Csodás szerdák

Eltelt másfél hét az új tanévből, én pedig jószerint még semmi érdekeset nem meséltem Nektek erről. A hétfőmet elmeséltem, ott van statisztikus fizika meg termodinamika. Ezek kötelező tárgyak, ennyit elég is tudni róla. Illetve a termodinamika előadáshoz még annyit, hogy
1. a bácsi nagyon lassan, megfontoltan beszél, múltkor tíz percig csavarta a mondatokat mire sikerült kinyögnie hogy "hő".
2. én örülök neki, hogy fontolva haladunk, csak biztos vagyok benne, hogy félév második felében a bácsi átkapcsol max sebességbe és azok elég durva órák lesznek.

Na de a ma, a szerda, ó a szerda, ezek csodás-csodás napok lesznek!
Ma volt megtartva az első óra a Bioanyagok című tárgyból. Az első negyed óra után úgy éreztem, hogy ezért a tárgyért jöttem erre a szakra! Hogyha tudtam volna, hogy ilyen van, akkor azonnal itt keresek témát! Egy szimpatikus tanárnő tartja az órát, megjelenésében nagyon hasonlít az egyik zeneiskolai szolfézstanárnőre, a kettő közül is arra, amelyiket szerettem. Az órán olyan anyagokról fogunk tanulni, amik alapvetően szervetlenek, viszont élő szervezetben vagy élő anyaggal akarjuk használni. Monjuk a kontaktlencse, vagy egy vérvételes fiola, vagy egy csípőprotézis, vagy bármi más, ami élő anyaggal kerül közvetlen kapcsolatba. Ezen az órán szó lesz anyagtudományról, felületek fizikájáról és kémiájáról, és nyilván biológiáról. A legszebb kombináció amit el tudok képzelni. Ha nem jön be a szakmától való teljes elfordulással járó tervem, akkor oda fogok menni ehhez a tanárnőhöz, és meg fogom kérdezni, hogy akkor én ezt most hol csinálhatom, mert ez a legjobb biofizikus dolog, amit el tudok képzelni.

Aztán este van egy órám a tanárok tanárával, aki fehérjékről mesél nekünk. Mesél, mert nem száraz rizsát nyom, amit majd szórul szóra meg kell tanulni és nem látjuk a hasznát, hanem csupa érdekes dolgot mond, amit valamelyest már eddig is tudhattunk, de ő úgy mondja el, hogy az egész egy csodának tűnik. Tulajdonképpen az is, csak ő már ezzel a tudattal alszik el minden nap, nekünk pedig az újdonság erejével hat. Olyan dolgokról beszélgetünk, amik teljesen jogosan vetődhetnek fel, és sokan gondolkoznak ezeken a kérdéseken, de az egyetemi képzés során annyira átugranak ezek fölött, hogy mi nem is érezzük a késztetést, hogy feltegyük őket. Pedig ha ezt mind megtanítanák, mennyivel színesebben látnánk a fehérjék és molekulák világát! Attól olyan jó ez az óra, hogy a tanár nagyon egyszerű, teljesen hétköznapi hasonlatokat hoz fel, és ahogy magyaráz az olyan nagy tudást rejt a háttérben. És nem csak szakmabeli tudást, hanem az egész világnézetét, és mindenféle más ismeretet. Ezt az embert akkor is tudnám órákig hallgatni, ha nem érteném amit beszél, de az egészben az a legjobb, hogy értem, és elgondolkodtat.

Érdekes belegondolnom egyébként, hogy én erre az egyetemre egy elég erős háttérrel jöttem. Szerintem nekem sokkal alaposabb volt a tudásom bioszból, mint az évfolyam 90%-nak, és a kémiai hátteremre sem panaszkodhattam, mivel egyetemen ezeket a tárgyakat is nagyon könnyen tanultam. Ennek ellenére szakkollégistaként azt tapasztaltam, hogy - ekkor ugye első éves voltam - nagyon keveset tudok. A bioszos előadásokon rendszeresen ültem ott úgy, hogy hát ez biztos nagyon érdekes lenne, ha akár egy kukkot is értenék belőle. Ezek elég negatív élmények voltak, nem is mertem vállalkozni arra, hogy mondjuk egy TDK-ra elmenjek hallgatóságnak. Egészen addig, amíg a mostani helyemen bele nem jöttem a labormunkába, teljesen dilettánsnak, laikusnak, inkompetensnek éreztem magamat. Amikor valaki a kutatásáról mesélt nekem, akkor próbáltam bólogatni, mintha érteném, közben meg nem is értettem semmilyen módszert. Mostanra sikerült hozzáértőbbnek érezni magamat, magabiztosabban tudok beszélni ilyen témákról. Ez a két imént említett tárgy speci, és tényleg annak is vannak szánva, vagyis érdekességnek, tudásbővítésnek. Mára már felnőttem a feladathoz, hogy ezekben a beszélgetésekben részt vegyek, értelmes hallgatóság legyek, és már nem csak megérteni próbálok, hanem kérdezni is.