Emberek

Az emberek buták, okstobák, naivak. Betegek, elmebetegek mind!

Hogy lehet valaki akkora képtelen elvetemült, hogy elmegy valami jóshoz, mágushoz, vagy boszorkányhoz - vagy nevezzük ahogy akarjuk - és elhiszi neki, hogy néhány babával, gyógyfűvel és kártyával majd lekerül róla az évezredes rontás, ami persze biztos csak őt éri, biztos csak ő lehet olyan szerencsétlen, hogy rajta már - jelen esetben szó szerint - a csoda sem segít, de ő mégis elhiszi, és képes százezreket fizetni érte, és ha már nem tud fizetni, hitelt vesz fel, és inkább éhenpusztul, csak hogy egy alig 19 éves gonosz, hazug, érzéketlen csaló, aki még magyarul se tud, meggazdagodjon.

Egy 19 éves fiúban hogy nincs annyi értelem, hogy ha már kezébe vesz egy csúzlit, amivel kb. 6 éves korában kellett volna megismerkednie, és kilövi egy menetrendszerinti busz ablakát. Hogy létezik, hogy nincs annyi esze, hogy ne csakúgy lövöldözzön vele, hogy állítása szerint kiprópálja, hogy megy benne a kő, hanem vmi szabad térbe célozzon. Mi lett volna, ha abban a buszban pont ül egy ember, és halántékon találja a kő, vagy az üvegszilánk szúródik bele a szemébe, vagy jobb esetben az áldozat még gyerek is?

Ha jól belegondolok, mindkét eset főszereplője egy-egy "éppen felnőtt". Majdnem, mint én. Én is ilyen leszek? Akkorra én is elvesztem az eszem? Én is hazudni fogok és csaló leszek, csak hogy más szomorúságól hasznot húzzak? Az emberekben nem lehet megbízni. Félek tőlük. És már magamtól is.