Fogas

Ez a nap igazán eseménydús és tanulságos volt.

4 napnyi lokalizálhatatan fogfájás után elmentem a fogorvoshoz. Kívülről nem volt nyoma a fogfájásomnak, és miután készítettek panorámaképet, úgy tűnt, belülről sincs. Nagyon szép volt a fogröntgenem, igazán csinos fogsorom van, és a doktornéni is megdícsérte. Aztán egy kis alaposabb szemrevételezés és kocogtatás után abban maradtunk, hogy szerinte a jobb felső 5. fog a gyanús. Azt mondta, fel kellene fúrni.

Kaptam egy érzéstelenítő injekciót. Felálltam az orvosi székből (a folyosóra indultam várakozni), ekkor a doktornő szólt, hogy nyugodtan csukjam be a számat. - Aha, ó, egóálo. - Fordítok: "aha jó, megpróbálom. Kinn várakozott még egy nő, ő kérdezte, hogy be lehet-e menni. Én meg olyan kábán, mint akit leütöttek, válaszoltam, hogy foglamam sincs, de kaptam egy injekciót és kicsit szétestem tőle. Ő ezt készségesen elfogadta.

Kb. egy perc múlva az addig jól tapintható fogaim egy érzéketlen sziklatömbbé váltak. A szám is zsibbadt és én egészen mókásnak találtam a helyzetet. Egészen addig, amíg el nem kezdtem érezni egy enyhe remegést, a vállaim elgyengülését, és azt, hogy ebből ájulás lesz, és szerencsére volt annyi eszem és tudatom, hogy bekopogjak, és szóljak. Kb. sápadtabb voltam, mint egy hóember, gyorsan be is fektettek a másik, éppen üres rendelő székébe. Baromi jók ezek a fogorvosi székek, hogy minden irányban állíthatók, amint ledöltem, rögtön jöbban éreztem magam. Itt kipihentem magam, amíg egy másik beteggel beszéltek. Fogalmam sincs, hogy mi okozhatta ezt, vérvételnél is mindig félek az ájulástól, de most pont nem volt bennem ilyen jellegű félelem...

Na a lényeg, hogy hála az érzéstelenítésnek, a fúrásból tényleg semmiféle fájdalmat nem éreztem. Talán még 5 perc sem volt az egész, amíg a doktornő kivette a fogamból az ideget.
 most az 5. fogam egyik oldala hiányzik, pénteken kell majd visszamennem, akkor már nem kapok szurit.

Azt mondta a doktornő, hogy kb. 2 órán át tart a fájsalomcsillapító hatása. Hazajöttem, elmeséltem a történtetket Hercegnek, felhívtam az Anyukámat, szerintem büszke rám, amiért ilyen hősiesen vállaltam a fogorvoshoz menést. Végül szóltam a főnökömnek, hogy kicsit kipihenném ezt a zsibbadást, de majd délután bemegyek.

Aztán lefeküdtem aludni. Volt ez olyan fél 2-kor, vagyis kb. 2 és fél órával az injekció beadása után. Ekkor már kezdtem érezni a fogaimat, és örültem, hogy fájdalmat viszont továbbra sem érzek. Mikor felébredtem, már teljesen visszatért belém az érzékelés, a zsibbadás elmúlt, csak egy valami nem stimmelt: a szám felső részének jobb oldala béna maradt. Próbáltam mindenféle módon artikulálni, grimaszolni, csak nem működött. Igyekeztem lelkileg nem azonnal összetörni a gondolattól, hogy képes voltam lebénulni egy nyamvadt érzéstelenítőtől, ezért összeszedtem magam, és bementem dolgozni. Közben találkoztam Herceggel, aki mondta, hogy biztosan el fog múlni, másnapig türelmesnek kell lenni. Aztán a főnököm is nyugatott, hogy el fog múlni, mert először az érző idegek regenerálódnak, és a mozgatók csak később. Úgy tűnik, csak dolgoznom kellett, mert kb. 1 óra múlva már éreztem, hogy újra működik az arcom. Mostanra már tökéletesen helyrejöttem.

Ami pedig a fogamat illeti, az a tartós, néha kóborló, néha több fogra is kiterjedő fájdalom úgy érzem, megszűnt. Ahol most egy nagy lyuk furat tátong, ott érzek némi fájdalmat, és bizonyos esetekben élesen belehasít, de azt remélem, hogy ha a lyukat furatot betömik (vagy nem tudom mi történik majd) akkor megszűnik taljesen.

Ma rá kellett jönnöm arra, hogy a fogászat az orvoslásnak, az orvosbiológiának az a része, amihez végképp nem értek. Mármint nyilván tudom, hogy épül fel a fog, de hogy milyen bajai lehetnek és mire mi a megoldás, és hogy az ideget csak így ki lehet venni, hát ezt nem tudtam...

Ezen kívül tanultam valamit az érzékelésről. Egy tárgyról egy egyszerű érintéssel rengeteg dolgot kideríthetünk (hideg/meleg, nedves/száraz, érdes/sima, még az anyagáról is mondhatunk valamit), de engem az érdekelt, hogy amikor saját testünkhöz érünk akkor melyik rész érez. Nyilván mindkettő, inkább az az érdekes, hogy melyik rész mit mond el az agynak. Próbáljátok ki, hogy a nyelvetekkel megpiszkáljátok a fogaitokat. Érzitek az alakot, a mélyedéseket, a peremeket... Én azt gondoltam, hogy az érzéstelenítéstől hiába nem érzem a fogaimat, a nyelvvel ugyanúgy letapogathatóak, de nem. A nem érzéstelenített bal oldalt ugyanúgy érzékeltem, mint bármikr máskor, tehát nem a nyelvem volt a hibás abban, hogy a jobb oldalon sziklatömböt talált. Szóval nem a nyelv érzi a fogat, hanem a fog érzi a nyelvet. Ez biztos senkit nem érdekel, de nekem nagyon érdekes. Ez van, ha az ember egy kicsit biológus.

A másik mai tanulság pedig, ami ennél sokkal fontosabb, hogy nem is gondolnánk, milyen apró izomcsoportoknak milyen óriási szerepe van a mindennapi életünkben, és  hogy azok hiánya milyen óriási veszteség. És ha ez így van ezekkel az apróságokkal, mit élhet át az, akinek egy egész testrésze, karja, lába, arca lebénul. Persze minden helyzethez lehet adaptálódni, és már én is azt terveztem, hogyan kellene egy vállvonással elfogadni, de közben tényleg nagyon megijedtem, nekem ez a másfél-2 órán át tartó trauma is sok volt. Nagyon vigyázzatok magatokra.