A Makromolekulák órán az elmúlt 2 alkalommal olyan dolgokról tanultunk, amiről én soha korábban nem hallottam, de nagyon igyekszem megérteni. Most a poliacetilén Peierls-torzulásának kvantumkémiai leírása volt a téma, és tényleg az órán az agyam teljes kapacitásával a megértésre koncentráltam. Még büszke is vagyok magamra, hogy habár részleteiben biztosan nem tudnám visszamondani, szerencsére a matematikáját értettem és ezért sikerült képben maradnom végig. Közben pedig próbálom kicsire húzni magam, és nem a tanárra nézni, amikor magabiztosan mondja, hogy reméli, hogy most igazán semmi újat nem mutatott, mert ez nyilván mindenki számára ismert*. Sőt, néha még szabadkozni is kezd, és ténylegesen elnézést kér, hogy untat minket azzal, hogy ilyen sokat beszél egy ennyire egyszerű és közismert témáról...
*és minden bizonnyal ez rajtam kívül mindenki másra igaz is. Szerintem ők fizikusok, és gyanítom, phd. hallgatók is vannak köztük
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése