Ősz

A múlt héten volt a guglinak egy bájos őszi animációja, amiben hopp, leestek a falevelek. Ekkor tudatosult bennem, hogy ha ősz van, márpedig ősz van, akkor már nem tart soká a "jóidő". Mára már tele volt a kert sárga falevelekkel, lassan az utcákat is beborítják. Ősz van.

Miről is

Most nem is tudom arról meséljek-e, hogy
- lefutottam az 5vös5km-t, életem első megállás nélküli 5 km-e volt, és a legnagyobb élményem (a célbaérést leszámítva) az volt, amikor leelőztünk egy idős kocogó bácsit, majd később még néhány sétáló embert. Ezt bizonyítani is tudom:
"Nem fogom tudni tartani a tempótokat..."
"Nem kell azt tartani, megáll az magától is!"
- mennyire zavar, hogy az atomkvantum ea-n a tanár rendszeresen hibákat vét a levezetésekben, de cserébe többnyire mégis értem, amiről szó van,
- milyen gyönyörűek azok a hosszúuszályos ruhák, amiket valószínűleg mégsem fogok az esküvőmön viselni, mert a felcsatolt uszály nagyon nehéz.
- vagy arról a dologról, ami tegnap még az eszemben volt, de ma már nem tudom leírni.

Ez mi?!

Kerekes járókeret, rászerelt szekrénnyel.
WTF did I just see?!

Relatív idő

Van most egy cikk az Indexen, miszerint sikerült kísérletesen bizoyítani, hogy "az idő lassabban halad egy mozgó óra számára, mint egy egy helyben lévőnek." Nem részletezik itt, ezért én nem is értem, bár a gravitáció "időlassító" hatását is nehezen értettem meg. Amikor ezt a témát magyarázzák laikusoknak, mindig az "órát" hozzák fel, az időmérő tárgyat. Én ezt sosem értettem, hiszen egy független energiaforrással (elemmel) működő pusztán mechanikai vagy kis áramkörrel működő, programozott szerkezet mégis mitől számolna gyorsabban ha eltávolodik a bolygónktól. Aztán persze magamtól is rájötem a válaszra, hogy az óra nem jár gyorsabban, hanem az idő telik gyorsabban (a földi "időmozgáshoz" képest) és így, "elvont fogalomként" máris jobban értem. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, engem zavar ez az óra-dolog.

Morr

Néni kezében banyatank, két kerekű, fémkeretes, hogy legyen min megállnia, de a néni ezt nem tudja, ezért a betonon húza a fémet, mintha az is kerék lenne, a hangját persze csak a mellette elsétáló közönség hallja, én meg még rá is morgok inkább.

5 éves osztálytalálkozó

Szombaton volt az 5 éves osztálytalálkozónk. A szervező szemével azt tudom mondani, hogy nagyon szomorú voltam, amikor még kétszeri kérésemre sem reagált senki, hogy hajlandó lenne segíteni nekem. Egyedül viszont nem ment, mert egy miskolci osztálytalálkozó személyesen intézendő dolgait nehéz Pestről megoldani, úgyhogy végül személyes kérésre kaptam segítséget az étteremfoglaláshoz és a meghívók kiosztásához, Utóbbival egyébként jól meggyűlt a bajom, mert nagyon nehezen találtam rá embert. Az viszont igazán pozitív csalódás volt számomra, hogy a kérésemnek megfelelően mindenki elutalta az összeget, senki nem kezdett el hőbörögni, ahogy vártam.
Vendégszemmel pedig nagyon sajnáltam, hogy csak 3 tanár jött el a 7 meghívottból, a vacsorára pedig csak 1 maradt, de ők láthatóan örültek nekünk. (Bár vannak kételyeim.,.) Voltunk a Hermanban, a saját termünkben (igaz, hogy már nem a miénk, de még mindig a sajátunk), ami most kicsit más színű, van benne egy tök jó kép, egy tök jó óra, új székek és a mi függönyeink. Amikor beléptema B épületbe, megcsapott egy illat, a Herman illata, jó mélyet szippantottam, elmosolyodtam, és úgy éreztem, de jó újra itt lenni. Utána szépen sorban érkeztek az emberek, az elején még mindenki végigpuszilt mindenkit, ami bizonyos esetekben elég meglepő volt, de én boldog lettem tőle. A végén érkezők meg már csak azoknak köszöntek, akiknek 5 évvel ezelőtt is. Mindenki mondott magáról egy pár szót, volt olyan, akiben nagyon pozitívan csalódtam, és megváltozott róla a véleményem, a többség ot tart, ahol várni lehetett, és volt olyan is, aki ugyanolyan tapló segg maradt, mint régen volt.
A vacsora a Calypsoban volt, a kaja elég jó volt, a kiszolgálás minőségén mondjuk lenne mit javítani (engem különösebben nem ért bántódás, de néhányan megjegyeztek ezt-azt). Azt nagyo sajnálom, hogy nem tudtam mindenkivel beszélni, akivel szerettem volna, de az osztály lányrészének zöme ott maradt egész sokáig (az osztály másik fele lelépett a cinefest koncertekre), és velük nagyon jót beszélgettünk, sokat nevettünk. Igazából ők azok, akikkel sokkal gyakrabban kéne találkoznunk.
A osztálytalálkozó napján már nagyon izgultam, hogy minden rendben lesz-e, és normálisabbak lesznek-e, mint régen voltak, és azt kell mondjam, kellemes meglepetés ért, és most már örömmel gondolok vissza erre a napra.

Művelt

A műveltség az, amikor egy nem túl bizalomgerjesztően öltzött bácsi Italismeret tankönyvet olvasgat a 4es-6oson.

Állj meg, ha tudsz

Szerintem amikor pallót raknak a normál magasságú lépcsőkre, az nem esélyegyenlőség meg akardálymentesítés, hanem kibaszás.

Helyszín is pipa

Végre megtaláltuk az lagzink helyszínét!!! Nagy teher esett le most a vállunkról. Addig vaciláltunk 2 helyszín között, hogy végül egy harmadik helyet választottunk. Nem túl magas, nem túl kicsi, jó helyen van benne minden, az épület is tökéletes helyen van. Uuu csak legyen már esküvő!

Voltunk ruhapróbán is, Veréb és az Anyukám kísért el. Nem gondoltam volna, hogy ezek a ruhák jók rám, de mind amit kiválasztottam, jó volt. 3 olyan ruha volt, amiben tetszett valami, az elsőnek a díszítése, a másodiknak a felső része, az anyag és a szoknya esése, a harmadiknak pedig az anyagmintája és a fazonja. Ezeket kéne valahogy összekombinálni, úgyhogy még megyek tovább, de ez most nagyon pozitív élmény volt. Anya azt mondta, szerinte nagyon szép menyasszony leszek, és én már úgy várom, hogy tényleg így legyen!

A következő állomás a ceremónia-,ester kiválasztása. Nekem már megvan a befutó emberem, de Herceg szeretne még egy embert meginterjúvolni, csak olyan sűrű a programunk, hogy nem tudok biztos időpontot mondani neki.

Jaj de jó már nekünk.

Értem

Létezhet-e annál csodálatosabb dolog, mint amikor úgy jövök ki az atomfiz óráról, hogy ÉRTEM azt, amit két évvel ezelőtt sehogy sem sikerült felfogni, de hát nem is csoda, tele volt minden szögekkel és szögfügvényekkel, meg diffegyenlettel, deriválással és néhány integrálással, és én ezt VÉGRE ÉRTEM.

Mókás nap még

Ha egy kerekekkel felszerelt kisszekrényt a kerekeire állítva raksz fel egy kiskocsira, és rápakolsz még 3 tárgyat, akkor ne csodálkozz azon, ha a díszkövö minden szét fog csúszni. Legalább vicces volt.

*

Atomgyakvezsrác táskájában kutat: "legyen nálatok számológép, nálam is szokott lenni... most nem találom, általában évente egyszer otthon szoktam hagyni, úgy tűnik ez az alkalom most van." Az óra további részében nem voltak pontos számeredmények, de a tegnapi gyakról azért még jól emlékezett a számokra, nem volt gond.
Óra végén, már szinte mindenki kiment a teremből, én is lépem át a küszöböt, mikor a srác felkiált "de hát itt van a számológépem!"

Lécci ne!

Remélem ez mégsem azt jelenti, mint amit én ebből kiolvasok, de nagyon remélem, hogy Gabibá' felkészül a kataklizmára egy melegszendvicssütővel és egy kerti grillel, különben nagyon szomorú lesz mindenki.
Ez nemzeti italbolt ötlet egy Ig-béke Nobel díjat biztosan megérdemelne.

Mókás nap

Ó emberek, hát, tényleg ilyen érvekkel hoztok döntést? (Tarlós vs. Falus) A feketehajú nőn szakadtam, ezt muszáj idéznem:

"Elösször is orvoos, az ÁNTSZ - most olyan problémák vannak, mint a lépfene..." (képben van a néni)
"Megismertük őtet evvel a vízzuhannyal. Eredetileg külföldön homokkal meg törmelékekkel öntik le magukat... mer a háború van!" (Igen, az olaszok meg spagettit öntenek a fejükre, mert ott az van.)

A néni egyébként többször visszatér a háború és a természeti katasztrófa kérdésére, és ugye orvos az kell, ez az érv. Seems legit. 

Aztán megemlítik még Magyar Györgyöt, aki egy elég neves ügyvéd, rendszeresen szerepel a tévében különböző ügyek ismerőjeként. Könyörgöm, ez egy olyan jó ember, néhány éve egy buszos körutazáson nyaraltam vele együtt, olyan jókedélyű, értelemes és komoly ember, ha őt valaki képes rávenni a politizálásra, a magyar politikába vetett minden maradék hitem is oda lesz.


*

Péksütis kocsinál az egyetemen egy srác: "kérek egy bolonyaisos pizzát és egy..." sok lesz az.

*

Atomkvantumot ugye első félévben felvettem, de mikor kiderült hogy ez az én akkor matematikai és fizikai előképzettségemet tekintve túl hardcore, akkor abbahagytam és most próbálom újra. A gyakból az első óra emléke maradt meg, és a hatáskeresztmetszet szó. Most is ugyanaz a srác tartja. Meglepő volt újra látni. Két évvel ezelőtt egy fiatal, szépszakállú, rövidhajú, kölyökfejű srác volt. Ma egy (nem csak két évvel) idősebb, szépszakállú, kicsit hosszabb hajú, férfiarcú embert láttam.
Visszatértve a hatáskeresztmetszetre, a bemutatkozás és a nem-árt-fejből-tudni-állandók után ez volt az első szó, ami felkerült a táblára. Kíváncsi vagyok a többi órára, mert már ezt is sokkal jobban értettem, mint két éve. Szinte már kedvet kaptam hozzá. Tök jó stílusban magyaráz amúgy, rendszeresen él a "ha mondjuk atombombát gyártasz...", "amikor atomerőművet építesz" kifejezésekkel. És egy újabb bizonyíték a fizikusok lazaságára, amit szerintem a matematikusok bűnnek vélnek (és én amúgy velük értek egyet, de én ugye nem is vagyok igazi fizikus, szóval nekem ilyet is lehet):
"Ez a 12.5 ez a 4 pí, ezzel az 5 tizeddel könnyebb a számolásokat elvégezni. Amúgy azt tudjátok, ugye, hogy mennyi a pí... 3.14 igen, középiskolában mindig ment a verseny, hogy ki tudja több tizedesjegyig. De ezt számolásokhoz célszerű 3.125-nek venni. És pí négyzet az 10, nem tévedsz vele többet, mint ha a g-t veszed 10-nek. Ha sétálsz az utcán, könnyebb fejben számolni vele."

Kínailány

Képzeljetek el egy kínai lányt.
Egy kövér kínai lányt.
Egy kövér kínai lányt térdigérő szoknyában.
Egy kövér kínai lányt szőrös lábbal térdigérő szoknyában.
Létezik, ma láttam.

Sanyarú a sors

...amikor kitöltöm a pohárba a szörpöt, fogom az ásványvizes palackot, kiteker...ném, de sehogy sem sikerül, és Herceg sincs itthon.

Makro

A Makromolekulák c. tárgy is teremváltoztatással kezdődott, ezt is ugyanoda rakták át, mint a tegnapit, Nem hiába, a biofizika tanszék már csak a saját tanácstermében szeret órát tartani. Három témacsoport és három tanár lesz a félév során. Az első a wigner szfki-ban dolgozó vegyész (úgy tűnik ilyen is van) és ma volt egy kis bevezető, meg elkezdtük tárgyalni, hogy mi az a polimer és hogy is alakul ki. Az óra felénél már majdnem elaludtam, amikor jött egy termodinamikai rész, ahol felmerült bennem egy kérdés. Ilyen esetben azonnal elkezd pörögni az agyam, és addig gondolkozom, amíg végül válaszolok rá, még mielőtt hangosan megkérdezném a tanártól. Ma is így jártam, és egyrészt megállapítottam, hogy a kérdésfeltevésem jogos, de a tanárnak is igaza van, csak én a polimerizációt valamiért (oh, a biokémia) mindig vizes közegben képzelem el, itt meg egy teljesen általános tárgyalás volt.  Másrészt pedig felébredtem, és innentől kezdve, hogy megjelent valami kis fizika a dologban, rögtön meg is tetszett az óra. A tanár egyébként kicsit gyorsan és csapongva beszél, nem egyszerű jegyzetelni, de azért nem vészes.

