Nemrégiben hallottam egy rádiós beszélgetős műsort, amiben a kötelező olvasmányok volt a téma. Egy irodalomtanárral beszélgettek, bejátszottak felvételt, amiben diákokat kérdeznek meg, hogy ki mennyire szereti, elolvassák-e egyáltalán, megnézik-e filmben, stb. Természetesen a beszélgetést elsősorban arra építették fel, hogy mostanában kezdenek megjelenni a kötelező olvasmányok listáján egészen modern művek, mint pl. a Harry Potter, vagy ehhez hasonlók, csakhogy ezek valami helyett jelennek meg, tehát kényszerűen kikerül valami olyasmi, amihez mások ragaszkodnának, mint "a magyar irodalmi alapműveltség része".
Tulajdonképpen nem is az az érdekes, hogy ők konkrétan miket mondtak, kivéve egy momentumot. A műsorvezető azt találta mondani, hogy "nagyon jó, ha a gyerek olvas, de nem mindegy, hogy mit".
WTF? Az elmúlt években folyton azt hallgattuk, hogy mindegy, mit olvas a gyerek, csak olvasson végre, mert ez a mostani diákságnak nem igazán van ínyére, most meg már megint nem mindegy?!
Én is ugyanez a kategória voltam, a 11. osztály utáni nyár volt az első alkalom, hogy a szó valódi értelmében kedvem támadt az olvasáshoz, és meg is szerettem...
Volt egy osztálytársam általánosban, aki szintén nem volt egy nagy irodalom-rajongó, egészen addig, amíg be nem robbant a Harry Potter sorozat. Neki ez jelentette a fordulópontot, azóta több száz könyvet elolvasott már, nem túlzás azt mondani, hogy 5-10-szer annyit olvas, mint a felnőttek általában... Szerintem nincs azzal semmi baj, ha olyan könyvet adnak a gyerek kezébe, amit végre megért, és nem a 18-20. század idegen világában, idegen szókincsében kell mozognia. Aztán amikor már elég érett ahhoz, hogy megértse a magyar irodalom "alapműveit", majd tegye meg akkor. Én most érzem úgy, hogy megértem erre. Most érzem úgy, hogy ezek a hiányosságok szégyelleni valók, és most vagyok büszke arra, hogy ezeket pótolom. És arra, hogy szeretek olvasni - ami viszont az iskolának sajnos egyáltalán nem érdeme.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése