de többet nem fogok nála vásárolni, az biztos.