Nem tudok főzni.
Anya nem volt itthon, nekem pedig ebéd kellett. A dolog káposztarésze még előző nap elkészült, az finom is lett, mert anya csinálta. Odaraktam a vizet, felforrt, raktam bele tésztát, megfőtt, leszűrtem. Ekkor anya felhívott, hogy igaz, hogy abban maradtunk, hogy a káposztástésztát nem szokta megforgatni vajban, de mégiscsak kell azt. Jó. Fogtam az edényt, raktam bele vajat, megolvadt, sercegett, beleöntöttem a leszűrt tésztát és összekavartam. Abszolút finom lett, pedig én csináltam. Nade mégiscsak legyen káposztás az a tészta, megmelegítettem a hűtőben ücsörgő káposztát és összekevertem a tésztával.
Akkor együnk... De ez nem is finom!
Már nagyon régóta nem szeretek cukrot rakni rá, de gondoltam, hátha jobb lesz. Nem lett jobb. Édes lett tőle, és épp ez az, ami miatt nem szeretem. Na nembaj, hátha egy kis bors segít. És igen, valamit javított a helyzeten, de akkor úgy éreztem, ennyi ebből elég volt. Azért biztos ami biztos mégegyszer belekóstoltam a fazékban lévő eredeti káposztástésztába: még mindig nem volt finom. Szerintem a vaj a hibás.
Nem tudok főzni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése