Azt álmodtam, hogy phd-sként tanítanom kellett. Az óra pénteken 10-11 között volt, valahol a félév második felében tartottunk már. Az utóbb időben kicsit hanyagoltam mindent, ritkán jártam be dolgozni, és erről az óráról is megfeledkeztem. Fél 11 után léptem be a terembe, a csoport még ott volt, gyorsan bekapcsoltam a laptopot, letöröltem a táblát, és mint aki szörnyen sietett, csak feltartották, hirtelen bele akartam kezdeni a mondandómba, amikor is rájöttem, hogy fogalmam sincs, miről szólna a mai óra. Egyébként, ha még nem tűnne elég szürreálisnak az álom, akkor elmondom, hogy minden bizonnyal matekot tanítottam biológusoknak. Szerettem amúgy ezt az órát, és az álom későbbi részéből kiderült, hogy a diákok is. Ez ilyen kisebbrészt előadás, nagyobbrészt gyakorlat lett volna, és mindig igyekeztem biológiában releváns példákon át tanítani. Na de a lényeg, hogy erre az órára totál semmit nem készültem, de annyira, hogy témakörre sem tudtam felidézni, hogy miről kéne mondanom bármit. Ettől annyira pánikba estem, hogy kirohantam a teremből, és az volt a tervem, hogy már úgyis csak negyed óra van hátra, addig majd "nem érek vissza". Aztán találkoztam még emberekkel, például diákokkal, akik idő közben már megunták a várakozást és kijöttek. Tőlük tudom, hogy szeretik az órámat.
Mikor reggel ezt az álmot elmondtam Hercegnek, azt mondta, hogy nem kellett volna így reagálnom, hiszen én vagyok a tanár, és a diákok úgyse tudják, hogy miről kellett volna beszélnem. Teljesen jogos. Legközelebb nem így csinálom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése