2010. május 15., szombat

Metallica +

Az előző bejegyzésből kimaradt néhány dolog: ezen a koncerten ugyanis sokat tanultam és tapasztaltam a hang-és látványvilágról.
A Sziget fesztiválon találkoztam először azzal, illetve ott figyeltem fel először arra, hogy a kivetítőkön a kép késik a naghoz képest. Ugyebár tudjuk, hogy a fénynek nagyobb a sebessége, mint a hangé, de a kivetítőhöz mégiscsak egy másik, hosszú úton jut el az info, tehát ebben még semmi meglepetés nincs. Ez a helyzet úgy néz ki, hogy megy a dal, és előbb hallani, hogy elkezdődik a szöveg, vagy előbb hallani egy lábdob-ütést, utána pedig a kijelzőn is megjelenik.
Itt ez egészen más volt. Feltételezem, hogy most sem kellett tübb/kevesebb idő ahhoz, hogy a kamerák képe eljusson a kivetítőkre, azonban a hang terjedése jól látható volt. Sok szám lábdobját kísérte a közönség "hey"-jel, és tapssal. Nagyon érdekes volt, hogy az állóhelyek elején állók kezei éppen kitárultak, amikor mi, az ülő közönség (ritmusra) összecsaptuk a tenyerünket.
Még annyi maradt ki az előzőekből, hogy Metallicát várva a közönség hullámzásba kezdett. Nagyon vicces volt. A mögöttünk ülő néninek is nagyon tetszett.

Nincsenek megjegyzések: