2013. december 10., kedd

Nevemnapja

Ezzel az írásal kicsit elmaradtam, de szerencsére még aznap elkezdtem írni, ezért nem marad ki semmi fontos.

Húsz perccel az ébresztő után ébredtem. Világos, de szürke reggel fogadott. A Fiú még nyüffögött. Összekészültem, ebédszendvicset gyártottam, teát főztem. Herceg is felkelt, reggeliztünk is, és megint nem sikerült 8 órakor elindulnom, de még épp időben beértem az órára.

A Boráros téren vártam a villamost. Négy galamb bóklászott a síneken. Ezek a városi galambok annyira elpofátlanodtak, hogy már nem csak a lábdobbantára nem repülnek arrébb, hanem a villamos se zavarja őket. Megpróbálják kiszámítani a legutolsó pillanatot, és 4-ből 3-nak sikerül is, a maradék egyet meg elsodorja a villamos. Most épp ez történt. Mikor a galamb már "lendületbe jött", nem mertem odanézni, aztán ahogy megállt a villamos, lassan, undorral telve odafordítottam a fejem.
Élt. A galamb élt, és mozgott. Elpusztíthatatlanok ezek.

Az első óra megvolt. Kiderült, hogy a tanárok kicsit elszámították magukat, ezért a jövő héten nem vizsgazh lesz, hanem rendes óra, és mégis a vizsgaidőszakban lesz számonkérés. Nem egyértelműen örülök ennek, de elég laza lesz a vizsgaidőszakom ahhoz, hogy ez ne billentsen ki az egyensúlyomból. 
A kétórás szünetemben Anya hívott, beszéltünk picit, utána elhelyezkedtem a déli "négyzetgangjának" egyik ablakában, és kicsit haladtam a tanulnivalókkal. Egyszercsak jött nagy csörtetve három emberke, köztük kedves MB-om. Észrevett, gyors puszi-puszi, sietett nagyon. Visszafordultam a füzeteimbe, de pár másodperc múlva valaki megfogta a fülemet, kedves MB-om jött vissza: 
- Neked most névnap... vagy ilyesmi...?
"De, de, igen, de kedves vagy" - bólogattam hevesen mosolyogva, szavak nélkül. Szaladt is tovább.

Biofizika óra déltől. Nem egyértelműen tudom, hogy miről szólt az óra első fele (meg a másik), de ilyen szavak voltak benne: plazmon (wtf is that?), plazmafrekvencia, diszperziós reláció, felületi plazmon polariton, meg egy csomó képlet, és én ott ültem, hogy aha, ez most mi a fasz, és mi köze ennek a biológiához. Annyira rossz amúgy, hogy mivel a tanár fizikus, ezért a bioszos dolgokat túlmagyarázza, ahol én max. ismétlek, a fizikus dolgokat meg triviálisnak veszi, és ott próbálom elkapni a fonalat, de mire leírok 5 fontosnak tűnő szót, addigra lemaradok 3 másik fontosnak tűnő szóról, és így aztán nehéz utólag kitalálni, hogy miről is szólt az óra.

A nap zárása képpen elemi statisztika óra, szerencsére ez csak 45 perc, nem bírnék ki ennél többet. A tanár behozta a kijavított zh-kat (pont 1 hónapja írtuk meg) és három papírt: kettőn a nevek és pontszámok, természetesen nem ábécé sorrendben, a másikon a ponthatárok. A tanári asztalnál keletkezett egy kisebb tömeg, aztán ahogy felszabadult előttem egy hely, odakukkantottam a papírra, hamar meg is találtam a nevem. A sor legvégén volt az összpontszám, a papír meg ferdén volt, és mit látok: SB.....39. Ó mondom nemár, ennyire hogy ronthattam el. Aztán odaértem a laphoz, megint megkeresten a nevem, végighúztam az ujjamat a részpontokon, és a végén ott volt, hogy 47. Kétszer is megnéztem, tényleg az volt odaírva, és ez bizony ötöst jelent.

Hazafelé jövet beugrottam a boltba. Amikor a pénztárnál a szalag mellett állok már sorban, meg szoktam nézni hogy mik vannak még kipakolva, mit vesznek mások, és azon gondolkozom, vajon mit fognak főzni belőle. Ma a mögöttem álló bácsi vett szőlőt, zöldpaprikát, almát, és két zsák virágföldet...

Később aztán átjött Petya, kaptam tőle békavirágot vagy virágbékát, ami "maashroom"-ozik ha fényt kap. Cuki nagyon. Hercegtől kaptam egy szál viágot, aki egy rózsa, és állítólag Juliskának hívják. Szegény lassan a végét járja már, de holnap már egy hete, hogy itt szépeleg az aszalomon. Ezek után Hercegtől kaptam még egy névnapi ajándékot: a Dust című játékot. Mikor megnéztük ezt az ajánlót, akkor mondtam, hogy ha nincs jobb ötlete, akkor karácsonyra ezt a játékot kérem (meg a Brotherst), de inkább most kaptam meg. Azóta is minden nap játszottam vele. Jó hosszú játék, de sajnos egyre jobban közeledik a vége, már 70% környékén járok.

Nagyon jó kis nevemnapja volt ez. :)

1 megjegyzés:

...petya, a petya... írta...

szerintem a "-képpen" nem önálló szó (és jap, úgy írnám, asszem, hogy zárásaképpen).