Tegnap este Mesiéknél voltunk némi összejövetelen, és egészen jó volt. Sokat beszélgettünk, aminek örültem, már csak azért is, mert kellemesen csalódtam többekben is. És most nem csak arról van szó, hogy kiderül valakiről, hogy milyen jól el lehet vele beszélgetni, hanem arról is, hogy jó érzés az, hogy jó emberek vesznek körül. Nem egy elvadult társaságba lettem behurcolva, hanem megbízható emberek fogadtak be. Akiktől nem kell félnem. Akik megvédik egymást. És itt mostmár nem csak ezekről az emberekről beszélek, hanem azokra is gondolok, akik ott vannak tőlem többszáz km-re. Sajnálom, hogy nem mentem veletek melegszenyázni a Hermanba. Húz a szívem hozzátok, de most épp a következő félévi túlélésért küzdök. Ha vége a vizsgaidőszaknak (és épp nem dolgozom), akkor a tiétek (is) vagyok. Megígérem.
A mai ebéd a Herceggel közösen készített tejszínes-fokhagymás-csirke volt, ami finom lett de nagyon ám, aztán ettünk epret és pisztáciát.
Így suli-téren elég morci vagyok, amiért még nincsenek fenn a fizkém eredmények, de állítólag azért, mert az egyik tanár elutazott és a ő dolgozatrésze nincs kijavítva. Pedig én abból elfogadtam a megajálott 5-öst, de hát mindenkit meg kell várni. Remélem a jövőheti vizsga idejére már meglesz az eredmény.
Kedden lesz a szerveskémia vizsgám, ami szóbeli, és nekem ugyan nem kell beugrót* írnom, de állítólag fel kell kötni a gatyát szóbelin. És nekem 5-ös kell.
(*beugró - értsd: másfél órás komoly vizsgadolgozat)
Bár őszintén szólva most mindezeknél jobban aggaszt a terek vizsga, amit ráadásul nem is nekem kell túlélnem.
Ja és mivel már az elmúlt pár hétben megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy néha linkelek valami képet vagy videót, vagy valamit, ezért most kaptok zenét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése