Húsz perccel az ébresztő után ébredtem. Világos, de szürke reggel fogadott. A Fiú még nyüffögött. Összekészültem, ebédszendvicset gyártottam, teát főztem. Herceg is felkelt, reggeliztünk is, és megint nem sikerült 8 órakor elindulnom, de még épp időben beértem az órára.
A Boráros téren vártam a villamost. Négy galamb bóklászott a síneken. Ezek a városi galambok annyira elpofátlanodtak, hogy már nem csak a lábdobbantára nem repülnek arrébb, hanem a villamos se zavarja őket. Megpróbálják kiszámítani a legutolsó pillanatot, és 4-ből 3-nak sikerül is, a maradék egyet meg elsodorja a villamos. Most épp ez történt. Mikor a galamb már "lendületbe jött", nem mertem odanézni, aztán ahogy megállt a villamos, lassan, undorral telve odafordítottam a fejem.
Élt. A galamb élt, és mozgott. Elpusztíthatatlanok ezek.
Az első óra megvolt. Kiderült, hogy a tanárok kicsit elszámították magukat, ezért a jövő héten nem vizsgazh lesz, hanem rendes óra, és mégis a vizsgaidőszakban lesz számonkérés. Nem egyértelműen örülök ennek, de elég laza lesz a vizsgaidőszakom ahhoz, hogy ez ne billentsen ki az egyensúlyomból.
A kétórás szünetemben Anya hívott, beszéltünk picit, utána elhelyezkedtem a déli "négyzetgangjának" egyik ablakában, és kicsit haladtam a tanulnivalókkal. Egyszercsak jött nagy csörtetve három emberke, köztük kedves MB-om. Észrevett, gyors puszi-puszi, sietett nagyon. Visszafordultam a füzeteimbe, de pár másodperc múlva valaki megfogta a fülemet, kedves MB-om jött vissza:
- Neked most névnap... vagy ilyesmi...?
"De, de, igen, de kedves vagy" - bólogattam hevesen mosolyogva, szavak nélkül. Szaladt is tovább.
Biofizika óra déltől. Nem egyértelműen tudom, hogy miről szólt az óra első fele (meg a másik), de ilyen szavak voltak benne: plazmon (wtf is that?), plazmafrekvencia, diszperziós reláció, felületi plazmon polariton, meg egy csomó képlet, és én ott ültem, hogy aha, ez most mi a fasz, és mi köze ennek a biológiához. Annyira rossz amúgy, hogy mivel a tanár fizikus, ezért a bioszos dolgokat túlmagyarázza, ahol én max. ismétlek, a fizikus dolgokat meg triviálisnak veszi, és ott próbálom elkapni a fonalat, de mire leírok 5 fontosnak tűnő szót, addigra lemaradok 3 másik fontosnak tűnő szóról, és így aztán nehéz utólag kitalálni, hogy miről is szólt az óra.
A nap zárása képpen elemi statisztika óra, szerencsére ez csak 45 perc, nem bírnék ki ennél többet. A tanár behozta a kijavított zh-kat (pont 1 hónapja írtuk meg) és három papírt: kettőn a nevek és pontszámok, természetesen nem ábécé sorrendben, a másikon a ponthatárok. A tanári asztalnál keletkezett egy kisebb tömeg, aztán ahogy felszabadult előttem egy hely, odakukkantottam a papírra, hamar meg is találtam a nevem. A sor legvégén volt az összpontszám, a papír meg ferdén volt, és mit látok: SB.....39. Ó mondom nemár, ennyire hogy ronthattam el. Aztán odaértem a laphoz, megint megkeresten a nevem, végighúztam az ujjamat a részpontokon, és a végén ott volt, hogy 47. Kétszer is megnéztem, tényleg az volt odaírva, és ez bizony ötöst jelent.
Hazafelé jövet beugrottam a boltba. Amikor a pénztárnál a szalag mellett állok már sorban, meg szoktam nézni hogy mik vannak még kipakolva, mit vesznek mások, és azon gondolkozom, vajon mit fognak főzni belőle. Ma a mögöttem álló bácsi vett szőlőt, zöldpaprikát, almát, és két zsák virágföldet...
Később aztán átjött Petya, kaptam tőle békavirágot vagy virágbékát, ami "maashroom"-ozik ha fényt kap. Cuki nagyon. Hercegtől kaptam egy szál viágot, aki egy rózsa, és állítólag Juliskának hívják. Szegény lassan a végét járja már, de holnap már egy hete, hogy itt szépeleg az aszalomon. Ezek után Hercegtől kaptam még egy névnapi ajándékot: a Dust című játékot. Mikor megnéztük ezt az ajánlót, akkor mondtam, hogy ha nincs jobb ötlete, akkor karácsonyra ezt a játékot kérem (meg a Brotherst), de inkább most kaptam meg. Azóta is minden nap játszottam vele. Jó hosszú játék, de sajnos egyre jobban közeledik a vége, már 70% környékén járok.
Nagyon jó kis nevemnapja volt ez. :)
Hazafelé jövet beugrottam a boltba. Amikor a pénztárnál a szalag mellett állok már sorban, meg szoktam nézni hogy mik vannak még kipakolva, mit vesznek mások, és azon gondolkozom, vajon mit fognak főzni belőle. Ma a mögöttem álló bácsi vett szőlőt, zöldpaprikát, almát, és két zsák virágföldet...
Később aztán átjött Petya, kaptam tőle békavirágot vagy virágbékát, ami "maashroom"-ozik ha fényt kap. Cuki nagyon. Hercegtől kaptam egy szál viágot, aki egy rózsa, és állítólag Juliskának hívják. Szegény lassan a végét járja már, de holnap már egy hete, hogy itt szépeleg az aszalomon. Ezek után Hercegtől kaptam még egy névnapi ajándékot: a Dust című játékot. Mikor megnéztük ezt az ajánlót, akkor mondtam, hogy ha nincs jobb ötlete, akkor karácsonyra ezt a játékot kérem (meg a Brotherst), de inkább most kaptam meg. Azóta is minden nap játszottam vele. Jó hosszú játék, de sajnos egyre jobban közeledik a vége, már 70% környékén járok.
Nagyon jó kis nevemnapja volt ez. :)
1 megjegyzés:
szerintem a "-képpen" nem önálló szó (és jap, úgy írnám, asszem, hogy zárásaképpen).
Megjegyzés küldése