Tűzriadó. Ha menni kell, hát menni kell. Mások inkább magukra zárják az ajtót, nekik dolgozni kell. A mágneszáras ajtók kinyílnak, a liftek leállnak. A lépcsőházban beindul a szellőzés, szinte szélcsatornává válik, az áramló levegő miatt olyan nagy a nyomás odabenn, hogy alig lehet kinyitni a befelé nyíló ajtókat. Még csak az első emeleten járunk, amikor elnémulnak a riasztók. A lépcsőházban egyébként is alig lehet hallani a folyosón fülsiketítő riasztókat. Ennyi? Akkor menjünk vissza dolgozni.
Pár perccel később kaptuk az infót, hogy valakinek sikerült beszélnie a diszpécserközponttal (mert maguktól nem mondtak semmit, pedig ilyen esetekre vannak a hangszórók), és mégis csak érdemes lenne lemenni, mert állítólag valamilyen maró anyag került a levegőbe, többen könnyeznek tőle, és a tűzoltók ki fognak jönni. Mire leértünk, két tűzoltó autó állt az épület előtt, de egyáltalán nem tűnt úgy, hogy bármi veszély lenne. Néhány perc múlva kisétáltak a tűzoltók, látszott, hogy pakolnak, itt nincs semmi dolguk, aztán leállt a szellőztetés, és mindenki visszament.
Én mindkét meneküléskor gondosan összeszedtem a cuccomat: nem fogom hagyni hogy a frissen aláírt házassági adókedvezményes papír bennégjen. Prioritások.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése