Végre van ebben az országban egy olyan kezdeményezés, ami mellett ki lehet állni és amivel én is maximálisan egyetérték. Az akadálymentesítésről van szó; ebben a videóban elég jól szemléltetik a helyzetet.
Én nagyon tisztelem a kerekesszákkel közlekedő embereket, mert szerintem iszonyat nehéz dolguk van, hogy egyrészt egy olyan társadalomban kell helyt állniuk, ahol csak a tökéletes ember ér valamit, másrészt pedig egy olyan infrastruktúrával kell megbírkózniuk, ahol rászorulnak másoka, pedig szeretnének önállóan közlekedni és élni, hiszen képesek lennének rá.
Már annyiszor gondolkoztam hogy egy-egy helyzetben valaki, akár kerekesszkkes, akár vak, akár csak idős és nehezen mozog, mégis hogy tud eljutni A-ból B-be.
- a kerekesszékesek a metrókat nem használhatják, mert nincs le/fel járat nekik, (kivéve a 4-es, amiről a videóban azt mondják, jól meg van oldva, ennek örülök), pedig a metró az egyetlen olyan jármű, ami garantáltan alacsonypadlós...
- több busz- és villamosmegállót se lehet megközelíteni lépcsőmentes helyről, pl. a Boráros tér kiváló példa erre
- egyes építkezéseknél, ahol az állványzat elveszi a helyet és felszíni átkelőhelyeket zárnak le,
- bármely budapesti utcában, ahol a félig járdán álló autók mellett még egy babakocsi sem fér el
- ahol "akadálymentesítés" néven a lépcsőre leraknak két vékony pallót, ami olyan meredek, hogy se le se fel nem mer elindulni rajta az ember (a videóban látjató, milyen nehéz egy még csak nem is meredeknek tűnő lejtőn feljutni)
- néhol az útburkolat annyira szét van már esve, hogy járni sem biztonságos rajta
- a budapesti üzletekbe rendszeresen 1-2 lépcsőfokon lehet bejutni
- több ügyfélszolgálaton (pl. OEP, bankok, stb.) az ügyintézővel egy kb. 150 cm magas pult mögül lehet csak beszélni, ilyenkor elég nagyon alacsonynak lenni ahhoz, hogy érezd a kirekesztettséget...
- ha valamilyen üzlethez ki van írva, hogy "kérem csengessen", akkor a csengő jó eséllyel a bejárat előtti lépcsőn álló ember vállával van egy magaasságban
A sort még valószínűleg rengeteg példával lehetne folytatni, nekem ezek jutottak eszembe elsőre.
Az egész "akadálymentesítést" pedig az a paradox helyzet nehezíti meg, hogy ennek a szónak a hallatán minden "egészséges" ember a kerekesszékesekre gondol, és szerintem azonnal az jut eszükbe: "de hát olyan kevesen vannak, oldják meg valahogy, mit kell annyit nyígni, meg követelőzni". Pedig ha belegondolunk, az akadálymentesítés a legkevésbé sem csak a kerekesszékesekről szól!
Én megmondom őszintén, egyéltalán nem tervezem, hogy amikor majd gyerekem lesz, babakocsiban szállítsam ő(ke)t, sőt, kiffejezetten ellene vagyok, és nem csak azért, mert az anya-gyerek kapcsolathoz ez annyira fontos, hanem mert ahogy én látom, babakocsival egyszerűen nem lehet közlekedni.
Az idősek által húzott banyatank is azért olyan irritáló, mert rossz látni, ahogy a nénik-bácsik egyenként veszik a lépcsőket (mindegy, hogy aluljárónak vagy járműnek a lépcsője), és közben húzzák-rángatják felfelé a kocsit, aminek a kereke folyton beakad a lépcsőfok túlnyúló burkolatába. Ezek az emberek még üres kézzel is kifáradnak attól, hogy 15-20 centit kell emelniük magukon, hát még ha van velük +5-10 kiló,
Nem tudom, a videóban szereplő öltönyös ember miért mondja, hogy "forradalom lenne, ha az összes buszt és villamost alacsonypadlósra csrélnék", gondolom azért, mert ez akár több milliárd forintnyi beruházás lenne, de szerintem annak mindenki örül, ha kényelmes, modern járműveken utazhat.
A menetrendekben ugyan fel szokták tüntetni, hogy hol mikor várható alacsonypadlós busz, és ez már komoly haladás, de szerintem ez nem elég. Eleve minden tömegközlekedő ember közlekedési szabadságát valamelyest korlátozza a menetrend, és én például biztosan nagyon szomorú lennék, ha nekem csak óránként 1 buszra lenne lehetőségem felszállni, míg mások 10 percenként hazajuthatnak. Talán ennél valamivel jobb a helyzet, és érthetően a járműpark is korlátozza a lehetőségeket, remélem ez idővel csak jobb lehet.
A kerekeken közlekedő embertársaink érdekében pedig nagyon jó lenne, ha a kétlábon járó társadalom végre elsajátítaná azt az egyszerű ismeretet, hogy a buszokon és villamosokon elég jól látható módon jelzett helyeken átadná a helyet az arra rászorulónak. Miskolcon a 35-ös vonalán rendszeresen közlekedik egy bácsi elektromos kerekesszékkel. Egyszer a szemem láttára zajlott le egy olyan jelenet, hogy bár a buszon egyáltalán nem volt tömeg, a bácsinak szólnia kellett a kijelölt helyen ácsorgó "párocskának", hogy legyenek szívesek arrébb állni, mert nincs elég helye odaállni. A párocska teljesen fel volt háborodva, hogy akkor ők most hova álljanak... mndom, hely bőven volt, de nekik több kedvük volt háboroni. Ezen a helyen egyébként két hely van egymás mellett, egy másik pár is állt ott, babakocsival, ők persze készségesen segítettek a bácsinak,...
Még egy jó példát tudok mondani a közvetlen környezetemből. A mi miskolci házunkban is lakik egy nő, aki ilyen elektromos járgánnyal közlekedik. Az ő megsegítésére néhány éve a ház előtti részen lebeteonoztak két, kb. 5 méteres sávot, ami egy nagyon enyhe emelkedőként felvezet a bejáratok szintjére. Ennyivel egyszerűen meg lehet könnyíteni egy-egy ember életét.
1 megjegyzés:
ez egy remek írás
Megjegyzés küldése