Az első állomásunk a Sagrada Familia volt. Sokkal nagyobbnak tűnt élőben, mint ahogy a képek alapján elképzeltem. Szép lesz, ha egyszer kész lesz, de legalább olyan sebességgel épül, mint a 4-es metró. Csak kívülről láttuk, nem mentünk be, mert nem volt rá időnk, és amúgy is hatalmas sor állt a bejáratnál.
Barcelonában van egy skanzen, de nem olyan, mint a szentendrei, vagy az ópusztaszeri. Ez egy világkiállításra épült, és egész Spanyolország építészetét igyekszik bemutatni. Nem laknak ott, de tele van kis üzletekkel, kávézókkal, jól érzi magát itt a turista. Az épületek szépek, tiszták, kicsit itáliai hangulatot idéző, de ez biztos csak a mediterrán hatás miatt van. Itt található a Modern Művészetek Múzeuma. Nem túl nagy, hamar bejárható. Ismert művészek (pl. Picasso, Dalí) képei és szobrai is vannak ott, meg néhány nagyon új (2000+) alkotás.
A Güell-park eredetileg a gazdagabb barcelonaiak lakónegyede lett volna, de a túl nagy költségek miatt csak 2 ház épült fel a 60-ból, és az egyikbe maga a tervező, Gaudí költözött be. A pálmafákon szép zöld papagájok élnek szabadon, ott fészkelnek, tőlük hangos a környék. Gyönyörű a kilátás a városra, bár aznap kissé ködbe-füstbe burkolózott Barcelona. Van ott néhány különleges építmény is, oszlopcsarnok, néhány ferde oszlop, különleges színestetejű tornyos épületek, valamint a világ leghosszabb padja, és a Szalamandra-szökőkút - mindkettő csempedarabokból van kirakva.
Az egyik Barcelonai dombról is gyönyörű a kilátás: innen a tengeri kikötőre láttunk rá. Hatalmas teherhajók, óceánjárók "parkoltak".
Benéztünk az olimpiai stadionba. Ebben is csalódtam egy kicsit. Ahhoz képest, hogy 70 ezer ember fér el benne, a belső tere nagyon kicsinek tűnt. Nyilván normális méretű, de én valahogy lenyűgözőbb látványra számítottam.
A barcelonai szabadprogram során bementünk a Dalí-múzeumba. Azt hittük, ez egy kis múzeum lesz, én 2-3 teremre számítottam, és megint tévedtem: kb. 2 órát töltöttünk benn, de az utolsó fél órában, már gyorsan mentünk át a termeken, a lábunk már alig bírta az ácsorgást és totyogva-haladást. Ajánlották nekünk a Picasso-múzeumot is, de mi az ő "művészetét" nem értjük, Dalí viszont lenyűgöz, egyértelmű volt a választás. Itt nem a nagy és híres képei (és szobrai) vannak, de legalább olyan izgalmasak mind.
Innen a Katalán térre mentünk, addig pedig olyan márkaboltok előtt mentünk el, hogy egy divatcica, de még egy normális lány is kapkodva veszi ott a levegőt, és ájuldozik a sok csodától. Mi teljes hidegvérrel kerülgettük a tömeget.
A téren első dolgunk volt megkeresni a Hard Rock Cafét. Eredeti terveink szerint beszereztünk volna onnan egy-két pólót vagy megettünk volna egy fagyit, de olyan elképesztően méregdrága árak vannak ott, ami egy gazdagabb Ny-európai országból érkezőnek megengedhető, de nekünk, csóró magyaroknak csak a nyálcsorgatás marad. Megnézegettük a gitárokat és képeket a falon, aztán mégiscsak lett onnan szuvenír, aminek viszont jobb ára volt így, mintha itthon venné az ember. (Még titok, hogy mi ez, de úgyis kapok belőle a szülinapomra, majd akkor jól meglepődöm és meg is írom.)
Végigsétáltunk a La Rambla-n, benéztünk a piacra is, ahol főleg gyümölcsöt, húsokat, halat és egyéb élelmiszereket árulnak. Mikor ott jártunk, az árusok egy része már bezárt, az embertömeg sem volt vészes, de ez a piac sem nyűgözött le. Sajnálom, utálom az ilyen helyeket. A sétálóutcán 10 méterenkét áll egy-egy sötétbőrű fickó, csipogóval a szájában, meg lehet tőlük őrülni. Vannak mozgásművészek, akik mellett nagy tömeg gyűlik össze, alig lehet kikerülni őket. Vannak kis kacatárusok, virágárusok, mindenfélét lehet kapni, gondolom jó hasznot húznak az ide látogató külföldiekből. Egyébként, ha mégis látunk néhány épületet, akkor azok legalább szépek.
A Colombus-szobrot oroszlánok gyűrűje veszi körül, olyan, mintha a Trafalgar téren lennénk, csak a hatalmas oszlop tetején Colombus mutat a tenger felé (ami egyébként épp az Amerikával ellentétes irány). Innen futottunk még egy kört az Aquarium felé, amihez egy fa szerkezetű hídon át vezet az út. Ez a híd leválasztja a kikötőt a nyílt víztől, ezért ha ki akar menni egy hajó, akkor a hídon megállítják a gyalogosforgalmat, a középső elemet elforgatják, kiúszik a hajó, aztán visszaforgatják a hidat, és mehetnek megint az emberek.
Végül elmentünk a nagy szökőkúthoz, ami egy igazi látványosság. Zenére mozog a víztömeg, hatalmas magasságokba lövik fel a sugarakat és mindeközben gyönyörű színekben pompázik.
Ezzel véget is ért a barcelonai kirándulásunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése