A rettegés éjszakája

Jobban félek a szilvesztertől mint a kutyák.

Konnektancia

Fogom a gitárt. Bedugom a kábelt. A másik végére rárakom az átalakítót. Az átalakítót bedugom a számítógép  line-in dugszába. Fogom a hangfalat. Keresek egy szabad konnektort. A stereo részét bedugom a mélynyomóba. A hangfal kábelét bedugom a line-out dugaszba. Nem történik semmi.

A farkas meg megette Piroskát

Ha valaki azt mondja:
"Táplálkozási láncokkal/hálózatokkal foglalkozom."
akkor nem tűnik olyan bonyolultnak, csak egy kis egyszerű ökológia.
De ha azt mondja:
"Irányított gráfokkal foglalkozom."
...
Ugye hogy ugye.
Pedig csak összekötsz sok pontot és a vonalakra nyilacskát raksz.

Vagy nyulacskát.

Igényes

Van nekem egy csudálatos könyvem, az a címe, hogy Állatökológia.
- 300 oldal, 10-es betűmérettel írták.
- 7. kiadás, talán az első példánya még írógéppel készült, néha úgy tűnik, mintha fénymásolatot olvasnék.
- A hosszú ű betűk következetesen hiányoznak. A hely ott van kihagyva, de még egy kis tintapaca se cseppent oda.
- Elég bután van szerkesztve, van, hogy egy kép alatt vagy felett 1-2 sor még van, amit persze nem veszek észre. Kis alakú könyv, ha beraknak egy képet, mellette persze ott fut a 3 centis helyen a szöveg.
- Találtam benne olyan képet, amire szinte rá van írva, hogy painttel rajzolták.
- van benne egy képlet, utána a magyarázat, hogy melyik betű mit jelent benne, és a kis jobbalsó indexek a szövegben tükrözve szerepelnek. a j jobbra hurkolódik, a k balra fordul... ezt hogy?!
- egyelőre többször szerepeltek a növények mint az állatok (vö. cím)
...hirtelen ennyi...

Há' nem látom!

Inkább elolvasnék 500 oldalt 12-es betűmérettel mint 300-at 10-essel.

Light kiadás

Vicces vagy szomorú vagy inkább hogy lehet az, hogy egy "diasor" összesen 3 diából áll, ebből egyik a címoldal, mégis három és fél oldalt írtam a füzetembe?!

Portugál

Anya először látta, de azt hiszem megértette, hogy a csapat többi tagja miért látta már többször is. 

*

Jucika, egy kics fröcsit, ha már itt van?

 

Kalácsony

Karácsonyoztunk Patakon Herceg családjával. Voltak ott mindenféle finomságok és ajándékok és kutymákok és cserépkályhák és társasjátékok és gyertyák és én nagyon jól éreztem magam.

Jézuska

Óvatosan belopakodtam Anya szobájába, halk voltam, még levegőt sem vettem, nesztelenül leraktam az ajándékát az asztalra, majd megfordultam és csendben beütöttem a könyököm a kilincsbe.

Karácsony

Nem vagyok az a karácsonyozós fajta, ezt tudjátok rólam. Elég régóta nem díszítünk fenyőfát, merthogy nem veszünk, de még egy nyamvadt kis asztaldíszünk sincs. Mondjuk szép terítőnk, az van.
Aztán most Herceg családjával leszünk Patakon, ahol még nem voltam, de állítólag vannak kutyákok, úgyhogy biztos jó hely. Tavaly már készültem némi sütiellátmánnyal, mikor átmentem Hercegékhez, de most még jobban kitettem magamért és 23-án este büszkén jelenthetem, hogy már majdnem elkészültek a karácsonyi sütemények!
Igazából csak azt akartam leírni, hogy Pesten még az előző napokban gyakran voltunk szétnézni a városban, három nappal ezelőtt pedig megsütöttem életem első mézeskalácsát, és egészen furcsamód azt találtam mondani, hogy a pesti lakásunkból hiányzik ez fa. Egy olyan igazi, helyes kis karácsonyfa. Az elmúlt kb. 8 évben ilyet egyszer sem gondoltam. És akkor Herceg megölelt, és ezért szeretett, csak azért, mert örültem volna egy karácsonyfának. Ilyen ez a Fiú, én meg nagyon szeretem őt is, a családját is, meg az Anyukámat is.

Egyébként továbbra is fenntartom a véleményem, miszerint nem szeretem a karácsonyt. De ezt a sokat készüléssel és ajándékdugdosással megelőzött együtt töltött időket, na ezt nagyon szeretem, nevezzék ezt akárhogy is.

Tökjóegynap

Reggel tovább aludhattam.
Fordítva vettem fel a felsőm.
Sikerült elintézni egyszerre két jegybeírást.
Kaptam egy négyest, pedig legjobb esetben is csak hármasra számítottam.
Vettünk volatjegyet és állatöko könyvet.
Végre elmehettem Herceg ajándékáért.
Főztünk pörköltöt.
Kíséreteztünk Petyával, vagy inkább ő velünk.
Voltam tanítani, és meglett a kesztyűm.
Gitároztam.

Új évszak

Holnap le kéne adni a szakdalgozatom "ezévi munkáját", ezért nagy lelkesedésemben megújítottam a blogot.
Most nincs kép a jobb oldalon és leszedtem az idézeteket is. Ez most kicsit szürke, kicsit koszos, kicsit lehangoló, kicsit egyszerű, de az enyém. The winter is coming.

Telefonkönyv

Igazából nem értem, miért kell nekünk bizonyos dolgokat megtanulni. Például azt még hajlandó vagyok megtanulni, hogy melyik Australopithecusnak milyen jellegzetességek vannak a koponyáján, vagy hogy mit evett (mert az a fogából meg eszközhasználatából kitalálható), de hogy melyik leletet Afrikának melyik csücskében és melyik évben ásták ki?! Arról meg már nem is beszélve, hogy még azt sem elég tudni, hogy 1 m magas volt, hanem hogy 80 centi vagy 100 cm.

God will save us. Legalább egy kettessel.

?nfoj@#sé!x

Csütörtök este 10.

Tanulás az immunológia vizsgára.

Eljött az abszolút holtpont.

Ez most nem az "elegem van mindenből hagyj békén, utálom az egészet" állapot.

Ez az a kommunikatív állapot, amikor képtelen vagyok komplexebb "mondatokban" beszélni, mint hogy "weeee", "dááááá", "búúúúúú", "prprprpr".

A velem való törődést és toleranciát nagyon élvezem, és ezt azzal fejezem ki, hogy folyamatosan nevetek, persze nem tudom, min (és mások sem tudják).

Ülni nem bírok, de feküdni se: a legkülönlegesebb pozíciókba kerülök, bár még nem rúgtam bokán a homlokom...

30. A kedvenc dalod

30. A kedvenc dalod: ez csalás, ez a kérdés már volt, de akkor most keresek még valami csudijót.
Tenacious D - Tribute.
http://www.youtube.com/watch?v=_lK4cX5xGiQ&ob=av2e

29. Egy dal

29. Egy dal (csak úgy válassz egyet): System of a Down - Aerials
http://www.youtube.com/watch?v=L-iepu3EtyE&ob=av3e

Fordula

Ma életemben először majdnem sírva mentem iskolába, aztán mosolyogva jöttem haza.

28. Egy dal...

28. Egy dal, ami nagyon idegesít: na eeeezt nem bírom. Nem is jútyjúbos.
http://www.lohere.net/f/lohere%20alap/t%E1ncosl%E1b%FA%20hidraulikusemel%F5%20EXTEDED%20VERSION.swf

27. Egy dal...

27. Egy dal, ami felidít: Flook - Granny Blue Ball and The False Proof
http://www.youtube.com/watch?v=mYEl1wc3Tic

26. Egy dal...

26. Egy dal, ami "You" szóval kezdődik: hirtelen csak olyat tudok, ami júval kezdődik: Subscribe - Use her friendly. Nyuszifül.
http://www.youtube.com/watch?v=V73j1K1aMIk

25. Egy dal...

25. Egy dal, ami a vezetékneved első betűjével kezdődik: Staind - Something To Remind You
http://www.youtube.com/watch?v=tF4gFTtyjHg

24. Egy dal...

24. Egy dal, ami a keresztneved első betűjével kezdődik. mondanám a Bye Bye Beautiful-t, de erről az albumról már annyira rengeteg számot felraktam, hogy legyen inkább Bye Bye Blues.
http://www.youtube.com/watch?v=ZBbt7Wf1L1k

Boráros tér

Áh, sose járok a Boráros téren, honnan tudtam volna hogy van ott egy bérletpénztár meg egy cipzár-táska-miegymás-javító üzletecske?

Macska

Hazafelé jövet nagy szomorúságomban arra gondoltam, ha az utamba keveredne egy macska, megfognám és hazahoznám. Nem volt macska.

Szomorú

Életemben először sírva jöttem haza az iskolából.

23. Egy dal...

23. Egy dal, egy olyan előadótól, akit utálsz: ki se írom.
http://www.youtube.com/watch?v=Y1rnRJk_wkc

22. Az utolsó dal...

22. Az utolsó dal a kedvenc albumodról: Meadows of Heaven.
http://www.youtube.com/watch?v=JmXk1UhlIgg

21. Az első dal...

21. Az első dal a kedvenc albumodról: hát ez egy 14 perces dal, mit van mit tenni.
The Poet and the Pendulum
http://www.youtube.com/watch?v=r3ntHpYocc0&feature=related

20. Egy dal...

20. Egy dal a kedvenc albumodról. Az a baj, hogy nem album szerint hallgatom a dalokat. Viszont most nemrég megtaláltam egy albumot, amit tényleg nagyon szeretek, úgyhogy Nightwish - Last of the Wilds.
http://www.youtube.com/watch?v=vouAtmE13vs

19. A legjobb barátod kedvenc dala

19. A legjobb barátod kedvenc dala: a legjobb barátom a Fiúm, de egyrészt nem tudom, hogy mi a kedvenc dala (biztos Staind, vagy PorcupineTree vagy Tool vagy bármi más), másrészt meg ne mindig őt hozzam már fel, legyen valaki más is. És mivel már szerepeltek az otthoniak, ezért itt egy dal, remélem akinek küldöm az értékeli majd.
Apocalyptica - Kaamos
http://www.youtube.com/watch?v=nZXmnarmzuc

Ennyit erről

Ez a mai molbio óra arra volt jó, hogy eszembe jusson, miért is nem jártam be eddig.

18. Egy dal...

18. Egy dal, amit akarsz majd a temetésedre: azért ott még nem tartunk. Egyébként nem igényelek mócártrekviemet, de pl. egy Metallica - Nothing Else Matters jöhet.
http://www.youtube.com/watch?v=NcbAibPA2yY
Vagy egy Enter Sandman. Na jó, nem.

17. A dal...

17. A dal, amire először akarsz majd táncolni az esküvődön: na jó, a békesség szépség tisztesség kedvéért kezdjünk egy Seal - Kiss from a rose-zal.
http://www.youtube.com/watch?v=_9gVs_-eUU0
de aztán valahogy fel kell pörgetni a bulit, úgyhogy MINDENKI UGRIK!
http://www.youtube.com/watch?v=EU95Axfx1GM

Döglött

Nevezett varjú továbbra is ott van, de már nincs feje.

Elfogyott

Egy kicsit elszomorodtam, amikor rájöttem, hogy itt a december, a szalagavatók ideje, és elfogytak az ismerősök, akik miatt elmennék megnézni a hermanos műsort.

Ez szal!

Anyauka 2 kislányával sétálnak a Mester utcán. Az egyik kislány észrevesz valamit a földön:
- Madálkaki!
- Ez nem madárkaki, kislányom.
- Ez szal!

Ritmus

Tudjátok van az, amikor a kis, alsó tagozatos gyerekek ülnek énekórán, és ritmusgyakorlat néven lábukkal ütik a mérőt, kezükkel tapsolják a ritmust. Én erre most, 20 évesen nem vagyok képes. A kezeim és lábaim külön-külön mozgatása abszút challenge. Pedig még csak a "titi tá szü ti"-nél tartok...

16. Az utolsó dal...

16. Az utolsó dal, amit hallottál:
A kiskütyüm szerint Subscribe - Between Heaven and Her,
a Winamp szerint Jason Mraz - Little You and I
a helyes válasz pedig a Jóbarátok főcímzenéje.
http://www.youtube.com/watch?v=ChV5Ig6mHYM
http://www.youtube.com/watch?v=7vsmIuZ-L78
http://www.youtube.com/watch?v=sLisEEwYZvw

Hóba húzott keréknyomok

kis helyesek

15. Egy dal...

15. Egy dal attól az előadótól, akinek legutóbb voltál a koncertjén.
Bevallom őszintén ezeket a postokat ütemezve rakom ki, és amikor erre a kérdésre először válaszoltam, az valamikor november közepén volt. Akkor ezt a választ írtam:

Ha nem tévedek, legutoljára Holló meg a Többi Madár koncerten voltam, úgyhogy Shut up and drive! http://www.youtube.com/watch?v=HRyoKwSbNXM

Akkor Herceg azt mondta, vigyázzak ezzel, mert mire sorra kerül, addigra túl leszünk a Depresszió lemezbemutató koncertjén. Ez igaz, de azóta volt még egy HMTM koncert, úgyhogy a link marad.

Milyen cuki

A szomszéd házból kijött egy fickó, olyan nagy benga kopasz, 100 kilónyi izom, mögötte meg ott kapart egy kis patkánykutya szőrös kapucnis mellényben.

14. Egy furcsa dal

14. Egy furcsa dal: Isten Háta Mögött - Orionaranyadért
http://www.youtube.com/watch?v=t9k0xgvYGYA

Tádáá

Hát van egy basszusgitárom, b@sszamegaló! Vagy a pék.

13. Egy dal...

13. Egy dal, amit csak úgy szeretsz.
Erről a dalról mindig az jut eszembe, amikor télen a hóban mentem gyalog le az Avasról és hűvös volt és én nagyon szerettem ezt a dalt.
RHCP - Slow Cheetah
http://www.youtube.com/watch?v=G7g11ViJnU0

12. Egy dal...

12. Egy dal, ami egy olyan emberre emlékeztet, akit utálsz. Ó, hát nem vagyok én olyan.... de. Cserébe velük nincs annyi közös emlékem, hogy dalok jussanak az eszmebe róluk. Van egy dal, amit nagyon nagyon szeretek, de aki eszembe jut róla, na ő irgumburgum, de nem találom azt a dalt. A Kusturica-féle Macskajaj c. fílmben van, átkötő jellegű, fogalmam sincs hogy mi a címe, és nem tudom megkeresni. Ha valaki ráismer, és egy linket tudna adni, annak örülnék.

11. Egy dal...

11. Egy dal, ami egy barátodra emlékeztet: Szaszy telefonjáról például rengetegszer meghallgattam annak idejék a Thunderstruckot (AC/DC) meg a Lithiumot (Evanescence), Vicusról pl. a Nickelback jut eszembe, Tikének a Riversongot küldeném, de igazából ez a dal most azoknak szól, akik... hát... ti úgyis értitek.
http://www.youtube.com/watch?v=igbmuI9kloc
Remélem tetszett, legyetek boldogok :D

Corneres

Szóltatok már ennél jobban is, az elején megőrültem attól a magas frekvenciájú zizegéstől (cinek, sodrony vagy a gitár magas hangjai - a fene se tudja mitől volt), néha nem árt a megfelelő dalt elkezdeni, aztán meg ott ugrált az a majomember, aki egyrészt hogynézettki, másrészt hogy lehet így pattogni 2 órán keresztül?
Egyébként ügyesek voltatok, na.

Névadás

Annyira cukik vagytok hogy még aggódtatok is, de egy basszusgitár miatt aztán igazán nem szükséges.
Azon gondolkoztam, vajon hogy nevezzem el. Herceg azt mondta, nézzem meg a naptárban, hogy milyen névnap van aznap, amikor a gitárt megveszem. De nem fogom Taksonynak hívni!
Tulajdonképpen lehet, hogy csak nyúlnak fogom emlegetni... de ha állat, akkor már legyen a basszushoz illő szép mély dörmögő hang, legyen medve! De ha Herceget hívom ilyen neveket, akkor már a gitárt csak nem kéne, választok másik állatot  inkább. Lehetne például valami madár. Varjú. De ahhoz nem szoktak olyan szépeket társítani az emberek. Akkor válasszunk egy családtagot, szép is, elegáns is, legyen holló. Holló?!
Itt feladtam a névkeresést. Majd később.

10. Egy dal...

10. Egy dal, ami egy családtagodra emlékeztet: nekem a családtagokból nem jutott túl sok, és sajnos ők azon ritka kivételek, akikhez nem kötök dalokat. Most szomorú lettem.

9. Egy dal...

9. Egy dal, amiről valaki eszedbe jut: a dalok többségét személyekhez kötöm: vagy akitől kaptam, vagy akivel együtt hallgattuk sokat, vagy aki miatt hallgattam azt a dalt. Szerintem ez elég egyértelmű:
Depresszió - Egymás iránt.
http://www.youtube.com/watch?v=fcviRoM_vxA

Depresszió Vízválasztó lemezbemutató koncert 20011.11.19

Ha már ott tartunk, hogy miről nem írtam még, hát a Depresszió koncenrtről. A Club 202-ben volt, most voltam ott először, pedig VanCantoék is ott játszottak. A berendezés gondolom a régi, a WigWam névhez legalább is jól illik. Nagyon jól ki van találva a berendezése, igazán pöpec hely. Ebből a szempontból. Merthogy legnagyobb hátránya a PeCsával szemben, hogy itt szabad a dohányzás. Mikor beléptünk, már megcsapott a füst, kicsit aggódtam, hogy hozzá fogok-e szokni, aztán végül csak kibírtam. De a koncert előtt (megjegyzem a Depi azt mondta, hogy pontban 21.30-kor van kezdés, senki ne merjen késni, mégis negyed órával később kezdték el, a Kezdjük el c. dalra pedig még vagy negyed órát kellett várni a setlistben), szóval a koncert előtt már szinte vágni lehetett a füstöt, mivel a cigifülst mellé még telefújták a teret a színpadra szánt füsttel. Kicsit fájt is tőle a fejem, de aztán egyesek elvonták a figyelmem.

Woody Allen - New York-i Komédia

Most jutott eszembe, hogy nem is írtam a két héttel ezelőtti színházról. Jó volt, kicsit sokat kiabáltak benne, de jópofa volt, bár szerintem rövid, maradtam volna még egy felvonásnyit. Ott volt Vitray Tamás is, de nem a színpadon és nem kommentált.

8. Egy dal...

8. Egy dal, ami folyton beleragad a füledbe: ha meghallom a "nagy" V-Tech, TNT stb. slágereket, na azok tuti hogy egész nap a fejemben járnak, de hogy én azokat hogy gyűlölöm mind! Ennek örömére legyen valami igazán jó dal: VanCanto - Kings of Metal
http://www.youtube.com/watch?v=TH3LghdBWxc

7. Egy dal...

7. Egy dal, amit utálsz: aki ismer az látott már engem, amikor a rádióban az Aerosmith-től az I don't wanna miss a thing-et adják. Egyébként annyira tipikus, hogy azoknak a daloknak, amiket utálok, tudom a szövegét.
http://www.youtube.com/watch?v=rKAn1HvmRXM

6. Egy dal...

6. Egy dal, ami megnevettet:  Idegbohóc - Maszkabál
http://www.youtube.com/watch?v=ckbHiqg5n-Y

Döglött

Nem tudom kinek a felelőssége lenne az utakról eltakarítani a döglött állatokat, de a szomszéd sarkon két hete elpusztult egy varjú, egy hete az út másik oldalán egy galamb, most mindkettő pont ugynúgy fekszik ott, csak egyre halottabbak.

5. Egy dal...

5. Egy dal, amitől sírni tudsz: Evanescence - Hello.
http://www.youtube.com/watch?v=Ih61MJ72v1Y

4. Egy dal...

4. Egy dal, amitől mindig mosolyogsz: Tristan Prettyman, Jason Mraz - Shy that way
http://www.youtube.com/watch?v=0-HUHacYf0A

3. Az első dal...

3. Az első dal amit valaha hallottál: ezt ugyan nem tudom megmondani, hiszen nyilván nem emlékszem rá, de Anya azt mesélte, hogy a JézusKrisztusSzupersztárt már a pocijában is szerettem.
http://www.youtube.com/watch?v=dDzxn66W3uM

2. Az első dal...

2. Az első dal, amit hallottál a kedvenc előadódtól: inkább nem erre a kérdésre válaszolok, hanem azt mesélem el, hogy olyan 13 éves lehettem, amikor minden elkezdődött. Történt ez a Rammstein - Du Hast és Angel c. számával, a Nightwish Sleeping Sun-nal, ill. egy Therion számmal.
http://www.youtube.com/watch?v=1CLC2UUpcQQ

Dobókockák

Rájöttem, mire jó az okostelefonokon az a dobokockás "jéték." Bármikor instant szerepjáték, ha nálad van a NagyZöldKönyv vagy valami hasonló.

1. A kedvenc dalod

Ezt Verébtől lenyúlom, bár ő meg fészbúkról lopta, de nekem is kell. Ez most tényleg 30 napig fog tartani.

1. A kedvenc dalod

Abszolút első helyezettem nincs. De kezdjük el a sort egy szépséges széppel: Ágnes Vanilla - Nő a tükör előtt (József Attila verse)

http://www.youtube.com/watch?v=D0AHp0IgByQ

Meglepik

Meglepetés 1.
Vasárnap este 11-kor, lefekvés előtt eszembe jutott, hogy egyáltalán nem olvastam még el az anyagot a másnapi biokémia gyakorlatra. Ezt elolvasni még nem nagy kihívás, de kis zh is lesz, ahol általában 3 gyakorlat anyagával kapcsolatban vannak kérdések. Gyorsan megnyugtattam magam, hogy déltől kettőig itthon leszek, akkor lesz időm elolvasni mindent.

Meglepetés 2.
Átolvastam amit kellett, csuda felkészültnek éreztem magam. Megérkeztem az egyetemre, a többiek már ott voltak. Közölték velem, hogy ma nem a 4. gyakot fogom csinálni, ahogy arra számítottam, hanem a 9-est, plazmidizolálást. 10 perccel a zéhá előtt egy ilyen információnak különösen örül az ember. (Megjegyzem nem én voltam az egyetlen aki nem erre számított.)

Meglepetés 3.
A zéhákérdések általában némi kis elméletre vonatkoznak, meg van egy-két számolás. Bár fogalmam sem volt, miről szól a plazmidizolálás c. gyakorlat, gondoltam nem lesz belőle baj, max 1 kérdés lesz belőle, a többit meg csak tudom. Ez a zéhá mindössze 1 kérdésből állt: A gyakorlat menete és célja.

Meglepetés 4.
Szerencsére megnéztem E gyakorlati jegyzetében (nyilván nekem az még ki sincs nyomtatva) a vastagbetűvel kijelölt címeket, azt a 3 pontot mind le is tudtam írni. Aztán biztos ami biztos leírtam, hogy mi az a plazmid, mire jó, mi van benne, szóval lényeg a lényeg, hogy az 5-ből 2 egész pontot elértem! Íkúból, öcsém!

Meglepetés 5.
Már egészen előrehaladott állapotban voltunk a gyakorlaton, amikor Anita (a gyakvez) úgy döntött, hogy nem érdekel minket, hogy a front nem futott végig, a gélefot most áramtalanítjuk, és máris vigyük a mintát az UV-berendezéshez. Kedves lelkes A fogta a tálkát, de amikor le akarta önteni róla a puffert, a gél hopp! kicsúszott. És mondta bizony reccs. Mondta ezt halkan, mert az agaróz elég puha. Szóval sírtunk mind, hogy jaj a mintánk odaveszett, hiába vártunk rá ilyen sokat. Aztán csak összerakták, és ügyesen világított az UV-fényben.

Meglepetés 6.
Kedd este növényélettan zéhát írtunk. Nem kicsit voltam már szétesve miatta. Aztán elindultam itthonról, és egyáltalán nem is jutott eszembe. Azt tudtam, hogy hova megyek, de a cél valahogy nem tudatosult. Már egész közel jártam az épülethez, amikor leesett, hogy zh-t kell írni és nagyon nem gondoltam még át semmit.

Meglepetés 7.
A zh egészen könnyű volt.

Csak úgy

Most inkább egy végtelennek tűnő úton szeretnék sétálni.

Tényleg.

Találtam egy ördögfejű fürdőkádat a Boráros téren, egy korintoszi oszlop tetején.

Ezek az olaszok...

Firenzében is, de Rómában is sok lovaskocsival lehet találkozni, de amikből még több van, az a négerfeketétől a cigánybarnáig terjedő színskála minden képviselője, akik főleg sálakat, karórkat, LouisVuitton(nak tűnő) táskákat és idióta dobálós játékot árulnak, nyilván illegálisan. Ezért ők úgy működnek, hogy vagy kezükben fogják a árut, vagy egy nagy rongyra pakolják ki, és kaméleonok módjára egyik szemükkel a vásárlót keresik, másik szemükben meg a kis radar folyamatosan pittyeg, és amint rendőrt lát, arrébbfutnak a hosszú lábaikkal. Nem csak ők illegálisak, hanem nyilván az áru sem eredeti, ráadásul csempészett, ezért ha a rendőr észreveszi, akkor a szegény ártatlan jószándékú vásárlónak is egy párszáz euróval többe kerül a vétel.

Azt hittem, Róma a modern Nyugat-Európa, fejlett közlekedéssel. Hát nem az.
1. Az autósok mennek mint a bolond: sávok nincsenek felfestve, az út annyi sávos, ahány autó éppen elfér rajta. Folyamatosan motorosok lavíroznak közöttük, hát hogy legyen így könnyű dolga a gyalogosnak? Sehogy - gondolná az ember. Pedig.
Itthon úgy szoktam közlekedni, hogy nem bízom én az autósban, megállok a zebránál, és ha látom, hogy megáll, villog a lámpával, vagy int hogy mehetek, hát megyek. Na az olaszoknál ez nem működik. A legjobb taktika az, ha vakon mész előre jó nagy lendülettel. Tök mindegy, hogy egyedül, társaságban, babakocsival, járókerettel... mindegy, csak menj! Abban a pillanatban, hogy a pillantásod találkozik a közeledő autó sofőrjével, ő ezt úgy fogja értékelni, hogy szabad utat adtál neki. Bolondok ezek, mondom.
2. A római metró épp olyan, ha nem rosszabb, mint a magyar. Csak két vonal van, az A és a B. Lenne nekik C metrójuk is, de azzal pont ugyanolyan ügyesen haladnak, mint nálunk a 4-es metróval. Évek óta paravánok csúfítják a városképet, és nem történik semmi.
A működő metrókocsik kábé ugyanolyanok, mint nálunk, azzal a különbséggel, hogy itt kékek, ott meg minden négyzetmillimétert beborítottak hatalmas graffittikkel. Különösebben szépnek nem nevezném.

Egyébként utolsó megjegyzés még annyi, hogy Olaszország gyönyörű. Főleg az a vidék, ahol az Alpok és a Pó-síkság találkozik. Mivel elég délen van, ilyenkor novemberben még tavaszi idő van: a sok örökzöld fa miatt nem is gondolnád, hogy mindjárt itt a karácsony. Persze nem csak a környezete ilyen szép, hanem az az ókori kultura, ami ott felhalmozódott, igazán lenyűgöző.

A legszebb

Ha már ennyit panazkodtam, hogy ez se így van, az se úgy van, hát íme ami a legjobban tetszett: a Trevi-kút. Biztos láttam már valahol korábban is, könyvben, képen, vagy filmen, de egészen újként hatott. Arra számítottam, hogy olyan lesz, mint a Neptun-kút a Piazza Navonán (ami szintén tetszett), vagy bármeliyk másik szökökút: egy tér közepén áll és körbe lehet sétálni. A Trevi-kút viszont kissé egyoldalú, ugyanis szinte egy ház falából nő ki. Gyönyörű impozáns szoborcsoport, fehér alakok, kék víz, benne aprópénzek, körülötte hatalmas tömeg (olyasmi, mint a barcelonai nagy színes zenélő szökökút környékén).

Templomok

Ha egyszercsak felébredsz egy idegen városban, és fogalmad sincs, hogy hol lehetsz, akkor indulj el. Ha minden sarkon nekimész egy templomnak, na akkor tuti, hogy Rómában vagy.
Azt már mindenki tudja rólam, hogy nem vagyok vallásos ember, ezért nem is nagyon érdekelnek az ezzel kapcsolatos épületek, tárgyak, mendemondák. Nyilván én is bemegyek a templomba ha már muszáj, de általában nem jövök ki nagyobb lelkesedéssel.

Ennek ellenére van olyan templom, ami kifejezetten tetszik. Ez viszont a legritkább eset. Egy szép templomnak nem kell feltétlenül égigérőnek lennie, de ha akkora, hát az még nem baj. A belső tere a legfontosabb, az pedig legyen megnyugtató. Valami ilyesmi: egyszerű, alig díszített falai vannak, erőteljes, de nem túl robosztus oszlopok tartják, a falak mellett egy-két nagyobb, szépen faragott szobor áll, elöl egy oltár van nagy gyertyákkal, virágcsokrokkal, egy kereszttel a háttérben. A mennyezeten egy egyszerűbb freskó, valahol egy elegáns orgona, felette rózsaablakkal.
A reformátusok egyszerű fehérre festett falai egészen megnyugtatóak, de az egy kicsit unalmas. A katolikusok viszont átesnek a ló túloldalára: a felület minden pontját összekenik, és lehet, hogy a festmények, szobrok önmagukban szépek, de együtt már kifejezett nyomasztó ez a sok aranymáz, csicsa, flinc és flanc.
A római egyháziaknak egy nagy hibájuk van. Hogy római katolikusok. Nem tudom, miért kell, hogy az egyház ennyire fényűző legyen? Azt mondják, a templom az "Isten háza", oda bárki bemehet. Szerintem a néphez nem azzal kell szólni, hogy "nézd az egyház ilyen gazdag, te meg ott nyomorogsz a koszos utcákon".

Ha már a belső tereknél tartunk, az egyik legnagyobb csalódás a Panthenont volt. Arra emlékeztem, hogy még valamikor rajz órán tanultuk, hogy ez egy köralakú épület, tetején egy 9 méter átmérőjű lyukkal. Ez így is van, de én valahogy sokkal kisebbnek képzeltem azt a lyukat. Így már megértem Anyát, ő nem igazán tudja mire vélni, hogy beesik az eső, az meg ugye kinek jó, de azért vegyük figyelembe, hogy ablakok nincsenek, ott ez az egyetlen fényforrás.
A nagyobb csalódás az volt, hogy úgy tudtam, ez egy ókori római építmény, az ókori római isteneknek. Ez akkoriban tényleg így volt, de ma már egy katolikus templom, a szokásos katolikus díszítésekkel.

Colosseum és Forum

Amikor először éreztem azt, hogy na igen, most Rómában vagyok, az az a pillanat volt, amikor befordultunk az utcán és felbukkant a Colosseum. Ebben nem csalódtam, pont ilyen nagynak és látványosnak képzeltem. Végül is nem túl izgalmas látványosság, mert benn ugyan van néhány kiállított tárgy, de múzeumnak azért nem nevezném. Elég romos szegény, de a lényeget így is látni. Az első emeleten teljesen körbe lehet menni, minden kis ívnél ki lehet nézni.
A Csolosseum másik oldalánál van a Forum Romanum. Erről nekem az a kép élt a fejemben, hogy ez egy egyszerű városi piactér. De nem. Ez egy elég nagy terület, tele diadalívekkel, ókori romokkal, templomokkal és palotákkal, ahol a vezetők üléseztek. Most pedig egy nagyon szép, parkosított terület.

Vatikáni múzeumok

A következő 3 nap Rómáé volt. Valószínűleg nem fogok mindent felsorolni, ahol jártunk, mert bizony sokmindent megnéztünk.

Egy laza 2 órás sorbanállás után (kb. 200 méteres sor) bejutottunk a Vatikáni Múzeumokba. Ez egy olyan kiállítás, hogy egy hét is kevés lenne ahhoz, hogy mindenre vess legalább egy pillantást. Az idegenvezetőnk viszont elég tapasztalt volt már ehhez: bő két óra alatt végigvezetett minket a termeken, a legfontosabbakat megmutatta, és volt, amint egészen meglepődtem:
- én a Laokón-szoborcsoportot olyan jó 3 méter magasnak gondoltam, ehhez képest maximum életnagyságúnak mondható. Persze így se kicsi, de így már nem volt akkora hatása.
- van Michelangelonak a híres neves Teremtés c. festménye a sixtusi kápolnában. Erről azt hittem, hogy egy teljes falfelületet borít, ehhez képest kiderült, hogy csak egy kis csík a plafonon. (Na jó, ez a "kis csík" talán kicsit szemtelen volt.)
Ez a Michelangelo csuda ember volt ám. Fantasztikusan értett festészethez-szobrászathoz egyaránt, de ő igazából szobrásznak tartotta magát, és a festészet egy nyűg volt számára. Nem tudom más hogy van vele, de ha nekem valami nyűg, akkor az már veszett ügy, de ez?!

Firenze

Az írást ott hagytam abba, hogy megérkeztünk Olaszországba. Az első esti szállásunk Bologna környékén volt. Ott állítólag vannak nyulak is, és mások szerint tényleg ott voltak, de én egyet sem láttam. Mú.
Másnap megnéztük kicsit Firenzét. Mint kiderült, ott nem csak az van, amire én emlékeztem (kb. 5 éves koromban voltam ott): a PonteVecchio a sok ékszerüzlettel, alatta az Arno, benne a böszmenagy halak, amik a vízbe dobott fagyitölcsérre úgy jönnek, mint emberre a galambok a velencei SzentMárk téren.
Szóval van ott még dóm is, ami szerintem kívül-belül gyönyörű a harangtoronnyal együtt, bár abba nem mentünk fel.

A felhő és a napocska határán

Amikor az időjárásjelentésben kis felhőket meg napocskákat rajzolnak, akkor nem látszik, hogy hol ér véget az egyik és hol kezdődik a másik. Na ez a valóságban úgy néz ki, hogy Ausztiában ködös-borús idő van, és abban a pillanatban, hogy átlépsz a határon, az olasz Alpok ragyog a napsütésben.

Az igazi csoda

Ha még nem láttad a csodát, akkor utazz át az Alpokon most. Ha lehet választani, akkor következő életemben egy szép magas fa szeretnék lenni, mert akkor egész életemben ebben a látványban gyönyörködhetnék.

GoToRome

Slágerszöveg

A magyar slágerdaloknak az a legnagyobb hibája, hogy a dalszövegek többsége hatalmas baromságokkal van tele. Nyilván témafüggő a dolog; elég unalmas lenne mindig ugyanazokat a szavakat használni, ezért ilyenkor gondol egyet a leleményes dalszerző, és azonnal megírja az egész számmal osztható férfias kinyilatkozatást. A baj ott van, ha valaki értelmes érthető dolgot akar megfogalmazni mindenféle poetikai érzék nélkül. Na ezekre az esetekre kell felkészülni, ha valaki elég bátor ahhoz, hogy mr2-t hallgasson, mert még a végén ilyet hallhat:

"Jön a brigád haver a megkezdett szakaszon, 
gyere az utamon, az ösvényt én taposom.
Csüngünk a füledbe, utcazaj a játszóban, 
belemászok egészen az agyalapodba..."

Kérlek, legalább ne mondd, ha nem tudod mit beszélsz, akkor már inkább vágjál lyukat a kádba.

Statisztika

Madarász tanárúr mindig valami olyasmit mondott, hogy nem szabad hinni a statisztikáknak, mert mindig el van ásva benne valahol a kutya (vagy a csatabárd, ki tudja), de ez itt akkor is sokat mond:

növényélettan, az emberek (152 fő) kb.

• 20%-a velem együtt kezdte az egyetemet
• 50%-a egy évvel korábban kezdett
• 10%-a két évvel korábban kezdett
• 20%-a még ennél is régebben kezdett

Az pedig már végképp miazistentkeresazegyetemen akinek L van a neve után?!

(Akik nincsenek otthon ETR-kódfejtésben, azoknak annyit segítek, hogy minden évfolyam kap egy betűt, és nekünk, 2009-eseknek az R jutott. Abc-sorrendben, persze.)

Amikor hiányzik

Most szeretnék Miskolcon lenni és a Szentpéteri-kapu környékén sétálni. Este, hűvösben.

Challenge

Úgy érzem a ritmussal még bajok vannak. A karok és lábak összehangolása pedig igazi kihívás.

Okt24.

A Nagymamám ma lene 84 éves. Boldog születésnapot!

Dübdüb

A doktornéni azt mondta, hogy egészséges a szívem.

Én pedig eldöntöttem, hogy egészséges a szívem.

:)

Hőháztartás

Ma volt rajtam egy póló, 3 pulcsi és egy kabát, az a srác meg ott sétált egy rövidujjúban.

Dübdüb

Ma nem ájultam el a vérvételen, megírtam a biokém jegyzőkönyvet, sütöttem palacsintát, elmentem a laborba, visszafelé sétáltam a Margit-hídon, a Nyugatinál fel akartam szállni a metróra, de túl sok volt ott az ember és megijedtem és inkább sétáltam, mert csak az Oktogonig járt a villamos, a Blahán felszálltam egy már közlekedő villamosra, voltam boltban, hazajöttem és lemondtam a ma estét, éppúgy, mint a tegnapit, mert dobog a szívem.

Ötszáz

Gyúrunk, wazze!

Ma olyat tettem, amiről nem is gondoltam volna hogy én.
hogy valaha.
hogy nem ez lesz az egyetlen.

Hajnali hazaút

Felszáll két nő a villamosra. Kinéznek az ablakon, és felháborodnak az elsétáló biztonsági őr látványán: "békávés és nem tudja hogy a megállóban nem szabad dohányozni?!" Aztán 3 megállóval később ők is rágyújtottak. A villamoson.

EFH

Ugyanaz a 3 hang kell az Operaház Fantomjában egy dalhoz, a PaulaésPaulinában az átköző részekhez és a Butterfly-hoz. Csak más sorrendben.

Mert olyankor

Mosolyogva ébredsz fel reggel.

Sokkal jobb

Amikor tudod, hogy barát
és amikor tudod, hogy barát.

Plázatúra

Az Orsay beázik, a Promodban max. nyálcsorgatásra van elég pénzem, továbbá mi a fene kerül egy sálon 6ezer forintba?

Jealous

A féltékenység addig jó, amíg nincs tétje.

Szülők

Amikor a játszótéren egy fickó a babáknak való mászóka alatt kúszik, akkor elég nagy idiótának néz ki, de amint észreveszed mellette a kacagó kisgyereket, akkor máris ő a legkedvesebb apuka.
Egy nő sétál kézenfogva egy kisfiúval, és így szól: "Nagyon ügyes voltál, nagyon büszke rád a mama!"

Szerintem az ilyen gyerekek boldogabbak lesznek, mint akik azt hallják, hogy "nyugton legyél már vagy szájonváglak!"

Aki nem tud nyakkendőt hordani

Nyakkendőt bedugni a nadrágba vajon kényelmesebb, mint amilyen gusztustalanul néz ki? Főleg hogy a hátul lógó rész is kilátszik...

1sor 1levegő

Túl tudományos?

Akik a Word-nek a magyar szótárát szerkesztették, nem gondoltak arra, hogy valaki majd értelmes szöveget is leír vele. Azt még elnézem neki, hogy nem ismeri a poliakrilamid szót, és megküzd az ammónium-peroxi-diszulfáttal, mert például a paranitrotetrazóliumkék még nekem is nehezemre esik, de hogy ne ismerje az inkubáció, az izoenzim vagy a pufferrendszer szavakat... hát hol itt az általános műveltég, kérem?

Villamosok és hidak

Ma egy régi villamos vitt át a Petőfi-hídon. Kicsit összezavarodtam.

A "táblások"

Koldulni elég sok féle képpen lehet, vannak a bosszantóak, a pofátlanok, a sajnálatra méltóak és a táblások. Utóbbiak közös jellemzője, hogy egy-egy aluljáró lépcsőjére ülnek le, és táblát tartanak a kerzükben, de érdekes módon minden tábla ugyanakkor, ugyanolyan kartonlapból készült és pont ugyanolyanok betűk vannak rajtuk. Bennük igazából nem is ez a zavaró, hanem a puszta jelenlétük, vagy inkább helyzetük. A lépcsőn oda ülnek, ahol éppen kedvük van, néha lentre, fentre vagy épp középre, így a gyanútzlan járókelő nem tudja, hol számítson rájuk. Így lehet az, hogy reggel álmosan, unottan, lehajtott fejjel a tömegben áramló emberek némelyike egyszercsak hirtelen kiugrik, mert megbotlott a néniben.

Felhők

Gyönyörűek ezek a felhők: mint egy interferenciakép!

Hömmtömm

Ezek a koncertek amúgy nagyon jók, ügyesek ezek a fiúk, csak ugye aki hivatásos zenész, az a közönséget nézze és ne a lábánál lévő lapot, rajta a szöveggel.

Madarat tolláról...

Könnyű megismerni az utcán egy növényes tanszéken dolgozó illetőt. Egyrészt például arról, hogy az egyetem irányába halad. Ettől még akár fizikus is lehetne, de terepszínű ruhában van, nyilván el kell vegyülnie a növények között. Persze attól, hogy terepszínű ruhában van, még akár állattanos is lehetne, de van nála egy kosár. Olyan szép fonott-féle. Ahogy közelebb érünk hozzá, már azt is látjuk, mit visz magával. Mostmár biztosan nem Piroska, és nem a Nagymamához igyekszik (egyébként az egyetemen meglepően sok a Farkas vezetéknév, illetve a farkas kinézetű jószág). Az első, ami feltűnik, az egy pár papucs, mert ők kényelmesbe' nyomják. Van még ott néhány igényesen elkészített szendvics kifliből, de a kosár nagy része alma, rajtuk hever egy fél literes ásványvíz. Ezek ilyenek, vizet isznak, mint a növények (kivéve a terepgyakon). Ha ezek még nem is győztek meg minket arról, hogy ő bizony növényes tanszékre igyekszik, akkor egy lépéssel közelebbről észrevehetjük, hogy a kosárban ott figyel egy kalapjára állított

GoOoMmBAaa.

Sürgős ébredés

Hajnalban náha beszűrődik a gondolat, hogy lassan ideje lenne kiosonni a mosdóba, de ilyenkor az ember még vissza tud aludni egy időre. De ha félálomban meghallod, hogy a radiátorban csordogál a víz, akkor ott nincs visszalvás.

Végződés

Sosem tanultam latin nyelvtant, de nyilván annak is megvan a logikája. A némettel is elbíbelődtem valahogy és az olaszért is eladnám a lelkem, annak meg még köze is van a latinhoz. A latin kifejezések nyilván baromi logikusak, csak valahogy én nem találom meg benne következetességet:

• az egyik helyen minor-major, a másik helyen minus-majus
• ha van proximalis, és distalis, akkor a középső pozíció miért media és nem medialis? avagy mediale, laterale, de intermedium
• magyarul birtokviszonnyal fejezzük ki (xy csontnak a valamije) de mégis az egyik helyen radialis, a másiknál radii vagy fibularis és fibulae
• az összes kéztőcsont latin neve um-ra végződik, kivéve az os pisiforme, ehhez képest a lábtőcsontoknál van us, e és um végződés is.
• a csont feje mindig caput, de a fejcsont os capitatum, a felkarcsont egyik része meg már capitulum humeri. 

Holnapra megtanulom.

Kifogás

De hát annyira álmos voltam, muszáj voltam hazajönni.

Hangfoglalás

Fújtam csodahangú háromszázezres ezüstfuvolást, tetszős hangú altfuvolát (ami Hercegnek csak alig nyiffogott - nyilván mert én vagyok a legügyesebb kisnyúl), bájos kis pikolót, de annak nem volt szép hangja, vagy legalábbis nem tudtam előhozni belőle amit szerettem volna. Voltak ott még trombiták, szaxofonok, klarinétok, azokat nem próbáltuk ki. Herceg majdnem vett egy kazoot. Találtunk egy csöpp kis furulyát is 6000 forintért, amin még az én kezem is alig fért el.
Az elektromos dobon (amit én némadobnak hívok) ütöttem olyat, hogy tararamm-tararamm-tararamm.
Ki lehetett próbálni pianínókat, káoszpadokat, DJ-pultokat, hangosítópultokat (ó azok olyan gyönyörűek!), fejhallgatókat megamindent.
Leátamasztva vagy falon lógva mindent beborítottak az elekromos és akusztikus gitárok, erősítők és torzítók, amiket lehetett próbálgatni, de azokat nem fogdostam össze. A leggyönyörűbb gitár vékonytestű volt, lyuk nélkül, vegyesen acél- és nejlonhúrokkal (nylon?). A fája szép homogén világos színű volt. Őt szeretném a Fiúm kezében látni. Akusztikus basszusgitárt viszont nem láttunk sehol, kivéve egyet, amin egy színpadon játszott egy fickó, de nem voltak rajta bundok. Mármint a bőgőn, nem a bácsin. Ő nem bőgött.

Egyébként meg kéne kérdezi KovácsZolit (depresszió) hogy nem akar-e megtanítani bőgőzni.

Fársztó nap

amikor az 5 több, mint a 10,

amikor az Y tengely a reziduális homlokfoltváltozás,

amikor már a tanár is összekeveri a csigolyát az ideget és a bordát,

amikor a fehér felső rejtélyes sárga foltjai nem az összefogdosott vázcsontok miatt van, hanem mert átlátszik az alatta lévő minta,

amikor látsz egy naracssárga öltönyt,

amikor egy honlapot nem lehet használni, 

és amikor mindezt végiggondolod,

akkor rájössz, hogy ez egy fárasztó nap volt.

és még nincs vége.

Blogdesign

Ez most ilyen lett.
A háttér majdnem mancsnyomokkal lett tele, majdnem falevelek barnították be, de aztán megtetszettek az esőpöttyök. Az elrendezés pedig majdnem nagyon más lett, de ahhoz nem lehetett hátteret rakni, úgy meg nem ér.
Szokjátok.

Folyamatábra

A humánbio szépségei

A humánbiosz óra sokkal jobb mint vártam. Egyelőre nem a tanagyag miatt (persze az is ígéretesnek tűnik), hanem a tanárnő miatt. Beszél, kicsit mosolyog azon amit mond, miközben az egész terem szakad a röhögéstől.
Szegény néni nagyon beteg, látni-hallani rajta. Állítólag azért tanít még így is, mert imádja, és ez a mai órán abszolút meglátszott.
Olyen csuda bölcsességeket lehet megtudni, mint például, hogy:
- "a fiúk retardáltak", őket mindig óvni kell, vigyázni kell rájuk;
- azok a nők, akik hízékonyabbak, evolúciós sikernek számítanak (mert az ősidőkben akkor is ki kellett hordani azt a babát, ha nem volt mit enni);
- a férfiak alkarja azért hosszabb már csecsemőkorban is a nőkénél/lányokénál, mert régen vadászni kellett és ugye a nagyobb erőkarral több volt a siker, szegény rövidkarúak meg kiszelektálódtak.
Ezen kívül elhangzott a következő (nem szó szerint idézve):
 Tnő: az ókorban úgy vélték, hogy a 4 fő elem (tűz, víz, levegő, föld) aránya határoz meg mindent, így Hippokratesz a temperamentum alapján 4 fő csoportba osztotta az emberi jellemet, ami a testalakon-alkaton is meglátszik. Például a szangvinikus alkat az, akiben lobog a tűz. Hát mondjanak egy ilyen biológiatanárt!
 *némi megeszélés után* -Zboray tanánrúr!
 *Tnő kissé meglepődött ezen*: - Hát igen, de neki a testalakja az évek folyamán már kissé retardálódott...

Fiúk

Beléptem az ajtón és három fiú gitározott a szobában. Lehet ennél jobb dolga egy lánynak?
(Mondjuk sokkal jobb lett volna, ha annak a kettőnek még megvan a régi szép hosszú hajuk, mert nyilván attól gitároznak olyan ügyesen...)

Egy világban egy más világgal

Vannak a szánalmas emberek, akikre jobb rá sem nézni, és vannak azok, akikhez ha közel merészkedsz, egy egészen új világ tárul fel előtted.

Önképek 2

Az elmúlt 2 hét minden napján sokkal kevesebbet ettem mint egész nyáron bármikor, és most mégis sokkal rosszabbul érzem magam mint egész nyáron bármikor. Elég szar, amikor a tükör kétszer akkorának mutat mint kéne... meg nyilván a mérleg is hazudik, és a nadrág is összement, vagy az én szervezetem gondolkodik fordítva. Olyan hülyén vagyok összerakva...

Önképek

Önmagunk nem elfogadásának egyik legjobb példája, amikor egy lány két melltartót vesz fel.

Budapest

Budapest egy ronda, koszos, büdös, zsúfolt város, de van egy olyan gyönyörű arca, amit ha jó helyen jó időben megtalálsz, akkor nem tudsz betelni a látvánnyal.

Ez se lesz könnyebb

Mikor bementem öko órára egészen megijedtem, hogy eltévedtem talán, aztán szerencsére találtam ismerőst, de hogy azon a 3-4 ismerős arcon kívül mindenki bukott harmadéves volt, az egy kissé aggasztó.

Furcsa szokások

A mikrobi ea elején a tanár tiszteletére fel kell állnunk, ha valaki késik a tanár nem állja meg szó nélkül; a humánbio ea-on a néninek nincs hangja, lihegve beszél, le kell ülnie, kezdés után senki se be se ki, a rágózástól idegbajt kap, tilos enni, és csak vizet szabad inni (meleg teát már nem!), de azt is csak azért, mert néha neki is szüksége van egy kortyra, valamint gyerekeknek hív minket.

Darazsak és virágok

És akkor jött egy darázs, jól megnézte a virágmezős nadrágomat, aztán megjelent még egy, és csak köröztek, nézelődtek, szaglásztak a nadrágom körül, én pedig kértem, hogy ne hívják oda a barátaikat, és megpróbáltam úgy tenni, mintha egy kis fekete felhő lennék az égen.

Eredendő

Én azért csak adnék egy pofont annak az Évának, hogy beleevett az almába, meg még egyet Ádámnak, hogy hagyta - állítólag emiatt szenved az emberiség, meg a nők a szüléssel, de hogy már az is fáj, hogy lány vagyok, hát az már mindennek a teteje.

Heti menü

Otthonról hozott töltöttpaprika, kelkáposztafőzelék, töltött csirkecomb, zöldségleves.

Általam főzött rakott tészta (sajtos-sonkás-tejfölös), mákostészta, gyümölcsleves, borsós pörkölt tarhonyával.

Egykisprobléma

A fene se gondolta volna hogy ma sikerül mindent elintézni index-ügyben!

Orarend2011osz

Az első olyan órarendem, amikor tényleg csak biológiát fogok tanulni, annak minden gyönyörével és kínjával együtt.

Lesz 2 gyakorlatom, az összes többi előadás. Utóbbiak mind a földszinten, és egy az északiban. Pedig már azt hittem, oda be sem kell tennem a lábam. Na jó, télen mindig ott járok át, hogy addig se fázzak.

Az őszi félévben azt nem szeretem, hogy gyakran kell sötétben hazamenni, az meg külön szörnyű, ha este hatig-nyolcig benn kell ülni az egyetemen. Ilyen szempontból mondjuk Herceg sem szerencsésebb. Máris belefáradtam ebbe a félévbe, amint megláttam az órarendjét. Pedig nekem van 43 kreditem...

Aerials

Aerials, in the sky

When you lose small mind

You free your life.

Megtanultam basszgitáron! Végigakarom.

Gitárpárbaj 2011

Az a nagy szerencsétek, hogy a barátaitok járnak a koncertjeitekre, és elfogultan mindenki megdicsér titeket, pedig...

szóval az énekeseknek például illik úgy színpadra lépni, hogy tudják a szöveget. Ehhez képest volt itt olvasás bogarászás, a szokásos kamuzás, a mindenkor praktikus trallalalla, de olyat még nem láttam, hogy valaki folyamatosan a másik száját szugerálva olvassa le róla a szöveget.
A vokáléneklés az egyik legnehezebb dolog a világon, legalább is én biztos nem lennék benne ügyes. Ha valaki mégis ilyen vaskarikába vágja a fejszéjét akkor nem árt, ha jól csinálja, vagy legalább úgy kell beállítani a mikrofont, hogy ne kiabálja túl a főéneket. És ha valaki épp azt énekli amit kell, annak meg adjatok egy bekapcsolt / behangosított / normális mikrofont, mert szegény hiába ordítja ki a tüdejét, ha mégsem hallja senki.

Orion? Ez mivót ez?!

Egy zenekarban talán a dobosnak van a legnagyobb felelőssége, mert nincs az a zenész, aki értelmesen tud játszani, ha a dobos össze-vissza kalamol mögötte. Így hát a jó dobos nem felejti el, hogy mi jön, pontosabban nem fekejt ki részeket.

Tudom, nem a Ti hibátok, hogy a billentyűt a leghátsó sarokba kellett beszorítani az erősítők mögé, de így sajnos semmit sem lehetett belőle látni.

Az akusztikus-földönülős dal a legeslegjobb hangulatú jelenség az egész koncerten. Az viszont hátrány, hogy ha egy szólamot csak egy gitár játszik, azt a terem hátsó felében már nem hallani. Próbáltunk hasonlatot keresni arra, hogy a közös éneklésetek mihez hasonlítható. Annál jobb volt, mint ahogy egy focicsapat énekli a meccs előtti himnuszt, de talán egy szerenádozó osztály egész jó közelítés.

Lehet, hogy nehéz megoldani, de a közös dalokban, az épp aktuálisan szólózó emberkék kicsit előre / középre jöhetnének, hogy jó hamar észrevegyük, kit kell nézni.

Azért valami pozitívat is biggyesztek már ide: a Temesvári vasárnap nagyon jó volt, akkor is, ha egyesek szerint a dob nem volt a helyén. A dobverővel súgás a következőnek pedig egy aranyos ötlet. Azt hiszem, mindenki BestOf pillanatként emlékszik majd a Stairway to Heaven altfurulya-duettjére.

Egyébként a közönségeteknek egyáltalán nem az a lényeg, hogy CD-minőségben hallgassanak Titeket, hanem a hangulat, amihez Ti kelletek és senki más. Emiatt a béna post miatt meg senki ne érezze magát megsértve, sőt, inkább ne is hallgassatok rám, nem is értek hozzá, vak ember mesél színekről, úgyhogy csak játsszatok még, és majd jövőre visszatérünk rá.

Újra itt van

Két napja reggel épp a budapesti közlekedési híreket sorolták a rádióban, amikor arra gondoltam, mostmár el tudnám viselni, ha elkezdődne az iskola. Na nem mintha tiltakoznék a maradék 2 hét szünetem ellen, de már hiányoznak a csoporttársaim, egyre többet álmodom velük, és mindig úgy örülök nekik olyankor.

Mondjuk arra az emailre egyáltalán nem vágytam, amiben közzölték velem, hogy az indexem nem egyezik az etr-rel.

Arckönyvek

Amióta a Facebookot használom, megváltozott az életem!

Na jó, nem. De az igaz, hogy az elmúlt két évben a myvip-re és iwiw-re összesen ha 10-szer betettem a lábam. Megvan ezeknek az alapkoncepciója:

1. "jéézusom hogy néz ez ki már megint?!"

2. "na hol is tudok itt belépni..."

3. "már megint csak rendszerüzenetet kaptam (myVipÁgika meg ilyenek)"

4. "ezt még tényleg használja valaki?" vagy "ezt mér' használja bárki is?"

5. X

Euspongia

Van egy új háziállatom. Euspongia officinaisnak hívják, nagyon szereti a vizet, és van szája. Mármint anyukám elképzelése szerint a legnagyobb lyuk rajta a szája, persze ezt az után bátorkodott megkérdezni, miután elcsodálkozott, hogy mért van ezen ilyen sok lyuk. Kíváncsi vagyok, a teknősöm mit szólna hozzá, de lehet hogy nem teknősvérengzés áldozata lenne, hanem őt is belepnék az algák. Egyelőre a fürdőszobában marad.

Országzászló

Augusztus 20-tól Miskolcnak is lett országzászlója. Mikor elkezdték a hely kialakítását, az első lépés az volt, hogy arrébbrakták az addig ott álló szobrot, ami valami munkásmozgalmi emlék, vagy mi a fene. Ez a szobor nagy, robosztus, és szerintem nem valami szép - de nem értek az efféle művészetekhez, úgyhogy inkább nem szólok semmit (még a végén kiderül hogy felbecsülhetetlen művészeti értéke van) - eddig jól elbújt néhány fa mögött. Nekünk viszont országzászló kell, nincs mese, a szobrot arrébb kell rakni, a népkerti szökőkút mellé, mostmár senkinek sem kell keresnie. Részemről nem vágytam különösebben erre a látványra, de azt is megszoktam, hogy a "Sportcsarnokból" Generali Aréna lett, ehhez is hozzászokom majd.

Kissé zavart az is, hogy hirtelen ez lett a legfontosabb, amire pénzt kell költenie a városnak, aztán megtudtam, hogy adományokból épül, az önkormányzatnak nincs köze hozzá. Végül arra jutottam, hogy még így 90 évvel Trianon után is sokak önérzetét sérti, hogy ilyen szép rántotthúsalakú lett az országunk, a köret meg már nem a miénk. Legyen a kedvükért, és a határon túli magyarok kedvéért ilyen csudajelképünk, hátha ezzel jobb lesz a világ.

Aztán elkészültek a talapzattal, 20-án felavatták a zászlót, és a helyzet az, hogy szép lett. Tetszik, tényleg, jó ötlet volt. (Kíváncsi vagyok, mikor jelenik meg rajta az első firka.)

GyárFeszt 2011

Arra jöttem rá, hogy nekem már jóideje a Subscribe a kedvenc zenekarom, úgy mindenfélét beleszámítva, és nem szeretném se a Metallicát, se a Systemet, se senki mást megbántani, dehát ezek a srácok mégiscsak nahát, még akkor is, ha most kifejezetten sokat bénáztak a színpadon, például az Álomtégla dallamát a közönség jobban követte mint a két énekes, pedig még áramszünet sem volt, hogy jól bepálinkázzanak időközben. A Highfly pedig elég funky-s lett, de ez legalább tetszett (bár a CD-verzió akkor is jobb).

Most először láttam-hallottam a Soilwork nevű zenekart. 10 perc elég volt belőlük: igazán zúzós zenét játszanak, amiért kapnak is tőlem egy pirospontot, de sajnos a dallamot nem ismerik és az énekes is csak üvölteni tud, úgyhogy nem raktak szép fészket itt belül.

Kissé csalódást okoztak a patkányok is: Paddyék ugyanis nem szóltak szépen. Az egyik mikrofont skótdudára állították be, úgyhogy amikor a srácnak furulya, vagy amennyire láttam thin whistle volt a kezében, azt bizony semennyire sem lehetett hallani, de a szám vége felé addig addig hangosították, amíg megjelent ez a szólam is (gyakran a harmónikát sem lehetett rendesen hallani). Másrészt sajnos azt kell mondjam (pedig eddig tiltakoztam volna ezen állítás ellen, de igaz), hogy ez a zenekar kicsit olyan, mint egyesek szerint az ACDC - van 3 számuk: jelen esetben egyik a Freedom (ami most valahogy nem nyűgözött le anyira), a másik a Drunken sailor (amit most nem játszottak), az összes többi pedig mind ugyanolyan. (Ezért nem hallgatok Kowát sem, mert elég unalmas az énekdallama.)

Ha egyszer végre az Acélvárosban megnyílik a rocktörténeti múzeum, akkor annak bizony az egyik falán ott lesz az én kezem nyoma is, ezzel pedig letagadhatatlanul világhírnévre tettem szert. Imádjatok, rajongjatok. Még kitűzőt is kaptam érte.

Tömegiszonyom eddig is volt, de csak most tudatosult bennem, hogy nem azért viszolygok az emberektől, mert sokan vannak, hanem attól a tudattól, hogy idegenek hozzám érnek. Függetlenül attól, hogy az illető idős vagy fiatal, csúnya vagy szép... Ez persze nem minden élethelyzetben van így, az egyetemen is elviselem a csoporttársaimat, a buszon sem fakadok sírva, ha ki kell bírni néhány megállónyi tömegnyomort, de még egy idegen gyerek érintése is zavar - mit képzel, hogy belemászik a személyes terembe?! Az egyik koncerten egy kb. velem egykorú lány állt/táncolt előttem, akit alapvetően biztos szimpatikusnak tartanék, és a világon semmi félnivalóm nem volt tőle ott sem, de mégis, ha fél méternél közelebb volt hozzám, már nagyon is zavart. Furcsa dolog ez, szerintem butaság is, de nem nagyon tudok vele mit kezdeni, sajnos nagyon rosszul vagyok összerakva.

Ezeken kívül egyébként én nagyon tudom szeretni a GyárFesztet, még akkor is, ha nem a gyárban van, hanem az egyetemen.

Mik ki nem derülnek

Úgy hozta a sors, hogy ma összegyűltünk páran Verébnél egy kis (néhány órás) figyelemelterelő beszélgetésre, és kiderült, hogy ez nagyon ránk fért már, igazán lemaradtunk egymást illetően egy-két dologról. A nap tanulsága pedig az lett, hogy a csapatunk igen nagy része a mostani körülményeket egyetlen embernek köszönheti, és egyetlen esemény kellett ahhoz, hogy ez mind megtörténjen velünk. Azért lányok, ezt illene megköszönnünk Neki, nem?

Subscribe - Álomtégla

A megteremtett evolúció

Azóta, hogy Darwin megalkotta az evolúciós elméletét, nagyon sok vita forrása lett. Sok követője akadt és mégtöbb ellenzője, sőt, még Darwin sem tudta meggyőzni magát. A kérdés mindig is izgalmas volt, hogy miből lett az élet, hogyan fejlődött tovább, miként kerültünk a Földre, mitől ilyen diverz ez a világ. A genetikusok komoly felfedezéseket tettek, de a választ még mindig nem tudjuk. Egyik tudományos elmélet sem tökéletes, és talán soha nem is fogjuk megtudni.

Az evolúció elméletének legnagyobb ellenzője a keresztény vallás. Persze, nyilván minden olyan vallás, amely valamiféle teremtő Istent tisztel, az elmélet ellen szól. De a katolikus vezetők azok, akik a leghevesebben tiltakoznak és megpróbálnak minden tudományos elképzelést kiiírtani. Abban igazuk van, hogy egyszerűnek és megválaszolhatónak tűnő kérdésekre egyszerűen nincs racionális válasz, és nem lehet mindent a véletlenre fogni. De nekem is van kérdésem, amire még soha választ nem hallottam, talán azért, mert a hitet terjesztők ezt afféle axiómának tartják: mégpedig azt, hogy Isten létezik. Íme az én kérdéseim:

Ki vagy mi ez a bizonyos Isten? Ha valóban létezik, hol van? Hogy néz ki? Azt mondják, Isten az embert saját képmására teremtette. De ha Istennek emberarca van, Őt ki teremtette? Ő hogy jött létre? Ha nem valós, nem kézzel fogható, akkor Ő csak az emberi képzelet szüleménye? Egy gondolat, egy fantázia? Legszívesebben azzal is érvelnék, hogy anyag csak anyagból lehet (nem is gondoltam magamról, hogy ennyire materialista nézeteket vallok), de nem tudom, hogy mi volt a Nagy Bumm előtt, egy erőtér -ha az volt- nem anyag... bonyolult ez már az én pici világomnak.

Ha feltételezzük, hogy az élővilág fajai mind teremtettek, akkor nem aggaszt minket a gondolat, hogy az őslelet-anyagban nem találtunk (még) köztes alakokat. Sokról feltételezzük, hogy az a kihalt faj talán egy másik faj felé mutató átmenetként jelentkezett, de valahogy valakiknek mégis sikerül megcáfolnia. Én viszont most megsúgom, hogy az evolúció nem csak az állatokról szól. A növények is evolválódtak, és erre már bizonyítékok is vannak. (Természetesen a növények sokkal kevésbé képesek a fosszilizációra, épp csak lenyomatokat találni, ezeből is csak feltételezések születnek, és itt is rengeteg a bizonytalanság.)

Az igazságot egyelőre senki nem tudja. Nem szeretném megbántani az istenhívőket azzal, hogy a teremtésben hinni hülyeség, mert nem tudok ellene bizonyítékot mutatni, de nem helyes elutasítani mindent, ami tudományos magyarázatot próbál adni. Az áltudomány és az emberek manipulálása pedig már egy egészen másik téma.

Ajánlom figyelembe ezt a filmet:

http://keresztenyfilmek.com/bizonyitekok/547-az-evolucios-csalas.html

Szülinapok

Íme a hagyományos közös szülinapünneplés, ezúttal Diósgyőrben.

Minden, ami kaja (egész napos grillezés): sülthús - fóliáskrumpli - különleges krumpli - juhtúróval töltött grillezett gombafejek - uborkasaláta - salátátából és hagymából saláta öntettel - gyönyörű torta mindkettőnknek - saslik - csokifondue - házilag gyártott kürtöskalács.

Minden, ami nem kaja: biciklizés oda - harc a kutya és a bicikli között - ajándékosztás - activity - jengle speed - beszálgetés - hintaágyban fetrengés - újabb harca kutya és a bicikli között - biciklizés vissza.

Iiiilllyenjóvolt!

Újabb hasznos tanács lányoknak

Azt mondják, a nők nagy része nincs tisztában azzal, milyen melltartót kellene viselnie, már ami a méretet illeti. Én pedig hozzáteszem: a nők nagy része a megfelelő viseléssel sem törődik, és ez a bejegyzés most ez utóbbiról fog szólni.

Íme a mai elrettentő példa: fiatal lány, narancsszínű ujjatlan felső, a hátán a ruha fölött húzódik a pink csipkesáv.

1. Nem szép, ha a melltartó kilátszik a ruha alól.
2. Even worse, ha a felső és a melltartó színe egyáltalán nem illik össze.
3. Hiba, ha a melltartó hátulja felcsúszik, annak nem kell a vállat támasztania.

Valószínűleg az érintettek ezt észre sem veszik, vagy egyáltalán nem zavarja őket, és nem is gondolnák, hogy vannak, akik ezt észreveszik és szomorúan látják az ilyen divatbaleseteket.

España - 10-11. nap - A hazaút

Délelőtt pakoltunk, kiköltöztünk a házból, és nagyon lassan telt el az idő délutánig, amikor be lehetett rakodni a buszba. 3-kor még kaptunk ebédet, utána indultunk. Természetesen a diákcsoport most is alig akart elférni a buszban, de a tanárnőjük rájuk parancsolt, hogy üljön mindenki oda, ahol idefelé jött. A visszafeléút nyugisan telt, az éjszakát jobban viseltem, mint első alkalommal, és már nagyon vártam hogy hazaérjünk. Olyan béke és nyugalom szállt a buszra, amikor a diákok leszálltak!

Mikor megérkeztünk Miskolcra, esett az eső, de ez már nem változtatott semmit sem azon, hogy hazaértünk épségben, és nagyon jól éreztük magunkat az elmúlt 10 napban.

España - 9. nap - Spanyol vacsiest

Eredeti terveink szerint ezen a napon fürödtünk volna még egyet, de reggel elég hűvösnek-felhősnek látszott az idő, és engem délután sem tudott senki meggyőzni arról, hogy lemenjek a meredek parton azért, hogy tönkretegyem a lábam a kavicson.

A nap lényege a spanyol vacsoraest volt. Egy kis kavarodás miatt mi ketten kicsit mást kaptunk, mint a többiek, vagy legalább is a tálalása más volt. Az előétel a zöldségek összetételében volt más, és abban, hogy nekünk nem jutott rák. Ami azt illeti, ilyen formában nem is vágytam rá, odaadtam volna a Fiúnak, neki azért hiányzott. Néhány olajbogyó is hevert a tányéron, egyet megettem, aztán arra jutottam, hogy a következőt felvágom, mert így túl erős az íze. Amikor kettévágtam, nem igazán értettem, hogy miféle mag van ebben, az csak nem mállik így szét, aztán mikor Herceg felvilágosított, hogy az bizony halmáj a közepén, inkább neki adtam mindet. Volt még a tányéron tonhalhús, ami valamilyen morzsolt-darált kitudjamilyen formában volt, azt hajlandó voltam megenni, de azt a halat, ami egy kis szelet pirítóson hevert, az első lendülettel átadtam. De a zöldségeket megettem mind! Sőt, még tésztasalátát is kaptunk, abból is csak én ettem.

Azt hittük, és arra készültem, hogy főételnek paellát fogunk enni, amiben majd úgyis lesznek tengeri herkentyűk. Az abban lévő rákhúsra próbáltam felkészülni, de nem lett paella, nem lett rák. Lett helyette egészben sült krumpli, egy szép darab csirkehús, két hurkapálcikára tűzdelt sülthúsdarabok, két minivirsli, valamint néhány tonhalkarika. Ezekből mind ettem, csak túl sok volt.

A vacsorához járt még minden asztalhoz Sangría, és valami pudingszerű desszert.

Vacsora után volt még egy kis játék, 4 kijelölt páros versengett, a többiek nevettek, minket pedig megtettek zsűritagoknak. Így telt az utol esténk Spanyolországban.

España - 8. nap - Barcelona

Itt töltöttük el a legtöbb időt és itt láttuk a legtöbb érdekességet, igyekszem röviden összefoglalni.

Az első állomásunk a Sagrada Familia volt. Sokkal nagyobbnak tűnt élőben, mint ahogy a képek alapján elképzeltem. Szép lesz, ha egyszer kész lesz, de legalább olyan sebességgel épül, mint a 4-es metró. Csak kívülről láttuk, nem mentünk be, mert nem volt rá időnk, és amúgy is hatalmas sor állt a bejáratnál.

Barcelonában van egy skanzen, de nem olyan, mint a szentendrei, vagy az ópusztaszeri. Ez egy világkiállításra épült, és egész Spanyolország építészetét igyekszik bemutatni. Nem laknak ott, de tele van kis üzletekkel, kávézókkal, jól érzi magát itt a turista. Az épületek szépek, tiszták, kicsit itáliai hangulatot idéző, de ez biztos csak a mediterrán hatás miatt van. Itt található a Modern Művészetek Múzeuma. Nem túl nagy, hamar bejárható. Ismert művészek (pl. Picasso, Dalí) képei és szobrai is vannak ott, meg néhány nagyon új (2000+) alkotás.

A Güell-park eredetileg a gazdagabb barcelonaiak lakónegyede lett volna, de a túl nagy költségek miatt csak 2 ház épült fel a 60-ból, és az egyikbe maga a tervező, Gaudí költözött be. A pálmafákon szép zöld papagájok élnek szabadon, ott fészkelnek, tőlük hangos a környék. Gyönyörű a kilátás a városra, bár aznap kissé ködbe-füstbe burkolózott Barcelona. Van ott néhány különleges építmény is, oszlopcsarnok, néhány ferde oszlop, különleges színestetejű tornyos épületek, valamint a világ leghosszabb padja, és a Szalamandra-szökőkút - mindkettő csempedarabokból van kirakva.

Az egyik Barcelonai dombról is gyönyörű a kilátás: innen a tengeri kikötőre láttunk rá. Hatalmas teherhajók, óceánjárók "parkoltak".

Benéztünk az olimpiai stadionba. Ebben is csalódtam egy kicsit. Ahhoz képest, hogy 70 ezer ember fér el benne, a belső tere nagyon kicsinek tűnt. Nyilván normális méretű, de én valahogy lenyűgözőbb látványra számítottam.

A barcelonai szabadprogram során bementünk a Dalí-múzeumba. Azt hittük, ez egy kis múzeum lesz, én 2-3 teremre számítottam, és megint tévedtem: kb. 2 órát töltöttünk benn, de az utolsó fél órában, már gyorsan mentünk át a termeken, a lábunk már alig bírta az ácsorgást és totyogva-haladást. Ajánlották nekünk a Picasso-múzeumot is, de mi az ő "művészetét" nem értjük, Dalí viszont lenyűgöz, egyértelmű volt a választás. Itt nem a nagy és híres képei (és szobrai) vannak, de legalább olyan izgalmasak mind.

Innen a Katalán térre mentünk, addig pedig olyan márkaboltok előtt mentünk el, hogy egy divatcica, de még egy normális lány is kapkodva veszi ott a levegőt, és ájuldozik a sok csodától. Mi teljes hidegvérrel kerülgettük a tömeget.

A téren első dolgunk volt megkeresni a Hard Rock Cafét. Eredeti terveink szerint beszereztünk volna onnan egy-két pólót vagy megettünk volna egy fagyit, de olyan elképesztően méregdrága árak vannak ott, ami egy gazdagabb Ny-európai országból érkezőnek megengedhető, de nekünk, csóró magyaroknak csak a nyálcsorgatás marad. Megnézegettük a gitárokat és képeket a falon, aztán mégiscsak lett onnan szuvenír, aminek viszont jobb ára volt így, mintha itthon venné az ember. (Még titok, hogy mi ez, de úgyis kapok belőle a szülinapomra, majd akkor jól meglepődöm és meg is írom.)

Végigsétáltunk a La Rambla-n, benéztünk a piacra is, ahol főleg gyümölcsöt, húsokat, halat és egyéb élelmiszereket árulnak. Mikor ott jártunk, az árusok egy része már bezárt, az embertömeg sem volt vészes, de ez a piac sem nyűgözött le. Sajnálom, utálom az ilyen helyeket. A sétálóutcán 10 méterenkét áll egy-egy sötétbőrű fickó, csipogóval a szájában, meg lehet tőlük őrülni. Vannak mozgásművészek, akik mellett nagy tömeg gyűlik össze, alig lehet kikerülni őket. Vannak kis kacatárusok, virágárusok, mindenfélét lehet kapni, gondolom jó hasznot húznak az ide látogató külföldiekből. Egyébként, ha mégis látunk néhány épületet, akkor azok legalább szépek.

A Colombus-szobrot oroszlánok gyűrűje veszi körül, olyan, mintha a Trafalgar téren lennénk, csak a hatalmas oszlop tetején Colombus mutat a tenger felé (ami egyébként épp az Amerikával ellentétes irány). Innen futottunk még egy kört az Aquarium felé, amihez egy fa szerkezetű hídon át vezet az út. Ez a híd leválasztja a kikötőt a nyílt víztől, ezért ha ki akar menni egy hajó, akkor a hídon megállítják a gyalogosforgalmat, a középső elemet elforgatják, kiúszik a hajó, aztán visszaforgatják a hidat, és mehetnek megint az emberek.

Végül elmentünk a nagy szökőkúthoz, ami egy igazi látványosság. Zenére mozog a víztömeg, hatalmas magasságokba lövik fel a sugarakat és mindeközben gyönyörű színekben pompázik.

Ezzel véget is ért a barcelonai kirándulásunk.

España - 7. nap - Szállj hajóra!

Reggeli után gyalog elmentünk Tossába. Aznap volt ott a helyi vásár. Arra számítottam, hogy tele lesz gyümölcsökkel, ékszerárusokkal, mindenféle különlegességekkel. Ehhez képest elég nagy csalódás volt: volt vagy 1 sornyi gyümölcsös, ahol ugyanolyan gyümiket árultak mint bárhol másutt; a piac többi része pedig a kacatok és a lángosok hiányától eltekintve úgy nézett ki, mint a zsarnai: sok ember, kevés hely, ruhák, táskák, még ruhák, cipők, még ruhák, semmi és semmi érdekesség.

Ezek után inkább csak a város utcáin sétálgattunk, amíg meg nem érkezett a hajó, amivel elmentünk Lloret de Marba, ahol épp az ebédidő ért utol bennünket.

Bementünk egy étterembe, amit ajánlottak nekünk, mert mindig finom és olcsó és szép és minden. Az olcsósággal nem volt gond, ennél alacsonyabb menüárat tényleg nem is láttunk sehol. A széppel sem volt gond, abszolút kellemes hely volt, a pincér is tudott angolul.

Herceg előételnek kagylót választott, de az a zöldséges bigyó ami rajta volt, csak majdnem volt finom - állítása szerint. Én gaspachot kértem. Hercegtől annyi infot kaptam róla, hogy ez egy zöldségleves. Mi sem természetesebb, magam elé képzeltem egy sárgás színű gőzölgő levest tele mindenféle zöldségekkel: répával, petrezselyemmel, zellerrel, esetleg krumplival. Hát elárulom, a gaspacho nem ilyen. Úgy kell elképzelni, mint egy krémlevest, ami narancssárga színű és hideg, emiatt az ízét leginkább a "nem finom" és a "ha már itt van, megeszem" határán lehet elképzelni. A küzdelem során végig arra gondoltam: csak nehogy kiderüljön hogy rákból kagylóból meg mindenféle herkentyűből turmixolták össze.

A főfogás Herceg tányérján néhány halszelet volt főtt krumplival, az enyémen pedig egy hatalmas sülthús sültkrumplival. Önmagában ez még csudafinoman hangzik, de

• nem szeretem a sültkrumplit, Boti viszont nagyon is
• a Fiú nem szereti a főtt krumplit, én viszont nagyon is
• Boti szereti a halat és ízlett is neki, én pedig szeretem a sülthúst, viszont az első amit láttam rajta, hogy csillog rajta az olaj - ennek a látványnak pedig már lassan 2 éve nagyon nem örülök.

Így végül Herceg megette a halszeleteket, megette a hatalmas sülthús kétharmadát, megette a sültkrumpli nagy részét én pedig az ő főttkrumpliját.

Desszertnek ettünk jégkrémet és almáspitét. Amikor Herceg mondta szépen angolul, hogy "applepie"-t szeretne, csodálkozó tekintettel néztem rá, hogy ananászt kér? Régen voltak azok az idők, amikor még tudtam angolul, na.

A menüben kaptunk még bagettet és szomjasak sem maradtunk. Egyébként a bagettről jut eszembe: egészen meglepődtem azon, hogy a spanyoloknál nem is lehet olyan kenyeret kapni, mint nálunk. Azt hittem, bagettet csak a franciák esznek...

Lloretben ezzel el is ment az időnk, alig maradt fél óránk néhány utcácskát megnézni. Utána megint hajóra szálltunk és visszatértünk a kemping partjára.

España - 6. nap - Szabadidő

Szerdán nem volt csoportos program, illetve lehetett volna menni MarineLand-be/ba(?), de mi azt kihagytuk. 20 percre miénk volt az internet, elmentünk boltba, olvastunk, pihentünk. Délután bementünk a tengerbe is. Erős hullámok érkeztek a partra, nagyon vicces volt, hogy felborított és arconvágott és behúzott és kidobott és ringatott. Amíg én napoztam, mert bizony ilyen is volt (bár nem látszik), addig Herceg tett még egy kört a tengerben, és látott halrajt(ot).

España - 5. nap - Girona

Kedden a csoport nagy része elutazott Geronába, vagy ahogy a katalánok írják Gironába. Itt csak két helyet néztünk meg, aztán szabaidőnk volt, végül a diákcsoport kényére kedvére egy plázában kellett eltöltenem két egész órát. Szégyengyalázat.

Eléggé meglepődtem azon, hogy a Sant Feliu-templomban van Szent Nárcisz-szobor, -kápolna, -síremlék, valamint egy fekete-(vagy legalábbis nagyon barna)-bőrű Jézus-szobor.

A szabad programunkban fagyiztunk egyet, mert ott nem úgy adják, hogy kiskanálban kisgombóc, ami belesüllyed a tölcsérbe és keresheted, hanem lapáttal szedik, a tölcsér minden oldaláról terpeszkedik, és alulról kell nyalni, ha nem akarod, hogy az egész kezed olvadt fagyiban ússzon.

A dálutáni plázázás reeendkívül iiizgalmas vooolt. Mondjuk az biztos kalandos volt, amikor az egyik lány otthagyta a telóját és mehetett a rendőrségre.

Ilyen izgalmas nap volt ez.

España - 4. nap - PortAventura

A PortAventura buszjáratával indultunk el egy családdal, aztán útközben több helyen megálltunk, ahol sokan szálltak fel, ezért nagyon lassan haladtunk, már 11 óra is elmúlt, mire bejutottunk. Aki még soha nem hallott erről a helyről, annak elmondom, hogy ez nem egy egyszerű vidámpark, és nem is kicsi: kb. 7 órát töltöttünk el ott, és nem láttunk mindent, nem próbáltunk ki mindent!

Elképesztően jó hely, még én is élveztem, pedig alapvetően vidámparkba be nem tenném a lábam. Vannak mindenféle hullámvasutak, amire nem ültünk fel, mert én az ilyet nem jól viselem, cserébe felültünk a hajóra, amiben teljesen rosszul voltam. Hányingerre számítottam - na az egyáltalán nem volt, de úgy éreztem nem kapok levegőt, remegett kezem-lábam még utána is, soha ilyen borzalmas élményt nem kívánok senkinek. Mondjuk minek ülök bele az ilyenbe, ha még egy egyszerű hintán vagy libikókán sem mindig érzem magam biztonságban. Picibaba koromban is hogy féltem ezektől!

Ami viszont nagyon jó volt, a vizes csobbanás 'Polinéziában'. Volt még a 'Vadnyugaton' két ilyen vizes játék, de oda már a visszaindulás előtt jutottunk csak el, és mindkét helyen legalább 15-20 perces sor állt.

PortAventura viszont nem csak ezekről szól: vannak mindenféle előadások is.

• Láttunk Waikiki-táncosokat,
• a SeaOdyssey-ben egy tengeralattjáróban érezhettük magunkat (3D film + mozgó ülések),
• a madárbemutatón gyönyörű különleges madarak szerepetek egy gyorsanbeszélő fickó vezénylésével, persze semmit nem értettünk, mert spanyolul (vagy katalánul?) beszélt, de a közönség gyakran nevetett és ő maga is jól szórakozott a saját produkcióján.
• 'Mexicoban' a tűz templomában mindenféle tüzes-vizes-hangos-fényes illúzióval játszottak
• végül ami a legjobban tetszett, a BubbleBou-ban zseniális lenyűgöző csodaszép buborékshowt láttunk.

A helyszínek (a Mediterráneum, Polinézia, Kína, Mexikó és a Vadnyugat) nagyon szépek, hangulatosak, már a látványért is érdemes oda elmenni. A kaja marhadrága és kevés, de legalább finom. Rengeteg az ember, de hely még így is van, eszembe sem jutott, hogy mennyire utálom a tömeget. Nagyon jól éreztem magam, tényleg ajánlani tudom mindenkinek!

España - 3. nap - Tossa

Vasárnap szabadnap volt. Reggeli után elindultunk a gyalogúton Tossa de Marba. Volt egy elágazás, ahonnan 3 felé lehetett menni, harmadik próbálkozásra meg is találtuk a helyes utat. Én mondtam, hogy arra kéne menni (tábla jelezte), de Hercegnek a másik irányba volt ismerős. Aztán kiderült, hogy az a szakasz később van. Útközben felmentünk egy kilátóba, ahonnan rá lehetett látni a városra, igazán szép látvány volt.

Tossában szétnéztünk, bementünk néhány boltba, találkoztunk egy magyar eladólánnyal, sétálgattunk az utcákon, nem volt benne sok váratlan fordulat. Vettünk péksütit, ami finom volt, aztán Herceg ebédre megevett egy fél csirkét sültkrumplival és salátával, én meg jól belekontárkodtam. Ő akarta! Később bementünk egy boltba, ahol feltankoltunk Turrónokkal.

Egyébként elég össze-vissza idő volt: mikor reggel elindultunk, kellemesen meleg-szellős időnek ígérkezett. Koradélután már visszaindultunk volna, de nagyon erősen tűzött a nap ezért inkább nem indultunk el, aztán egyszer megijesztettek a felhők, hogy mindjárt esni fog, de nemsokkal később már megint vakított a fény.

España - 2. nap - Hola!

Sokkal, legalább 3 órával hamarabb érkeztünk, mint gondoltam. 10 óra körül elfoglaltuk a szobát, körbenéztünk a kempingben, lementünk a tengerpartra lábatlógatni. A kemping egy dombos részen van, jó meredek a le-fel vezető út, de fentről a kilátás gyönyörű. A lenttel annyi volt a baj, hogy apró kavicsok borítanak mindent, az én talpam pedig ezt nem viselte jól el.

Ez a nap leginkább arról szólt, hogy kialudtuk az út fáradalmait, lábat pihentettünk. Megnéztük még a boltot, vettünk mindenféle rágcsákat, mert a Fiúnak az volt a szíve vágya, én meg őt szeretem. Ő meg hiába mondja, hogy nem szereti az Unicumot...

España - 1. nap - Az utazás

Nem kevés az, amit most el fogok mesélni Neked, kedves Olvasó. Igyekszem rövid lenni. Nem írok le mindent: legyen mit mesélni élő szóban is.

Az utazás napja azzal kezdődött hogy nem feküdtünk le aludni. Hajnali 4-kor indult a busz, 7-kor Pesten még felvettük a csapat nagyobb részét: vagy 40 főnyi iskoláscsoportot. Természetesen nem úgy ültek le, ahogy az ülésrend előírta volna, minket kedvesen bájosan kiszorítottak, persze erre számítani lehetett. Amint felszálltak a buszra, az egyik lány azonnal telefonálni kezdett: "Jaaaj Anya, itt minden rossz! Rettenetes ez a busz, nincs hely, nincs levegő, mindjárt megfulladok, meg vannak itt ilyen... ilyen mások!" Úgy tűnik, nekik nem mondták, hogy nem csak az övék a kétszintes busz.

Útközben nem volt sok gond velük, néha zenét hallgattak hallgattunk a telefonjukról, néha kártyáztak, kiabáltak, nevettek, de ez így van jól. Ha diákcsoport lennék én is pont ezt csinálnám, tekintet nélkül a környezetemben lévő "másokra".

Íme néhány gondolat, ami az út közben fogalmazódott meg bennem:

• Mit keres Heves megyében Hortobágy-tábla?
• Nem tudom, hogy a közlekedési balesetekért mennyire felelősek az út melleti óriásplakátok, de az biztos, hogy nekem, mint utasnak teljesen el tudják venni a figyelmemet, és szerintem egy tapasztalatlanabb sofőr sem tudja kivágni a látóteréből. Az a baj ezekkel, hogy
  a) túl sok van egymás mellett/mögött, és így még akkor is, ha mindegyikre csak egy-egy pillantást vet valaki, az máris lemarad 30 méternyi útról;
  b) túl színes, vonzza a tekintetet, szívesen nézegeti az ember;
  c) a szöveg egy része a betűméret vagy a háttér miatt nehezen olvasható, rá kell szánni néhány másodpercet, hogy kibogarásszuk, mi is van oda írva;
  d) túl sok a szöveg.
  Ha pedig az előttünk lévő autó/busz/kamion hirtelen fékez egyet, megcsúszik a vizes úton, vagy bármi történik, már biztos nem lehet időben reagálni.
• Elég ijesztő látvány, hogy egy jól látható féknyom az útról élesen a középső szalagkorlát irányába fordul.
• Egy ilyen párbeszéd hangzott el a mögöttünk lévő ülésen:
  "- Szépen fogalmaztál.
  - Pedig nem szoktam olvasni."
  Legyél is büszke rá...
  
• A földrajzban mindig utáltam, amikor meg kellett tanulni egy ország gazdaságában azt, hogy mit hol termesztenek, hol milyen ipar van, ésatöbbi. Aki eddig nem tudta - és esetleg szüksége van erre az információra, mert nyilván nagyon hasznos és az élet bármelyik pillanatában jól jöhet ez a tudás - most tapasztalatom alapján mondom: Észak-Olaszországban kukoricát termesztenek. Hosszú killométereken keresztül nincs más, csak kukoricatáblák, néha egy kis szőlőültetvénnyel vegyítve.

Az első nap végén, ami legyen éjfél, még Franciaországban jártunk.

Opeth - Porcelain Hearth

Eladók

Elég kiábrándító bemenni úgy egy boltba, hogy ott a megszokott kedves, segítőkész, teszek-veszek eladónénire számítasz, de most egy mogorva, őszhajú fickó gubbaszt a sarokban, aki annyira el van foglalva a makukájával, hogy még köszönés helyett is csak morran egyet.

Lila

Összelilafilctollaztam az egyik körmöm szélét és most olyan, mintha nemrég rázártam volna egy ajtót.

PC

PC-sítettem a gépemet. Helyhez vagyok kötve, de lecseréltem a laptophangszórót 2.1-re, és a touchpadot egérre.

Filmtrükk

Arra jöttem rá, hogy a filmekben a földönkívüliek arcát az emberi embrióéról mintázzák. Ijesztő.



Itt egy link a videóhoz, amiből a kép van.

Bükki túra

Nem késtünk el.

Mehettünk volna ISAC szessönöket hallgatni.

Ómassától a kék vonalon.

Jávorkúti pihenő.

Bükkszentkereszti pihenő.

Tovább a sárgán.

Jaj, hol a sárga?

Na mindegy, menjünk arra.

A "szalonnasütők" mentén.

Kinek hogy fogyott el az expedíciója?

Ott kell lennie az útnak. Hallani az autókat.

De mi van, ha meredek sziklafalhoz érünk?

Ott a vízmosás, amentén lejutunk.

Nincs partfal!

Béka!

Sikló!

Arra tovább Lillafüredig.

De nem nézzük meg, merről jött a sárga?

Lesétálhatnánk a palotaszállóig. - De nem ma!

Busz. Haza.

Zörej

A laptophangszóróval az az egy baj van, hogy nem hallom tőle a zenét.

Szövegkörnyezet

Ha az ember olvas egy szöveget, nem árt, ha koncentrál, legalább arra, hogy milyen témában olvas, mert nem mindegy, hogy ugyanaz a betűpár mit rövidít. Például ha az ember biokémiai szakcikket olvas, akkor nem árt tudni, hogy a kb jelölés nem körülbelül és még csak nem is kilobájt, még akkor sem, ha arra gyanakszunk hogy nem rakták ki a pontot vagy a nagy B-t elírták, mert az bizony kilobázist jelent.

"Denevér babona! bagoly vakbuzgóság!"

Sosem titkoltam, hogy nem vagyok vallásos. Sosem hittem el, amit az egyház mond, mert nem látom túl sok valóságalapját, én meg már csak ilyen földhözragadt ember vagyok, ami objektív, az jó, ami szubjektív azt nemszeretem. Utóbbira tökéletes példa a verselemzés is, mindaddig, amíg maga a költő/iró nem mondja el, hogy pontosan mire célozgatott oly sejtelmes balladai homályba burkolózva.

Vissza a valláshoz. Alapvetően nem zavar, hogy van. Nem zavar, ha valaki hisz Istenben, ha bízik a papokban, ha eljár templomba, tegye. De az már igenis zavar, amikor egyházi emberek tudományról beszélnek, olyan tudományról, amihez nem értenek. Nem vallástudományról beszélek, hanem természettudományokról. Amikor az egyház mélységesen elítéli a darwini elméletet, és hosszasan ecseteli, hogy az ember egy szabad lény, és milyen megalázó az összehasonlítás a majmokkal stb. A másik pálda, amikor (ebbe pont az előbb futottam bele) a GMO-ról beszélnek, persze csak példabeszéd volt, hogy ne ültessünk gazt. Aztán belekeverte a valóságshowkat is, amiben senki semmilyen értéket nem akar képviselni, és ebben viszont teljesen igaza van. És mindezek mellett arra hivatkozik, hogy hé, emberek, már a 20. százdban élünk, én meg halkan hozzáteszem, hogy 21, nyertem.

Szóval arra gondoltam, hogy mindenki arról beszéljen, amihez ért, olyan utalások nélkül, amihez nem ért. Ha pedig mégis olyanról beszél, akkor ne csináljon úgy, mint aki nagy tudós, mert a buták hinni fognak neki, és az pedig már demagógia.

Olvasni jó!

Egész suliidőszakban arra vártam, hogy legyen nyár, mert végre lehet olvasni rengeteg könyvet, ami végre nem szakirodalom. Július közepe van, kábé 3 hete nyáriszünet van, ehhez képest eddig egyetlen könyvet olvastam el, egy másikból egy oldalt, egy harmadikból vagy 15-öt, pedig mindig törekszem arra, hogy ha egyszer elkezdtem egy könyvet, azt végig is olvassam, anélkül, hogy másikba is belekezdenék. És ma elkezdtem a harmadik könyvet is.

Ez utóbbit viszont pár napon belül biztos végigolvasom, mert ez az a fajta. Leslie L Lawrence valahogy elképesztően nagyszerű. Nála nem ahhoz kell komoly akaraterő, hogy kinyissam a könyvet és elolvassak még egy fejezetet, hanem épp ahhoz, hogy letegyem. Eddig akárhány könyvet olvastam tőle (ami egyelőre elég kevés, talán 3 vagy 4), mindig magába szívott. Ilyenkor nem az érdekel, hogy hanyadik oldalon tartok, vagy mi lesz az ebéd, hanem a szereplők következő lépései, hogy éppen mi bújik elő a bokrok mögül, mi az a fura alak ami lógni látszik, halott-e vagy bábu, szinte érezni a szereplők félelmét. Ha egyszer nagy leszek, szeretnék egy egész könyvespolcot az összes könyvével.

Órarend

Nem könnyítem meg nagyon a dolgom a következő félévre sem, bár lehetne 45 vagy mégtöbb kreditem is, én mégis nagylelkű leszek magammal szemben és megelégszem 42-vel is. Az mégiscsak sokkal kerekebb szám, nem? Vagy mindenebb.

Attól tartok, hogy amikor az elején azzal riogattak minket, hogy majdamásodikév, majdaszigorlatok, akkor elhallgatták előlünk az 5. félévet. Ennek ellenére mégis várom, mert végre értelmes, gyakorlatias dolgokat fogunk tanulni. Az első két év (többé-kevésbé) arról szólt, aminek általában tartják a biológiát: egyszerű élővilág-megismerés, és anatómia. De majd most! Genetika, immunológia, humánbio, molekuláris bio (6 órás gyakorlattal! - egy PCR lefuttatása mondjuk 1,5-2 órás móka, közben akár halálra is unhatja magát az ember), mikrobiológia, ökológia, meg persze állat- és növényélettan, ami reakciómechanizmusok és reakcióútvonalak tömkelege, némi fizkémmel és szerves kémiai "alapismeretekkel" fűszerezve. Szóval jó lesz ez.

Azért arra kíváncsi leszek, hogy heti 38 óra mellett hogy a viharba fogok szakdolgozni...

(Ez a post csak hirtelen fellángolás volt az órarend-összeállítás örömére, de mindjárt meg is feledkezem róla és inkább a spanyol nyaralást várom.)

Hangszerek

Ez a fife jó kis hangszer, de tényleg kicsi, és ennek két következménye van:
- a jobb fülem hajlamos megfájdulni tőle (a hangja magas és éles)

- már akár fél órás szorongatása után is kézbe venni a fuvolát nagyon furcsa élmény, ilyen:

_...._...__*.*

__. . . .__ . . ._____*.*

Tangled

Amikor találok egy olyan fotót, ami úgy 2-5 éve készült, és látszik rajta a hajam teljes hossza, úgy elszomorít, hogy már (még) nem olyan hosszú. Mióta le kellett vágni, nagyon sokat nőtt, de kérnék még hozzá úgy fél métert. Elsőre elég lesz annyi.

Szülinapi semmi

Minden embernek van szülinapja, többnyire minden évben. (Szegény febr. 29-iek.) Van aki nem tartja számon, de van, akinek fontos. Talán azért, mert van egy nap, ami róla szól.

Sosem fogom elfelejteni a 18. szülinapomat. Életem legfantasztikusabb élménye volt. Akkor igazán a legboldogabb lehettem, amiért ott volt mindenki, akit a legjobban szerettem.

Szomorú ez a múlt idő, nem? Tudjátok, van, ami nem változik, például most is ugyanolyan szerelmes vagyok, pedig azóta eltelt 2 év. De van, ami nem úgy alakul, ahogy azt én szeretném.

Mostanra eljutottam odáig, hogy feladom minden reményemet arra, hogy megmarad egy összetartó csapat. A tapasztalatok szerint nem. Erről már írtam máskor is, nem akarom újra elismételni.

Aztán közben persze jönnek új emberek, akikkel sokat találkozom, és akiket megszeretek. És akikről kiderül, hogy barátaimnak tartom őket. Két társaságról beszélek. Az egyik egy igazán összetartó csapat, de szerintem még mindig kilógok a sorból. A másik társaságban pedig az év nagy részében szinte naponta köszönnek egymásnak. Ott visszamosolyognak az emberre, megkérdezik miújság, hogy ment a zh, mit csináltál a hétvégén, stb.

Az előző néhány hétben olyan szívesen gondoltam a szülinapomra. Mostanra viszont úgy érzem, sehol sem jut rám idő. Az egyik csapat nem teljes, mindig hiányzik valaki, had menjenek nyaralni, arról szól a nyár, talán egyszer még összesodor az élet, és hátha emlékszünk majd egymásra. Ráadásul úgyis lesz még egy ünnep, az elég lesz, nekem már nem kell külön.

A másik csapatot is szeretem, talán ők sem utálnak enegm, de nem érzem magam annyira csapattagnak, hogy miattam gyűljenek össze.

A harmadik társaság pedig nyáron szétszóródik az országban, és országon kívül, fel sem merül a gondolat, hogy szeptember előtt egy helyen lehessünk.

Még van 1 hónap a szülinapomig. Ilyenkor általában már lázban égek, és tervezgetek mindenfélét. Most viszont lehet, hogy nem lesz semmilyen ünneplés. Majd Herceg rámmosolyog, megcsókol, és én leszek a legboldogabb, amiért mindig velem van. Végülis, 20 évesnek lenni nem olyan nagy dolog, mint amilyennek tűnik, ugye?

Nyárdizájn

Most vettem észre, hogy már nyár van, de a blogom még mindig a vizsgaidőszaki hangulatban maradt. Hát íme itt az új dizájn, ez most nem internetről lopott háttér, hanem benne volt a sablontervezőben, és nem is ilyet akartam, de olyan szép.

A jobb oldali napraforgót pedig csodáljátok és gyönyörködjetek a Fibonacci-számsorban.

Egy nő legyen csinos

Lassan a "személyes" blogomból divatlap lesz, de elég érdekes összeállításokat lehet látni manapság, amit nem hagyhatok szó nélkül.

A nők többsége a terhesség során felszed pár kilót (a gyerek súlyán felül). Ezzel még nincs is baj, olyankor az ember általában kívánós, meg hát nem is szabad éhezni, az mindenkinek rossz. Jó esetben a pluszsúly nem több 3-5 kilónál, amit könnyű ledolgozni. Mégis vannak olyanok , akik 10-20 kilót is felszednek, amitől utána már nagyon nehéz megszabadulni, az illető nem tud, aztán a gyerek körüli sok elfoglaltság miatt már nem is akar (foglalkozni magával).

Az ember nem szép, ha kövér, de akkor is ki lehet belőle hozni a szépet: amikor egy idegen nem azt látja, hogy "jéézusom de kövér az a nő", hanem hogy "nézd már, milyen jó blúza van". Arra akarok kilyukadni, hogy attól, hogy valakinek gyereke van, még nem kell magát elhanyagolnia. Egy nő legyen csinos, bármikor, bármiért. Nyilván otthon családi környezetben azt vesz fel amit akar, de ha ki megy az utcára, adni kell magára.

Ez egyébként onnan jutott eszembe, hogy láttam ma egy nőt két gyerekkel, az egyik még babakocsis volt. A nőn volt egy egyszerű rózsaszín pamutfelső, egy lila szinténpamut, bolyhosodó melegítőnadrág, és mikor lehajolt a gyerekhez, kilátszott a narancssárga bugyija. Lehet, hogy ez az összeállítás rendkívül praktikus, de hogy egy fiatal anyukához nem illik, az biztos.

Review

Most, hogy ma délután fél 2 óta nyáriszünetem van, épp ráérek összegezni ezt az évet.

Hát nem volt könnyű. Megint volt jó sok zéhá, meg minden, de a félévben nem ez volt a legrosszabb, de arról majd később. Történt idén ugyanis egy-két olyan dolog, aminek igazán örülök. Itt most egyáltalán nem az jön, hogy a tanulás néha milyen remek dolog, hanem sokkal inkább arról, hogy nekem milyen kedves csoporttársaim vannak, és szépen lassan mennyire megszeretem ezeket az embereket. Sőt. Nekem az ilyet elég nehéz kimondani és beismerni, de azt kell mondjam, sokak tényleg a barátaim lettek. Tudjátok, olyan emberek, akiket fel lehet hívni, ha baj van, vagy ha épp valami nagyszerűt kell elmesélni, és akik szintén felhívnak a hasonlókkal, és kérés nélkül felajánlják a segítségüket. És akiknek nyilván mindezt viszonozni lehet. Meg persze együtt lehet örülni a sikereken, sírni a bénázásokon, szidni a rendszert és kinevetni egymást sértődés nélkül. Mostanra jutottam el odáig, hogyha hirtelen elzárnának ezektől az emberektől, akkor egyrészt nagyon hiányoznának, másrészt utálnék egyetemre járni.

És akkor most jöjjön az, ami miatt lehet szívmegszakadni, sajnálni, vígasztalni és persze kinevetni ezt az egész hercehurcát.

Na kezdjük ott, hogy a vizsgaidőszakunk első két hetét elvették a zéhákkal, amiket olyan tárgyakból kellett megírni, amik a szigorlatnak előfeltételei. Miután ezen túllendültem, és fellélegezhettem, hogy mehetek mindenféle vizsgára, észbe kaptam, hogy hoppá, alig maradt időm, gyorsan a növényszigorlaton túl kell esni. Volt pániktanulás, 3-as, javítószándék, tanárcsodálkozás és ötöskapás.

Ezek után 5 napom maradt az állatszigóra, amire normális esetben legalább két hetet hagytam volna, ha nem többet. Hirtelen taktikám az volt, hogy átnéztem az idegrendszert (csak egy részét, mert a szövettani részére nem volt már időm), és megnéztem a beugrókérdéseket. Elmentem vizsgázni azzal, hogy elmegyek, megnézem a kérdéseket, valószínűleg már a beugrónál kidobnak, ha meg mégse, akkor a tételhúzásnál kérem az egyest. Hát nem 4-est kaptam? Ráadásul abba az anyagba bele se néztem.

Ennek örömére lehetett készülni a molbio vizsgára. Imádom az ilyen biokémiai témákat, de az egyik tanár által kiadott diasor annyira tanulhatatlan volt, hogy elvette a lelkesedésemet, amúgy is elfáradtam már ebben a vizsgaidőszakban, rossz taktikával is kezdtem el tanulni. Gondoltam elmegyek, megírom a beugrót, aztán visszakapom a zéhát (csak azok nézhetik meg első körben, akiknek nem sikerült), konstatálom hogy milyen sokat kell még tanulnom, és adok még magamnak pár napot erre. Normális ember fut két kört örömében, hogyha bejut, én meg azt hittem megőrülök, mit képzelnek ezek, hogy túljutok a beugrón és behívnak szóbelire, én nem akartam ma vizsgázni! Erre kijöttem egy 4-essel.

A sztori igaz, de még nekem is fel kell dolgozni. Igazából egyáltalán nem érdekel semmi más, csak az, hogy minden megvan, elkezdhetem a szakdolgozatomat, és reális esélyem van 3 év alatt elvégezni a BSc-t.

Azért írok már egy kis statisztikát is.

Az indexem első oldalán vannak a 0 kredites előadásokhoz tartozó aláírások. Van 4 négyesen közvetlenül egymás alatt (növélettan, molbio, bevbiokémgyak, anatgyak. Aztán lapozni kell, és van öt ötös szép sorjában (állrsz gyak, növszerv gyak, növrsz gyak, és az állatos és növényes terepgyak). Egyébként most vettem csak észre, hogy a legjobban tetsző tárgyak mint négyesek lettek. De tényleg, a rendszertanokat utálom, a növszervgyak csak majdnem volt nagyon jó, a terepgyaknak meg a szakmai részét nagyon utáltam, a csapatot viszont imádtam.

Ha kiderül, hogy abban vagyok sikeres, amit utálok, akkor ha nagy leszek, a BKV vezérkarában szeretnék dolgozni.

Békávé

A budapesti tömegközlekedést nem tudom túl sok jó szóval illetni, többek között azért sem, mert szétesnek a buszai. A motorháztető (bár ezt egy busznál furcsa tetőnek mondani) lifeg-lötyög, néha folyik belőle a hűtővíz, a busz ajtajai nehezen nyílnak, a jegykezelő készüléket nem fogja a csavar, csak felül tartja valami a panelt, amin a leszállásjelző lámpa van, és ezek után ki lepődik meg azon, ha attól félek, a hegyről lefelé tartó busznak egyszer csak elromlik a féke.

De 80 milliós végkielégítésre van pénz.

NYC

Érdekes dolog az emberi vágyakozás, és kívánságlista, és ahogy ez egyik pillanatról a másikra megváltozhat.

Vannak olyanok, akiket valamiért nagyon irígylünk. Mondjuk mittudomén legalább annyival több pénze van, mint amennyire pont szükségünk lenne. Aztán kiderül, hogy sikkasztotta, börtönbe kerül, és máris meggondoljuk, hogy kéne-e így nekünk az a pénz. Aztán mondjuk lehet azért irigyelni valakit, mert jó nagy háza/lakása van. Csakhogy nemsokára hitelt kell felvennie vagy kölcsönkérnie bárkitől, mert túl nagy az a lakás, nem bírja fenntartani, ésatöbbi. A kisgyerekek meg persze rengeteg mindent tudnak irigyelni, kishercegnők akarnak lenni meg sztárok, aztán úgyse lesz mindenkiből az (bár mostanában már lassan az lesz a nagy szám, ha valaki normális munkája van). Ha szerencséjük van, és nem kerülnek ilyen helyzetbe, akkor rájönnek, hogy a sajtónyilvánosság egy idő után úgyis tönkretesz mindent. Minden kisgyerek szeretne ugye kutyát-macskát, de a szülők lebeszélik, mert azt etetni kell, sétáltatni, orvoshoz vinni, utazásokhoz meg nehezen vihető, szóval az se fenékig tejföl.

De most itt az én esetem. Egyik ismerősöm (szerintem még nem nagyon említettem, nincs is neki álneve még, úgyhogy egyelőre maradjon "az ismerősöm"), akiről kirült, hogy épp a Nagy Almát eszi. Nyilván feltámadt a vágy bennem, amúgy is sok helyre szeretnék menni, hát nézzek már el nyújorkba én is. Aztán jött tőle egy apró kis bejegyzés, miszerint látott valamit valahol. Az a "valahol" nyilván egy rendkívül ismert hely, neve alapján, de sajnos nekem fogalmam sincs, hogy mi az. Aztán rájöttem, hogy elég rosszul érezném magam NYC-ben, mert ott minden a hírességekről szól, akiket én nem ismerek, egyáltalán. Na jó, ha összefutnék a HowIMetből vagy a Jóbarátokból valakivel, azt talán megismerném, és mondanám nahát. Ebben a városban nincsenek nagy történelmi épületek, mért is lenne, történelmük se nagyon van, csak néhány elnökük meg háborújuk. Jóesetben talál az ember 1-2 múzeumot, amit talán érdemes megnézni. Mindezek fejébe a "gyönyörű és legyűgöző" New York City tele van tömve autókkal, akár csak Budapest, és kérdezze meg tőlem bárki, szeretem-e ezt a várost, a válaszom határozott nem lesz, és a zsúfolt, koszos, büdös címszavakkal illetem majd. Azt hiszem, nem akarok New Yorkba menni. Szex itt is van.

Bullterrier

Véletlenül bekapcsolam a tévét, és megölültem annak amit láttam.

Ezt a kutyát valaki vagy imádja, vagy rá sem bír nézni.

Én odáig vagyok érte!

(link)

(link)

(link)