Szerenád

Hétfő délután igazán népszerű voltam. 6-an hívtak telefonon: Boti, Tike, Szaszy, Vic, Veréb és Reni - ilyen sorrendben. Mindezt kb. 2 órán belül.

A szerenád

1. Ofőnél kezdtük a szerenádot, énekpróbával. A repertoire: Tavaszi szél, Kócos kis ördögök, Kicsit szomorkás, Egyszer véget ér. Segédeszközök: 1 hegedű, 2 gitár és 1 dob. Aztán ettünk, tanárnő felkészült rendesen: franciasaláta, hurka, kolbász, paprika, paradicsom, kenyér, pattogatott kukorica és ki tudja még mi volt ott. Utána mégegyszer átnéztük a dalokat, és elindultunk a suliba busszal.
2. A suliban elbúcsúztunk az igazgatóságtól. Énekeltünk ballagási dalokat, csak soha senki nem akarta elkezdeni, aztán valakik mindig mégis. Csak a mi osztályunknak nem volt gyertyája. Mú. Ezután megint ettünk: mind az 5 osztály asztalán volt banán, süti, chips, gyümilé és megint nem tudom mi még. Minden osztályról készült 1-2 kép, utána visszamentünk a buszba és elindultunk tényleg.
3. Az első szerencsés Kecskemétiné tanárnő volt. Amikor kiszálltunk a buszból, közeledett az úton egy autó, de Pellei tanárúr (aki ofő mellett kísért minket) egy banánnal eltérítette, így elhárította a közeledő veszélyforrást. Tanárnőnek énekeltünk szépen ("szépen"), még a kutyájának is tetszett. A kutyáját sötétben csak azért láttuk, mert kilógott a rózsaszín nyelve. Vuff. Tanárnő megkínált minket borosteával vagy mivel, ami nagyon finom volt. Itt is ettünk: volt süti, meg csoki, pattogatott kukorica, meg bagett, amit ő sütött.
4. Farkas tanárúr kapujában azon gondolkoztunk, elkezdjük-e az éneklést, mivel nem voltunk benne biztosak, hogy jó ajtó előtt állunk. De elkezdtük, és megjelent egy mécses, ennek igazán örültünk. Siker. A kislánya odaállt mellé, és tapsolt is nekünk. Ő legalább élvezte. :) Eztuán jött az evés: kaptunk "a megtévesztés kedvéért fornettis zacskóba csomagolt" sütit, és "[erre már nem emlékszem]" ásványvizet. (Az idézőjeles részbe a víz üvegén lévő kupakkal volt kapcsolatos :D)
5. A legnehezebben Bobcsák tanárnő erkélyéhez jutottunk el. A két fiával együtt hallgatott minket. A fiúknak is tetszett a műsor. Jó ízlésük van, szimpatikusak. :D Felmentünk hozzájuk is, és ettünk. Volt muffin, még süti, kis szendvicsek, meg chips. Egy szobába alig 31-en préselődtünk be. És még volt hely. De hát sok jó ember kis helyen is kerekperec.
6. Dezsőfi tanárúrhoz úgy volt, hogy másodikként megyünk, de valamiért mégis megkért minket, hogy menjünk később. Neki is volt az erkélyen gyertya és egy kislány. Neki is tetszettünk. Érdekes, hogy a gyerekek mennyire élvezték a koncertjeinket. De a gyerekek ugye őszinték, úgyhogy akárki akármit mond, mi igenis őstehetségek vagyunk. :D Az utolsó számra tanárúrék eltűntek az erkélyről, és a dal legvégére leértek hozzánk. És igen, ekkor megint ettünk: volt pizza. Naaagy pizza. De elfogyott mind. :) Gergőé volt az utolsó szelet.
7. Rucskóné tanárnőnél is voltunk ám. Minden tanárnál a Tavasz szél c. slágerrel kezdtünk, ő pedig ennek kifejezetten örült. Külön meg is köszönte. Ő is megkínált minket, méghozzá sütivel. Naná, mi mással? Volt vmi meggyessüti (ezt nem tudom, abból nem ettem, azt nem szeretem), meg vmi csokis. Azt mondta, sütött vagy 6 tepsi süteményt. Talán picit túlzás ez, azt hiszem. De legalább finom volt. Nagyonis.
8. Tőle indultunk el Tapolcára, de még útközben kitettük Pellei tanárurat. Volt neki egy siltessapkája, amire lámpa volt szerelve. Búcsúzóul még villogott nekünk. :D Kedves tőle.
9. Majdnemvégül Vargáné tanárnőhöz mentünk. Tike, Reni és én mentünk elől, és mentünk felfelé az úton, amikor hátulról fütyültek, h. "Héééé hova megyünk, kanyar van!" Jó, akkor arra mentünk. Persze azon az úton is -bár nekem nem volt ismerős- megtaláltuk a házat. Tanárnő kérésére egy Máté Péter dallal kezdtünk, ezt ő meg is köszönte. Behívott ő is, tőle kaptunk meleg teát is. És ettünk is: volt pogácsa, meg még süti (csak arra már nem emlékszem, hogy mi is). Láttunk nála szép cicát is. Azt mondta, van soksok macskája, de egyik sem az övé, csak a szomszédoktól átjárnak oda. Erre Dani felajánlott neki egy macskát. Kedves tőle. Megmutatta, kb. mekkorák. Szerintem bulldogok. Mikor visszaindultunk a buszhoz már a másik úton mentünk. Igen, nekem volt igazam, azon az úton jöttünk fölfelé eredetileg. Bee.
10. Végül, de nem utolsó sorban, az est fénypontjaként következett a hab a tortán, a pont az i-re: Kulyassa tanárúr. Majdnem jó volt. Őszintén szólva, én azt hittem, kicsitt tovább maradunk majd nála, de ofő beterelt mindet a buszba, persze felajánlotta, hogy ott lehet nála maradni, és néhányan maradtak is. Nekünk viszont muszáj volt eljönni. De jó volt nála: végre volt pia is. :D Pezsgő, meg vmi borféle, ami nagyon finom volt. És azért ettünk is: volt rácsostetejű almássüti, piskótás süti és linzer, meg kis szendvicsek is. Aztán még beszélgetett velünk, bár persze inkább csak néhány emberrel, de nem volt túl sok időnk.
11. Olyan fél 2 előtt értünk vissza a Hermanhoz, ahonnan mindenki arra futott amerre látott, leginkább haza. Vic apukája hazahozott minket is kocsival, és nálunk aludt Szandi.

Ennyi történt a szerenádon. Reggel 9 óra körül keltünk, bementünk suliba, elbúcsúztunk Pellei tanárúrtól. Bioszórán tanárnő kiosztotta a hétfőn reggel megírt kisérettségiféle dolgozatot. A kémia fakosoknak volt 7-8. órája. Haha. Én meg jöttem haza és hoztam magammal a szekrényből sok könyvet.