Biol stafiz első óra

Elsőnek értem a terembe. Egy pici, szeináriumi terem volt. Hamarosan felbukkant a tanár, hozott egy cetlit, amit kirakott az ajtóra. Kérdeztem, hogy másik teremben lesz-e az óra. Kérdezte, hogy Fraktálnövekedés órára jöttem-e. Mondtam, hogy neeem, hanem biológiai rendszerek statisztikus fizikájára (a tanár ugyanaz, szóval én nem ijedtem meg). A tanár néz, elmosolyodik, megfordul, visszamegy a cetlihez, elkezd satírozni. Rájött, hogy ez pont nem az a félév. Majd kiderült, hogy tényleg másik teremben leszünk, közben azért megérkeztek még hárman.

Amúgy a bácsi sokkal kedvesebbnek tűnik, mint amilyen szigorúnak én hittem (egyébként arcra hasonlít a kedvenc élettan-tanárbácsimhoz), az óra kissé vontatott volt, unalmasnak azért nem mondanám. Remélem azért fogom érteni, ha már beljebb leszünk a tananyagban.

Új paplan

140 cm széles az ágyunk, ezen alszunk ketten. A tökéletes ágyméret. Sokkal kényelmesebb, mint 90 centin szorongani ketten (mi mondjuk ahhoz is hozzá vagyunk szokva), viszont nem kerülünk egymástól túl messze, mint ahogy az egy igazi franciaágyon történne. Bármikor kellemesen össze lehet bújni, az éjszaka közepén meg lehet ölelni egymást, összetolni a fenekünket, vagy éppen a kihűlt tappancsomat rárakni Herceg jó meleg vádlijára.
Szóval ezen az ágyon alszunk már 4 éve. Egy ugyanekkora méretű takaró alatt. Kettő ugyanekkora mérető takaró alatt. Néha. Van ugye a rendes paplan, meg van egy pléd is, azt is be szoktuk vetni azokra az esetekre, ha túl hideg lenne, vagy ha valamelyikünk (jellemzően én) az éjszaka közepén kisajátítja a takarót. Értem ezen azt, hogy félig ráfekszem, a maradék részét megölelem, a lábam átvetem rajta, így tehát én nem vagyok betakarózva, de legalább Herceg sem tudja kihúzni alólam, hogy neki is jusson legalább egy csücsök. Azért megjegyzem, fordított eset is van, amikor nekem van melegem, átdobom a takaró rám eső részét az alvó Hercegre, aki nyilván örömmel fogadja, és később már nekem nem jut belőle.

Aztán jött ez a spáros kupongyűjtős szirszar, hogy lehet venni jó takarót olcsón, és Herceg azt mondta, ez a megoldás. 10 ezer forint mondjuk nem olcsó, de mint megtudtam, ennél olcsóbban tényleg nem tudtunk volna takarót venni. 200*200-asat. Ami már olyan nagy, hogy külön ágyon is tudnánk vele együtt takarózni. Vettem hozzá ágyneműt az ikeában (két ágyneműt vettem olcsóbban, mint ahogy a spárban adtak volna egyet, és ebben még két párnahuzat is van!), és ma délután be is üzemeltük az új rendszert.

Ez egy ááálom, oooolyan széles, úúúgy elférünk, még bújócskázni is lehet alatta, akkora. Jelenleg a mindenféle zöld árnyalatú pöttyben pompázik. Ma este alszunk benne egyet, kíváncsi vagyok, reggel kinek az oldalán köt ki.... Amúgy tudjátok, mi a legjobb abban, hogy nagy és négyzet alakú a takarónk? Hogy ha éjszaka elkezd megfordulni, akkor mindegy, hogy melyik csücske akad először a kezünkbe, mert nincsen rövidebbik oldala ami alól kilógna a lábunk!!!

Tudta-e? - Ebola

Már egy ideje nem hallok az eboláról, de egy bioszos ismerősöm megosztott fb-on egy cikket, amit mindenképpen ajánlok figyelmetekbe. Lehet, hogy nem értetek meg belőle mindent, de a lényeget teljesen érthetően írják le. Nem vagyok jó ismerője a vírusoknak, nagyon keveset tanultunk róluk anno, ezért még engem is megdöbbentett az élettani leírás. Érdemes elolvasni és ismerni, nem semmi kis dög.

bikémnap

Az a baj, hogy annyira szerelmes vagyok a biokémiába, hogy amikor ma megpróbáltam összeszedni a felgyülemlett tankönyveket és jegyzeteket, ami majd kell a záróvizsgára*, és rájöttem, hogy nyomtatott vagy írott bikémjegyzetem nincsen, akkor az interneten hopp, elémugrott egy ííídejó 550 oldalas jegyzet, és hirtelen, a nagy esküvő- és osztálytalálkozó-szervezés közepette elolvastam belőle 100 oldalt.

*igen, szeptember 2-án rendkívül fontosnak tartottam, hogy a januári államvizsgámra elkezdjek készülni.

Ruhapróba I.

Jelentem, túl vagyok életem első menyasszonyiruha-próbáján. Egy olyan üzletben jártam, ahol nagyon kicsi volt a választék, és csak eladnak ruhákat, de szabást nem vállalnak. A legnagyobb boldogság volt számomra, mikor kiderült, hogy létezik olyan ruha, ami jó rám, figyelembe véve ezt az elég szerencsétlen alakomat, ennek ellére nem teláltam meg az igazit. Azzal mentem oda, és két mégis-próba után azzal is jöttem el, hogy nem akarok tüllszoknyás ruhát. És valószínűleg abroncsosat sem, mert annyira hülyén érzem magam benne, sem a táncot, de még csak egy ölelést sem tudok benne elképzelni. Amúgy az ekrü színű ruhák is nagyon szépek, de én inkább dacosan ragaszkodom a fehérhez. Ideje újabb szalonokban is időpontot kérni.

Teljes mértékben támogatom, hogy egy 50 év fölötti nő ne veszítse el nőiességét, és még a 60-as éveiben is csinosan öltözködjön. Azon mondjuk meglepődtem, hogy a két mankóval közlekedő néni magassarkú emelt talpú szandált viselt.

Azt meg magyarázza már meg nekem valaki, hogy fehér tárgyakat miért szeretnek fehér háttér előtt fotózni? Hogy csodáljam meg a menyasszonyi ruhát, ha nem is látom?!

Hétfő reggel

Szeptemebr 1-je valahogy mindig olyan komor. Több olyan évre is emlékszem, amikor aug. 31-én, a nyáriszünet utolsó napján még szép nyűri iő volt, másnap pedig a felhős, esős, borongós, rosszkedvű "iskolába kell menni' idő lett. Ma is ilyen időre ébredtünk. Biztos ami biztos, délben megnéztem a TO honlapját, hogy mikor is kezdődik a suli. Szerencsére időben vagyok, jövőhéten kell mennem csak. Az előbb hallgattam a rádióban a Vendég a háznál c. műsort, ahol rendszeresen szólaltatnak meg gyerekeket. Ez a világ legmókásabb műsora, tündériek ezek a kisgyerekek, meg az iskolával kapcsolatos várakozásaik. 

*

Annyi hírt lehet hallani a világban dúló háborúkról, ilyenkor néha arra gondolok, hogy a legfélelmetesebb dolog a világban a légvédelmi szirénák hangja. Egy hangos, kikerülhetetlen, periodikus zaj, amikor tudod, hogy baj van. Nem igazán tudom a funkcióját, de leginkább bombázásra, vagy vegyi fegyverek bevetésére tudok asszociálni róla. 

És ma, amikor nyugodtan próbáltam a népszerűségemet növelni a Fable III-ban, valami fura lett. A hang olyan volt, mint amikor a miskolci lakásunk régi ajtának résein át süvített be a szél, de odakint hallatszott valami folytonos sípolás-zúgással együtt, és mindez halk volt. Próbáltam arra gondolni, hogy csak egy lakásban zúg valami gép, de nem tudtam elhessegetni veszélyérzetet, elég ijesztő volt. Bezártam az ablakokat és már alig hallottam. Kimentem a fürdőszobába teregetni, mire visszaértem újra csend volt. 

Megnéztem az indexet, hogy írtak-e róla, de nem találtam semmit. Aztán a rövidhírek között találtam meg, hogy nem kell megijedni, 11 órakor szirénapróbát tartanak. Yey. Szólhattak volna erről hamarabb is.