Spekciók

December 30. van, legfőbb ideje egy évértékelőnek és egy jövő évbe tekintésnek.

2013 legfontosabb eseményei
- áprilisban Herceg megkérte a kezem.
- májusban megkaptam egy állást, ami nyáron két hónapra Pestre kötött, de azóta is ott vagyok, csak már nem fitezésért.
- júniusban lettem túl a biofizika első évén, és még mindig úgy gondolom, hogy jó ötlet volt ezt a szakot választani, csak lennék már túl rajta. Egy év múlva ilyenkor remélem már az államvizsgára fogok tanulni.
- augusztusban 22 lettem, és idén nem volt benne csapda, viszont volt utána gitárbaj, amire azért próbáltunk egy párat, és megfogadtam, hogy ilyen lebonyolítás mellett jövőre már nem veszek részt a dologban.


Tervek 2014-re
- első és legfontosabb az angol felsőfokú nyelvvizsga.
- eközben lesz valamikor aktuális a TDK.
- jelen pillanatban hatalmas kérdőjelek lengedeznek a szakdolgozatom szelleme körül.
- a nyelvvizsga után szeretnék beiratkozni egy tánctanfolyamra (nem gondoltam volna korábban hogy ilyesmire lesz igényem, de jön az esküvők időszaka, én meg szégyenszemre nem tudok megmozdulni anélkül hogy rá ne lépjek valakinek a lábára).
- és a titkos tervem ugye, amiben nagyon bízom, de lehet hogy még nincs itt az ideje, vagy nem is lesz belőle soha semmi, az maradjon is még homályban kicsit.
- ezen kívül azt hiszem elsejével el fogok indítani egy másik blogot, amin kötelezően minden nap lesz egy bejegyzés, és ezzel a kötelességgel fogom ösztönözni magam arra, hogy többet mozogjak, itt ugyanis ilyenfajta dolgokról fogok írni. Most már tényleg nagyon érzem magamon a súlyfölösleget, ami kb. 5 kiló, ennél nem több, de ez is épp elég ahhoz, hogy engem zavarjon. Semmi mást nem akarok én ott leírni, csak azt, hogy mifélét mozogtam aznap, hogy saját magamat bíztassam ezzel. Remélem ezzel végre kirugdosom magam ebből a hónapok óta tartó tespedésből.
- még egy fontos dolog az év második felére: el kell kezdeni megszervezni az esküvőt!

Boldog új évet mindenkinek!

A Karácsony öt napja

Srácok, annyi mesélni valóm van! Volt karácsony, három koncert és egy színház, közben találkozás a kiscsapattal, meg vendégek nálunk... és ezt most mind elmesélem nektek!

A karácsonyi előkészületeket már ismeritek, úgyhogy most a 24-e délutánjával kezdem, amikor is megérkeztünk Sárospatakra. Összegyűlt a kis család, a többiek megitták welcomedrinket vázaként árult kémcsőből, kipakoltuk a rengeteg féle süteményt, és elkezdődött az ajándékbontás. Idén végre én maradtam utoljára, mert eddig mindig nekem kellett kibontani először az ajándékokat, és én szeretek várni. A legnagyobb örömöt az általunk készíttetett falinaptár okozta, de kaptunk megint társasjátékokat, mint ahogy adtam én is, meg könyveket, és mindenkinek jutott új törülköző is. Ezután jött a vacsora, és a sok-sok nevetés, mert ez egy csudajó hangulatú társaság, itt mindig mindenki nevet valamin. Estére már nem is maradt erőnk másra, csak az alvásra.

Másnap a reggeli után elmentünk kirándulni. Gyönyörű időnk volt, sütött a nap, kék volt az ég, a kutyák rohangáltak, és a tengerszem vize be volt fagyva, a környékén még némi hópacákat is találtunk. Jó három órás kirándulást tettünk. Közben olyat láttam, amilyet azelőtt még soha! Az ösvényen úgy jó 20 méterrel előttünk szarvasok vágtak át, sebesen ugrottak át az úton, alig lehetett őket megfigyelni. Legalább öt-hat szarvas láttam átugrani, talán többen is voltak, de az út túloldalán nyom nélkül eltűntek. Annyira örültem a látványnak, hogy hevesen ugráltam és mutogatva mondtam, hogy "ott, ott, nézd, még egy, meg még egy!", hogy ezzel aztán sikerült Szamos figyelmét felkelteni. Ő a kutya, aki elindul a szarvasok után lóhalálában vágtázva. Én meg is ijedtem, hogy most miattam fog elveszni az a gyönyörű barna mudi, de szerencsére visszajött, mert ő egy okos és jól nevelt kutya. 

Ilyen szép időnk volt.

A kiruccanásból visszaérve már mindenki farkaséhes volt, ebédeltünk is egy nagyot, és már nem is maradt időnk a társasokat kipróbálni, mert délután lett és indultunk vissza. Herceg aznap itt aludt nálunk, Anyától megkaptuk a gyönyörűséges ajándékokat, íme ni. Ugye milyen szépségesek? :)

Hercegtől egyébként "egyik" karácsonyi ajándéknak 9 db számítógépes játékot kaptam, ezeket az este fel is raktuk a gépre. Néhányat ki is próbáltunk, és ezt folytattuk délelőtt is. Aztán Herceg hazament, de este találkoztunk megint, mivel HMTM koncert volt.

Az előzenekar nekem nagyon tetszett, bár gyakran unatkoztam közben kicsit, de egyébként tényleg nagyon jóféle zenét játszanak. Kicsit olyan zeneiskolai csapat, hogy basszugitár helyett nagybőgő van, ami elsőre kicsit komolytalannak vagy pont hogy vad ötletnek tűnik, de nekem nagyon bejött. A gitárok meg elektroakusztikusak, szóval tényleg fura volt, még vártam is volna, a dobos kéri az üstobot meg a cintányért. Az énekes nekem arcra és hangra is nagyon szimpatikus, és azóta is azon gondolkozom, vajon hány éves lehet. Úgy 20 és 30 között bármit elhinnék róla.

Elkezdődött a HMTM koncert, tök jó volt, a lányok előrehívtak, előre is mentem, aztán egyszercsak éreztem hogy kezdenek kitúrni maguk közül, úgyhogy visszatolódtam Herceg mellé úgy a harmadik sor környékére. Jó is volt ott nekem, egészen addig, amíg hirtelen egy homlokot nem éreztem a vállamban. Ellökődtem Hercegtől úgy két méterre, oda akartam újni hozzá, de ez a csaj, mert hogy egy lány volt(!), csak ott áll, vigyorog ránk, közben a feje tetejére tűnőtt hosszú haját pörgeti. Hát mondom bazdmeg. Na úgyhogy ez volt az a pillanat, amikor ki kellett mennem a tömegből, mert elveszítettem a biztonságérzetemet, így aztán a koncert kétharmadát a beszélgetős helyiségben töltöttük. Jó kis társaság lett ott, de innen részleteket most nem mesélek. De azért az, amikor KD felelősségteljes emberként vigyáz Ági cuccaira: feláll az asztaltól, egyik kezében sör, másikban ajándék, és a vállán lóg a kistáska, G odajön és meglepett kérdésére D csak annyit felel: "Ez, kérlek, divat!", na ez a legjobb jelenet volt az egész este.

27-én reggel Hercegéktől tettünk egy kitérőt JM-hoz, hogy megtekintsük A Karácsonyfát, és a srácok menjenek LAN-ozni. Én hazajöttem, mert ebédre Anya barátai érkeztek. Beszélgettek arról, hogy az egyiküknek milyen hálátlan a családja, de hogy amúgy ideköltözne már Miskolcra, meg hogy nekik mind már milyen sok bajuk van, Anya meg egészséges, és milyen jó már neki. 

Délután találkoztunk a kiscsapattal, elmentünk teázni. Jót beszélgettün,k, nagyon örülök, hogy végre láttuk egymást. És van, aki már az esküvőt tervezi (és nem mi vagyunk!), úgyhogy ez nagyon feldobta a beszélgetés hangulatát. 

Innen aztán még Herceggel elmentünk megtakinteni a LAN-t, én is játszottam kicsit, pedig nem terveztem eznap menni. Innen mindenesetre jó későn hazamentem. 

28-án meglepő modon negyed 11-kor keltem fel, nem is tudom, hogy mikor volt ilyen utoljára. Összeszedtem magam, és mentem a srácokhoz játszani. Délutánig játszottunk, onnan hazamentem, és az esti színháznál találkoztunk újra. Egy egyszemélyes darabot néztünk meg, Ibusár volt a címe. Sokkal jobb volt, mint amire számítottam, a színésznő nagyon ügyesen játszott.

Színház után elmentünk meghallgatni a (R)Evolutiont, akik jól játszottak, csak kár, hogy kevés volt a közönség. Innen aztán együtt jöttünk haza, és most itt írom ezt a posztot, Anya meg már harmadszorra fog szólni mindjárt, hogy menjek már ebédelni. Na, hát így zajlott ez a néhány nap.

A karácsonyi beszámoló előtti mém

Agyfaszmém karácsonyra.

Utolsó csók: ma reggel.

Utolsó telefonhívás: tegnap, 20.32, találkozunk a Hősökön.
Utolsó sms: bank, de ha ez nem ér, akkor K köszönte meg a szülinapi köszöntést.

Utolsó zene amit hallgattál: André Rieu

Utolsó sírás: erre most nem emlékszem

Randiztál már valakivel kétszer? pont kétszer még soha.

Voltál már megcsalva/megcsaltál valakit? Nem.

Megcsókoltál valakit megbánás nélkül? Csak úgy.

Elvesztettél valaki fontosat? Igen.

Voltál már depressziós? Igen.

Voltál már annyira részeg hogy hánytál? Nem.

Szexeltél? Részegen, hányás közben?

Hány emberrel szexeltél az életben? Hát részegen, hányás közben még eggyel se. Ezen kívül eggyel.

Szereztél új barátot? Evör? Neeeem... de.

Sírásig nevettél? Ebben a mondatban miért nincs kérdőszó? Mikor? Miért? Előfordul.

Találkoztál olyasvalakivel aki megváltoztatott? Igen.

Kiderült ki az igazi barátod? Herceg. Tartok tőle, hogy rajta kívül nincs... vagy mindenki az.

Kiderült, hogy beszéltek rólad? Nem mondanak rólam semmit, amit ne tudhatnék.

Mit csináltál utolsó szülinapodon? Átjöttek a barátaim, kaptam ajándékokat és társasoztunk.

Mikor keltél ma fel? 8.25.

Egy olyan dolog, amire nem tudtál várni: eddig mindent kivártam, de azért a 4. évfordulónk előtt már kezdtem kicsit türelmetlen lenni.

Utolsó alkalom amikor az összes tesód láttad: ilyen még sose is vót'!

Egy dolog amit változtatnál az életedben: kéne egy kutya, és egy hozzá való nagyobb lakás.

Mit hallgatsz épp most? Ahogy Anya barátnője panaszkodik a családjáról.

Mikor szexeltél utoljára? Balladai homályba burkolózom. Tegnap?

Kimegy az idegeidre? Ki, de hűvös van, mindjárt visszajön.

Leglátogatottabb honlapod? Ezen a blogon kívül kevés másik honlapom van.

Kedvenc színed? Nincs, tárgyfüggő.

Beceneved? Rica.

Kapcsolati állapotod: hivatalosan hajadon, azt hiszem, vagy eljegyzett, vagy valami.

Csillagjegyed? Oroszlán, de kínaiul úgy mondják, kecske.

Férfi vagy nő vagy? Vagy. Nő.

Általános iskolád? Szabó Lőrinc Általános és Német Két Tanítási Nyelvű Iskola. Nem tudom, így hívják-e még, de nagyon szerettem oda járni.

Középiskolád? Herman!

Szemed színe? Nagyon telt, élénk gesztenyebarna, de messziről feketének látszik. Tudom, hogy divat utálni ahogy kinézünk, de én gyönyörűnek látom a szemem színét. 

Magasságod? 170.

Odavagy valakiért? Oda bizony.

Mit szeretsz önmagadban? A nehezen visszafogható őszinteségemet.

Tetoválások: úgy 15-18 évvel ezelőtt az autósrágókban meg ilyenekben lévő "levonók"!

Bal vagy jobb kezes vagy? Jobb.

Épp most:

Mit eszel? Mindjárt hozok egy szelet mákosbejglit.

Mit iszol? Van előttem egy citromos-mézes gyömbértea.

Kire/mire gondolsz? A mákosbejglire amit épp rágok, és hogy van másfél órám játszani.

Mit hallgatsz? Azt hallgatom, ahogy rágom a bejglit és ahogy ezt pötyögöm.

Mire vársz? A délután 5 órára.

Szeretnél gyerekeket? Ez még mindig az "épp most" kérdéscsoportba tartozik? Amúgy igen, de várnék még vele pár évet. Nem sokat azért :)

Szeretnél házasodni? Igen.

Munkahely? Az orvostudományi egyetemen laborozok.

Ajkak vagy szem? Jaj, nem lehetne mindkettőt? Ijesztő lenne egy arc bármelyik nélkül.

Ölelés vagy csók? Ölelés magában vagy csók öleléssel.

Alacsonyabb vagy magasabb? Mihez képest?

Idősebb vagy fiatalabb? Kicsoda?

Romantikus vagy spontán? Spontán romantikus.

Szép has vagy szép kezek? Az én Hecegmnek a hasa és a kezei is gyönyörűek.

Érzékeny vagy érzelmetlen? Érzéki.

Fellángolás vagy komoly kapcsolat? Nekem az utóbbiból jutott.

Idegennel csókolóztál? Hát persze, majd minden szembejövőt lesmárolok, úgy kell azt!

Túlságosan részeg voltál? Mikor? Nem.

Elhagytál valamit? Miért, megvan?

Szexeltél? Tényleg?

Összetörted valaki szívét? A pulyka- és patkányszívboncolás ér?

Voltál már lesittelve? Nem.

Kiütöttél már valakit? Nem, de egyszer megtapsoltak az osztályban, amiért egy verekedni készülő fiút eltántorítottam ezen próbálkozásától azzal, hogy én mentem neki, és szépen visszaültettem a helyre. Nagy dicsőség volt az!

Sírtál amikor meghalt valaki? Jap.

Falaztál egy barátnak: nem, csak festésben segítettem.

Hiszel magadban? Szerintem létezem, igen. Építek magam köré egyházat is mindjárt. De kicsire nem adunk, legyen kétház!

Hiszel a csodákban? Egyszerűen csodás vagyok!

Hiszel a szerelem első látásban? Nem.

Hiszel a mennyországba? Abba bele.

Hiszel a mikulásban? Sajnos nem úgy szocializálódtam.

Hiszel a "csók első randin"-ba? Abba' nem hinni kell, mert tény, hogy ilyen van.

Hiszel az angyalokba? Nekem nem szimpatikusak, neked meg az az n betű böki a csőröd, úgy látom.

Az összes exed közül ki érdekel? Az összes!

Ha vissza mehetnél az időben mikorra mennél? A 19. századba. De ha az ajánlat csak úgy érvényes, hogy térben ott maradok ahol vagyok, akkor nem mennék sehova, mert 40 éve még nem volt itt ez a ház, és kb. 20 métert zuhannék.

Ha kívánhatnál egy dolgot a világból mi lenne az? Kiskutya.

Félsz a szerelemtől? Hú hallod rettegek minden nap.

Szereted ahogy kinézel? Általában igen, most egy kicsit nem, de teszek ellene, ígérem... majd holnap, most még folytatnám azt a mákosbejglit.

Karácsonyi készületek

A legeslegjobb dolog a 24-ében, amikor délelőtt tündéres Diseney-mesét lehet nézni a tévében, majd jön a fadíszítés, melynek egyik kedves kis fikuszunk esik áldozatul.

Az eredmény nem lett túl szép, de szerencsére még az előtt sikerült fényképet készítenem róla, hogy anya leboázta.

Az ajándékok már 3 napja így várják a karácsonyt.

A mézeskalácsok szebbik része, de a rének nem látaszanak.

Asztaldísz

Négy rúd diós és két rúd mákos bejglit sütöttünk tegnap.  

Karácsonyfa Soltész-módra. Többnyire rózsaszín és fehér/ezüst díszekkel, és egy kis égősorral. Ezután még került rá ugyanilyen színben boa, de azóta röhögőgörcsöt kapunk, ha meglátjuk szegény fácskát. 

Az imént kaptam meg Anyától a karácsonyi ajándékomat, és csodaszépet készített nekünk! Herceg is kap egy ugyanolyat, mint én, ezért még nem rakok fel róla képet, és nem is árulok el többet, de tényleg gyönyörű!

Összecsúszott

Amikor az elalvás előtti utolsó sorokat olvassa az ember a könyvben, akkor könnyen előfordul, hogy a karakterek kifordulnak önmagukból.

"Villefort karon forga Saint-Mérannét, és az ő részére fenntartott szobába vezette.
- Pihenjé', kisanyám!
E szavakra a márkiné felkapta a fejét..."

... ?! ...

" - Pihenjen kissé, anyám!"

4!4444 wáh

Annyira utálom a kevéspontos zh-kat, hogy 3 pont veszteség már éppen 4-es, akkor is ha csak 1 kreditet ér az egész, hogy legalább két pontot ért volna mindegyik és érezném hogy 6 pont rohadt messze van az ötös szinttől, de nem b+, és az egész azon múlt, hogy nem volt nálam egy táblázat, ami csak az előadás anyagban szerepelt és nem használtuk soha. Aztazúristenit ma bejglit fogok sütni.

Ajándékozós

Nekem sose jelentett semmit a karácsony, egészen addig, amíg Herceg meg nem mutatta nekem, hogy az ő családjában ez hogy működik. Ez lesz a harmadik karácsony, amit velük fogok tölteni Patakon, és már tavaly óta várom. Az idei karácsonyban számomra az az újdonság, hogy nem az utolsó pillanatra hagytam az ajándékokat, ezért nem volt szenvedős, hogy kinek mit kéne már.

Régebben úgy láttam, hogy a karácsony csak az ajándékozási lázról szól, mindenkinek kell valamit adni, és az egész dolog csak a negyedik negyedéves GDP feljavítására megy ki. Most még mindig úgy látom, hogy az advent az üzletek és a vásárlás ünnepe, de már nem érzem kényszernek az ajándékozást, mert azóta (nem csak karácsonyra, hanem bármely más alkalomra gondolva) nekem az hatalmas boldogságforrás, hogy látom más emberek örömét, amit én okoztam. Ezt pedig a lehető legönzőbb módon értem: az "Adni vagy kapni szeretsz jobban?" kérdésre illik (?) az adnival válaszolni, de én nem adni szeretek, hanem a másiknak az általam okozott örömét szeretem a legjobban. És na, így feltéve a kérdést, kapni szeretek jobban, jó? Az örömokozást pedig tényleg általánosan értem, bármilyen ajándékra. Főleg sütire. Mármint hogy én adom a sütit. Amit én készítettem két kezemmel, csak azért, hogy a másik ennek örüljön. És örül is!

Visszakanyarodva kicsit a karácsonyra. 21-e van, még 3 nap van szentestéig, maradt úgy 65 órám, és már minden ajándék megvan, mindet be is csomagoltam (áh, imádom az örömokozós ajándékok becsomagolását!), már elkészült a mézeskalács tésztája, holnap meg is sül, hétfőre marad a bejglikészítés, és 24-én már csak várnom kell, hogy Hercegék értem jöjjenek, és Patakon mindenki boldog legyen.

Tepertő

"Abból a tepertőből kérnék. De ne legyen nagyon zsíros!"

Áltfiz, stat, smink

Mint kiderült, nem is bénáztam el annyira ezt az utolsó áltfiz zh-t, és mivel a bácsi nagyon kedves, mégis ötöst kaptam. Ennek igazán örülök, és nagyon büszke is lennék magamra, ha nem négyest érdemeltem volna inkább, de így is jó, mármint ha négyest kaptam volna, akkor is elégedett lennék. Amúgy mindenki eggyel jobb jegyet kapott, mint amit érdemelt volna, így az a srác sem bukott meg, aki csak ismétlés céljából járt be az órára, és először el akarta fogadtatni.

Ami pedig az előbbi posztban említett elstat ötöst illeti, máris micsoda hasznát vettem annak, hogy felvettem ezt a tárgyat! Ahol dolgozom, a Biofizikai Intézetben, nem csak biofizika órát tartanak ám az orvosoknak / fogorvosoknak / gyógyszerészeknek, hanem statisztikát is. Ők kicsit komolyabbnak tűnő dolgokat is tanulnak, vagy legalább is olyanokat, amiket én nem tanultam (a fizikusoknak van még egy másik statisztika tárgyuk, biztos ott tanítják). A lényeg, hogy az egyik szobatársam is tart stat gyakot, és épp a vizsgát állította össze, majd bejött egy másik srác, aki segített neki ebben. Megnézték a kérdéseket, hogy ők meg tudják-e válaszolni, és egyeztettek a helyes válaszokról. Volt egy kérdés, ami nagy vitát okozott közöttük, a hipotézis-vizsgálat elsőfajú hibájával volt kapcsolatos, és én lelkesen hozzászóltam a témához. Mint aki érti, miről van szó, de tényleg, tök hiteles volt, én is meglepődtem. Nem azon, hogy hitelesnek tűntem, hanem csak nem gondoltam volna, hogy jól jöhet, hogy én ezt megtanultam.

Apropó, furcsa beszélgetés. A másik szobatársammal már fene tudja milyen témáról asszociálva, elkezdtünk a sminkekről beszélgetni. Ez így több, mint fura helyzet, szóval hozzá kell tenni, hogy ő tényleg érdeklődött, mert arra gondolt, talán valamelyik nő ismerőse valóban örülne smink-ajándéknak, én pedig teljesen ledöbbenve és szkeptikusan ütem ott, hogy most tényleg, én, hogy én a sminkekről beszélgetek egy férfival, és elmagyarázom neki, hogy mi a különbség a púder az alapozó és a korrektor között?! ÉN?!
Én.

Jegyek

Egyrészt ötöst kaptam fizikatörténetből, pontosabban annak is az ókortól Newtonig tartó részéből, másrészt ötös lettem az elemi statisztika gyakorlaton, ami miatt titokban nagyon örülök, mindeközben az utóbbi két zh-mmal jelentősen eltoltam az erősen ötös felé közelítő ált. fiz. gyakjegyemet a 4-es felé, de ezt majd holnap megtudom. Pedig annyira akartam volna azt az ötöst, annyira büszke lettem volna magamra... így meg nem leszek. A fene egye meg.

Nem-törekvés

Nevetünk azon, hogy cigányasszony a hentespultnál megkérdezi, mennyibe kerül a karaj, az eladó azt feleli, "oda van írva", és a válasz erre az, hogy "mit gondol maga, tudok én olvasni?"...

És most egy pillanatra feledkezzünk meg a bunkó hentesről és az asszonyságról, csak vegyük a tényt, hogy itt ebban az országban, Európa közepén, ebben a magasra ívelő, dübörgő gazdaságban élnek emberek, élnek felnőtt emberek, akik nem tudnak olvasni. Írni. Számolni.

Elindult az aktuális közmunkaprogram, amiben elég sok embernek kínálnak képzést. Amikor először hallottam ezt a hírt, azt hittem, hogy ez egy komoly, és nagyon is figyelemre méltó dolog. Hogy valódi továbbképzést, sőt inkább új képzést kínálnak nekik. Nem tudom megfogalmazni, mire is gondoltam, mert szerencsére semmilyen vonatkozásban nem vagyok érintett ebben a dologban. Mindenesetre most kiderült, hogy itt nem felnőtt embereket képeznek értelmes munkavégzésre, hanem felnőtt embereket képeznek általános iskola második osztályába. Ez pedig vagy azt jelenti, hogy akik kitalálták ezt a programot, azoknak csak sürgősen el kellett tapsolniuk párszáz millió forintot, vagy azt jelenti, hogy tényleg vannak olyanok, akik ezt a szintet nem haladják meg. Ez utóbbi pedig végtelenül kiábrándító, szánalmas, rettenetes, és el sem tudom képzleni, hogy ilyen hogy fordulhat elő ebben az anyagias, tárgyiasult világban.

Ennyi rossz hír után pedig még attól tartok, hogy ezeknek az embereknek, akiknek az olvasás, az írás és a számolás készsége nem érték (s így nyilván a tanulásnak sincs értéke), azok nem is értik, hogy a gyerekeiknek ezeket miért kellene elsajátítaniuk, akik pedig majd az ő gyerekeiknek sem fogják tudni átadni, és így tovább, szépen, amíg ennek az országnak a fele funkcionális analfabéta lesz.

Én általában toleráns vagyok az emberek különböző értékítéleteivel. Úgy értem, annak ellenére, hogy valamivel nem értek egyet, még különösebben nem érdekel, ha valaki mondjuk buzgó keresztény, vagy ruhamániás, esetleg hatalmas, fölösleges luxusban él, vagy heti öt doboz cigarettát szív el... De számomra az emberekben a legnagyobb értéket a tudás és tapasztalat képviseli, és ennek a hiánya, ill. a hiány megszüntetésére való nem-törekvés az egyetlen dolog, ami teljesen kiábrándít, elszomorít, és tehetetlenné tesz.

Goth transsexual?

Teljesen feketébe öltözött fiú. Hosszú, fekete haj, világos bőr. A cipője szárába bedugott nadrág. Steppelt kabát, kissé nőies. A kabát alól szoknyaszerű fodrok lógnak a térdéig. Mindkét alkarja teljesen beborítva szegecsekkel. A kezében (nem a vállán, a kezében!) félhosszú száron egy hengeres kistáska lóg.

Kedvem lett volna odamenni hozzá, megkopogtatni a vállát, és feltenni a kérdést:
-Ne haragudj, te milyen állat vagy?

Kosár

Van itt egy videó, amiben a labda beakad a kosár és a palánk közötti kicsi résbe. Ez már eleve vicces komoly sportolóktól, de itt gyors a megoldás: valaki odanyúl és egyszerűen kipöcköli.
Ugye ti is emlékeztek, amikor kosarazáskor fenn akadt a labda, és rögtön elkezdőtött a vita, hogy a labda kiszabadítása érdekében most ki fogja feldobni a cipőjét (is), vagy esetleg egy másik labdával, vagy egymás nyakába ülve... :D

Félév vége

Kezdődött azzal, hogy reggel eltörtem egy poharat. Aztán megírtam a legrosszabb kiszéhát ebben a félévben. (5-ből 2 feladat biztosan jó, 2 biztosan rossz, 1 meg vagy jó vagy nem...)

Hivatalosan kettőig tart az óra, ezért gondoltam, lesz másfél órám a fiztöri zh előtt, hogy még egyszer alaposan átnézzek mindent. Két óra előtt három perccel a tanár a 9. oldalon járt a 13-ból. Végül negyed órával tartottuk tovább ezt az utolsó előadást, de közben már vagy 4-szer jöttek a tanárhoz, ő meg szegény mindig mondta, hogy jó, egy tíz perc és vége, jó még öt perc, aztán mindent megbeszélnek, de még csak egy fél percet bírjanak már ki... Ő is szenvedett, mi is, de amit muszáj, azt muszáj.

Volt tehát egy órám átnézni az anyagot, ezt meg is tettem, de a végét már nagyon elkapkodtam. Nagyon keveredtek még bennem a dolgok, de szerintem végül jól sikerült. Mielőtt a tanár kiosztotta volna a feladatlapokat, és mielőtt elpakoltam volna a jegyzetemet, még - nem tudom miért - meg akartam nézni, hogy Parmenidész ki volt és mit akart. Meg is találtam gyorsan a remek rövidített jegyzetemben, de már csak annyi tudatosult bennem, hogy két sort írtam hozzá. Így aztán foghattam a fejem, amikor a második kérdésben Parmenidész mozgás-elméletét kellett leírni, egy mondatban. Nagy nehezen eszembe jutott, hogy Zénón az ő tanait próbálta bizonygatni, és ez vezetett engem arra, hogy ezt sikerült leírnom, mint egy mondatot: "A mozgás csak illúzió". Nem tudom, ez a két valamirevaló szó ér-e, meglepődnék, ha megkapnám rá a 3 pontot.

Amikor délben elmentünk ebédelni, az É épület első emeletén ültünk. Az aula egyik sarkába tegnap állították fel a fenyőfát, ma már "fel volt díszítve". A következő párbeszéd zajlott le:
B: azért ennél szebb karácsonyfát is el tudtam volna képzelni ide az ELTÉ-re.
A: hát... tényleg... azok a szürke girlandok...
B: ja, olyan, mintha le lenne hányva!
A: tényleg olyan :D meg azok a díszek! két darab??
B: ...ööö... O.o  az tényleg két darab dísz  XD
A: de az egyik lila, a másik piros?! :D
B: nem tudom kinek volt ekkora szépérzéke :D lehet, hogy közbeszerzési pályázat volt... tuti ráköltöttek vagy másfél milliárdot...

Elstat zh-k

Ma írtam két elstat zh-t, egyet ea-ból, egyet gyakból. Az ea zh-n 16 feladat volt. Arról volt szó, hogy teszt lesz, én arra számítottam, hogy elméleti kérdéseket fog feltenni a tanár, de valójában számolós volt, és 4 szám-lehetőségből kellett kiválasztani lehetőleg a jót. A 16-ból 1 olyan van, ahol kénytelen voltam tippelni, ugyanis nem volt nálam egy táblázat, amiből ki kellett volna olvasni a megfelelő értéket.
A gyakzh-ban 4 feladat volt, mindegyik ábécé részekkel. Nem volt sok időm gondolkozni, átnézni pedig végképp nem. Az utolsó fél percben még egy Poisson-eloszlásból számolt valószínűséget újraszámoltam, mert nagyon gyanús volt, és szerintem így már jó lesz.
A múltkori zh-nál éreztem, hogy ügyes voltam, de most nem vagyok biztos a sikerben... Ezen az sem segít, hogy az eredményt január közepénél hamarabb várni fölösleges.

Nevemnapja

Ezzel az írásal kicsit elmaradtam, de szerencsére még aznap elkezdtem írni, ezért nem marad ki semmi fontos.

Húsz perccel az ébresztő után ébredtem. Világos, de szürke reggel fogadott. A Fiú még nyüffögött. Összekészültem, ebédszendvicset gyártottam, teát főztem. Herceg is felkelt, reggeliztünk is, és megint nem sikerült 8 órakor elindulnom, de még épp időben beértem az órára.

A Boráros téren vártam a villamost. Négy galamb bóklászott a síneken. Ezek a városi galambok annyira elpofátlanodtak, hogy már nem csak a lábdobbantára nem repülnek arrébb, hanem a villamos se zavarja őket. Megpróbálják kiszámítani a legutolsó pillanatot, és 4-ből 3-nak sikerül is, a maradék egyet meg elsodorja a villamos. Most épp ez történt. Mikor a galamb már "lendületbe jött", nem mertem odanézni, aztán ahogy megállt a villamos, lassan, undorral telve odafordítottam a fejem.

Élt. A galamb élt, és mozgott. Elpusztíthatatlanok ezek.

Az első óra megvolt. Kiderült, hogy a tanárok kicsit elszámították magukat, ezért a jövő héten nem vizsgazh lesz, hanem rendes óra, és mégis a vizsgaidőszakban lesz számonkérés. Nem egyértelműen örülök ennek, de elég laza lesz a vizsgaidőszakom ahhoz, hogy ez ne billentsen ki az egyensúlyomból. 

A kétórás szünetemben Anya hívott, beszéltünk picit, utána elhelyezkedtem a déli "négyzetgangjának" egyik ablakában, és kicsit haladtam a tanulnivalókkal. Egyszercsak jött nagy csörtetve három emberke, köztük kedves MB-om. Észrevett, gyors puszi-puszi, sietett nagyon. Visszafordultam a füzeteimbe, de pár másodperc múlva valaki megfogta a fülemet, kedves MB-om jött vissza: 

- Neked most névnap... vagy ilyesmi...?

"De, de, igen, de kedves vagy" - bólogattam hevesen mosolyogva, szavak nélkül. Szaladt is tovább.

Biofizika óra déltől. Nem egyértelműen tudom, hogy miről szólt az óra első fele (meg a másik), de ilyen szavak voltak benne: plazmon (wtf is that?), plazmafrekvencia, diszperziós reláció, felületi plazmon polariton, meg egy csomó képlet, és én ott ültem, hogy aha, ez most mi a fasz, és mi köze ennek a biológiához. Annyira rossz amúgy, hogy mivel a tanár fizikus, ezért a bioszos dolgokat túlmagyarázza, ahol én max. ismétlek, a fizikus dolgokat meg triviálisnak veszi, és ott próbálom elkapni a fonalat, de mire leírok 5 fontosnak tűnő szót, addigra lemaradok 3 másik fontosnak tűnő szóról, és így aztán nehéz utólag kitalálni, hogy miről is szólt az óra.

A nap zárása képpen elemi statisztika óra, szerencsére ez csak 45 perc, nem bírnék ki ennél többet. A tanár behozta a kijavított zh-kat (pont 1 hónapja írtuk meg) és három papírt: kettőn a nevek és pontszámok, természetesen nem ábécé sorrendben, a másikon a ponthatárok. A tanári asztalnál keletkezett egy kisebb tömeg, aztán ahogy felszabadult előttem egy hely, odakukkantottam a papírra, hamar meg is találtam a nevem. A sor legvégén volt az összpontszám, a papír meg ferdén volt, és mit látok: SB.....39. Ó mondom nemár, ennyire hogy ronthattam el. Aztán odaértem a laphoz, megint megkeresten a nevem, végighúztam az ujjamat a részpontokon, és a végén ott volt, hogy 47. Kétszer is megnéztem, tényleg az volt odaírva, és ez bizony ötöst jelent.

Hazafelé jövet beugrottam a boltba. Amikor a pénztárnál a szalag mellett állok már sorban, meg szoktam nézni hogy mik vannak még kipakolva, mit vesznek mások, és azon gondolkozom, vajon mit fognak főzni belőle. Ma a mögöttem álló bácsi vett szőlőt, zöldpaprikát, almát, és két zsák virágföldet...

Később aztán átjött Petya, kaptam tőle békavirágot vagy virágbékát, ami "maashroom"-ozik ha fényt kap. Cuki nagyon. Hercegtől kaptam egy szál viágot, aki egy rózsa, és állítólag Juliskának hívják. Szegény lassan a végét járja már, de holnap már egy hete, hogy itt szépeleg az aszalomon. Ezek után Hercegtől kaptam még egy névnapi ajándékot: a Dust című játékot. Mikor megnéztük ezt az ajánlót, akkor mondtam, hogy ha nincs jobb ötlete, akkor karácsonyra ezt a játékot kérem (meg a Brotherst), de inkább most kaptam meg. Azóta is minden nap játszottam vele. Jó hosszú játék, de sajnos egyre jobban közeledik a vége, már 70% környékén járok.

Nagyon jó kis nevemnapja volt ez. :)

Wouaa

Herceg szerint én vagyok a világ legjobb menyasszonya, mert amikor a Skyrimban a hőse felvette a kecskeszarvas vaskobakot, akkor azt mondtam: wuooaaa, és ez így volt helyes.

Kicsit több lett, maradhat?

Meddig leszek ma munkában?
- 11: 3-ig biztos (a dialízis negyed 1-ig tartott, gondoltam két óra alatt lemérem oszt cső.)
- 11:30: kiderül, hogy T is mér ma, és az ő mérése rövidebb, azzal fogjuk kezdeni
- 12.30: T kezdi a mérést
- 13.20: elmentem ebédért, T-nek fél órát áll a mintája
- 14:10: T elkezd mérni
- 15:00 T végzett, én hozom a mintát a hűtőszobából, vagyis negyed óra inkub + a mérések között 10 perces inkubációk, oké, 5-re otthon vagyok.
- 16: már 3 mintát lemértem a 8-ból
- 16:30: még egy órát biztos maradok, még van 3 mérési pontom, meg kell várni h kihűljön a gép, közben kiértékelek, aztán megyek... oké, 6-ra otthon vagyok
- 17:10: kész vagyok a méréssel
- 17:35: kész vagyok a kiértékeléssel, megyek a főnökhöz megbeszélni
- 18:05: még rámbíz egy feladatot, egy további kiértékelési lépést
- 18:20: kész, beszéltünk is, mehetek haza. Hm, akkor már fél 7 múlik el.

Alig több, mint három órával számoltam el magam az elején...

Ördögi kör

Sok nap telik el az utolsó gitározás óta --> az ujjam meglepődik és a sok slide-tól fisz-hólyagom nő --> újabb néhány napig nem lehet gitározni --> da capo al fine.