Anya kora reggel elindult itthonról, Szlovákia felé buszocskázik kicsit ebben a csodás időben. Nagyon ritka az ilyen, amikor hazajövök, Anya általában nem szokott programokat tervezni. Most viszont egyedül maradtam, ami nem baj, csak már annyira elszoktam az itthon lakástól, hogy alig tudom, mit hol találkok meg.
Reggelikészítéskor megtaláltam a kiflit, a vajat, a felvágottat, eddig jó is volt. Gondoltam csak van itthon paradicsom, sajt, valami mindig szokott lenni. Anya a paradicsomot a konyhapulton szokta tárolni, de ott nem volt. Na nem baj, azért csak benézek a hűtőbe, hátha van helyette sajt. Az egyik polcon láttam valamit, takarásban volt, de füstölt sajtnak nézett ki. Furcsálltam, hogy nagynak tűnt, Anya sajtból nem szokott ekkora darabokat vásárolni. Hát, igazam volt, egy darab szalonnát találtam. Egy másik polcon láttam egy coopos csomagolást, na gondoltam, nyertem, mégiscsak van sajt. Aha, még egy darab szalonna volt. Aztán találtam egy dobozt, zsír volt benne. Talátam még egy dobozt, felirat: kacsazsír. Aztán még egy üveget is, találjátok ki, tele zsírral.
Én pontosan tudom, hogy egy igazi magyar reggelihez kenyér, zsír vagy szalonna, és egy jó adag hagyma kell, desszertnek még egy kis kolbász, de az a helyzet, hogy én ezek közül csak a kenyeret vagyok hajlandó megenni. Akkor is, ha ma ilyen fenenagy magyarságos ünnep van, amivel kapcsolatban a legkisebb együttérzés sincs bennem, ellenben a legjob dolog benne, hogy a nagy bánatomat Hattyúhercegnő-nézésbe tudom fojtani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése