Koncertnap

A MEN egy jó dolog. Pláne, ha még a városnapja is akkor van, és mégtöbb programmal társul.

Kettő után volt találkozás. Tike, Tücs, Boti és én felkerekedtünk, és kerestünk egy szimpatikus DM-et. Útközben váratlan dolog történt. Szembe jött velünk sook-sook narancssárga ember. Az ijesztő épp csak az volt, hogy rájöttem, hogy ismerem őket. Nem akárkik jöttek velünk szembe, hanem a színjátszósok, akiknek a műsorát meg akartuk nézni. Elől ment Kriszta néni, a jobbján pedig Máté. Napszemüveg volt rajta, nem tudom hogy nézett rám, és furcsán néztem Kriszta nénire, aki (talán) mosolygott, és ahogy elhaladtunk egymás mellett Móci rámmosolygott. Fel sem fogtam a dolgot. Sokk. (Kevés a 2 k.) A pulzusom kb. duplájára ugyrott, a bal kezemből kifolyt az összes erő. És dadogtam. Életemben először dadogtam. Beszélni próbáltam, de nevettem közben és erő híján így sikerült. A Szinvateraszon aztán újra találkoztunk. Lementem hozzájuk a sátorhoz, váltani Kriszta nénivel néhány szót. Igazából csak annyit akart mondani, hogy én vagyok a névadó. Bizony. (Tulajdonképpen van egy egész színjátszócsoportom, mégis mit akarok még? :D) És idén már 10 éves a csapat! Velünk kezdődött minden... De régen is volt. A narancssárga póló pedig az újonnan elkészült egyenpólójuk volt, a hátulján a Kavalkád felirattal. A pólók egyébként annyira egyénre szabottak, hogy mindenkinek rajta van a beceneve is. Kár, hogy a "mi időnkben" még nem volt ilyenünk.

Megnéztük a műsort, és tovább indultunk: a Herman Ottó Múzeumhoz mentünk, mert ott önkénteskedett aznap Veréb, Pakaa, Pickpocket és Mica. Velük elmentünk a Népkertbe, aztán pedig a Szinvateraszra, ahol hallgattunk Chilit, jól. :) És találkoztunk ott sok-sok ismerőssel: itt szedtük fel Szaszyt is.

Nade. A rhcptb koncert után Szaszy, Mica, Pickpocket, Boti és én felszálltunk az éppen nekünk érkező 22-es buszra és kimentünk az egyetemre. Egész életemben nem voltam annyi koncerten, mint most szombat-vasárnap. Volt: Depresszió, 30Y, Subscribe, Neo, Kispál, Alvin. Talán nem hagytam ki semmit. Találkoztunk még sok-sok ismerőssel. Rengeteg (volt és jelenlegi) hermanos volt kint.

Az első 31-es busz 2:55-kor indult, azzal haza is jöttünk jól. Aludtunk egy picit, hallgattunk zenét, és lesétáltunk a Szemerére. Ebéd, F1, és hiány...