Ruhapróba I.

Jelentem, túl vagyok életem első menyasszonyiruha-próbáján. Egy olyan üzletben jártam, ahol nagyon kicsi volt a választék, és csak eladnak ruhákat, de szabást nem vállalnak. A legnagyobb boldogság volt számomra, mikor kiderült, hogy létezik olyan ruha, ami jó rám, figyelembe véve ezt az elég szerencsétlen alakomat, ennek ellére nem teláltam meg az igazit. Azzal mentem oda, és két mégis-próba után azzal is jöttem el, hogy nem akarok tüllszoknyás ruhát. És valószínűleg abroncsosat sem, mert annyira hülyén érzem magam benne, sem a táncot, de még csak egy ölelést sem tudok benne elképzelni. Amúgy az ekrü színű ruhák is nagyon szépek, de én inkább dacosan ragaszkodom a fehérhez. Ideje újabb szalonokban is időpontot kérni.