Túl szélsőséges

Ez a múltkori "összeszedem magam" dolog túl jól sikerült. Tegnap délelőtt éhesen értem haza, és mikor leültem, hogy nyugodtam megreggelizzek, és magam elé vettem a capuccinomat, hogy leegyem róla a habot, a kiskanál nagyon durván remegett a kezemben. Arról nem is beszélve, hogy mikor hazafelé jövet már a koli közelében jártam, egyre inkább az volt az érzésem, hogy összerogy alattam a lábam. Alig volt benne erő. Elvonási tünetek? Szóval a helyzet az, hogy most már fizikailag kezdek szétesni, de sebaj, inkább összekaparom magam. (Csak óvatosan ígérem meg.)

Amúgy kíváncsi lennék, hogy kány kiló vagyok most. Már biztosan nem vagyok 60. Ha kiderülne, hogy 58 vagyok, akkor meglepődnék, hogy "mér'olyansok?", de 56 kilósan meg a szervezetem képtelen ellátni magát. Meg kellene találnom a helyes súlyt, meg a kontrollt. Kicsit összevissza vagyok én ezzel. Néhány napig zabálok és zabálok, aztán meg kétségbe esem, hogy jézusomdekövérvagyok (amit mások nem látnak, de én érzem), és akkor hirtelen napokig képes lennék nem enni. És még lelkiismeret-furdalásom is van, mindkét esetben. De utálom én ezt.

Egyébként az előbb kaptam egy hírlevelet, amiben segítenek nekem lefogyni. Hát nem remek?