És íme a szori.
A lenti képen a nagy sárga villamos épp megérkezik a megállóba. Bori ekkor lila rombusznak álcázva magát odaér a zebrához. Bori azt hiszi, hogy mivel a villamos épp az ajtóit nyitja, az biztosan nem fogja elütni őt, ezért elindul a zebrán.
A villamos elé érve megálltam, előredőlve próbáltam a villamos mögé pillantani, nehogy onnan érkezzen a meglepedés, erre nagy swunggal az a nagy piros kockaautó zzzjjuummm elhúz az orrom előtt. A piros kereszt jelzi a helyet, ahol óvatosságomnak köszönhetően _NEM_ lett halál(közeli) élményem. Mikor felfogtam, hogy a balra haladó sávból is jöhetnek jobbra az autók, amiket én nem láthatok, ezért visszaálltam a járdára. A villamos bezárta az ajtóit és elhaladt előttünk. Előttünk, merthogy időközben mellém ért egy láthatóan lassan közlekedő néni. Ahogy a villamos ütközője is elhaladt előttünk, megpróbáltunk lelépni a járdáról, ámde jött egy autó az ő megfelelő sávjában. Lassított, ez igaz, de közben láttam, ahogy a szélvédő mögött két kezét széttárva "mivanmá', menjetekmárbazdmeg" arckifejezéssel sugallja, hogy ő bizony nagylelkűen megadja nekünk az elsőbbséget. Közben a néni mellett egy idős bácsi is elindult, én pedig eljutottam a szemben lévő villamos padkáig. Ez viszonylag biztonságos hely a megállásra, de azért ijesztő, amikor gyakorlatilag a zebra közepén áll az ember, és mindenki előtte akar elmenni. Ilyenkor érezni a feszültséget az autósok között, akik először eldöntik, hogy melyiküket engedik előre, majd a kiválasztott még azt is megfontolja, hogy átengedi-e a szegény zebra közepén ácsorgó gyalogost, vagy sem. Én meg ilyenkor úgy állok ott, hogy "bocsi, bocsi, jaj már itt se vagyok, nehogy 5 másodpercre megtörjem az autózás ritmusát". Nem, kibaszottul nekem van elsőbbségem, és rohadjon meg az öszes tapló aki a szembesávban közlekedik és egyébként is az összes, amelyik nem lassít, ha zebrát lát. Baszódjatok meg mind. És még én kérek elnézést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése