Spekciók

December 30. van, legfőbb ideje egy évértékelőnek és egy jövő évbe tekintésnek.

2013 legfontosabb eseményei
- áprilisban Herceg megkérte a kezem.
- májusban megkaptam egy állást, ami nyáron két hónapra Pestre kötött, de azóta is ott vagyok, csak már nem fitezésért.
- júniusban lettem túl a biofizika első évén, és még mindig úgy gondolom, hogy jó ötlet volt ezt a szakot választani, csak lennék már túl rajta. Egy év múlva ilyenkor remélem már az államvizsgára fogok tanulni.
- augusztusban 22 lettem, és idén nem volt benne csapda, viszont volt utána gitárbaj, amire azért próbáltunk egy párat, és megfogadtam, hogy ilyen lebonyolítás mellett jövőre már nem veszek részt a dologban.


Tervek 2014-re
- első és legfontosabb az angol felsőfokú nyelvvizsga.
- eközben lesz valamikor aktuális a TDK.
- jelen pillanatban hatalmas kérdőjelek lengedeznek a szakdolgozatom szelleme körül.
- a nyelvvizsga után szeretnék beiratkozni egy tánctanfolyamra (nem gondoltam volna korábban hogy ilyesmire lesz igényem, de jön az esküvők időszaka, én meg szégyenszemre nem tudok megmozdulni anélkül hogy rá ne lépjek valakinek a lábára).
- és a titkos tervem ugye, amiben nagyon bízom, de lehet hogy még nincs itt az ideje, vagy nem is lesz belőle soha semmi, az maradjon is még homályban kicsit.
- ezen kívül azt hiszem elsejével el fogok indítani egy másik blogot, amin kötelezően minden nap lesz egy bejegyzés, és ezzel a kötelességgel fogom ösztönözni magam arra, hogy többet mozogjak, itt ugyanis ilyenfajta dolgokról fogok írni. Most már tényleg nagyon érzem magamon a súlyfölösleget, ami kb. 5 kiló, ennél nem több, de ez is épp elég ahhoz, hogy engem zavarjon. Semmi mást nem akarok én ott leírni, csak azt, hogy mifélét mozogtam aznap, hogy saját magamat bíztassam ezzel. Remélem ezzel végre kirugdosom magam ebből a hónapok óta tartó tespedésből.
- még egy fontos dolog az év második felére: el kell kezdeni megszervezni az esküvőt!

Boldog új évet mindenkinek!

A Karácsony öt napja

Srácok, annyi mesélni valóm van! Volt karácsony, három koncert és egy színház, közben találkozás a kiscsapattal, meg vendégek nálunk... és ezt most mind elmesélem nektek!

A karácsonyi előkészületeket már ismeritek, úgyhogy most a 24-e délutánjával kezdem, amikor is megérkeztünk Sárospatakra. Összegyűlt a kis család, a többiek megitták welcomedrinket vázaként árult kémcsőből, kipakoltuk a rengeteg féle süteményt, és elkezdődött az ajándékbontás. Idén végre én maradtam utoljára, mert eddig mindig nekem kellett kibontani először az ajándékokat, és én szeretek várni. A legnagyobb örömöt az általunk készíttetett falinaptár okozta, de kaptunk megint társasjátékokat, mint ahogy adtam én is, meg könyveket, és mindenkinek jutott új törülköző is. Ezután jött a vacsora, és a sok-sok nevetés, mert ez egy csudajó hangulatú társaság, itt mindig mindenki nevet valamin. Estére már nem is maradt erőnk másra, csak az alvásra.

Másnap a reggeli után elmentünk kirándulni. Gyönyörű időnk volt, sütött a nap, kék volt az ég, a kutyák rohangáltak, és a tengerszem vize be volt fagyva, a környékén még némi hópacákat is találtunk. Jó három órás kirándulást tettünk. Közben olyat láttam, amilyet azelőtt még soha! Az ösvényen úgy jó 20 méterrel előttünk szarvasok vágtak át, sebesen ugrottak át az úton, alig lehetett őket megfigyelni. Legalább öt-hat szarvas láttam átugrani, talán többen is voltak, de az út túloldalán nyom nélkül eltűntek. Annyira örültem a látványnak, hogy hevesen ugráltam és mutogatva mondtam, hogy "ott, ott, nézd, még egy, meg még egy!", hogy ezzel aztán sikerült Szamos figyelmét felkelteni. Ő a kutya, aki elindul a szarvasok után lóhalálában vágtázva. Én meg is ijedtem, hogy most miattam fog elveszni az a gyönyörű barna mudi, de szerencsére visszajött, mert ő egy okos és jól nevelt kutya. 

Ilyen szép időnk volt.

A kiruccanásból visszaérve már mindenki farkaséhes volt, ebédeltünk is egy nagyot, és már nem is maradt időnk a társasokat kipróbálni, mert délután lett és indultunk vissza. Herceg aznap itt aludt nálunk, Anyától megkaptuk a gyönyörűséges ajándékokat, íme ni. Ugye milyen szépségesek? :)

Hercegtől egyébként "egyik" karácsonyi ajándéknak 9 db számítógépes játékot kaptam, ezeket az este fel is raktuk a gépre. Néhányat ki is próbáltunk, és ezt folytattuk délelőtt is. Aztán Herceg hazament, de este találkoztunk megint, mivel HMTM koncert volt.

Az előzenekar nekem nagyon tetszett, bár gyakran unatkoztam közben kicsit, de egyébként tényleg nagyon jóféle zenét játszanak. Kicsit olyan zeneiskolai csapat, hogy basszugitár helyett nagybőgő van, ami elsőre kicsit komolytalannak vagy pont hogy vad ötletnek tűnik, de nekem nagyon bejött. A gitárok meg elektroakusztikusak, szóval tényleg fura volt, még vártam is volna, a dobos kéri az üstobot meg a cintányért. Az énekes nekem arcra és hangra is nagyon szimpatikus, és azóta is azon gondolkozom, vajon hány éves lehet. Úgy 20 és 30 között bármit elhinnék róla.

Elkezdődött a HMTM koncert, tök jó volt, a lányok előrehívtak, előre is mentem, aztán egyszercsak éreztem hogy kezdenek kitúrni maguk közül, úgyhogy visszatolódtam Herceg mellé úgy a harmadik sor környékére. Jó is volt ott nekem, egészen addig, amíg hirtelen egy homlokot nem éreztem a vállamban. Ellökődtem Hercegtől úgy két méterre, oda akartam újni hozzá, de ez a csaj, mert hogy egy lány volt(!), csak ott áll, vigyorog ránk, közben a feje tetejére tűnőtt hosszú haját pörgeti. Hát mondom bazdmeg. Na úgyhogy ez volt az a pillanat, amikor ki kellett mennem a tömegből, mert elveszítettem a biztonságérzetemet, így aztán a koncert kétharmadát a beszélgetős helyiségben töltöttük. Jó kis társaság lett ott, de innen részleteket most nem mesélek. De azért az, amikor KD felelősségteljes emberként vigyáz Ági cuccaira: feláll az asztaltól, egyik kezében sör, másikban ajándék, és a vállán lóg a kistáska, G odajön és meglepett kérdésére D csak annyit felel: "Ez, kérlek, divat!", na ez a legjobb jelenet volt az egész este.

27-én reggel Hercegéktől tettünk egy kitérőt JM-hoz, hogy megtekintsük A Karácsonyfát, és a srácok menjenek LAN-ozni. Én hazajöttem, mert ebédre Anya barátai érkeztek. Beszélgettek arról, hogy az egyiküknek milyen hálátlan a családja, de hogy amúgy ideköltözne már Miskolcra, meg hogy nekik mind már milyen sok bajuk van, Anya meg egészséges, és milyen jó már neki. 

Délután találkoztunk a kiscsapattal, elmentünk teázni. Jót beszélgettün,k, nagyon örülök, hogy végre láttuk egymást. És van, aki már az esküvőt tervezi (és nem mi vagyunk!), úgyhogy ez nagyon feldobta a beszélgetés hangulatát. 

Innen aztán még Herceggel elmentünk megtakinteni a LAN-t, én is játszottam kicsit, pedig nem terveztem eznap menni. Innen mindenesetre jó későn hazamentem. 

28-án meglepő modon negyed 11-kor keltem fel, nem is tudom, hogy mikor volt ilyen utoljára. Összeszedtem magam, és mentem a srácokhoz játszani. Délutánig játszottunk, onnan hazamentem, és az esti színháznál találkoztunk újra. Egy egyszemélyes darabot néztünk meg, Ibusár volt a címe. Sokkal jobb volt, mint amire számítottam, a színésznő nagyon ügyesen játszott.

Színház után elmentünk meghallgatni a (R)Evolutiont, akik jól játszottak, csak kár, hogy kevés volt a közönség. Innen aztán együtt jöttünk haza, és most itt írom ezt a posztot, Anya meg már harmadszorra fog szólni mindjárt, hogy menjek már ebédelni. Na, hát így zajlott ez a néhány nap.

A karácsonyi beszámoló előtti mém

Agyfaszmém karácsonyra.

Utolsó csók: ma reggel.

Utolsó telefonhívás: tegnap, 20.32, találkozunk a Hősökön.
Utolsó sms: bank, de ha ez nem ér, akkor K köszönte meg a szülinapi köszöntést.

Utolsó zene amit hallgattál: André Rieu

Utolsó sírás: erre most nem emlékszem

Randiztál már valakivel kétszer? pont kétszer még soha.

Voltál már megcsalva/megcsaltál valakit? Nem.

Megcsókoltál valakit megbánás nélkül? Csak úgy.

Elvesztettél valaki fontosat? Igen.

Voltál már depressziós? Igen.

Voltál már annyira részeg hogy hánytál? Nem.

Szexeltél? Részegen, hányás közben?

Hány emberrel szexeltél az életben? Hát részegen, hányás közben még eggyel se. Ezen kívül eggyel.

Szereztél új barátot? Evör? Neeeem... de.

Sírásig nevettél? Ebben a mondatban miért nincs kérdőszó? Mikor? Miért? Előfordul.

Találkoztál olyasvalakivel aki megváltoztatott? Igen.

Kiderült ki az igazi barátod? Herceg. Tartok tőle, hogy rajta kívül nincs... vagy mindenki az.

Kiderült, hogy beszéltek rólad? Nem mondanak rólam semmit, amit ne tudhatnék.

Mit csináltál utolsó szülinapodon? Átjöttek a barátaim, kaptam ajándékokat és társasoztunk.

Mikor keltél ma fel? 8.25.

Egy olyan dolog, amire nem tudtál várni: eddig mindent kivártam, de azért a 4. évfordulónk előtt már kezdtem kicsit türelmetlen lenni.

Utolsó alkalom amikor az összes tesód láttad: ilyen még sose is vót'!

Egy dolog amit változtatnál az életedben: kéne egy kutya, és egy hozzá való nagyobb lakás.

Mit hallgatsz épp most? Ahogy Anya barátnője panaszkodik a családjáról.

Mikor szexeltél utoljára? Balladai homályba burkolózom. Tegnap?

Kimegy az idegeidre? Ki, de hűvös van, mindjárt visszajön.

Leglátogatottabb honlapod? Ezen a blogon kívül kevés másik honlapom van.

Kedvenc színed? Nincs, tárgyfüggő.

Beceneved? Rica.

Kapcsolati állapotod: hivatalosan hajadon, azt hiszem, vagy eljegyzett, vagy valami.

Csillagjegyed? Oroszlán, de kínaiul úgy mondják, kecske.

Férfi vagy nő vagy? Vagy. Nő.

Általános iskolád? Szabó Lőrinc Általános és Német Két Tanítási Nyelvű Iskola. Nem tudom, így hívják-e még, de nagyon szerettem oda járni.

Középiskolád? Herman!

Szemed színe? Nagyon telt, élénk gesztenyebarna, de messziről feketének látszik. Tudom, hogy divat utálni ahogy kinézünk, de én gyönyörűnek látom a szemem színét. 

Magasságod? 170.

Odavagy valakiért? Oda bizony.

Mit szeretsz önmagadban? A nehezen visszafogható őszinteségemet.

Tetoválások: úgy 15-18 évvel ezelőtt az autósrágókban meg ilyenekben lévő "levonók"!

Bal vagy jobb kezes vagy? Jobb.

Épp most:

Mit eszel? Mindjárt hozok egy szelet mákosbejglit.

Mit iszol? Van előttem egy citromos-mézes gyömbértea.

Kire/mire gondolsz? A mákosbejglire amit épp rágok, és hogy van másfél órám játszani.

Mit hallgatsz? Azt hallgatom, ahogy rágom a bejglit és ahogy ezt pötyögöm.

Mire vársz? A délután 5 órára.

Szeretnél gyerekeket? Ez még mindig az "épp most" kérdéscsoportba tartozik? Amúgy igen, de várnék még vele pár évet. Nem sokat azért :)

Szeretnél házasodni? Igen.

Munkahely? Az orvostudományi egyetemen laborozok.

Ajkak vagy szem? Jaj, nem lehetne mindkettőt? Ijesztő lenne egy arc bármelyik nélkül.

Ölelés vagy csók? Ölelés magában vagy csók öleléssel.

Alacsonyabb vagy magasabb? Mihez képest?

Idősebb vagy fiatalabb? Kicsoda?

Romantikus vagy spontán? Spontán romantikus.

Szép has vagy szép kezek? Az én Hecegmnek a hasa és a kezei is gyönyörűek.

Érzékeny vagy érzelmetlen? Érzéki.

Fellángolás vagy komoly kapcsolat? Nekem az utóbbiból jutott.

Idegennel csókolóztál? Hát persze, majd minden szembejövőt lesmárolok, úgy kell azt!

Túlságosan részeg voltál? Mikor? Nem.

Elhagytál valamit? Miért, megvan?

Szexeltél? Tényleg?

Összetörted valaki szívét? A pulyka- és patkányszívboncolás ér?

Voltál már lesittelve? Nem.

Kiütöttél már valakit? Nem, de egyszer megtapsoltak az osztályban, amiért egy verekedni készülő fiút eltántorítottam ezen próbálkozásától azzal, hogy én mentem neki, és szépen visszaültettem a helyre. Nagy dicsőség volt az!

Sírtál amikor meghalt valaki? Jap.

Falaztál egy barátnak: nem, csak festésben segítettem.

Hiszel magadban? Szerintem létezem, igen. Építek magam köré egyházat is mindjárt. De kicsire nem adunk, legyen kétház!

Hiszel a csodákban? Egyszerűen csodás vagyok!

Hiszel a szerelem első látásban? Nem.

Hiszel a mennyországba? Abba bele.

Hiszel a mikulásban? Sajnos nem úgy szocializálódtam.

Hiszel a "csók első randin"-ba? Abba' nem hinni kell, mert tény, hogy ilyen van.

Hiszel az angyalokba? Nekem nem szimpatikusak, neked meg az az n betű böki a csőröd, úgy látom.

Az összes exed közül ki érdekel? Az összes!

Ha vissza mehetnél az időben mikorra mennél? A 19. századba. De ha az ajánlat csak úgy érvényes, hogy térben ott maradok ahol vagyok, akkor nem mennék sehova, mert 40 éve még nem volt itt ez a ház, és kb. 20 métert zuhannék.

Ha kívánhatnál egy dolgot a világból mi lenne az? Kiskutya.

Félsz a szerelemtől? Hú hallod rettegek minden nap.

Szereted ahogy kinézel? Általában igen, most egy kicsit nem, de teszek ellene, ígérem... majd holnap, most még folytatnám azt a mákosbejglit.

Karácsonyi készületek

A legeslegjobb dolog a 24-ében, amikor délelőtt tündéres Diseney-mesét lehet nézni a tévében, majd jön a fadíszítés, melynek egyik kedves kis fikuszunk esik áldozatul.

Az eredmény nem lett túl szép, de szerencsére még az előtt sikerült fényképet készítenem róla, hogy anya leboázta.

Az ajándékok már 3 napja így várják a karácsonyt.

A mézeskalácsok szebbik része, de a rének nem látaszanak.

Asztaldísz

Négy rúd diós és két rúd mákos bejglit sütöttünk tegnap.  

Karácsonyfa Soltész-módra. Többnyire rózsaszín és fehér/ezüst díszekkel, és egy kis égősorral. Ezután még került rá ugyanilyen színben boa, de azóta röhögőgörcsöt kapunk, ha meglátjuk szegény fácskát. 

Az imént kaptam meg Anyától a karácsonyi ajándékomat, és csodaszépet készített nekünk! Herceg is kap egy ugyanolyat, mint én, ezért még nem rakok fel róla képet, és nem is árulok el többet, de tényleg gyönyörű!

Összecsúszott

Amikor az elalvás előtti utolsó sorokat olvassa az ember a könyvben, akkor könnyen előfordul, hogy a karakterek kifordulnak önmagukból.

"Villefort karon forga Saint-Mérannét, és az ő részére fenntartott szobába vezette.
- Pihenjé', kisanyám!
E szavakra a márkiné felkapta a fejét..."

... ?! ...

" - Pihenjen kissé, anyám!"

4!4444 wáh

Annyira utálom a kevéspontos zh-kat, hogy 3 pont veszteség már éppen 4-es, akkor is ha csak 1 kreditet ér az egész, hogy legalább két pontot ért volna mindegyik és érezném hogy 6 pont rohadt messze van az ötös szinttől, de nem b+, és az egész azon múlt, hogy nem volt nálam egy táblázat, ami csak az előadás anyagban szerepelt és nem használtuk soha. Aztazúristenit ma bejglit fogok sütni.

Ajándékozós

Nekem sose jelentett semmit a karácsony, egészen addig, amíg Herceg meg nem mutatta nekem, hogy az ő családjában ez hogy működik. Ez lesz a harmadik karácsony, amit velük fogok tölteni Patakon, és már tavaly óta várom. Az idei karácsonyban számomra az az újdonság, hogy nem az utolsó pillanatra hagytam az ajándékokat, ezért nem volt szenvedős, hogy kinek mit kéne már.

Régebben úgy láttam, hogy a karácsony csak az ajándékozási lázról szól, mindenkinek kell valamit adni, és az egész dolog csak a negyedik negyedéves GDP feljavítására megy ki. Most még mindig úgy látom, hogy az advent az üzletek és a vásárlás ünnepe, de már nem érzem kényszernek az ajándékozást, mert azóta (nem csak karácsonyra, hanem bármely más alkalomra gondolva) nekem az hatalmas boldogságforrás, hogy látom más emberek örömét, amit én okoztam. Ezt pedig a lehető legönzőbb módon értem: az "Adni vagy kapni szeretsz jobban?" kérdésre illik (?) az adnival válaszolni, de én nem adni szeretek, hanem a másiknak az általam okozott örömét szeretem a legjobban. És na, így feltéve a kérdést, kapni szeretek jobban, jó? Az örömokozást pedig tényleg általánosan értem, bármilyen ajándékra. Főleg sütire. Mármint hogy én adom a sütit. Amit én készítettem két kezemmel, csak azért, hogy a másik ennek örüljön. És örül is!

Visszakanyarodva kicsit a karácsonyra. 21-e van, még 3 nap van szentestéig, maradt úgy 65 órám, és már minden ajándék megvan, mindet be is csomagoltam (áh, imádom az örömokozós ajándékok becsomagolását!), már elkészült a mézeskalács tésztája, holnap meg is sül, hétfőre marad a bejglikészítés, és 24-én már csak várnom kell, hogy Hercegék értem jöjjenek, és Patakon mindenki boldog legyen.

Tepertő

"Abból a tepertőből kérnék. De ne legyen nagyon zsíros!"

Áltfiz, stat, smink

Mint kiderült, nem is bénáztam el annyira ezt az utolsó áltfiz zh-t, és mivel a bácsi nagyon kedves, mégis ötöst kaptam. Ennek igazán örülök, és nagyon büszke is lennék magamra, ha nem négyest érdemeltem volna inkább, de így is jó, mármint ha négyest kaptam volna, akkor is elégedett lennék. Amúgy mindenki eggyel jobb jegyet kapott, mint amit érdemelt volna, így az a srác sem bukott meg, aki csak ismétlés céljából járt be az órára, és először el akarta fogadtatni.

Ami pedig az előbbi posztban említett elstat ötöst illeti, máris micsoda hasznát vettem annak, hogy felvettem ezt a tárgyat! Ahol dolgozom, a Biofizikai Intézetben, nem csak biofizika órát tartanak ám az orvosoknak / fogorvosoknak / gyógyszerészeknek, hanem statisztikát is. Ők kicsit komolyabbnak tűnő dolgokat is tanulnak, vagy legalább is olyanokat, amiket én nem tanultam (a fizikusoknak van még egy másik statisztika tárgyuk, biztos ott tanítják). A lényeg, hogy az egyik szobatársam is tart stat gyakot, és épp a vizsgát állította össze, majd bejött egy másik srác, aki segített neki ebben. Megnézték a kérdéseket, hogy ők meg tudják-e válaszolni, és egyeztettek a helyes válaszokról. Volt egy kérdés, ami nagy vitát okozott közöttük, a hipotézis-vizsgálat elsőfajú hibájával volt kapcsolatos, és én lelkesen hozzászóltam a témához. Mint aki érti, miről van szó, de tényleg, tök hiteles volt, én is meglepődtem. Nem azon, hogy hitelesnek tűntem, hanem csak nem gondoltam volna, hogy jól jöhet, hogy én ezt megtanultam.

Apropó, furcsa beszélgetés. A másik szobatársammal már fene tudja milyen témáról asszociálva, elkezdtünk a sminkekről beszélgetni. Ez így több, mint fura helyzet, szóval hozzá kell tenni, hogy ő tényleg érdeklődött, mert arra gondolt, talán valamelyik nő ismerőse valóban örülne smink-ajándéknak, én pedig teljesen ledöbbenve és szkeptikusan ütem ott, hogy most tényleg, én, hogy én a sminkekről beszélgetek egy férfival, és elmagyarázom neki, hogy mi a különbség a púder az alapozó és a korrektor között?! ÉN?!
Én.

Jegyek

Egyrészt ötöst kaptam fizikatörténetből, pontosabban annak is az ókortól Newtonig tartó részéből, másrészt ötös lettem az elemi statisztika gyakorlaton, ami miatt titokban nagyon örülök, mindeközben az utóbbi két zh-mmal jelentősen eltoltam az erősen ötös felé közelítő ált. fiz. gyakjegyemet a 4-es felé, de ezt majd holnap megtudom. Pedig annyira akartam volna azt az ötöst, annyira büszke lettem volna magamra... így meg nem leszek. A fene egye meg.

Nem-törekvés

Nevetünk azon, hogy cigányasszony a hentespultnál megkérdezi, mennyibe kerül a karaj, az eladó azt feleli, "oda van írva", és a válasz erre az, hogy "mit gondol maga, tudok én olvasni?"...

És most egy pillanatra feledkezzünk meg a bunkó hentesről és az asszonyságról, csak vegyük a tényt, hogy itt ebban az országban, Európa közepén, ebben a magasra ívelő, dübörgő gazdaságban élnek emberek, élnek felnőtt emberek, akik nem tudnak olvasni. Írni. Számolni.

Elindult az aktuális közmunkaprogram, amiben elég sok embernek kínálnak képzést. Amikor először hallottam ezt a hírt, azt hittem, hogy ez egy komoly, és nagyon is figyelemre méltó dolog. Hogy valódi továbbképzést, sőt inkább új képzést kínálnak nekik. Nem tudom megfogalmazni, mire is gondoltam, mert szerencsére semmilyen vonatkozásban nem vagyok érintett ebben a dologban. Mindenesetre most kiderült, hogy itt nem felnőtt embereket képeznek értelmes munkavégzésre, hanem felnőtt embereket képeznek általános iskola második osztályába. Ez pedig vagy azt jelenti, hogy akik kitalálták ezt a programot, azoknak csak sürgősen el kellett tapsolniuk párszáz millió forintot, vagy azt jelenti, hogy tényleg vannak olyanok, akik ezt a szintet nem haladják meg. Ez utóbbi pedig végtelenül kiábrándító, szánalmas, rettenetes, és el sem tudom képzleni, hogy ilyen hogy fordulhat elő ebben az anyagias, tárgyiasult világban.

Ennyi rossz hír után pedig még attól tartok, hogy ezeknek az embereknek, akiknek az olvasás, az írás és a számolás készsége nem érték (s így nyilván a tanulásnak sincs értéke), azok nem is értik, hogy a gyerekeiknek ezeket miért kellene elsajátítaniuk, akik pedig majd az ő gyerekeiknek sem fogják tudni átadni, és így tovább, szépen, amíg ennek az országnak a fele funkcionális analfabéta lesz.

Én általában toleráns vagyok az emberek különböző értékítéleteivel. Úgy értem, annak ellenére, hogy valamivel nem értek egyet, még különösebben nem érdekel, ha valaki mondjuk buzgó keresztény, vagy ruhamániás, esetleg hatalmas, fölösleges luxusban él, vagy heti öt doboz cigarettát szív el... De számomra az emberekben a legnagyobb értéket a tudás és tapasztalat képviseli, és ennek a hiánya, ill. a hiány megszüntetésére való nem-törekvés az egyetlen dolog, ami teljesen kiábrándít, elszomorít, és tehetetlenné tesz.

Goth transsexual?

Teljesen feketébe öltözött fiú. Hosszú, fekete haj, világos bőr. A cipője szárába bedugott nadrág. Steppelt kabát, kissé nőies. A kabát alól szoknyaszerű fodrok lógnak a térdéig. Mindkét alkarja teljesen beborítva szegecsekkel. A kezében (nem a vállán, a kezében!) félhosszú száron egy hengeres kistáska lóg.

Kedvem lett volna odamenni hozzá, megkopogtatni a vállát, és feltenni a kérdést:
-Ne haragudj, te milyen állat vagy?

Kosár

Van itt egy videó, amiben a labda beakad a kosár és a palánk közötti kicsi résbe. Ez már eleve vicces komoly sportolóktól, de itt gyors a megoldás: valaki odanyúl és egyszerűen kipöcköli.
Ugye ti is emlékeztek, amikor kosarazáskor fenn akadt a labda, és rögtön elkezdőtött a vita, hogy a labda kiszabadítása érdekében most ki fogja feldobni a cipőjét (is), vagy esetleg egy másik labdával, vagy egymás nyakába ülve... :D

Félév vége

Kezdődött azzal, hogy reggel eltörtem egy poharat. Aztán megírtam a legrosszabb kiszéhát ebben a félévben. (5-ből 2 feladat biztosan jó, 2 biztosan rossz, 1 meg vagy jó vagy nem...)

Hivatalosan kettőig tart az óra, ezért gondoltam, lesz másfél órám a fiztöri zh előtt, hogy még egyszer alaposan átnézzek mindent. Két óra előtt három perccel a tanár a 9. oldalon járt a 13-ból. Végül negyed órával tartottuk tovább ezt az utolsó előadást, de közben már vagy 4-szer jöttek a tanárhoz, ő meg szegény mindig mondta, hogy jó, egy tíz perc és vége, jó még öt perc, aztán mindent megbeszélnek, de még csak egy fél percet bírjanak már ki... Ő is szenvedett, mi is, de amit muszáj, azt muszáj.

Volt tehát egy órám átnézni az anyagot, ezt meg is tettem, de a végét már nagyon elkapkodtam. Nagyon keveredtek még bennem a dolgok, de szerintem végül jól sikerült. Mielőtt a tanár kiosztotta volna a feladatlapokat, és mielőtt elpakoltam volna a jegyzetemet, még - nem tudom miért - meg akartam nézni, hogy Parmenidész ki volt és mit akart. Meg is találtam gyorsan a remek rövidített jegyzetemben, de már csak annyi tudatosult bennem, hogy két sort írtam hozzá. Így aztán foghattam a fejem, amikor a második kérdésben Parmenidész mozgás-elméletét kellett leírni, egy mondatban. Nagy nehezen eszembe jutott, hogy Zénón az ő tanait próbálta bizonygatni, és ez vezetett engem arra, hogy ezt sikerült leírnom, mint egy mondatot: "A mozgás csak illúzió". Nem tudom, ez a két valamirevaló szó ér-e, meglepődnék, ha megkapnám rá a 3 pontot.

Amikor délben elmentünk ebédelni, az É épület első emeletén ültünk. Az aula egyik sarkába tegnap állították fel a fenyőfát, ma már "fel volt díszítve". A következő párbeszéd zajlott le:
B: azért ennél szebb karácsonyfát is el tudtam volna képzelni ide az ELTÉ-re.
A: hát... tényleg... azok a szürke girlandok...
B: ja, olyan, mintha le lenne hányva!
A: tényleg olyan :D meg azok a díszek! két darab??
B: ...ööö... O.o  az tényleg két darab dísz  XD
A: de az egyik lila, a másik piros?! :D
B: nem tudom kinek volt ekkora szépérzéke :D lehet, hogy közbeszerzési pályázat volt... tuti ráköltöttek vagy másfél milliárdot...

Elstat zh-k

Ma írtam két elstat zh-t, egyet ea-ból, egyet gyakból. Az ea zh-n 16 feladat volt. Arról volt szó, hogy teszt lesz, én arra számítottam, hogy elméleti kérdéseket fog feltenni a tanár, de valójában számolós volt, és 4 szám-lehetőségből kellett kiválasztani lehetőleg a jót. A 16-ból 1 olyan van, ahol kénytelen voltam tippelni, ugyanis nem volt nálam egy táblázat, amiből ki kellett volna olvasni a megfelelő értéket.
A gyakzh-ban 4 feladat volt, mindegyik ábécé részekkel. Nem volt sok időm gondolkozni, átnézni pedig végképp nem. Az utolsó fél percben még egy Poisson-eloszlásból számolt valószínűséget újraszámoltam, mert nagyon gyanús volt, és szerintem így már jó lesz.
A múltkori zh-nál éreztem, hogy ügyes voltam, de most nem vagyok biztos a sikerben... Ezen az sem segít, hogy az eredményt január közepénél hamarabb várni fölösleges.

Nevemnapja

Ezzel az írásal kicsit elmaradtam, de szerencsére még aznap elkezdtem írni, ezért nem marad ki semmi fontos.

Húsz perccel az ébresztő után ébredtem. Világos, de szürke reggel fogadott. A Fiú még nyüffögött. Összekészültem, ebédszendvicset gyártottam, teát főztem. Herceg is felkelt, reggeliztünk is, és megint nem sikerült 8 órakor elindulnom, de még épp időben beértem az órára.

A Boráros téren vártam a villamost. Négy galamb bóklászott a síneken. Ezek a városi galambok annyira elpofátlanodtak, hogy már nem csak a lábdobbantára nem repülnek arrébb, hanem a villamos se zavarja őket. Megpróbálják kiszámítani a legutolsó pillanatot, és 4-ből 3-nak sikerül is, a maradék egyet meg elsodorja a villamos. Most épp ez történt. Mikor a galamb már "lendületbe jött", nem mertem odanézni, aztán ahogy megállt a villamos, lassan, undorral telve odafordítottam a fejem.

Élt. A galamb élt, és mozgott. Elpusztíthatatlanok ezek.

Az első óra megvolt. Kiderült, hogy a tanárok kicsit elszámították magukat, ezért a jövő héten nem vizsgazh lesz, hanem rendes óra, és mégis a vizsgaidőszakban lesz számonkérés. Nem egyértelműen örülök ennek, de elég laza lesz a vizsgaidőszakom ahhoz, hogy ez ne billentsen ki az egyensúlyomból. 

A kétórás szünetemben Anya hívott, beszéltünk picit, utána elhelyezkedtem a déli "négyzetgangjának" egyik ablakában, és kicsit haladtam a tanulnivalókkal. Egyszercsak jött nagy csörtetve három emberke, köztük kedves MB-om. Észrevett, gyors puszi-puszi, sietett nagyon. Visszafordultam a füzeteimbe, de pár másodperc múlva valaki megfogta a fülemet, kedves MB-om jött vissza: 

- Neked most névnap... vagy ilyesmi...?

"De, de, igen, de kedves vagy" - bólogattam hevesen mosolyogva, szavak nélkül. Szaladt is tovább.

Biofizika óra déltől. Nem egyértelműen tudom, hogy miről szólt az óra első fele (meg a másik), de ilyen szavak voltak benne: plazmon (wtf is that?), plazmafrekvencia, diszperziós reláció, felületi plazmon polariton, meg egy csomó képlet, és én ott ültem, hogy aha, ez most mi a fasz, és mi köze ennek a biológiához. Annyira rossz amúgy, hogy mivel a tanár fizikus, ezért a bioszos dolgokat túlmagyarázza, ahol én max. ismétlek, a fizikus dolgokat meg triviálisnak veszi, és ott próbálom elkapni a fonalat, de mire leírok 5 fontosnak tűnő szót, addigra lemaradok 3 másik fontosnak tűnő szóról, és így aztán nehéz utólag kitalálni, hogy miről is szólt az óra.

A nap zárása képpen elemi statisztika óra, szerencsére ez csak 45 perc, nem bírnék ki ennél többet. A tanár behozta a kijavított zh-kat (pont 1 hónapja írtuk meg) és három papírt: kettőn a nevek és pontszámok, természetesen nem ábécé sorrendben, a másikon a ponthatárok. A tanári asztalnál keletkezett egy kisebb tömeg, aztán ahogy felszabadult előttem egy hely, odakukkantottam a papírra, hamar meg is találtam a nevem. A sor legvégén volt az összpontszám, a papír meg ferdén volt, és mit látok: SB.....39. Ó mondom nemár, ennyire hogy ronthattam el. Aztán odaértem a laphoz, megint megkeresten a nevem, végighúztam az ujjamat a részpontokon, és a végén ott volt, hogy 47. Kétszer is megnéztem, tényleg az volt odaírva, és ez bizony ötöst jelent.

Hazafelé jövet beugrottam a boltba. Amikor a pénztárnál a szalag mellett állok már sorban, meg szoktam nézni hogy mik vannak még kipakolva, mit vesznek mások, és azon gondolkozom, vajon mit fognak főzni belőle. Ma a mögöttem álló bácsi vett szőlőt, zöldpaprikát, almát, és két zsák virágföldet...

Később aztán átjött Petya, kaptam tőle békavirágot vagy virágbékát, ami "maashroom"-ozik ha fényt kap. Cuki nagyon. Hercegtől kaptam egy szál viágot, aki egy rózsa, és állítólag Juliskának hívják. Szegény lassan a végét járja már, de holnap már egy hete, hogy itt szépeleg az aszalomon. Ezek után Hercegtől kaptam még egy névnapi ajándékot: a Dust című játékot. Mikor megnéztük ezt az ajánlót, akkor mondtam, hogy ha nincs jobb ötlete, akkor karácsonyra ezt a játékot kérem (meg a Brotherst), de inkább most kaptam meg. Azóta is minden nap játszottam vele. Jó hosszú játék, de sajnos egyre jobban közeledik a vége, már 70% környékén járok.

Nagyon jó kis nevemnapja volt ez. :)

Wouaa

Herceg szerint én vagyok a világ legjobb menyasszonya, mert amikor a Skyrimban a hőse felvette a kecskeszarvas vaskobakot, akkor azt mondtam: wuooaaa, és ez így volt helyes.

Kicsit több lett, maradhat?

Meddig leszek ma munkában?
- 11: 3-ig biztos (a dialízis negyed 1-ig tartott, gondoltam két óra alatt lemérem oszt cső.)
- 11:30: kiderül, hogy T is mér ma, és az ő mérése rövidebb, azzal fogjuk kezdeni
- 12.30: T kezdi a mérést
- 13.20: elmentem ebédért, T-nek fél órát áll a mintája
- 14:10: T elkezd mérni
- 15:00 T végzett, én hozom a mintát a hűtőszobából, vagyis negyed óra inkub + a mérések között 10 perces inkubációk, oké, 5-re otthon vagyok.
- 16: már 3 mintát lemértem a 8-ból
- 16:30: még egy órát biztos maradok, még van 3 mérési pontom, meg kell várni h kihűljön a gép, közben kiértékelek, aztán megyek... oké, 6-ra otthon vagyok
- 17:10: kész vagyok a méréssel
- 17:35: kész vagyok a kiértékeléssel, megyek a főnökhöz megbeszélni
- 18:05: még rámbíz egy feladatot, egy további kiértékelési lépést
- 18:20: kész, beszéltünk is, mehetek haza. Hm, akkor már fél 7 múlik el.

Alig több, mint három órával számoltam el magam az elején...

Ördögi kör

Sok nap telik el az utolsó gitározás óta --> az ujjam meglepődik és a sok slide-tól fisz-hólyagom nő --> újabb néhány napig nem lehet gitározni --> da capo al fine.

Poszobol!

Kezdem az elején.
Reggel 10-kor írtam egy elektrós, mágnesesindukciós zh-t. Az első feladatban annyit tököltem a sok (10^sokadik)-féle számok behelyettesítgetésével, hogy azt hittem, nem is jutok el a többi feladatig. Aztán eljutottam, remélem jó lesz.
Az óra előadás részében jutottunk el az elektromágneses hullámok tárgyalásáig, és megtudtam, hogy mik azok a Maxwell-egyenletek. Életem legnagyobb csalódása. Azt hittem, ezek valami hosszú, egész sorokat kitöltő, misztikus, kevesek által érthető, magas matematikai műveltséget igénylő csodaképletek. Éééééés nem.

Rettentő bánatomban átmentem a Déli épületbe, hogy a majd 2 órás szünetemet ott töltsem el némi olvasgatással. Csakhogy amikor beléptem a kapun, lám, kedves bioszos volt-csoporttársakba botlottam. Ők pedig elújságolták, hogy most perzsi angolul fog genet előadást tartani. Namost azt tudni kell, hogy perzsi egy igen fura jelenség, a modern homo sapiens rendkívül egyedi manifesztációja, akihez még BSc-s korunkban volt szerencsék, ó, mit mondok, balszerencsénk. Szóval, ez a csodálatos-fantasztikus modern nő most angolul fogja megcsillogtatni brilliáns tudását - ezt persze nem hagyhattam ki. Kár is lett volna ezért az élményért.

Azzal kezdte - mint mondottam, ő egy igazán modern modern ember, - hogy bejelentkezett facebookra. Igen, nos, vannak vad elképzelései a modernkori technika oktatásban való felhasználásáról, de most nem ez a móka tárgya. Szóval bejelentkezett fb-ra, ahol jól láthatóan 19 értesítése volt, de ő ezzel mit sem törődve gyorsan megkereste az ide feltöltött előadásanyagot, hogy innen letöltve nyithassa meg. Közben a srácokkal megállapítottuk, hogy ha nem lenne internet, ő már kihalt volna. Én őt olyan tipikusan veszélyeztetett állatfajnak tartom. De térjünk vissza az előadásra, amit angolul tartott meg. Titokban azért is ültem be az órára, mert ha már így a felsőfokú nyelvvizsgára készülök, gondoltam nem árt egy kis gyakrolás.
Nnna, hát angolul biztos hogy nem tőle fogok megtanulni. És hogy ő kitől tanult angolul, azt nem tudom, de nem jól választott.
Jó, finomítsunk kicsit a helyzeten. A nyelvtannal nem volt gond, azt bármelyik angolul beszélő magyar ugyanígy tette volna. De a kiejtés, ó, a pronunciation!

A helyzet az, hogy bennem van igény arra, hogy úgy beszéljek angolul, ahogy egy angol. Hogy oda tegyem a hangsúlyt a szóban, ahol azt nekik szokásuk, és hogy úgy makkanjam el a szavak végét, ahogy azt ők teszik. Nem csinálom mindig jól, miért is tenném, az én magyar nyelvem dallama aligha hasonlítható az angoléval, de attól még zavar, ill. egy kicsit zokon veszem, ha valakiből ez az igény teljességgel hiányzik. Aki képes arra, hogy ne csak fejben tudja a nyelvtant, hanem beszélve is, az a kiejtésben is törekedhetne tudásra. Pláne, ha ez a valaki egy egyetemen, ráadásul egy ELTÉ-n oktató ember.

Alanyunk előadásmódja annyira sokkolóan hatott rám, hogy muszáj voltam összeírni néhány szót, csak hogy értsétek, miről beszélek. A lehető legmagyarabb beszéddel/kiejtéssel mondta el a szavakat. Na nem úgy, ahogy le van írva, hanem amikor a the az szigorú és határozott DÖ. Olyan jó, magyaros, erős mássalhangzóval benne. Hogy lássátok a csodát, a sztakiból másolok ide fonetikát is. Magyarul meg konkrétan úgy, ahogy ide leírom bötüvel. 

(Kedvem lenne ezeket a magyarul ejtett szavakat csupa nagybetűvel szedni, de az az írott sajtóban nem elegáns.)

revolution - [revəluːʃn] - [revolésön]
yellow - [jeloʊ] - [jeló]
follow - [fɔloʊ] - [foló] (How else?)

just - [ʤʌst] - [dzsaszt] (nagyon magyar A-val)
those - [ðoʊz] - [dóz]
in the nature - [indönécsör] (így egyben mondta, tényleg. Indahaus!)
genome: ennek a szónak a [dzsinom] és a [genom] változatát is használta
species - [spiːʃiːz] - [szpísziz] (ezt egy biológusnél elég jelentős hibának tartom.)
predation rate - [prɪdeɪʃən reɪt] - [predésön rét]
O.K - [oʊ'keɪ'] - oké (semmi mmkeeiijj vagy valami, nem. oké.)
A genetikai elemzéses ábrájának aláírásában szereplő "kb"-t automatikusan kilobájtnak akarta olvasni, pedig az biza kilobázis.
Aztán annyit beszélt a butterflies-bátörflájzról, hogy egyszercsak megszületett a "butterfart" is.
A fishnek a fish a többes száma, de ő ezt még nem tudja.
És az abszolút nyertest a végére hagytam. Ezen töbször is felnevettünk, és azt hiszem, mostantól kezdve ez köztünk szállóige vagy szállószó vagy mi lesz. Komolyan, ez zseniális. Wait for it...
[poszobol]!
Szerintetek?

Most mondhatjátok, hogy mit bántom szegényt, tök ügyes, hogy angolul tartott egy majd' másfél órás előadást, és hogy csináljam utána, de én csak arra akarok kilyukadni, hogy összességében gőzöm sincs, hogy miről beszélt, mert a teljes agykapacitásomat arra kellett fordítanom, hogy a fejemben angolul helyreállítsam a "magyar" mondatait. Meg amúgy ezzel csak azt szeretném sugallni nektek, meg mindenkinek, aki valaha is angolul (vagy bármilyen más nyelven) tanul(t), hogy legyen már bennünk arra igény, hogy amit beszélünk, az hasonlítson arra, amit akarunk beszélni. Tökéletesen persze nem kell, mert imádom, amikor a kedves kínai tanárbácsi azt mondja, hogy [ötszö tíz a kilencedik].

/possible/

Ló nélküli lovas

Bár a cikk címével nem értek egyet, ez az elképzelés azért mégis megér egy hatalmas bazdmeget.

Biggy

Rólunk nem is lett fényképem a koncerten. :(

Koncertélmények

Múlt héten a BarbaNegrában voltunk a 20. évét ünneplő BlackOut koncerten, ahol Jamie Winchester kapott előzenekari jogot. Jó volt, nyilván, mint mindig.

BlackOuton eléggé elöl álltunk, a randezői balon. Kicsit furán éreztem magam, hogy ennyire elöl vagyok, és a teljes reperoárból vagy 5 számot ha ismertem. Végigfotóztam az egészet, és ez kiválóan elterelte a figyelmem arról, hogy a táncoló bulizó emberek által okozott félelmemmel foglalkozzak. Bár itt igazából nem is voltak vademberek.

Tegnap a PeCsába mentünk egy óriási 6 zenekaros koncertestre, ahol az első 2 zeneakart érdektelenség miatt kapásból kihagytuk. A LeanderRising végére értünk oda, engem egy cseppet se sikerült meggyőzniük arról, hogy jók lennének. A végén visszatapsra eljátszottak egy (LadyGaga?) feldolgozást, amin szétuntam magam, szóval semmi pozitív. 

Egyébként amikor megérkeztünk a PeCsához, ez villogó, bár nem szirénázó mentőautó parkolt le az épület mellett, és a mentősök egy 4-5 fős kis csapattal kezdtek beszélgetni. Odabent találkotunk Subcsibével, a barátjával és az öccsével. A közelebbi ruhatár már megtelt, a hátsóhoz kellett elmenni, ahol épp akkor pakoltak fel egy ájult/alvó? srácot egy magasabb akármire. Nem láttam sem mentősöket, sem aggódó arcokat, senki nem sietett semmivel, de azért az "elsősegély" szó elhangzott. Erről az esetről aztán többet nem hallottunk.

Az este első szóra érdemes produkciója a Subscribe-é volt. Jó is volt, ahogy annak lennie kell, tetszett a népnek. Róluk alig van fényképem, és valószínáleg mind homályos (még nem néztem vissza), ugyanis ezek állandóan mozognak, nem bírnak nyugton maradni egy fél percre se. 

Kis csúszással a Depresszió is elkezdett játszani fél 11 körül. A tömeg miattuk jött ide, érezhető is volt ez a hangulaton. Jó bulit csaptak, mint ahogy szokták ezt máskor is, bár én keveselltem a játékidőt. Máskor is ennyit szoktak játszani, de örültem volna még vagy 4-5 dalnak. 

Van egy nagyon negatív tapasztalatom a rockkoncerten megjelenő emberekről. Több is van, de ez most nagyon felbosszantott. 

Azt már többször írtam, hogy utálom az idegeneket, főleg, ha látom, hogy nem józanok. Ezek az idegenek, akár részegek, akár józanok, akár rock koncerten vagyunk, akár bárhol máshol, ne érjenek hozzám, akár lehet, akár nem. 

Íme az, amit egyszerűen nem vagyok képes megérteni. Szitu: állok én. Előttem kb. 10 centi hely van (mert a tömegben azért még én is megpróbálom megtalálni a legkisebb távolságot amivel még nem mászok bele más aurájába), mögöttem Herceg áll, tőlem jobbra és balra idegenek. Valamelyik irányból elkezdi átfúrni magát a tömegen 2-3-4 ember.Természetesen előttem akarnak átmenni. Én rendkívül figyelmes vagyok, ezért amikor ezt a szándékot észreveszem, egy picit hátrébb lépek, a 10 centi helyett 20-at hagyva arra, hogy elférjenek. És mi a hála? Nem mennek el bazdmeg, hanem megállnak előttem! Megállnak előttem, úgy, hogy még hozzám is érnek!!! És hogy ne lássak, persze, mert ha valaki megáll előttem az tuti hogy magasabb nálam. Vagy kövérebb. Igen, ilyen is volt. Ezek meg leginkább lányok, jegyzem meg. Hát nincs ezeknek személyes terük? 

De visszatérve a koncertre, nekem nagyon tetszett, a fentitől eltekintve nagyon jól éreztem magam, ismertem a dalokat, lehetett énekelni a szöveget, volt valamennyi helyem az ugrálásra és fotózásra. A kettő együtt persze nem megy. Most fogom megnézni a fotókat.

Megint piac

Egyre jobban szeretek piacon vásárolgatni. Egyrészt, mert jó a lelkemnek, hogy amit mindenképp meg kell venni az itt olcsóbb, mint a boltban, másrészt mert vannak még kedves, mosolygós, beszédes eladók, harmadrészt, ami jelen pillanatban a legfontosabb más boltokhoz, de leginkább plázákhoz képest: hiába lett tele a közlekedőtér téli árusokkal (ajándéktárgyak dögivel), NINCSENEK KARÁCSONYI DALOK!!!
Cserébe van harcművészeti bemutató. A piacon.

Magammém

Van egy olyan mém M-nél hogy 7 dolgot kell írni magunkról. Ez is egy ilyen díjas továbbadós miaszösz, de én sem direktben kaptam, szóval nem is adom tovább, viszont fogyasztásra ajánlott.

Ez nyilván nem bemutatkozós 7 dolog lesz, hiszen azért ismerjük egymást.

1. Szükségem lenne még egy gitárkábelre, hogy amikor Herceg elmegy próbára, én attól még tudjak erősítőn játszani és dalokat felvenni. Ilyenkor kreatívabb vagyok, és muszáj lenne felvenni ahhoz, hogy a.) el ne felejtsem,  b.) netek is megmutathassam. Egyébként már elkezdtem írni a korábban említett jövendőbeli metálzenekarom első nagysikerű számát, csak az a baj, hogy kéne hozzá egy zenekar, mert a bőgőrész a refrén alatt nem annyira izgalmas. Egyelőre.

2. Elkeztem megint intezíven foglalkozni az angollal. To improve my English. Van itt egy rakat könyv, a pile of books, indeed. Igazából baromira élvezem, így, hogy nem kötelesség. Jövő év tavaszán szeretném megcsinálni a felsőfokút. Régebben azt hittem, még amikor középfokúra készültem, hogy a felső az biztos sokkal bonyolultabb, tele van még mindenféle nyelvtani szerkezettel. Pedig valószínűleg nem is, úgyhogy nagyon bátran állok ehhez a dologhoz most.

3. Szeretnék új kutatási témába belefogni. Valójában a mostani sem rossz, pláne mivel most már végre olyan méréseket csinálok, amik a TDK-hoz kellenek, de összességében már kicsit meguntam. Olyan helyet szeretnék találni, ahol a kutatás sokkal gyakorlatibb. Nem a labormunka-részét értem ez alatt, hanem a felhasználhatóságát, az alkalmazását.

4. Van egy nagy tervem a jövőmre, de erről még én sem tudok sokat. Ennek egyébként két nagyon jelentős következménye lenne: a.) Pesten maradnánk még sok évre, b.) a lehető legtávolabb kerülék a biológiától.

5. Egy kicsit menjünk régebbre is. Nagyon nagyon szerettem az általános iskolát, ahová jártam, és a legjobb döntésnek, és a legjobb sorsnak tartom, hogy a Hermanba kerültem. És bár az akkori osztályom nem hagyott bennem mély nyomot (talán már fel sem tudnék sorolni mindenkit onnan), annyira örülök annak, hogy belesodródtam egy nagy és össztetartó volthermanos társaságba. A mi kisebb csapatunk pedig egyre jobban fogyatkozik. Kíváncsi vagyok, mi lesz ezekből a csapatokból és az emberkékből 5-10 év múlva. Ki hol fog élni, közel vagy távol leszünk-e egymástól, lesz-e időnk és alkalmunk a találkozásra.

6. Tény, hogy egyre jobban közeledik az az idő, amikor Herceggel törvény szerint is egy család leszünk, és amikor ez a család picit nagyobb lesz. Szeretek ezen mélázni,de ilyenkor mindig eljutok egy bizonyos kérdéshez. Nevek. Milyen nevet lehetne adni a jövő generációjának? A válaszadás semmi problémát nem jelent, amennyiben 1 vagy 2 vagy 3 lányról van szó. De ha fiú. Sőt, ha fiúK! Akkor micsinálok?! Komolyan mondom, hogy már nagyon régóta gondolkozom neveken, de még egy olyat sem találtam, amiben biztos lennék. Egy erős talánom van, meg még vagy 3 gyengécske talán.
Az esküvő mondjuk aktuálisabb. Már alig várom!

7. Az a helyzet, hogy most közel egy hónapos Pesten tartózkodás után fogok hazamenni a jövőhét végén, és már nagyon nagyon vágyom haza.

A nemlétező metálzenekarom neve

Megtaláltam minden idők legjobb metálzenekar-nevét. Ilyen nevű zenekar még nem létezik, de majd egyszer teszek róla, hogy legyen. Nem is árulom el a nevét, mert lenyúlnátok, de annyit segítek, hogy egy vegyszereket gyártó cégnél lehet kapni ilyen nevű terméket. Sárga színű, és fogalmam sincs, hogy miért rendeltük.

Jegy

Holnap lesz BlackOut koncert a BarbaNegrában. Az online jegyvásárlásnál 2 jegyre 420 forintot számolnak fel, ezért én inkább elmentem oda személyesen. Egy élmény volt.

Még nem voltam ezen a helyen, csak térképről tudtam, hogy hova kell menni. Megtaláltam az utcát, aztán egy táblát, hogy itt be. Ez az út egy parkolóba vezetett, körülötte irodaházak (?). Elmentem a parkoló végéig, hátha erre lesz mégis, és tényleg, jobbra ott volt. Ki volt írva egy ajtónál, hogy recepció, tehát ide kell jönnöm. Beléptem az ajtón. Megláttam 4 darab (nem fő, ezek darabok voltak), egyenként kb. 130 kilós, magas kopasz férfiállatot. És a közöttük megbúvó pultot. Ez a pult volt az egyetlen jele annak, hogy tényleg egy recepción vagyok. 

Az egyik darabember megkérdezte, hogy miben segíthet. Mondtam hogy a holnapri koncertre szeretnék jegyet venni, azt mondta, "mindjárt hozom". Innentől kezdve a jegyvásárlás teljesen rendben zajlott, de nem volt megnyugtató a körülmény, a többi darabemberek a "Cozma-ügy" néven elhíresült késeléses esetet nézegették az interneten.

Gyakrabban kéne

Annyira jó volt a tegnap este! Régi bioszos csopottársakkal találkoztam, elmentünk előbb a beacra, aztán biliárdoztunk is. Közben még egy szülinapot és egy névnapot is megünnepeltünk, örültünk az Afrikából visszatérőnek és egész este annyit nevettünk, hogy csuda. Annyira jól tudom érezni magam ezekkel a srácokkal, úgy sajnálom, hogy suliban már egymásba botlani sem szoktunk.

JJapp!

Amúgy 5-ös lett a mechaika zh-m. Igen, ez még mindig az, amiből tavaly megbuktam. Kakaóscsigával ünnepelek.

Fáradt

Vacsorából maradt pizza  reggelire, egy szelet csoki ebédre du fél 4-kor, virsli vacsira. Nem a 10 órás munkanappal van a baj, hanem hogy nem fizetnek érte. Ma 7 hónapja vagyok menyasszony.

First Words

Arra gondoltam, hogy hátha nem ez lesz életem fő műve, és ezek még épp csak az első szavak.

Még nyár van?

Vannak ezek a feketék. Mármint tényleg, a fekete feketék. Ránézel egyre, és rögtön az afrikai / közép amerikai hőség jut az eszedbe. Azt gondolná az ember, hogy ezek a népek +25 °C alatt megfagynak, nem ismerik az ilyen időjárást. Ehhez képest már a sokadik fekete fickót látom mostanában, ahogy rövidnadrágban, rövidujjú pólóban, sőt, papucsban!!! mászkálnak az utcán. Incredible.

Jegyzetkupac és gyanús feladatok

A legutóbbi mémben volt egy kérdés arról, hogy arra az esetre vannak-e szokásaink vagy kabaláink, ha valaminek sikerülnie kell.
Ez most elég aktuális lett, ekkor jöttem rá, hogy van még egy ilyen szokásom: ha dolgozatról, zh-ról vagy vizsgáról van szó, akkor az összes tudásomat magammal viszem, vagyis hatalmas jegyzetkupacot és könyvhalmazt cipelek magammal egész nap. Akkor is, ha a feladatokhoz csak a saját buksimat használhatom, jegyzetet nem.

A magammal vitt kupac egyébként elég változó méretű. Tegnapelőtt írtunk elemi statisztikából, amitől tartottam, de röhejesen könnyű volt (ha csak el nem rontottam valami borzasztóan triviális dolgot). Ehhez a zh-hoz írott jegyzetet lehetett használni, de egyáltalán nem volt rá szükségem, ami ugye elég gyanús. Merthogy ha valami túl könnyú, az gyanús. Szóval erre a zh-ra, mindössze 4 kis lapnyi jegyzetet vittem magammal.

Ma mechanika zh-t írtunk, amire már elvittem az összes eddigi órai anyagot + a példatárat + az órai jegyzetfüzetemet + a valódi füzetemet + a gyakorlós füzetemet. És ezt cipeltem magammal egész nap, pedig egyáltalán nem használtam egyiket se. Egyébként ez a zh is könnyű volt, pedig tegnap még nagyon aggódtam, mert úgy éreztem, mintha mindent elfelejtettem volna, és pont olyan hülyének éreztem magam, mint amilyennek egy éve. Aztán a zh-ra visszakattant a kerék az agyamban, és amit tavaly 1-esre tudtam, azt szerintem most 5-ösre tudom. Apropó 5, az 5. feladat felettébb gyanús. Gyanúsabb, mint az első feladat, ami annyira könnyű volt, hogy konkrétan olyan általános iskola 7. osztályába való. De az 5. feladatban meg volt adva egy paraméter, ami a megoldáshoz nem kellett, mivel rögtön az első egyenletben kiesett. Felettébb gyanús.

Dínós

Én: Júúúúj júúúúj kééépzled el mit láttam! Anyával szétnéztünk a Centrum első emeletén, és volt rengeteg féle szilikonos sütőforma. És volt ott egy ooolyan cuuukiiii, júúúj...
Herceg: Na milyen?
Én: Júúúj de ooolyan cuukii vooolt...
Herceg: Na, de milyen? Dínós?
Én: **pislogpislog, mosolymegfagy** Igeeen, de hoonnan tudod? Mondtam már?
Herceg: Nem, de láttam rajtad.

*.*
Annyira szerelmes vagyok.

UFO

Itthon néha elofordulnak furcsa jelenségek: eltűnnek tárgyak, aztán egészen váratlanul egészen meglepő helyről kerülnek elő. Most nem tűnt el semmi, de megmagyarázni nem tudom.

Valamikor észleltem, hogy az igazolványtartóm itt van velem az ágyban. Ebben semmi különös nincs amúgy, rendszeresen alszom együtt telefonnal, tévékapcsolóval, könyvekkel, de csak mert hamarabb alszom el, minthogy visszavigyem ezeket az asztalra, vagy legalább magam mellé a földre lerakjam. Szóval az ágyban maradt az igazolványtokom.
Reggel kinyitottam a szemem, a hátamra fordultam, nyújtóztam egyet, felültem, majd lenéztem az ágyra. Azt láttam, hogy ki vannak esve dolgok a tokból. Először a személyimet láttam meg, és nagyon megijedtem, hogy esetleg ráfeküdtem, és eltört valamelyik igazolványom, ami azért elég kellemetlen probléma. Szerencsére nem volt eltörve. Aztán jobban szemügyre vettem a dolgokat, és megállapítottam, hogy az összes iratom és fecnim a helyén van, kivéve egyetlen fakkot, ami teljesen "ki van zsebelve", és a teljes tartalma ott hever az ágyamon egy kis kupacban szétszórva. Azokat is ellenőriztem, és egy pár forintnyi dugipénzt leszámítva minden ott volt. Egyébként az említett pénz 2 adagban volt, és az egyik volt meg, a másik nem. Felemeltem a takarót, a párnákat, megnéztem az ágy körüli földre leesett dolgokat, de sehol semmi. Ebbe beletörődtem, összeraktam az iratokat, és elmentem reggelizni.
Reggeli után el akartam pakolni az ágyneműket, és ahogy felemeltem az ágyat, a lepedő alján ott csücsült a maradék pénz is.

Nem tudom, mi történhetett. Azt tudom, hogy sokfélét álmodtam, sokat forgolódtam, de hogy miért pakoltam ki (én pakoltam ki??) az igazolványtokomnak pont azon zsebét, azt el sem tudom képzelni.

Mém Hercegtől

1. mióta hallgatod azt a fajta zenét, amit mostanában szeretsz, és mi az, ami miatt szereted?
Azt hallgatom, amit Te hallgatsz, Kedves, kivéve amikor rádszólok, hogy ezt nemszeretem. Olyankor mindig postrock van, és azt azért nem szeretem, mert nyomaszt, és az egy szétválaszthatatlan megállíthatatlan hangfolyam, amiben semmilyen megragadható elem nincs, és ez ellen tiltakozik az agyam és a lelkem. Nem vagyok erre befogadó közeg. A többi zene, ami ennek az ellentéte, az jó.

2. jellemzően milyen lejátszóeszközről és milyen fülessel/hangszóróval hallgatsz zenét?
Egy kis okos Philipsről, Sennheiser fülessel. Utóbbi pedig a Tiéd volt. Cserébe odaadtam neked ajándékba a kiskütyüm tesóját.

3. mentél már el addig általad ismeretlen zenekar koncertjére, és jöttél ki úgy, hogy lett egy új kedvenced?
Nekem nincsenek kedvenceim, és az addig ismeretlen dalok pont annyi emléknyomot hagynak az agyamban, mint bármely, tökéletesen érdektelen dolog. Képzeld el, hogy végigsétálsz egy parkolón, miközben épp valamelyik barátodhoz tartasz, majd két sarokkal arrébb valaki megkérdezi, hogy hány autó volt a parkolóban, volt-e köztük fekete Suzuki, és kb. hol állt a KAT-238 rendszámú kocsi. És akkor pislogsz, hogy ilyenek tényleg voltak?
Egyébként a múltkor az a Marcus gyerek ügyes volt.

4. volt képzeletbeli állatod vagy barátod vagy világod kiskorodban?
Ööö... nem?

5. fogócskázni vagy bújócskázni szeretsz jobban?
Bújócskázni. A fogócskát sosem szerettem, mert előbb utóbb tuti elkaptak, és akkor mindig örökre én maradtam a fogó.

6. van olyan láncod, gyűrűd, kabalád, egyebed, ami mindig nálad van?
A nyakamban van egy lánc, amit sok éve Anyától kaptam. Lassan 3 éve lesz, hogy Vicustól kaptam egy medált. Ez azóta a láncomon lóg. A bal kezem középső ujján van két gyűrű, ami már még sokkal több éve rajtam van. A jobb kezem gyűrűs ujján hordom a jegygyűrűmet idén április óta. A bal csuklómon kb. egy éve hordok karórát, amit csak zuhanyzáshoz és alváshoz szoktam levenni.
Ezen kívül mindig nálam van táskában egy asztma ellen való gyógyszer, amit szerencsére sok éve már, hogy nem kellett használnom; egy pár füldugó, és akár kabalának, akár nem, de egy pici rózsaszínű sál, amit a nagymamám kötött egészen apró koromban. A többi tényleg szükséges.

7. ha úgy érzed, hogy valaminek tényleg muszáj nagyon jól sikerülnie, van valamilyen (nem feltétlenül észszerű) szokásod, amivel megpróbálod a szerencsédet / sorsodat a megfelelő irányba terelni?
Reggeli hajmosás. Esetleg egy rénszarvas.

8. ha egy-egy könyvet, filmet és albumot választhatnál, amit szerinted a barátaidnak mindenképpen el kellene olvasniuk, meg kellene nézniük és meg kellene hallgatniuk, mik lennének azok?
Az én barátaim műveltek és okosak, inkább én kérnek tőlük tanácsot, semmit hogy ajánlgassak nekik.

9. lettél már szerelmes (de legalábbis rajongó) egyetlen nap leforgása alatt egynél többször?
Annyira távol áll az ilyen viselkedés tőlem, hogy nem is értem a kérdést.
A rajongás számomra egyébként negatív töltetű, úgyhogy az pláne nem.

10. mivel tud legkönnyebben levenni a lábadról egy ellenkező nemű személy?
Kedves bókokkal és humorral.

+1: mi volt eddig a legbátrabb, legvakmerőbb tetted, és ha mégegyszer odajutnál, ugyanúgy csinálnád-e?
Nem tudom, de néhány hónap múlva azt hiszem, fogok tudni válaszolni erre. Merész próbálkozás lesz, és hát... fene tudja, hogy sikerül-e.

Trafik

Kijöttünk a boltból, én észrevettem, hogy vagy 4 rendőr beszél ott valakivel a kis átjáróban. Elmentünk a zöldségeshez, közben láttam odakanyarodni egy rendőrautót. Odaértünk a következő háztömbhöz, ott is áll egy rendőrautó. Visszasétáltunk a bolthoz a másik oldalon (vissza kellett ugyanis mennünk a boltba kenyérért). A bolt mögötti ház ajtajában áll egy rendőr, a parkolóban 4 rendőrautó. Az átjáróban áll vagy 8 másik rendőr; nyugodtak, békések, semmi izgalom az arcukon. A hátsó bejáratnál cigiszünetet tartott néhány eladó.
- Nem tudják, mért van itt ennyi rendőr? Mi történhetett?
- Kirabolták a cigist.
- Mikor? Az éjjel?
- Nem, most.
A rendőrök között áthaladtunk, a trafik előtt egy férfi simogatta, nyugtatgatta a széken ülő, reszkető eladónőt.

Séta

Itt van ez a rövid kis írás.
Namost rólunk tudni kell, hogy sétáltunk, rengeteget sétáltunk. Aztán azóta is együtt sétálunk. Most már azt is tudjuk, miért olyan jó nekünk együtt. Tudományosan bizonyított tények vagyunk.

Csupa kaland

Hazajöttem Miskolcra, és Anyával bementünk a városba szétnézni ezért-azért. Csupa kalandos dologban volt részünk:
- először voltunk 3 olyan boltban, amiből csak egyet ismerünk azelőtt.
- elmentünk egy olyan üzletbe, amiről anya csak nemrég hallott, de annyira jó ötlet volt oda menni, hogy rögtön találtunk is nekem kabátot, amit már igen régóta kerestünk.
- utaztunk a 34-es buszon, amivel szerintem még sose közlekedtünk, pl. azért mert borzasztó ritkán jár.
- a túra során Anya belebotlott egy rózsaszín valamibe, amiről gyorsan kiderült, hogy egy irattartó, benne egy lány összes iratával és némi pénzzel. A lakcímkártyán lévő címre tettünk egy kis kitérőt, és a tulajdonosa visszakapta az egész pakkot. Amúgy ez baromi jó érzés, mert tudom, hogy milyen jót tettünk, de azért kicsit elszomorító, hogy egy ilyen teljesen természetes tettre manapság büszkének lehet lenni.

Sötét

- Jóestét! - köszöntem a pénztárosnak a boltban, fél hét után pár perccel.
Három napja ilyenkor még világos volt.

Szőlő

A szőlőről két kép él a fejmben: az egyik a tőkéken növő ágas-bogas szépséges zöld levelű növény, a másik maga a szőlő bogyó, amit megeszünk. És én most, 22 évesen, biológus diplomával a kezemben, most jöttem rá, hogy a szőlőnek bizonyára virága is van, amit még sohasem láttam. Bárcsak lenne egy szőlőm. 8(

Felnőtté válás

A felnőtté válás valójában elég sok apró részből áll. Azzal kezdődik, hogy az ember betölti a 18. életévét, ami ugye elég sok jogot ad, aztán a következő, amikor az ember egyetemre megy vagy elkezd dolgozni és kiszakad az otthoni környezetből, de azt hiszem, a felnőtté válás egyik legnehezebb és leg szívszaggatóbb eseménye, amikor először vesz az ember teljes árú bérletet.

Egyébként én saját magamon azt veszem észre, hogy az elmúlt 1-2 évben egyre inkább kezdenek olyan dolgok érdekelni, amik azelőtt soha, vagy nem igazán. Péntek esti magányomban pl. véletlenül belebotlottam a youtube-on egy Prokofjev szerzeménybe, a felajánlott listából meg aztán belehallgattam Csajkovszkijba, Sosztakvicsba, és megtaláltam Orff-ot is, akit nyilván mindenki csak a Carmina Buranaról ismer, pedig más tök jókat is írt. Itt van pl ez, annyira aranyosan prüntyög!

Borostyán

Herceg: "A borostyán nyáron a 18, télen a 12 °C-ot kedveli." Most akkor maradjon bent, vagy tegyem ki az erkélyre?
Én: A 12°C az nem azt jelenti, hogy az a jó neki, hanem hogy azt még elviseli.
Herceg: De nem, mert "a 12 °C-ot kedveli!"
Én: De télen odakint 0 - -10°C körül szokott lenni, és az erdők mégis tele vannak borostyánokkal.
Herceg: De ő házi borostyán! Ő más. Ő különleges. Ő különleges nevelési igényű borostyán.

Mémtömeg

Ismét egybegyúrok néhány mémet, mert sok lett hirtelen. Hosszú lesz!
Kezdem Koptschek kérdéseivel.

1. Mi a kedvenc számítógépes/mobilos játékod? (Nincs olyan hogy ne lenne, mindenkinek van)
Mobilon: még a "régi" Nokia 3310-esen a Snake 2, és anya "ősrégi" samsungján egy dobozpakolós játék. A mostani telefonomon sudoku van és bublisúter amit nem tudok megunni.
Számítógépen mostanában egyre kevesebbet játszom, amit egyrészt nagyon sajnálok, másrészt viszont nincs igényem tenni ellene. A Windowsos beépített játékok közül a mahjongg és a flipper a legjobb.

2. Ha film készülne az életedről, mi lenne a főcímdala és a címe?
Erre most nem tudok válaszolni, ötletem sincs, de tényleg. A főcímdalát nyilván én írnám meg, de még nincs kész...

3. Mit gondolsz a reggeli rádiós beszélgetős műsorokról, amikben a műsorvezetők önmagukon röhögnek?
Faszság. Nem csodálom, hogy ennyi elcseszett élet van a világban, ők biztos mind ezeket hallgatják ébredés után.

4. Hány GB-nyi elérhető (üres) digitális tárolási lehetőség van a szobádban?
A számítógépemet,  néhány üres DVD-t  és a 128 MB-s (!) pendrive-omat beleszámítva, ill. a win7-tel kommunikációra képtelen külső vinyómat nem hozzáadva, valamivel több, mint 1 TB.

5. Mi a hobbid?
Gitározás és főzés.

6. Mutass be három fiktív lényt, akik jó lenne, ha nem lennének fiktívek.
Hmmm... ha lény, akkor amik, ha emberek, akkor akik.
Legyen az első Poirot, a kis köpcös, a cseppet sem szerény és a zseniális nyomozó.
Bár még csak a teljes történet felénél járok, azt hiszem kívácsi lennék Monte Cristo grófjára.
Sajnos akárhogy gondolkozom, lényt nem tudok mondani. És harmadik akárkit/mit sem tudok.

7. Ha lenne szelíd házi dinoszauruszod, milyen lenne?
Borzasztó cuki. Kicsi lenne mindenképp, és húsevő. És hosszú farka lenne, okos kis feje és nyüffögő hangja.

8. Napokon belül elköltöznél egy épülő marsi bázisra, és sose térnél vissza. Maximum 5 kg-nyi súlyt vihetsz magaddal egy bőrödben. Mit pakolnál bele?
Ez a legcselesebb kérdés, amit egy Koptschek (akaratán kívül?) feltethet. Lássuk csak.

Számoljuk úgy, hogy 60 kg vagyok. 5 kg-t vihetek magammal, nyilván azért, mert 65 kg-mos tömeggel számoltak, amikor a fellövéshez szükséges üzemanyagot, élelmiszerkészletet és minden egyéb szükséges dolgot összeadtak. A Földön 1 g uralkodik, tehát kb. 49.5 N-nal számolhatok, a csomagommal együtt 637.65 N húz engem a Föld felé. Amikor kikerültünk a Föld erős vonzásteréből, eluralkodik rajtunk a súlytalanság, tehát a csomagom tömege teljesen lényegtelen. Azután megérkezünk a Mars gravitációs mezőjébe, ahol mindössze 0.37 g hat ránk. Így tehát 239.85 N súllyal rendelkezünk, én és a csomagom. És igaz, hogy földi körülmények között 5 kg-nyi súly 49,5 N-t jelent, de marsi körülmények között ez a 49.5 N súly máris 13,41 kg-ot enged meg nekem. Ami egyértelműen azt jelenti, felvihetek magammal <= 5 kg-nyi valamit, ami a kb 1 éves út során (nem tudom, 1 év az túl- vagy alulbecslés) >= 8.41 kg-mal gyarapodik. Ez tehát vagy egy kölyök beagle kutya, vagy 5 kg-nyi elültethető és gyorsan gyarapodó növény. Akkor tehát felviszek magammal 4 kg virágföldet, és 1 kg-nyi paradicsom palántát (remélem, hogy a vízellátást nem nekem kell fedeznem). Annyi idő alatt, amíg odaérek, a paradicsomnövények megnőnek, termést is hoznak, de várhatóan nem lépem túl a megengedett 13.41 kg-t, cserébe talán pár napot túlélhetek a Marson, ha meg nem fagyok, ha esetleg az épülő marsi bázis néhány évvel később lenne kész, mint ahogy én megérkznék.

9. Mi a legfurább fájl, ami a pendriveodon található?
Az gáz, ha nem tudom, mi van a pendrive-omon? Csak az elemi statisztika diasorokról tudok, de azok nem furák.

10. Holnap reggel ellenkező neműként ébrednél. Mi lenne az első dolog amit tennél?
Megnyugtatnám a minden bizonnyal mellettem még mindig hímneműként ébredező Herceget, hogy én én vagyok, annak ellenére hogy farkam nőtt, és kölcsönérnék tőle egyet a remek alsónacijai közül, mert biztos hülyén mutatna rajtam bármelyik bugyim. Majd remélhetőleg felébrednék, és kiderülne, hogy csak álmodtam.

-------

Most egy M oldaláról szerzett mém jön. 

1. Nevezz meg 5 dolgot, amit látsz, anélkül, hogy felkelnél a helyedről.
- a sálam
- Simonyi Károly: A fizika kultúrtörténete.
- számológép
- egy sárga mappa
- asztali lámpa

2. Hogyan hordod a hajad?
Szinte mindig összefogva, pedig kiengedve sokkal szebb, de sajnos kevésbé praktikus.

3. Mit viselsz most?
A hálóruhámat.

4. Mi a foglalkozásod?
Tanuló, olyan dolgokat tanulok, amikkel valószínűleg soha többé nem fogok foglalkozni, ettől függetlenül nagyon szeretem ezt tanulni.

5. Sokat alszol?
Még annál is többet.

6. Milyen volt életed legjobb csókja?
Gondolom nagyon jó.

7. Mi az aktuális fandomod/mániád/szenvedélyed?
Folyamatosan a jövőmön gondolkodom, de ez inkább stresszt jelent, semmit önfeledt boldogságot.

8. Mit ettél ma legutóbb?
Egy banánt, egy joghurtot, és herceg meggylekváros kenyeréből egy falatot. Vagy kettőt.

9. Mi volt az utolsó SMS, amit kaptál?
Herceg: "Az É aljaban varlak :)"

10. Melyik weboldalakat látogatod meg mindig, ha fellépsz az internetre?
Gmail, facebook. Ha több időm van, akkor a blogom (és a frissek), és az index, hogy legyen min nevetni. Ha mégtöbb időm van, 9gag.

11. Mit vettél legutóbb?
Azt hiszem az utolsó alkalommal, amikor pénzt adtam oda valakinek, akkor egy darab sajtot kaptam cserébe.

12. Mit hallgatsz most?
Herceg játszik a Torchlighttal, annak a zenéje szól, odakint pedig a szél fújja a lombokat.

13. Mire szoktál gondolni elalvás előtt?
Olyankor nincs időm gondolkodni.

14. Milyen CD-t vettél utoljára?
Szerintem sose vettem még cédét. De a legutóbbi CD ami eljutott hozzánk az a Depresszió legújabb kiadványa.

15. Milyen a kedvenc időjárásod és miért?
A télből tavaszba átváltó langyos, ragyogó tiszta időt, és ezt a meleg őszközepi időt, mint ami most is van.

16. Ha tudnál játszani egy hangszeren, melyik lenne az?
Basszusgitár. Oh, wait!

17. Hogy vagy?
Kösz, jól.

18. Van-e valami, amit most rögtön szeretnél elmondani valakinek?
Nem, köszönöm.

-------------

Végül pedig azok a kérdések, amikre Koptchek már válaszolt, és most én is fogok.

1. Melyik nyelvet tanulnád meg a legszívesebben?
Most készülök belevetni magamat az angolba úgy igazán. Amúgy az olaszt.

2. Ha lehetne egy egzotikus háziállatod, mit választanál?
Biztosan valami hüllőfélét, mondjuk egy leguánt, kaméleont, vagy gekkót.

3. Tényleg számít az, ha egyesek nem kedvelnek?
Csak akkor, ha valami miatt fontos lenne a másik szimpátiája (pl. munkahelyen). Ha egyikünk se vágyik a másikra, nincs feszkó.

4. Milyen rendszerességgel szokott előfordulni, hogy egy beszélgetés felidézésekor rájössz, hogy miket mondhattál volna?
Viszonylag ritkán, de előfordul.

5. Szoktál álmodni?
Mindenki szokott, az éjszaka során akár 4-szer 5-ször is, REM fázisnak hívják.

6. Mit tartasz a legjobb és legrosszabb tulajdonságaidnak?
A két legrosszabb, hogy nagyon hamar fel lehet idegesíteni, és hogy nem bírok egyedül lenni.
A legjobbról nem tudom, hogy mi az, de biztosan amiatt van nagyon sok barátom.

7. Mi az, amit legutóbb megbántál?
Hogy reggel felébresztettem Herceget, mert azt hittem, hogy már fél 10 elmúlt, pedig csak fél 9 volt.

8. Mi az az első dolog, amit megnézel egy ellenkező nemű személyen?
Az alkata / mozgása / testtartása. (De ezt azonos neműeken is megnézem, csak azoknak a ruházata feltűnőbb.)

9. Mi az a tulajdonság, ami kifejezetten imponál egy másik emberben?
Ha intelligens, és sokat mosolyog.

10. Milyen számodra az ideális kapcsolatkezdeményezés (a másik fél részéről; 'udvarlási' módok, bókok, satöbbi)?
Kezdjen el beszélgetni velem valami értelmes témáról. Az rosszra nem vezet.

11. Milyen sorozatokat szoktál nézni?
Most Herceggel a dr House-t nézzük, de majd be kéne fejeznünk a How I Met nemtudomhanyadig évadát, meg nem tudom, hogy a Scrubst végignéztük-e.

Fővámtéri piac

Én, aki utálom a tömeget, és a tötymörgést, korábban a piacnak már az említésétől is tiltakozni kezdtem. Hozzánk legközelebb a fővámtéri piac van, de nincs igazán közel, ezért sose jutott eszembe odamenni. Idén nyáron viszont egyszer Herceggel betévedtünk oda, és kiderült, hogy az egy nagyon érdekes piac, mert mindenvan, de tényleg (élelmiszrből legalábbis), ráadásul  tágas, még közlekedni is lehet!

Van a piacnak egy nagy előnye, ami miatt az emberek mégis hajlandóak ezt választani a bevásárlóközpontok és üzletláncok helyett: az ár.
Hozzánk legközelebb a Spar van, ezért ahhoz tudok viszonyítani.
Most leírom, hogy mit vettem mostanában és mennyit spóroltam. Az árakat kerekítve írom, mert utálom a 8-asokat és 9-eseket.

Termék  -------- egységár a piacon --- egységár a Sparban.
Alma---------------- 150 ft/kg ------------ 170 ft/kg
Banán ------------ 260-350 ft/kg ------ 350-450 ft/kg
Őszibarack---------- 250 ft/kg ---------(ezt nem néztem)
Paradicsom---------- 200 ft/kg ----------- 450 ft/kg
Szőlő ------------- 250-300 ft/kg --------- 350 ft/kg
Tojás-L ------------- 34 ft/db ------------- 40 ft/db

Láttam egyébként túrót 700 ft/kg-ért (mondjuk akciós volt), a sparban bőven 1000 ft felett van...
Ilyen árak mellett ez a piac valójában nincs is olyan messze.

Mai rejtvény

"Az elemi statisztika órák nagyon izgalmasak, ezért 50-52 percig tartanak az előadások, egyenletes eloszlással. Valamiért az 51,5. percben el kell menned. Mekkora a valószínűsége, hogy lekésed a 6-os villamost?"

Hirdetés fail

Valahogy nem tartom hitelesnek azt az MVK buszain működő tévében futó önhirdetést, amiben  kiemelik a "napi tartalomfrissítést", majd a következő hirdetés az október 4-i Tankcsapda-koncert - október 12-én.

Élmény

A GodDam koncert amúgy tök jó volt, leszámítva, hogy
- még az első fél órában két, 80-90 kilós férfiállat lépett rá a jobb lábam ugyanazon részére (az egyik úgy gondolta, hogy pogózás közben pont az én lábam szükséges az ő egyensúlyának megtartására, a masik meg csak szimplán átsétált rajtam) ,
- a koncert utolsó fél órájának kezdetén pedig a bal oladalamon leöntöttek sörrel.
Valamint Miskolc jelentős hátránya BPhez képest, hogy az utolsó buszom 0.12-kor indul, és azt el kell érni, akkor is, ha még nincs vége a koncertnek.

Fél év telt el

Már fél éve menyasszony vagyok. Csak úgy mondom.

Ilyenkor mi van?

A.
A Ni-oszlopról vett mintákban a gél szerint nincsen semmi. Tehát a DNS-oszlop utáni gélnek tök üresnek kellene lennie. De nem. Ott vannak szépen a kis csíkocskáink.
Ilyenkor mi van?

B.
Ma véletlenül felgyújtottam egy kis főzőpohárban lévő kb. 30 ml-nyi tiszta alkoholt.
Ilyenkor mi van? - gondoltam én.
- gyorsan vizet rá! - nneeeem nem az nem jó!
- legyezgetem kicsit - jaj az pláne nem jó!
- le kéne fedni valami üveggel - de melyikkel? ezt a labort nem ismerem, nem tudom mit használhatok.
- te jóisten mindjárt szétrobban az üveg most mi legyen???
Végül az lett a megoldás, hogy egy alufólia-darabbal lefedtük, addigra már eléggé átforrósodott, de ettől azonnal elaldut szerencsére.
Aztán kiderült, hogy aznap már az egyik lány kiégetett egy vízszűrőberendezést.
Ez egy ilyen nap.

Good news - Bad news

Rossz hír: nem vittem fel a markert a gélre.
Jó hír: nem baj, mert amúgy sincs a mintáimban fehérje.
Rossz hír: nincs a mintáimban fehérje, mert nem kötődött fel az oszlopra.
Jó hír: amúgy mindegy, mert négyes lett a múltheti mecha kiszéhám, pedig kettesre számítottam.
Rossz hír: mégis csak nekem kéne megváltanom a világot.
Jó hír: szép kis ösztöndíjat kapok ebben a félévben!

Through the Never

A Metallica film az egy olyan, hogy a film 92 percéből nagyjából 80 percet tesz ki egy b*szottjó Metallica koncert, a maradék időben pedig egy fiú hallucinál.
Must see!

Viccesek vagyunk

Rákóczi térnél felszáll egy srác, fején baseaball-sapkával, aminek a sildje szinte egészen felfelé áll. Ezt megjegyezzük, de nem foglalkozunk vele sokat. Leszállunk a Blahánál. Ő is leszáll. Előttünk halad pár méterrel.
Herceg: azért a mozgása is elég érdekes.
Én: aha, elég nyomorék.
H: nem akartam ilyen [hárss] lenni.
Én: ... hárs?...
H: durva, németül.
Én: jaa, hogy ez német.
H: sch-val mondtam, nem?


Este elmentünk moziba megnézni a Metallica filmet. Ülünk benn a teremben, már mennek az előzetesek.
H: tényleg április óta nem voltunk együtt moziban?
Én: hát biztos... és mit néztünk akkor?
H: az Ózt!
Én: aha, jó... az akkor volt?
H: akkor kértem meg a kezedet, te lány!

Levezetések

Van szerdánként két hasonló órám. Az egyiket Fizikai biokémiának, a másikat Biofizikának hívják. Ma mindkét órán hasonló témáról volt szó, és egyszercsak azt vettem észre, hogy úgy délután egy óra körül pont ugyanazt a képletet látom magam előtt egy levezetés eredményeként, mint amit négy órával azelőtt is a papíromra írtam egy egészen másik féle levezetés eredménye képpen.
Csodálatos, ahogy a reakciókinetika, a termodinamika és a statisztikus fizika egymásra talál, és az eredmény egyetlen rövid összefüggésként manifesztálódik.
LovePhysics.

Apró öröm a legnagyobb

A múlt héten volt egy kis kirohanásom azzal kapcsolatban, hogy nekem ez a mecha már megint nem megy, majd a legnagyobb bizalmat megszavazva magamnak módosítottam az álláspontomat.
Csütörtökön megírtuk a kiszéhát, ma pedig visszakaptuk. Hárman vagyunk az órán egyébként. Lett egy 2-es, egy 3-as és egy 5-ös. Utóbbi az enyém. Ezt az ötöst, ami a hibátlan dolgozatomhoz tartozik, és ami számomra egy világrengető eredmény (tavaly ugyanebből megbuktam, mint a ló!!!), a tanár képes volt egy gyors legyintés közben annyi kommentárral illetni, hogy "hát Borbála azért csinált valamit..." Kb. akkora elismeressel mondta ezt, mint ha a többieknek egyest adott volna, nekem meg joindulatból egy kettest.
De egye fene, egy kicsit azért büszke vagyok magamra.

Árkülönbség

Van a Mester utcában egy bolt, ahol édességeket, teákat, tartós élelmiszereket, drogériai termékeket és háztartási eszközöket árulnak, sokkal olcsóbban, mint máshol, pedig ugyanazokat a márkákat árulják.
Van egy kedvenc samponom. Ma ezt is kerestem, és ebben a kis boltban volt is: 700 Ft 400(!) ml, meg is vettem jól. Innen továbbmentem a sparba, ahol kíváncsiságból megnéztem, hogy van-e. Volt. Valami 650 forintba került a 250 ml.
Csak úgy mellékesen megjegyzem, hogy a cerbona müzliszelet, ami a tescoban és a sparban majdnem 80 forint, az itt 60.  A Mars, Twix, Snickers, stb. máshol 110-140 forint, az itt 100. A 300 Ft-ért és drágábban kapható Milka-csokik itt 200 Ft-tól kezdődnek.
Nem értem, hogy ez a nagy árkülönbség azért van-e, mert a bolt sokkal olcsóbban tudja beszerezni a termékeit, vagy mert a nagyáruházak pofátlanul nagy hasznot pakolnak bele az árakba.

Állásbörze

A hvg-állásbörzén jártam ma. Körebejártam az egészet, többször is. A rendezvény úgy reklámozta magát, hogy 120+ kiállító és 5000+ állás-és képzéslehetőség van. Reális, hogy tényleg volt ennyi lehetőség, de nekem egy se. Se gyógyszergyár, se élelmiszergyár, pedig ezek lettek volna a legközelebbi esélyeim. Az összes helyen gépészmérnököt, villamosmérnököt, szoftverfejlesztőt, managereket, logisztikusokat, sales-eseket és pénzügyeseket keresnek.

Pedig biztos vagyok benne, hogy ez az ország legnagyobb állásbörzéje. Ha itt nincs lehetőségem, akkor vagy tényleg nincs, vagy nagyon nem akarnak új embert.

Ha már ott voltam, gondoltam Herceg ügyében is szétnézek: őt mostmár legalább 10 helyre várják tárt karokkal.

Arr

Sose voltam jó abban, hogy a külön külön megismert történelmi - történeti személyeket egy időben, kortársakként képzlejem el. Effajta tudásom kimerül abban, hogy Arany és Petőfi egy időben éltek, amíg utóbbi meg nem halt. Aztán az előbbi is. Vannak bizonyos személyek, akikről aztán végképp nem tudom, kikkel éltek, de századra általában be tudom lőni.

Egyszer volt hol nem volt egy bizonyos Arrhenius. Aki valamilyen tudományt művel, az bizonyára hallott róla, ha máshogy nem, akkor az "Arrhenius-egyenlet" ismerős lehet, akkor is, ha nem tudja mi az. Én sem egyértelműen tudom, mindegy is. De a lényeg! Én azt hittem bizony, hogy ez a jóember görög volt, egészen ókori. Gyanús is lett, hogy a tanár elmesélése szerint kapásból az 5. osztályba iratkozott be, amikor először iskolába ment. Nem tudtam, hogy az ókori görögöknél ilyen fejlett iskolai rendszer volt... De azt már tényleg nem hittem el, hogy egy ókori görög kémiai Nobel-díjat kapott. Ekkor jöttem rá, hogy bizonyára Arisztotelésszel kevertem össze.

Helyreigazítás

Ezúton tájékoztatom kedves Olvasóimat, hogy előző, " :'( " címmel ellátott bejegyzésem a mai napon hamisnak bizonyult. Nagyon bízom benne, hogy a cáfolat hosszútávon érvényre jut, ezért a korábban írottak miatt szíves elnézésüket kérem.

:'(

Szóval kiderült, hogy tavalyhoz képest most sokkal jobban értem a kinematikát, és képes vagyok önállóan feladatokat megoldani jól. A dinamikai feladatok megoldására azonban továbbra is képtelen vagyok, mivel egy rakat szar vagyok és az agyammal nem tudom elképzelni, hogy ha több erő van akkor az milyen mozgást eredményez és ha mozgás van akkor azt milyen erők okozták. A könyv csodálatos, mert nem csak az eredményt közlik, hanem még levezetést is adnak a feladatokhoz, amiben persze termeszetesnek veszik, hogy rajz nélkül is mindenki tisztában van a nyilvánvaló erő-elredezéssel és az ebből adódó mozgások irányával, ezért én kurvára nem értem a levezetést sem. Ez egyébként különös boldogsággal tölt el, miközben még beteg is vagyok.

Gyalog sehova

Mért olyan ostoba és megmagyarázhatatlanul szerencsétlen az emberi lények jelentős része, hogy ha látja, hogy
- a villamosmegállóban a szokásoshoz sokhoz képest rengetegen vannak,
- a buszmegállóban a szokásos kevéshez képest igen sokan vannak,
- az emberek okosabbik része a hídon gyalogosan közlekedik,
- a kocsik araszolnak
- és az 1-2-3 percenként érkező villamos látványosan nem jön egyik oldalról sem,
akkor csak áll bambán a megállóban, és vár! De mire?? Mééérnem indul el?
Ha valaki alig bír menni úgy fáj a lába, azt megértem, vagy hogyha szakad az eső/hó, vihar van, és nem nagyon mer elindulni, azt is megértem, de még a nap is sütött nekik! Arról nem is beszélve, hogy ha nem közlekedik a 4-6-os, akkor ott van a budapesti tömegközlekedés egyik (ritka) előnye, hogy minimális gyaloglással elér egy alterntív útvonalhoz, ezért még az sem lehet kifogás, hogy sok megállót utazna. Ó egek, az ilyenen annyira fel tudom bosszantani magam. Ez olyan, mint amikor 5 percet vár valaki a liftre, hogy felmehessen az első emeletre... wáhh

Szülők...

Hercegnek most pénteken volt a diplomaosztója. Ennek természetes velejárója, hogy eljöttek a szüleink. Én a héten beszéltem Anyával, hogy aznap étterembe megyünk, másnap még Herceg szülei itt lesznek, nem is fogunk igazából itthon enni, vasárnap meg majd főzünk valamit, ő ne hozzon nekünk kaját. Anya ezt be is látta, azzal köszöntünk el, hogy akkor nem hoz semmit, csak azt az egy üveg lekvárt, amit én kifejzetten kértem.

A szüleink ideértek, és az alatt a 3 perc alatt, amíg a szüleink bejöttek a lakásba, a hűtőnket és polcainkat is azonnal feltöltötték.

- 1 üveg lekvár
- 1 flakon méz
- 1 doboz túrógombóc
- 1 nem teli doboz fasírt
- 1 megtermett sárgadinnye fele
- 1 üveg sárgaborsó-leves
- 4 db panírozott fagyasztott csirke-felsőcomb
- 1 teli doboz szezámmagos sajtos sütemény
- 1 csomag paradió (fogalmam sincs, mi ez)
- 1 csomag "édeskenyér" (olyan tömbnyi piskótféle, csokival borítva)
- 1 db 2 dl-es kakaóital
- 2 db 2 dl-es "trópusi" gyümölcslé
- 6 db 2 dl-es "mediterrán" gyömölcslé
- 2 féle előre csomagolt felvágott (egy sonkaféle és egy szalámiféle)
- 1 doboz 16 db-os köralkú kockasajt
- 1 db trappistasajt
- 1 csomag Turrón
- 2 db mandulás müzliszelet
- 2 db duplo-csoki

Még jó hogy szóltunk, hogy ne hozzanak semmit.

Rosszul kezdődő, oda-vissza rohangálós nap

Tegnap vettem egy cipőt. Azért volt rá szükség, mert ha elkezd esni az eső, nincs olyan cipőm, ami egyrészt nem ázik be, másrészt két egymás utáni napot kibírok benne. Erről a cipőről azt kell tudni, hogy van neki sarka, olyan 4 cm magas, és telitalpú, és ezért a járás különösen kényelmes benne. Ja, és valódi bőr. Ez a különösen kényelmes cipő ma azalatt a 10 perc alatt, amíg otthonról a munkahelyemre elértem, mindkét lábam sarokközeli részének belső oldalát kidörzsölte. Annyira, hogy hiába volt több helyen is leragasztva (pont az ilyen eset elkerülése érdekében), mégis rettenetesen fájt minden lépés, ezért aztán Herceg hozott nekem váltócipőt.

Megígértem, hogy ma fél 9-re benn leszek a SOTÉ-n. Háromnegyedre sikerült odaérnem, a fent említett apró kellemetlenséggel együtt. Ezek után eljött a pillanat, amikor az aktuális feladat 3 órás várakozó stádiumba került. Én ma meg akartam csinálni egy feladatot, amit délutánra terveztem, mivel akkor lett volna 3 teljes órám végigcsinálni egy bő másfél órás protokollt. Ezt egyébként először csináltuk, ráadásul most már mutánsokkal, azért hogy én kipróbáljam, végigcsináljam és tanuljam meg. Mivel ez egy ennyire új feladat volt, hiába készítettük elő tegnap a szükséges anyagokat, biztos voltam benne, hogy lassúak leszünk, át kell gondolni a lépéseket, nem lehet elkapkodni. De mivel ott volt délelőtt fél 10-kor az a 3 órás szünet, E kitalálta, hogy akkor ezt most csináljuk meg. Én mondtam, hogy nekem 11-kor el kell indulnom, és nem fogom tudni befejezni. De ez másfél óra, ezt megcsináljuk, ha el kell mennem, nem baj. Hát neki nem, én szerettem volna tényleg elejétől végéig megcsinálni, de ha nem, hát nem, kezdjük csak el.
Tényleg lassúak voltunk, el kellett indulnom. Előtte persze rosszallóan lett rámnézve, amiért megdermedt a felforralt agar, mert nem vagyok ott mellette. Igen, nem voltam ott, mert nem ismerem annyira az agart, hogy tudjam, hogy a százakárhányfokos bugyborékolva forró folyadéknak elég 15-20 perc a teljes dermedésig, ezért én bátorkodtam átmenni a dolgozószobába, hogy leírjam az aktuális protokollt...

11-kor eljöttem. Felhívtam a nőgyógyászomat (az asszisztensét), hogy mint kiderült, a bogyókám kb. július óta nem kapható a gyógyszertárakban, de vannak helyettesítő termékek, ilyenkor mi az eljárás. Megnyugtatott, hogy nyugodtan el lehet fogadni, mert más gyártó, de ugyanaz a hatóanyag, ugyanaz a mennyiség, nem lesz baj. Bemetem egy gyógyszertárba, ahol odaadtam a receptet. Természetesen ott sem volt már készlet ebből. A gyógyszertáros nőre nem is tudok jó szót találni, mert nem volt se flegma, se lekezelő, csak olyan... Úgy mentem oda, hogy még soha nem fordult elő velem olyan, hogy az orvos által felírt gyógyszer helyett másikat kellett elfogadnom, és mivel nem vagyok gyógyszerész, és nincs előttem az összes lehetőség, nyilván nem tudom, hogy mi a különbség köztük. Aztán húzta a nő a száját, hogy a recepten be volt jelölve, hogy "nem helyettesíthető", de ennek valószínűleg semmi jelentősége nincs. Mindegy, végül adott egy olyat, aminek a hatóanyaga és a fő hordozóanyaga pontosan ugyanaz, ezért remélem, a szervezetem tényleg nem fogja észrevenni a változást. Amikor megkaptam a gyógyszert, feltűnt, hogy nincs rajta jó hangsúlyos helyen a gyártó neve - ezt egyébként sosem szoktam figyelni, vagy legalább is nem szoktam megjegyezni a gyártót, csak tudom, hogy azt mindig rá szokták írni. Meg is kérdeztem a nőtől, hogy ezt melyik cég gyártja, erre morrogott valamit, amiből csak annyit sikerült kihallanom, hogy mit érdekel az engem, nem is fontos. Erre azt mondtam, hogy nem számít semmit, persze, csak nem látom rajta, és ez meglepett. Aztán még le is fikázta az eddigi gyógyszeremet - amiben mint tudjuk pontosan ugyanaz találtható, mint ebben az újban, tehát elképzelni sem tudom, hogy mire gondolhatott, megvonta a vállát, és inkább nem mondott semmit. Megköszöntem, aviszontlátásra.

Ekkor már teljes letargiában voltam ettől a mai naptól, pedig még fél 12 sem volt. Bementem az egyetemre, arra az órámra, ahol mint kiderült, végül én leszek az egyetlen valódi hallgató. Ennek meg van az az előnye, hogy kb. én fogom megmondani, hogy mikor legyen a következő óra. Egy 20 perces megbeszélés után így végül ennyi volt, és a reggeli morcogást megtartva hazamentem ebédelni.

Délutánra visszamentem dolgozni, már nem volt sok feladat hátra, de végül úgy tűnik, mégis jól alakultak a dolgok. Az új protokoll első eredményét holnap meglátjuk. Én csak délután, mert addig egyetemen leszek. Innen egyébként megint visszamentem az ELTÉre, mivel van egy esti órám. Én ugyanis puszta szórakozásból, na jó, valójában tényleges érdeklődésből felvettem a fizika bsc első félévében kötelező Elemi statisztikai módszerek c. tárgyat, ami heti 1óra ea + 1 óra gyak, szóval lótúró. Az ea viszont 6-7-ig van. A fickó jófej, azzal kezdte, hogy a technikai személyzet 6 órakor már nem elérhető, ezért a diavetítés most nem jön össze. Elmondta röviden a tantárgy célját, a számonkérés módját, megköszönte a figyelmet, és elmehettünk. Hatalmas tapsot kapott.

Ebben az esti egyetemi dologban az volt a legjobb, hogy amíg én 6-ra mentem, addig rengeteg ismerősöm 6-kor végzett a mai nappal, így aztán jól szembetalálkoztam sokakkal. Nagyon örültem mindenkinek, végül ez nem lett olyan rossz nap, mint amilyennek indult. Még a nap is sütött.

Duplamém

Újra van mém, ezúttal kettőt vonok össze, de én nem írok újat. Ki kell pihennem a mai TO-n való dupla sorbanállást.

Karácsonykor csomagolópapír, doboz vagy tasak? Milyen mintásat szoktál választani?
Csomagolópapírba szoktam csomagolni, de azt nagyon szeretem, amikor dobozban kapok ajándékot, mint a filmekben szokás. Karácsonykor valami karácsonyi minta aktuális: a rénszarvasos-hópelyheset szeretem, a mikulásosat nem.

Kiskorodban milyen alvós játékod volt?
Nem tudom, hogy mivel aludtam, de volt egy nagyobbacska macim, volt egy kedvenc bárányom... nem is tudom, hogy aludtam-e egyáltalán játékkal.

Volt olyan tanár a középiskolai éveid alatt, aki ki nem állhatott téged?
Nem hiszem. Fordítva viszont volt.

Szeretnél majd egyszer esküvőt?
Mindjárt!

Félsz a vihartól?
Igen, de ezt a félelmet élvezem.

Kisiskola: emeletes tolltartó vagy egy szintes?
Úúú, az emeletes toltartó ultramenő. Amúgy volt mindkettőből, szinte évente kaptam új tolltartót, minden változatot kipróbáltam. Ami nem volt, az kb. csak a rózsaszín pónis, és az, amelyiknek az elején a kép változik, ha más irányból nézed.

Volt ovis szerelmed?
Szerintem nem, viszont akkoriban már kérték meg a kezemet.

Melyik a kedvenc pizzád?
Ahhh... nemtudom.
Legyen rajta paradicsomszósz, sajt, sonka / szalámi, fűszer. Ezen kívül megengedett még a kukorica. De szigorúan tilos az ananász, a hagyma, a kolbász, a bacon, a csili, a hal és tengeri bigyók, a máj vagy egyéb belsőség... válogatós vagyok, azt hiszem.

Mi a legdurvább "csúnya szó", ami elhagyja a szád, ha nagyon eleged van?
A blogomon és a valóságban cenzúrázom a mondandómat, pedig magamban igen cifrákat szoktam gondolni néha. Azt hiszem az akurvaéletbe szokott néha kicsúszni.

Van-e olyan tevékenység, amire vágysz, hogy csináld, de még nem volt rá merszed/lehetőséged (pl. falmászás, kenuzás, trombitán játszani, stb.)?
Szeretnék tudni basszusgitározás közben énekelni. Nagyon jó lenne már végre rendszeresen lovagolni, a tereplovaglás kimaradt az életemből. Ezen kívül szeretnék kiköltözni egy pár évre külföldre. Szeretném átélni a terhességet és szeretnék gyerekeket nevelni.

Tudod mi az a j-rock?
Sejtem.

Mi az, amit szeretsz a blogomban, és mi az, amit nem? :)
Azt szeretem, hogy meg lehet tudni belső Hermanos dolgokat, mivel amúgy már semmilyen kapcsolatom nincs a Herman világával. Azt is szeretem, hogy jó sok a mém, amit le lehet nyúlni, meg a vicces posztokat is szeretem. Azt nem szeretem, hogy néha nagyon sok poszt van ugyanarról a témáról, és néha kicsit sok a nyüsszögés.

Mi az a téma, amiről soha nem blogolnál?
A szexuális életem, bizonyos pénzügyek, családi viszályok, mások titkai, és olyan dolgok, amiket Hercegen kívül senkivel sem osztanék meg.

Szerinted a saját magánéleted mint téma és a legjobb barátoddal való beszédtémák mennyire fedhetik egymást? Van olyan dolog, amiről még a legjobb barátodnak sem mesélnél, mert pl. magánügy, vagy mindent ki szoktatok tárgyalni?
A legjobb barátom egyértelműen Herceg, vele mindent, tényleg mindent meg lehet beszélni, és ha valamiről nem szívesen beszélnék, akkor rendesen bűntudatom szokott lenni, és a végén mégis elmondom neki. Ettől függetlenül egyébként vannak nekem nagyon jó barátaim / barátnőim, akiknél tőlük függ, hogy milyen dolgaimat bízom rájuk.

Hiszel a reinkarnációban?
Nem igazán. Az ötlet egyébként tetszik, de velem csak egészen logikus dolgokat lehet elhitetni, szóval puffneki.

Ha nem embernek születtél volna, akkor szerinted minek, és miért?
Erre nem tudok válaszolni. Szívesen lennék valamilyen mérsékelt égövi fa. Vagy nemtudom.

Zenélnél bandában, s ha igen, milyen stílusúban, és posztot töltenél be? Vonz a zenei elismertség, vagy csak amolyan hobbiként, szórakozásként zenélnétek együtt?
Naná, ha igazán ügyes lennék, egyszerre lennék basszusgitáros és énekes. És fuvolista. Basszusgitározni amúgy leginkább valami rockos metálos történetben, meg bluest is játszanék ám én; énekes pedig valami kellemes akusztikus zenekarban. A zenei elismertség nem vonz, nem akarok se sztár, se celeb lenni, csak üljünk le, és játsszuk azt a zenét, ami ott és akkor kipereg a húrokból.

Szoknya vagy nadrág? Melyiket hordod szívesebben? (Ha fiú is viszi a mémet: melyik tetszik jobban lányon?)
Szinte egész életemben nadrágot hordtam, utáltam a szoknyát. Ennek persze meg volt az az oka, hogy volt rajtam plusz néhány kiló, és járás közben folyamatosan összeért a combom, ezért csak nadrágot voltam hajlandó felvenni. Aztán egy ideig még maradtam a nadrágnál, de az utóbbi kb. 1 évben elkezdtem lányosodni, hogy úgy mondjam, már szoknyás ruháim is vannak, és bár csak egy olyan szoknyám van, amit bátran fel merek venni, de azt imádom, most is épp az van rajtam.

Nagyváros, közepes méretű település vagy kis falvacska?
A közepes méretű település, ahol napközben csend van, van egy-két forgalmasabb út, de a lakórészeken nincs zaj, nincsen tömeg, viszont jó az infrastruktúra: van élelmiszerbolt, ruházat, iskola, óvoda, posta, bank, orvosi rendelő, rendőrség, és jó összeköttetés a legközelebbi nagyvárossal. Az emberek ismerik egymást, barátságosak és köszönnek egymásnak reggel.

Körömlakk vagy natúr, természetes körmök?
Nem szeretem lakkozni a körmeim, mert annyira használom őket, hogy 1 napot sem bír ki rajtuk lakk, azonnal elkezd lekopni.