A szám nevet a régi bolondságokon, a szemem meg vörös és dől belőle a könny.
Csak most esett le, hogy már nem lesz többé közös dolgozatírás, órai levelezés, lyukasórák, tanárkibeszélések, idióta beszólások, menzasorbanállás, osztálykirándulások, szalagavatóra készülés, körök-körök-körök, "Már megint eszel, Kicsisapi?", noémiszivatás, tanárkikészítés, sírós farkasszemnézés, vokálos éneklések, nagy leordítások, hosszú történetek elmesélése, panaszkodás, vígasztalás, és már nem fogunk többé néhány másodpercre haragudni egymásra. Nemrég még azon gondolkoztunk, vajon 12.-re hol fogunk tartani a másodpercek számolásában. :) de jó is volt...
volt. fáj kimondani. eddig nem is gondoltam bele. épp itt volt ennek is az ideje.
Nagyon, nagyon szeretlek Titeket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése