Évértékelés

December és a 2014. év utolsó napja van, épp itt az ideje évértékelést tartani.

Megpróbálom magamtól felidézni az idei év eseményeit, aztán pedig néhány mém-kérdésre is válaszolok.

Az idei évre az volt a fogadalmam, hogy többet fogok mozogni, sportolni, jobban odafigyelek a fizikai állapotomra. Ezt nagyon jól el is kezdtem, itt is voltak hegyek és völgyek, sajnos az utóbbi 3 hónapban mélyföldre értem. A kitűzött célomat március-április környékén elértem, és ebbe kicsit beletunyultam, aztán az év legnagyobb hőstette az volt, amikor  szeptemberben az 5vös 5km futóversenyen életemben először egyben 5 kilométert "futottam". Továbbra sem nevezném futásnak, mondjuk annyira volt futás, mint amennyire a Teknősöm gyorsul a szárazföldön. De megcsináltam, nem álltam meg, és ebben az évben erre vagyok a legbüszkébb.

Kitűzött cél volt az angol felsőfokú nyelvvizsga is. Akkor még azt hittem, májusban megcsináljuk, végül július lett belőle, de legalább elsőre sikerült mindkettőnknek, igazán fantanszikusak vagyunk.

Szokott lenni ezekben az évértékelő mémekben kérdés az idén megismert emberekkel kapcsolatban. Azt tudom mondani, hogy Herceg munkatársai közül volt szerencsém néhányakhoz, őket nagyon megkedveltem, szoktunk is velük társasozni, csuda mókásak. Biztosan volt még 1-2 új arc, de őket nem ismertem meg annyira, hogy már nyilatkozzam róluk.

Az év legörömtelibb eseménye Luca baba születése volt, aki Herceg egyik unokatestvérének leánykája. Nagyon bájos az ő kis családjuk, őket is nagyon megszerettem. 

A legnagyobb krízis az volt, amikor néhány hónappal ezelőtt egyáltalán nem voltam biztos abban, hogy lesz mit leírni a szakdolgozatomban, úgy tűnt, minden műszer ellenem játszik, de aztán csak összejött, és ma, az év utolsó napján már a két bekötött példány is megvan.

Volt néhány "utolsó" esemény is ebben az évben, ami leginkább a végzésemhez köthető. Ez volt az utolsó félévem az egyetemen, túl vagyok az utolsó előadásokon, az utolsó gyakorlatokon, és azt hiszem, az utolsó "jaj csak ez legyen meg" élményen is. Még nincs vége teljesen, mert 8-án lesz még egy vizsgám, utána pedig 29-én az államvizsga, de akárhogy is, én már elköszöntem a tantermektől.

Karácsony előtt 3 héttel az egyik este úgy pakoltam el magam után a sotés laborban, hogy itt már nem fogok mérni, a fluorologtól is elköszöntem. Egy héttel később, pénteken pedig úgy jöttem el, hogy a szakdogám tartalmi része kész, és az itteni munkám véget ért. Másfél évig dolgoztam itt.

Szakmailag egyébként úgy érzem, ez az év hozta meg számomra a legnagyobb fejlődést. Posztert vittem a Bolyai Konferenciára, előadtam az Eötvös Konferencián, Genetika és molekuláris biolgia szekcióban második helyezést értem el az Orvosi Egyetem TDK konferenciáján, és, bár ez már nem az idén esedékes, de talán még publikálni is fogok tudni.

Az idei év egyik legjobban várt eseménye, a közeli baráti körünkből való első esküvő. A lánybúcsú is szuper volt, szerintem mindenki örömmel emlékszik vissza rá, hasonlót szeretnék majd én is. Az esküvőn pedig igyekeztem mindent megfigyelni, hogy mit kéne nekünk is így, vagy máshogy. Tücsök csodaszép menyasszony volt, remélem én is ilyen szép leszek majd.

Az augusztusi nyáridő nekem nagyon sok szervezni valót hozott, ugyanis akkor vetettem bele magam abba, hogy az esküvőre zenekart és ceremóniamestert keressünk. Már csak ruhát kellene találnom (meg még egy csomó szervezni való van), de ez is januárra fog tolódni.

Zenei téren az év újítása az volt, hogy először (de rögtön kétszer is, ha jól emlékszem) jártam az A38-on. Egy Subscribe és egy Victor Wooten koncertet hallgattunk meg. A Subinál úgy rémlik, a hangosítás nagyon nem tetszett, a Victor Wooten koncert viszont életem eddigi egyik legjobb koncertélménye volt. Remélem, lesz majd még alkalmunk meghallgatni élőben.  

Az idei év legjobb élménye és egyben legnagyobb, mégis könnyen kiheverhető csalódása a légiforgalmi-irányítóképzés volt, ahová jelentkeztem, önéletrajzom alapján visszahívtak, az első teszten, ahol az emberek kb. 90%-át szórják ki, átjutottam, a második körben viszont elvéreztem, mert túl precíz voltam. Hát igen, ebbe is bele lehet bukni, de szerencsére mára már túltettem magam rajta, ha így kívánta a sors, akkor ehhez igazodom.

Kifogytam a mondanivalóból, most jöjjön a mém, de csak azok a kérdések, amire még nem válaszoltam.

Milyen országban jártál 2014-ben?

Sajnos nem jutottam el sok helyre idén, de egy napra átugrottunk Ausztriába, és az egyik legszebb kirándulós élményem az volt, amikor Írottkőhöz mentünk fel, pont a két ország határán.

Mit szeretnél 2015-ban, ami hiányzott 2014-ben?
Több olyan időt, amit nem az iskolai tanulással kell töltenem. Azt hiszem, ez nem lesz nehéz.

Tavaly ilyenkorhoz képest boldogabb vagy szomorúbb vagy?
Nem emlékszem a tavaly ilyenkori állapotra, de azt hiszem, boldogabb. Mindjárt befejezem az egyetemet, a szakdoga már a kezemben van, jövőre férjhez megyek, és ha minden jól megy, dolgozni kezdek. Engem ezek a várható események boldoggá tesznek.

Híztál vagy fogytál?
Először fogytam, ahogy terveztem, így az év végére viszont a sok stresszhelyzetben elfogyasztott csokitól és a sok karácsonyi sütitől sajnos híztam.

Gazdagabb vagy szegényebb vagy?
Tegnap kaptam a banktól SMS-t, hogy kamatjóváírás címen 17 forintot kaptam!!!

Anyagilag egyébként egyértelműen szegényebb vagyok, ugyanis idén egyetlen forintot sem kaptam. Nem volt ösztöndíjam és a sotén is ingyen dolgoztam. 

Mit szerettél volna többet csinálni?
Túrázni! Szeretném megkérni minden túrázásra hajlamos ismerősömet, hogy menjünk gyakrabban, mert nem állapot, hogy egy évben csak kétszer van a lábamon a túrabakancs.

Mi volt a kedvenc tévéműsorod 2014-ben?
Bár nem TV-ben néztük, de két sorozatot tudok mondani, az egyik a Modern Family, a másik pedig a Butális Fizika/Biológia/Kémia, mindenkinek ajánlom.

Mi volt a legjobb könyv, amit idén olvastál?
Dan Brown: A daVinci kód, Angyalok és démonok

Hány éves lettél az idén, és mit csináltál a szülinapodon?

23 éves lettem, és bevallom, hogy egyáltalán nem emlékszem rá, azt tudom, hogy Szaszyval és Verébbel ettünk tortát, de nem pont aznap. Azt hiszem, idén nem volt tortám. Arra sem emlékszem, mit kaptam, pedig biztos nagyon örültem neki.

Karácsonykor

Olyan sok szuper ajándékot kaptam/kaptunk az idén, hogy csuda! Már alig várom hogy mindet ki lehessen próbálni és használni lehessen.

Itt van egy ilyen karácsonyi mém, nem rakom bele az összes kérdést, csak amire tudok válaszolni.

1) Kedvenc forrócsoki-ízesítésed?

A mogyorós nagyon finom, de ahhoz, hogy kedvencet válasszak, mondjuk meg kéne kóstolnom még néhányat.

2) Mi volt a legkedvesebb gyerekkori ajándékod?
Azt tudom, hogy egyszer kaptam egy fehér, pórázánál fogva "távirányítható" kutyát, tudott menni és ugatni. Nem játszottam vele túl sokat, de még megvan, és ez valahogy megmaradt az emlékezetemben.

3) Mi az a kézzel nem fogható dolog, ami örömet okoz számodra az ünnepekkor?
Az ajándékok becsomagolása, és megnézni, ahogy kibontják az ajándékot, és boldog lenni attól, ahogy a másik örül a kapott dolgoknak.

4) Mi a karácsonyi napirended?
Jó esetben 24-ére már minden ajándék be van csomagolva, és 23-án a sütik is elkészülnek. Utóbbi két évben bejgli és mézeskalács készült. 24-én ebéd itthon, semmi extra, itthon nem pörgetjük túl a karácsonyt. Délután megérkeznek Hercegék, kocsiba pattanunk és irány Patak. Ott némi kipakolás (rendszeresen akkora pakkokkal érkezünk, mintha egy heti külföldi nyaralásra mennénk), majd konyhában beszélgetés után következik az ajándékbontás. Ilyenkor mindenki nagyon örül, hogy milyen szépet adott-kapott. Utána jön a karácsonyi vacsi, ahol rám persze mindig külön kell főzni, mert nem kérek sem borlevest, sem tatárbífszteket, sem halat, sem curryt. Sütiből viszont cserébe mindent megkóstolok. Az esti pukkadozást még egy kevés beszélgetést követi, de már olyan kajakómába esik mindenki, hogy inkább megyünk aludni. Meg még egy kicsit nézegetni, hogy mit kaptunk. Másnap reggel kései reggeli, utána kis kirándulás a kutyákkal, aztán ebéd, aztán második ebéd, és utána hazajövünk. Herceg itt marad nálunk, 26-án pedig náluk ebédelünk.

5) Kedvenc karácsonyi süteményed?
A bejgli (diós vagy mákos, mindegy), a mézeskalács, zserbó, a marcipános trüffel, amit Herceg anyukája készít, a juthúrós rudak / pogácsa, amit Herceg vagy az ő nagynénje készít, a kókuszkocka, amit Herceg forgat csokiba, meg miiinden.

6) Hogy öltözöl fel az ünnepekre? Mennyire figyelsz a külsődre?
Nekem nagyon kevés olyan öltözékem van, amiben igazán csinosnak érzem magam, ráadásul most az utóbbi 1 hónap stresszjében kicsit meg is híztam, de azért igyekszem csinosnak lenni, és az ünnepi hangulathoz öltözni, de semmiképp sem a hagyományos "ünneplős".

7) Kedvenc karácsonyi dekorációd?
A fehér színben világító fenyők és a négyszínű fényfüzér, amivel a pesti lakást díszítjük.

8) Hazai vagy külföldi előadók karácsonyi dalait hallgatod ilyenkor?
Az ajándékcsomagoláshoz szoktam zenét hallgatni, átalában valami vidám, pörgős zenét, aminek amúgy semmi köze a karácsonyhoz, és szerintem inkább külföldi. Pl. a Ska-P vagy a Lostprophets kiváló ilyen célokra.

9) Mi a karácsonyi kívánságlistád első, legvágyottabb darabja?
Kiskutya.

10) Miért szereted ezt az ünnepet?
A Patakon töltött vidám családi összejövetel miatt.

11) Mi a kedvenc karácsonyi ízkombinációd (pl. alma-fahéj, szilva-pulyka)?
Dió-baracklekvár-csoki, köznapi nevén zserbó.

12) Melyik a kedvenc Karácsonyiének-feldolgozásod?
A vokálos karácsony, egyben, minden egyéb karácsonyi dalt utálok.

13) Kedvenc szaloncukor-ízesítésed?
Tavaly kóstoltam valamilyen milkás, belül folyós csokis szaloncukrot, na az mindent vitt.

14) Van olyan karácsonyi étel/édesség, amit ki nem állhatsz?
A borleves, a tatárbífsztek, a currys hal, de ezt montha már említettem volna. Ja, és a töltöttkáposzta, amit kb. 5 évente egyszer eszek meg. Ez az az év volt. Egyébként minthogy nálunk nem nagyon volt ünnep ez a karácsonydolog, az ünnepi ételekben sem nagyon vagyok járatos.

15) Milyen ajándékkal lehet kikergetni a fél világból?
Az olyanokkal, ami csak a port fogja és másra nem jó. 

Karácsonyi sütigyártás

Úgy indult, hogy az idei bejgli nem lesz egy díjnyertes példány. Ezt most kivételesen Anya készítette egyébként. Mindig szét szokott repedni a bejgli, mint a túlfőtt virsli, de most 4-ből 3 egészben maradt, kicsit összenőttek ugyan, de nagyon szépek lettek. Épp a konyhában voltam, mikor Anya a diótölteléket kente a tésztára, és mondtam neki, hogy ez a töltelék nagyon kevés. A mákot mondjuk nem láttam, viszont 5 perce kóstoltam, húúúú de gyönyörű lett a belseje, jóóó sok a töltelék, tészta alig, ettől lesz igazi a karácsony, ha már hó nincs!
Én mézeskalácsot készítettem, btw, pár perce fejeztem be a díszítést, nem is díszítettem ki az összeset, olyan sok lett, és szépek, és finomak, és holnap megyünk patakra, és olyan jó ajándékaim vannak a többieknek mind.

Kezdődhet a pihenés

Reggel 5.45-kor, sötétben kelni nem jó.
Karácsony előtt két nappal reggel vizsgázni menet a H atom energia-felhasadásain gondolkozni szörnyű.
Kijönni a vizsgáról azzal az önbizalommal, hogy ójessssz igen ez sikerült, az atomkvantum, ettől rettegtem, de mostmáraztán ide nekem azt a fizikus diplomát, nagyon jó.
Vizsga után Anyával Pesten karácsonyra valók után nézelődni felüdülés.
Délután nyugodt lélekkel megpihenni a hazavonat előtt csodás.
Estére hazaérni, és kipakolni megnyugtató.
Beleélni magamat a laza pontozásúnak tűnő vizsga nagyonjóságába túlzás, majd megtudni a vizsgaeredményt, - hármas - csalódás. Belegondolni, hogy két és fél éve az első 4 hét után feladtam, második évben felvenni nem mertem, most pedig valóban nem pontos tudással hármassal biztosan megcsináltam, tényleg király. Valójában tényleg büszke vagyok magamra, amiért ezt én meg tudtam tanulni. Amiért már nem félek a másodrendű parc. differenciálokat meg integrálokkal, meg e-adokkal, meg óriási kitevőkkel telepakolt egyenletektől és képletektől. Én egyedül kitaláltam, megértettem, és megtanultam, amennyire csak tőlem tellett.
Este alvás helyett karácsonyi ajándékokat gyártani és csomagolni boldogító,
negyed egytől erről bloggolni álmosító.

Holnap bejgli-gyártás és szakdolgozat-simogatás... alszom most inkább.

Reméljük hosszú lesz

Azt mondta az index, meg a Huffington Post, hogy van 8 dolog, ami bizonyíottan hozzájárul a hosszú házassághoz. Gyorsan elemzem, még mielőtt a meghívókat kiosztjuk.

1. Az olcsó esküvő.
Kinek mi számít olcsónak ugyebár, celebékhez képest a mi esküvőnk aprópénz lesz, a saját realitásunkban viszont sírunk, hogy mennyibe fáj ez nekünk. Sokba, nagyon sokba. Már csak a násznép bőkezűségében bízhatunk.

2. Ha online ismerkedett meg a párjával, nem csak kevésbé valószínű, hogy elválnak, de a kutatások szerint elégedettebbek is lesznek a házassággal.
Nem online kerültünk egymással köszönőviszonyba, de a kapcsolatunk kiindulópontja az a 12 órás beszélgetés volt, MSN-en, mert akkor még az volt. Utána pedig heti egyszer találkoztunk, amikor Herceg hazajött, hétközben pedig rengeteget beszéltünk MSN-en.

3. Az persze nem jó, ha az életüket is online élik, a Bostoni Egyetem kutatása szerint ugyanis a közösségi oldalak túlhasználata elégedetlenséghez és váláshoz vezethet. A kutatók arra jutottak, hogy a közösségi médiát sokat használók 32 százaléka gondolt már arra, hogy elhagyja a párját, míg azoknak, akik egyáltalán nem látogatnak ilyen oldalakat csak 16 százalékának fordult meg a fejében hasonló.
Az, hogy már több, mint 4 éve lakunk együtt, remélem bíztató jel. Sok párral ellentétben mi a közösségi oldalakat nem spammeljük tele a mindenféle szerelmes üzenetekkel, ezt meghagyjuk magunknak.

4. Ha együtt néznek filmeket és utána meg is beszélik, amit láttak, különösen, ha romantikus filmekről és a bennük ábrázolt kapcsolatról van szó, akkor meredeken csökken annak a valószínűsége, hogy elválnak.
Mindig mindent megbeszélünk, megkérdezzük egymástól, hogy "hogy tetszett", meg "mi tetszett benne a legjobban".

5. Ha reagálnak a párjuk random, és kissé zavaró megjegyzéseire, tehát például nem azt mondják, hogy "hagyjál, dolgozom", amikor a párjuk a legviccesebb YouTube videót akarja megmutatni önöknek, akkor jó eséllyel boldog és hosszú lesz a házasságuk, mert a párjuk megkapja azt a pozitív figyelmet, amire vágyik.
Nálunk a legnagyobb munkában is rendszeresen felkiált valaki, hogy "gííí, gyereee!" és akkor oda kell menni, mert tuti valami cukiság figyel a másik monitorján.

6. Ha a veszekedések során a "mi" személyes névmást használja az "én" és a "te" helyett, jó úton jár.
Milyen veszekedés?

7. Ha szuperlatívuszokban gondolkodik a párja jó tulajdonságairól, sőt, piedesztálra állítja őt, szintén nem lesz baj.
Szerintem senkinek semmi kétsége arról, hogy Herceg a legjobb ember a világon, senki nem találhat nála jobb barátot, egy lány pedig nem találhat nála jobb vőlegényt/férjet. Remélem, ha majd lesznek gyerekeink, ő lesz a világ legjobb apukája.
Én meg nemtom, jól főzök.

8. Ha olyan dolgokat kell csinálni a szabadidejükben, amit mindketten élveznek, még akkor is, ha ez külön tevékenységet jelent, az ugyanis, ha az egyik fél ráerőlteti a másikra a hobbiját, csak ront házasság túlélési esélyein.
Játékjátékjáték!

Azt hiszem 7:1-re nyertünk. 

Kritikus

Már kedden megírhattam volna, hogy túl vagyok az atomkvantum gyakzéhán, de nem tudtam, mit írjak, mert ilyen bizonytalanságot rég éreztem már. Mivel pénteken van a pótzh időpontja, azt lehetett tudni, hogy a zh-eredményeket szerdán vagy csütörtökön tudjuk meg. A keddet még átvészeltem, szerdán viszont egész nap, ahányszor eszembe jutott, teljesen összeszorult a gyomrom, komolyan fizikailag is megviselt ez az aggódás. Tényleg úgy éreztem, hogy teljesen a kritikus pontban vagyok, és ha szerencsém van, a kettes felé billen a mérleg, ha nincs, akkor elbuktam ezt a zh-t, a pótzh-ra már nem fogom tudni honnan megtanulni, amit most nem tudtam, nem mehetek el vizsgázni, a gyakuv január 2-án lenne, ha az se sikerül akkor borul az egész végzés, nincs abszolutórium, nincs munkahely, és még a következő őszi félévért fizetnem is kell. Szóval nem kicsi tétje volt a dolognak, és ma reggel megérkeztek az eredmények.

Hát nem kettes lett. Négyest kaptam (!!!), nem értem, hogy kaphattam ennyi pontot, azt hittem, amit leírtam még abban a formában nem értelmes, de ilyen ez a kvantummechanika, hogy aminek nincs értelme itt az is jó, de végre nyugodt lélekkel tanulhatok a vizsgára. Pfúúúúú....

Vizsga - zh

Ma van a vizsgaidőszak első napja, és nekem máris van egy ötösöm!

Holnap írjuk a 2. gyakzh-t atomkvantumból. Sajnos az aha-élménysorozat félbeszakadt egy ponton, úgyhogy remélem, a spinállapotok számolgatása csak 1 feladatban lesz, és annak is lesz olyan része, amiben normálni kell, mert azt tudok. A többi feladat meg legyen hullámegyenlet-felírás, meg kommutátor-számolás, meg mátrixelem-számolgatás harmonikus oszcillátorra, mert azokat tudom. Elfáradtam.

Schrödinger

én: kész vagyok az első feladattal! sikerült!
Herceg: megoldottál egy típuspéldát? milyen típuspélda volt?
én: az egydimenziós Schrödinger-egyenlet megoldása
Herceg: te megoldottad az egydimenziós Schrödinger-egyenletet? mi azt sose oldottuk meg, 40 éve nem oldotta meg senki a Műegyetemen... mi csak úgy néztük :D
én: ... :D na jól van, akkor most megyek és megoldom a Schrödinger egyenletet Dirac-delta potenciálban is :D

56. oldal

én: 9gag-en van egy kép egy játékról: "nyisd ki a hozzád legközelebb lévő könyvet a 206. oldalon, és az első mondat leírja a szerelmi életed." Most kezembe vettem a legközelebbi könyvet, de csak 178 oldalas.... :(
Herceg: ó :D 56. oldallal is működik ám a játék!
én: tényleg? .... *lapozás* ...  "Az alagúthatás és a pásztázó alagútmikroszkóp"... Amúgy az alagúthatás arról szól, hogy a dolgok oda is bemennek, ahová klasszikusan nem mehetnének :D

*sírvaröhögős*

Mindenvan!

Húúú srácok, annyi minden történt, azt sem tudom, melyikkel kezdjem, bazihosszú poszt lesz ez.

Kezdjük a szakdolgozattal és a munkahelyi dolgokkal, az most a legaktuálisabb (nem mintha a többi nem friss hír lenne). Ma vot egy mérésem, a végén pedig úgy pakoltam el a laborban, hogy ez volt itt az utolsó mérés. Még a jövő hét tartogathat meglepetéseket, de remélem, ez az állapot így marad, és akkor én itt, a SOTÉ-n, ebben a laborban a labormunkámat ezennel befejezettnek nyilvánítom.

Remekül haladok egyébként a szakdolgozat megírásával, amit a jövő hét pénteken szeretnék leadni (jan. 5. a határidő, de se érdemi munkára, se javítgatásra nem lesz alkalom a 22-től kezdődő ünnepi időszakban). A legjobb amúgy az, hogy most érzem hozzá az erőt, és azt, hogy ennek a dolgozatnak lesz értelme, 5 féle mérési módszert írok le benne, ennyiről fogok tudni eredményt prezentálni. Nem kell világmegváltó dolgokra gondolni, ha röviden szeretném összefoglalni a dolgozat fő kérdését, kb. annyi lenne, hogy ez a mutáns a hosszútávú célokra megfelel-e vagy sem, és a válasz az lesz, hogy igen.

A SOTÉ-n teszek majd még látogatást néhányszor, mert itt, ebben a témában jelenleg én vagyok az egyetlen, aki az aktivitás mérést tudja, meg szerintem a többi módszerben is elég sok tapasztalatot gyűjtöttem ahhoz, hogy ha véletlenül új ember kerül a helyemre (nem hiszem egyébként), akkor én fogom tudni "betanítani".

Apropó utolsó mérés: ez az utolsó szorgalmi időszaki hét a félvben, nekem pedig ez az egyetem végét is jelenti. Az utolsó előadások. Elképesztő. Már majdnem hiányzik, pedig holnap még van egy órám. Vége minjárt. A záróvizsgám jan. 29-én lesz, ami megnyugtatóan későn van.

Ami pedig a leendő munkahelyemet illeti, még nincsen fix helyem, de jelentkeztem egy állásra, egy friss Lendület-csoportba az ELTÉ-n (a francba hogy nem bírok elszakadni tőle), ahol ha minden igaz, bioinformatikusnak állnék. Mikor az önéletrajzomhoz összeszedtem az ilyen irányú ismereteimet, meglepően sokat találtam, legalább 5 olyan tárgyam volt, ahol vagy bioinformatikát tanultam, vagy programoztam valamit. Tegnapelőtt elektronmikroszkópozni voltam az ELTÉ-n, és összefutottam a csoportvezetővel, és úgy tűnt, egész jó esélyeim vannak. Januárban kiderül.

Új téma: eljött az ideje a szokos éves évtizedenként egyszeri hajvágásnak. Elmentem egy fodrászhoz, aki, nem fogjátok elhinni, tényleg annyit vágott le a hajamból, amennyit kértem! Úgyhogy most szép, egészséges és jó illatú a hajam. Készítettem ilyen előtte-utána képet. Sajnos mivel nem vagyok egy gyakolott szelfiző, a tükörben hátulról fotózás még nem megy elég jól, de azért talán látszik valami.

Következő: megvannak a meghívók, gyönyörűségesek, szerintem imádni fogja mindenki aki kap belőle. Aki kap, ugye, mert nem kaphat mindenki... vagy mégis? Az történt, hogy két féle meghívót rendeltünk, az egyikből x, a másikból y darabot, (azért nem írok számokat, mert nagyon sokról van szó, és mivel 1 meghívó általában nem 1 meghívotthoz fog tartozni ez azt jelenti, hogy "bődületesen" sokan leszünk, és akik ismeritek a "bődület" mértékegységet, pontosan tudjátok, hogy ez tényleg rengeteg). Szóval legyen x+y = z darab meghívó, ezt megrendeltük, mondtak egy darabárat, és valóban z darab árát fizettük ki. Csakhogy nem z darab meghívót kaptunk, hanem mindkét meghívóból külön-külön z-z darabot. Így aztán könnyen lehet, hogy majd márciusban, (amikor már jó idő van),  kiállunk a Villanyrendőrhöz és szórólapként fogjuk osztogatni a megmaradt meghívókat.

Ja igen, napra pontosan 4 hónap múlva esküvő!

A végére még egy sztorit elmesélek. Elmentem ma egy ilyen kuponos oldalnak a boltjába, egy rendelést átvenni. Nagyjából tudtam, hová kell menni, már közeledtem a helyhez, láttam is a logójukat kiírva, nagyszerű. Igen ám, de ahogy egész közel értem, megláttam azt a laza 20 méteres sort, ami a bolt előtt állt. Azigen, gondoltam magamban, elbattyogtam a sor végére, és megkérdeztem, hogy ez itt az-e aminek látszik, vagy ingyen adnak valamit a bolt mellett... Az volt, jobb dolgom nem lévén beálltam a sorba. Valójában lett volna jobb dolgom, hazajönni és írni a szakdogát, de akkor most erről nem írnék semmit, és máskor már nem igazán tudtam volna  elmenni érte. Szóval meglepően gyorsan haladt a sor, egy jó bő 40 perc alatt sikerült eljutnom a bolt bejáratáig. Mikor bejutottam, konstatáltam, hogy még mindig van előttem 20 ember, miközben 5 kasszánál folyik a kiszolgálás. 5 kasszával pikk-pakk lemegy a sor, gondolná bárki, de azért így is álltam vagy 20-25 percig. 70 perc telt el a sorba beállás és a boltból kilépés között, szerintem utoljára Rómában, a Vatikáni Múzeumoknál ácsorogram ennyit sorban....

Na de a sztori nem ez. Előttem kettővel egy nő állt a sorban, ő és a mögötte álló férfi volt, akiket megkérdeztem a sorról. Ők váltottak még pár szót "menet közben", kiderült, hogy a nőnek majd mennie kell valahová, és attól tart, hogy már benn lesz a boltban, amikor muszáj elindulnia. Nem így történt végül, láttam, ahogy megkönnyebbülve odalép a kasszához, hogy végre, csak sikerül. Két perc múlva teljesen letörten, kissé dühösen jön vissza, és annyit mond a sorban megismert férfinak: "csak 18-ától átvehető...". Úgy sajnáltam, pedig rajta van a kuponon, hogy mettől meddig beváltható, de teljesen megértem, hogy ezt nem figyelte. Én is úgy teveztem, hogy 1-én hétőn lesz rá időm, és eljövök, de szerencsére még időben észrevettem, hogy csak 3-tól lehet kapni, így aztán ma mentem érte. Nyöff, hát több, mint egy órát állt sorban fölöslegesen.

A hidegben ácsorgás monotonitását egy utcazenész csapat törte meg, nem láttam őket, de szerintem egy cajoon-os, egy gitáros és egy énekes volt. Amit csináltak, azt azért jónak nem nevezném, a srácnak pedig egészen jó hangja volt, kár, hogy csak 3-4 hangot tudott produkálni. Nem lett volna ezzel semmit baj, mert vannak ilyen dalok, csak ők pont nem az ilyen dalokat játszották. Figyelemelterelésnek jó volt.

há

Az atomkvantum tanulás során szerzett szakmai ártalom, hogy a jegyzetben rövidített "hogy" h-t is automatikusan áthúzom.

Minek a nyígás?

Nyilván bennem van a hiba, de szerintem, ha nem te vagy a pasid legjobb barátja, akkor valami nagyon nincs rendben. Fordítva is igaz.

Mért ilyen bonyolultak az emberek?

(A cikket nem olvastam el, a címe elég volt.)

Sok lesz már a jóból

Mondom a tervet karácsonyig.

A jövő héten megcsinálok még 2 mérést, minden eddigi információt feldolgozok és megírom a szakdolgozatomat. Közben nagy erőkkel tanulok, mert az utána lévő héten hétfőn biol. statfizből vizsgázom, kedden atomkvantum gyakzéhát írok, van esélye, hogy ugyanaznap délután makromolekulákból is levizsgázom. Ha legalább kettesre megírom az atomkvantumot, akkor örülök, ha nem, akkor tanulok még péntekre is. Közben még lehet igazítani a szakdogán, hogy a hét végére leadhassam. Az ezt követő, és a karácsonyt közvetlenül megelőző hétfőn még atomkvantum előadás vizsgám is lesz. Amint ezt megírtam, jöhet a karácsony!

Yey.

nature online

óóóó végremár, hát de méééér nem lehetett hamarabb?!

Winter's here

A KFKI (Központi Fizika Kutatóintézet) nagyon szép helyen van, még a Normafától is följebb, olyan hangulatú hely, mint a miskolci egyetemi kampusz: sok zöld, a fák közül kibukkanó épületek... csak szerintem sokkal nagyobb. Meg sokkal veszélyesebb. Már nem csak az, amit az épületekben művelnek, hanem az egész.

"A Központi Fizikai Kutatóintézetben (KFKI) dolgozó emberek nem hagyhatják el munkahelyüket, két busszal hozza majd le a katasztrófavédelem az ott dolgozókat."

Így kiragadott mondatként olyan, mintha valami brutál kísérlet ment volna félre, pedig csak esett az eső. A belvárosban a trolik akadoztak, reggel nem volt áram a csepeli hév-vonalon... Odafenn biztos hidegebb volt, de nem hó esett, mégis mind ráfagyott a fákra, azok meg ijedtükben felborulnak.

Durva hely ez a Budapest.

Drogteszt

Van egy kérdőív, ami a világ drog- és általában véve szerhasználatát próbálja felmérni. Ki lehet tölteni magyarul is, itt találjátok meg. Óriási a "választék", hogy ki mit és hányszor. Én is kitöltötem, nekem nem tartott sokáig, elég sok mezőt tudtam üresen hagyni. Még nem döntöttem el, hogy a teszt kitöltésének tanulsága számomra az, hogy
- iszonyat unalmas az életem, mert soha nem nyúltam semmilyen droghoz, egy nyamvadt sima cigarettába sem szívtem bele soha, és ha ennyitől nem mennek falnak, kénytelenek szembesülni azzal, hogy se kávét se alkholt nem iszom. Sőt, ha lehet, még leglis, patikai gyógyszerekhez sem nyúlok. Mekkora lúzer vagyok már...
- vagy az, hogy mennyire király vagyok, hogy ennyire mindenfajta kemikáliától távol tudom tartani magam, és erre igazából büszkének kéne lennem.

Zéhá az orvosin

A SOTÉ-s munkatársaim az utóbbi napokban nagy zh-javításban voltak, ilyenkor pedig nem győzöm hallgatni a panaszkodást. Valójában nem tudom, hogy nevessek vagy sírjak, amikor a leendő orvosok, gyógyszerészek és fogorvosok olyan nehézségekkel küzdenek, mint például
- a mol és a millimol átváltása
- a hőmérséklet és az anyagmennyiség egyenes arányossága (!)
- a -2,2K helyesnek ítélése
- a fókuszpont funkció nélküliségének megértése, stb.
Amikor pedig egy olyan ember ír ötös zh-t, aki egyébként általában nem a legszorgalmasabb, olyankor a legnagyobb magabiztossággal fog megbukni a csoport háromnegyede. Vidám itt az élet.

Táncdal

Vannak titkok az esküvőnkben, amit senkinek sem árulunk el, hogy legyen tényleg meglepetés, de annyit azért el szabad árulni, hogy lesz majd táncunk, és épp keresem a dalokat, amiből majd lehet választani. Megjegyzem, szerintem nagyon jó zenekarunk lesz, de valamivel csak fel kell dobni majd az estét. A dalválogatásban jelenleg ott tartok, hogy a System - Toxicity is alkalmas a feladatra, de nem vagyok benne biztos, hogy ezt kellene választani.

Négyes, jónap

A mai nap azzal keződött, hogy 4-es lett az atomkvantumzéhám. NÉÉGYES!!4 El se hiszem, hát én azt hittem, hogy tök sok mindent nem tudtam jól megoldani, és hogy a kettes megvan, még ha billen a mérleg, akár hármas is lehet, erre négyes, hát a csudába is dejó!

Aztán voltam a piacon, már régen jártam ott, feltankoltam minden féle jóval, ugyanis holnap ebédre fogok főzni valami levest, délután pedig átjönnek magusozni D&M, és akkor vacsira készítek hamburgert, meg süti is lesz. Aztán voltam órán, atomkvantum előadáson, aminek a végére mindig nagyon álmos leszek, mert nem tudok gondolkozni a leírtakon, mert rohadtul nem értem. De majd lesz ez máshogy, az első feléből végülis gyakon már lett egy nééégyesem, ezt is megtanulom valahogy... Négyes. Hah!

Voltam madáreleségért, rendeltünk neten, mert ott kb. feleannyiért adják, mint a mester utcai kisboltban. Nehezen találtam meg ezt a helyet, félig bolt, félig inkább raktárhelység. Tettem egy kört a Tescoban is, aztán visszamentem Hercegért az MTA-hoz, hazajöttünk, vacsiztunk, ő elment zenekari megbeszélésre, én meg kitaláltam, hogy mi legyen a holnapi süti. BTW a meghívóink alakulnak, remélem mindenki el lesz ájulva tőle, olyan szép lesz!

Megoldós

Annak ellenére, hogy milyen nehéz ez a kutatósdi, és mennyiszer akadok el, tulajdonképpen tök büszke vagyok magamra, mert a legtöbbször én találok megoldást a problémákra. Például én jöttem rá, hogy a kezdeti méréseink, amiből a TDK is lett, mehet a kukába, mert anyagfogyás volt, és tényleg. Aztán mikor elromlott a gép senki se akarta elhinni, de kiderült, hogy tényleg ott van a hiba. Ma meg újra megpróbáltam azt a mérést, amit már egyszer hónapokkal ezelőtt megpróbáltunk, de akkor nem sikerült. Ma ugyanaz a hiba ismétlődött volna meg, de én okosabb voltam, sejtettem, hogy ez hiba (pedig ilyen mérést még sose láttam, tehát nem tudtam, minek hogy kell kinéznie hozzá), volt egy sejtésem a megoldára, és bejött! 

***

Egyébként most épp az a legnagyobb problémám, hogy alig 5 hónap maradt az esküvőig, el kéne készíteni a meghívókat, nem is gondolnátok, milyen nehéz megfogalmazni egy olyan meghívószöveget, ami túllép a "szeretettel meghívunk ekkor, ide, erre az alkalomra. köszcső" formán. Ó egyébként ruhám sincs, nem mintha tennék ellene bármit, a dekorossal pedig még egyáltalán nem vettük fel a kapcsolatot. Aztán meghívóosztás, gyűrűválasztás, és egyáltalán, kit válasszak tanúmnak?!?!

Kikapcsol

Végre. Végre igazam van. Végre bizonyítottam. Végre, három hétnyi szenvedés után, amikor úgy tűnt, hogy már a világ is összeesküdött ellenem, akkor végre sikerül 3 mérésem, amik erősítik egymást, ami reprodukálásnak mondható. Ehhez szembe kellett mennem a főnökömmel, makacsul ragaszkodtam az elméletemhez és lám, igazam van, nyehehe.

Az előző posztomnak egyébként volt egy felettébb WTF folytatása. Most a hitelesség kedvéért megmutatom az e-mailek tartalmát. A történethez hozzá tartozik, amit a 3-as számmal jelzett üzenetben le is írtam, hogy megbeszéltük az aznapi tervet, és mikor mondtam, hogy még aznap visszajövök mérni, teljesen meg is volt lepődve, majd mondtam, hogy igen, direkt lefoglaltam a műszert, most el kell mennem órára, de jövök vissza, rögtön el is rakom a fehérjét. Együtt mentünk be a laborba, míg én elkezdtem az előkészítést, ő megkereste a DNS-t, meg is beszéltük, melyiket kell majd használnom.


1. Ma nem tudtam mérni, mert egyetlen küvettát sem találtam.
A műszer szerdára már foglalt, csütörtökön tudok menni legközelebb.

2. Tudod, hogy a küvetták nálam vannak. A szobámat ki lehet nyitni, ha megkérsz valakit, hogy segítsen kivenni a kulcsot a szekrényből, vagy szólsz nekem előre, hogy adjak neked küvettát. Nem örülök ennek, hogy hiába fogyasztod a fehérjét. Remélem, még DNS-t nem tettél hozzá. Ezek igen drága dolgok, nagyobb felelősséggel kell bánni a mintákkal és a kísérlet-tervezéssel. Jobban kellene igyekezned, hogy egyeztesd velem, amit csinálsz.

[Az utolsó mondatra külön felhívnám a figyelmet! - szerk.]

3. Amikor kedden délután fél 2-kor megbeszéltük a kísérleti tervet, és azt mondtam, hogy azonnal elteszem a fehérjét, és délután visszajövök mérni, azt komolyan gondoltam. Hétfőn még 2 küvetta volt a kémia laborban, nem számítottam rá, hogy kedden egyet sem találok ott. Természetesen első dolgom volt a Tanárnő szobájához menni, de láttam, hogy már nincs ott, és az ajtó be is van zárva. Még megnéztem a kulcsszekrényt, de nem volt ott a kulcs.

A fehérjét a 3 óra lejártával kivettem a dialízis zsákból és lefagyasztottam. Se ATP, se DNS nem került hozzá. Tudom, hogy ez pazarlás, nagyon is zavar a dolog, főleg, hogy a szakdolgozatom múlik rajta.

4. A lefagyasztott fehérjét már nem lehet használni, dobd ki, és csinálj újat.


A dologból végül az lett, hogy én csak azért is megmértem a lefagyasztott dializált fehérjét, és tényleg annyira elromlott, hogy reprodukáltam vele a hétfői mérést. Nekem volt igazam, semmi baja nincs a fehérjének, nyehehe.

Ennek örömére este elmentem megnézni egy kupac volt bioszos csoporttársamat, mert egyiküknek szülinapja volt, és az ő párja annyira kedves volt, hogy engem is meghívott az eseményre. Tényleg, olyan jól esik ez nekem, hogy így eszükbe jutok, és meghívnak, pedig, mint közösen kiszámoltuk, pont egy éve, ugyanezen alkalommal találkoztam velük utoljára. 1 éve egy szót sem váltottam egyikükkel sem, és még mindig gondolnak rám, és meghívnak, és én ennek annyira örülök, hogy élek a lehetőséggel, és mindenkit kifaggatok, hogy miújságvan. Ilyen kedves emberek voltak nekem csoporttársaim. 

No party

Amikor a témavezetőmmel megbeszélem délután 1-kor, hogy még ma délután visszajövök mérni,
de ő már nincs benn,
persze a kulcsot is elviszi
és az összes küvettát önkényesen bezárja a szobájába
AKKOR ÉN KURVÁRA NEM TUDOK MÉRNI!

Basszamegaló.

Az első Tweet

Régóta regisztrálva vagyok a Twitteren, de soha semmire nem használtam. "Ismerőseim" sincsenek ott, azt sem tudom, hogy működik. Ma bejelentkeztem, mert feltétlen szükségét éreztem, hogy M. Andre Goodfriend tweetjeit lássam. Ttetszik nekem ez az ember, szerintem szétröhögi az agyát a magyar vezetői rétegen. BTW szerintem VidaIldikó arckifejezésében és kisugárzásában KiszelTündére hasonlít, erre ma jöttem rá.

Pihenjél, vagy szájonváglak!

Az előző bejegyzésembenben leírtak annyira nagy stresszfaktort jelentettek, hogy még a vasárnapi zárvatartással kapcsolatos gondolataimat sem írtam le, pedig én átlátok a szitán, és rájöttem, ez miért jó. Igen, ez nagyon jó, de mielőtt a poént lelőném, megnyugtatásul közlöm, én sem értek egyet.

Azért nem értek egyet, mert
1. Amikor  valamelyik TV-csatorna rossz időben nem megfelelő karikával vetít egy műsort, akkor őt megbüntetik egy néhány órás műsorszünettel, ez által jelentős bevételkiesést okozva. Rengeteg internetes cég esik pánikba, ha szerverhiba vagy szolgáltatói hiba miatt az oldala órákra leáll. Ezekhez hasonlóan a boltok heti 1 napra való teljes bezárása jelentős bevételkiesést okoz.

2. Ha kevesebb a bevétel, kevesebb áfa és kevesebb haszon utáni adó kerül be az államkasszába. Lefordítom: az állam is jelentős bevételektől eshet el.

3. Azok az eladók, pénztárosok, árufeltöltők, fuvarozók, logisztikai cégnél dolgozók, raktárosok, akik vasárnap is dolgoznak, nagy valószínűséggel új állás után nézhetnek, vagy kezdhetik a matracot az utcára hordani. Nagyon sok diákmunkás is a hétvégén dolgozik, mert akkor tud, akkor van rá ideje.
Tegnap a rádióban hallottam egy ilyet, hogy a törvénytervezetet benyújtók szerint azért nem fogják ezek az emberek elveszínei a munkájukat, mert amúgy is létszámhiány van a szektorban, így ugyanakkora munkaerőt lehet kevesebb időre befogni, nagyobb lesz a teljesítmény.
Azt persze már elfelejtik, hogy nem azért van létszámhiány, mert nincs elég munkanélküli, akit fel lehetne venni, hanem mert nincs elég pénzük több munkavállalót foglalkoztatni, arról meg már ne is beszéljünk, hogy az ilyen helyeken milyen nevetségesen, vagy inkább elkeserítően kevés pénzért dolgoznak az emberek.
Mondhatjuk azt is, hogy jó, de így akkor meg lehet növelni a dolgozók bérét. Dehogy lehet, miből emeljenek bért, ha épp most esnek el egy csomó bevételtől?

4. Aki reggeltől estig dolgozik, sőt, másodállása is van, mert amúgy nem tudna megélni, jön a vasárnap, ahol végre elintézheti a bevásárlásokat, az most maradjon otthon és nyalogassa a macskáját.

5. Azt mondják az okosok, hogy az nem baj, ha egy napon nincsenek nyitva a boltok, mert ott van a többi nap. Akkor viszot a boltok zsúfolásig meg fognak telni, aki pedig csak a hétvégén tudott ilyesmit intézni, az most máshogy kell megoldja. Én bevallom, azt utálom a legjobban a vásárlásban, amikor a sorok a bolt másik végéig érnek, alig halad, több időt töltök ácsorgással, mint a kosár feltöltésével. Ezen a zsúfoltségi helyzeten az új javaslat csak rontana.

Akkor mire jó ez az egész? Iszonyat logika van benne, figyeld, csak a sajtó előtt fáj nekik bevallani. Íme:

PROBLÉMA: baromi sokan panaszkodnak, hogy nagyon hamar elfogy a pénzük, nem marad miből megélni a hónap végéig.
MEGOLDÁS: zárjuk be a boltokat, hogy ne is tudjon elmenni vásárolni. Ha nem tud vásárolni, nála marad a pénz, ezek után igazán nem mondhatja, hogy nincs miből. Nyehehe.

A valóság teljes megértéséhez tegyük hozzá azt is, hogy nem csak a Tesco meg a Lidl létezik. A magyar boltok többsége, amik kisebbek, egyéni vállalkozók irányítják és nem rendszerben vannak, azok eddig is zárva voltak vasárnap, vagy nagyon rövid ideig voltak nyitva. Az is igaz, hogy aki nem akar vasárnap üzletekbe járni, az nem jár.

BTW egy megjegyzés a végére: a vasárnapot nem azért hívják így, mert ez a vásárnap, a piac napja? Tudom, hogy ez már rég nem így van, engem akkor is zavar a dolog.

Két hét stressz

Már régóta akarok ide írni, csak olyan sok feszültség volt bennem, kétségbeesést éreztem és meg akartam várni, amíg tudok valami pozitívat is írni.

Az történt, hogy az okt 23-i hosszú hétvége utáni hét a suliban őszi szünet volt, és azt terveztem, hogy azon a héten bizonyos dolgokat újra mérek, mert a korábbi méréseknek nem hiszek. A műszer már le volt foglalva szerdára és csütörtökre, én pedig gyorsan lecsaptam a maradék három napra. Aggódtam, hogy elég lesz-e 3 nap a méréseimre, csakhogy akkor még nem tudtam, hogy máson kell majd aggódnom.

27-én hétfőn reggel, amikor a műszerhez tartozó programot el akartam indítani, hibaüzenetet dobott a gép, "nincs elég erőforrás". Gőzöm sem volt, hogy ez mit jelent, hogy RAM, vagy áRAM [hehe], mentem is rögtön segítséget kérni. Már két srác kereste a hibát, aztán rájöttek a hibára: vírus volt a gépen. Remek. Leszedték, mehet a mérés. Yeah, már azt hittem nem tudok mérni. A méréssorozatom végén a küvettából kivettem a lötyit, és kiderült az, ami szemre már gyanús volt: 450+20 ul-nek kellett volna lennie, de egyikből sem szedtem ki 370-nél többet. Király! Hova lett? Már régebben is tapasztaltam ilyen térfogatvesztési problémát, akkor arra fogtuk, hogy nagyon sokszor kellett kivenni-visszatölteni a fehérjét, és ez nem volt optimális. Például ez is egy olyan dolog, ami miatt nem hiszek a régen mért eredményeknek. Most viszont végig egy küvettában volt a cucc. Rövidre zárom a dolgot, rájöttem a hibára: a küvettát egy dugóval zárjuk le, ez a dugó nem zár tökéletesen, és ami keversi és buborékeltávolítási céllal átforgattam, mellette szépen kicsordogál a folyadék, akármennyire is próbálom odaszorítani. Jó, nem?

Oké, lelkesek vagyunk, kedden minden jó lesz.
28-án kedden nem indult el a számítógép. Anyád. Megyek segítségért. Valamit addig piszkál D, amíg működésre nem bírja. Huhhh, már azt hittem ma nem tudok mérni. Csak 1 sorozatot tudtam megcsinálni. A vége nagyon gyanús volt, mert az elején és a legvégén abszorpciós spektrumot is fel akartam venni, és nem az lett, amire számítottam.
Tanulság: legközelebb minden mintához abszorpciót és emissziót is rögzíteni kell.

Elkeseredettség van, a témavezetőm csütörtökig külföldön van. Írtam neki e-mailt, hogy addig nem megyek tovább, amíg meg nem beszéltük a jelenségeket. A pénteket kihagyom, köv. szerdán mérek újra.

4-én kedden bementem a kísérleti tervemmel, a témavezetőm leszavazott. Másik tervet készítettünk, nem baj, csak végre mérjek már. Ja és amúgy képzeljem el micsoda tragédia történt, hétfőn volt egy több, mint 4 órás áramszünet. Nekem az első gondolatom az volt, hogy fúúúú annak a műszernek ez nagyon nem tett jót. A témavezetőm pedig azon aggódott, hogy a kb. 30 fokot melegedő és lassan visszahűlő -80-as hűtőszekrényben nem mentek-e tönkre a fehérjék. Majd meglátjuk.

5-én szerdán mindent előkészítettem, lehet mérni, a gépek bekapcsolnak, a műszerben a lámpa működik, iniciálás megvolt, szuper, gyorsan mérek egy puffert. Öööö... ez a jel meg miajóisten?! A világon semmire sem hasonlított, ja de, egy nagy zajra. Mindegy, biztos valami belekerült, mérem akkor a fehérjét. Oké, valami biztos nem jó. Alig látszik valami. Szóltam a témavezetőmnek, azt gondoltam, talán elállítottam valamit a prograban, de nem, minden rendben. Szólunk D-nek, ő mér egy tök másiik küvettában vizet, szerinte minden oké. Kipróbálok egy mérést a dializálatlan fehérjével, jel alig van. Hiába mondom, hogy a múlt héten még jó volt, és jóval kisebb résszélességeknél is sokkal nagyobb értékeket mértem, nem hisznek nekem. A mai mérésnek annyi.
Holnap próbáljuk meg újra, a témavezetőm szomorú, mert biztos benne, hogy tönkrement a fehérje, én viszont a műszer miatt aggódom. Már rögtön szólt is E-nek, hogy a jövő héten tisztítson fehérjét de máris, sőt, fogjon be engem is a munkába, mert kell azonnal máris. E néz, mint borjú az új kapura, hogy asszony, ez a folyamat 2 hét. Mikor ezt elmondta nekem, én is csak pislogtam, mert nekem a legrosszabb, 1 hónapon belül értelmes eredményeket kell produkálnom, nekem 2 hét rengeteg idő, de tudom, hogy nem lehet lerövidíteni, elfogadom a helyzetet.

6-án csütörtökön, azaz ma, újra próbálkozunk. Első dolgom, hogy lemérjem a puffert. 2-2 résszélességeknél egy teljesen irreleváns valamit mértem. 2-5-nél már valami látszott, de bőven nem az, aminek lennie kellett volna. Megkerestem a múlt hétfői mérést, ott is mértem egy puffert. Ezt a három jelet megmutattam D-nek, ekkor végre ő is elhitte, hogy valami nem klappol. Hozott egy rakat szerszámot, csavarokat és még egy régi hagyományos fogorvosi tükröt is. Aztán addig ügyködött, amíg úgy döntött, most próbáljuk újra. És MŰKÖDÖTT!! A megfelelő jelszintet mérte a masina. Tudtam folytatni a mérést. Az egy másik kérdés, hogy ebben a nagy kavarodásban persze megint nem úgy sikerült a mérés, ahogy kellett volna, de működik és ez a legfontosabb. Hétfőn szeretnék menni mérni, a műszer persze már le van foglalva, azért holnap még megpróbálok alkudozni egy kicsit. D-nek pedig beviszek holnap egy adag sütit, hálám jeléül.

Mai események

"Ott van mind a két Lánchíd!" - mutatott a kisfiú a Szabadság és az Erzsébet hídra.

***

Az erkélyre kirakott és vízzel feltöltött nagyobb cserép alá való műanyag tálkát imádják a környéki madarak. Mi itatónak szántuk, ők fürdőkádnak használják. Nap mint nap járnak ide a verebek és cinkék, ma a verebek nyomták a showt, vagy heten voltak, mindenki fürdeni akart, itt bunyóztak a vízért, miközben az erkély már úgy nézett ki mintha özönvíz sújtotta volna. Én csak nevettem.

***

A hétvégéből másfél napot szántam arra a zéhára, amit nem írtunk meg. Majd a jövő héten inkább. Nem az zavar, hogy a jövő hétvégén kevesebbet kell majd készülnöm rá, hanem hogy nem lesz elég időm gyakorolni a szerdai atomkvantumra.

Fizikusok boldogsága

Történelmi filmet nézni úgy, hogy tanultál róla, de végig azon izgulsz, hogy ki fogja megnyerni a háborút... éppen ilyen izgalommal néztem végig ezt a videót. Prooved.

10 perc! se!

A tegnapi eseményekhez hozzászólva:
ma 10 percembe telt rájönni arra, amire tegnap 8 óra alatt nem sikerült.

Shit

Ma kb. 8 órát b*sztam el az életemből a Rutherford szórás megértésére, és egy, EGY nyamvadt számolási feladat megoldására úgy, hogy még mindig nem értem.

Reggeli

Anya kora reggel elindult itthonról, Szlovákia felé buszocskázik kicsit ebben a csodás időben. Nagyon ritka az ilyen, amikor hazajövök, Anya általában nem szokott programokat tervezni. Most viszont egyedül maradtam, ami nem baj, csak már annyira elszoktam az itthon lakástól, hogy alig tudom, mit hol találkok meg.

Reggelikészítéskor megtaláltam a kiflit, a vajat, a felvágottat, eddig jó is volt. Gondoltam csak van itthon paradicsom, sajt, valami mindig szokott lenni. Anya a paradicsomot a konyhapulton szokta tárolni, de ott nem volt. Na nem baj, azért csak benézek a hűtőbe, hátha van helyette sajt. Az egyik polcon láttam valamit, takarásban volt, de füstölt sajtnak nézett ki. Furcsálltam, hogy nagynak tűnt, Anya sajtból nem szokott ekkora darabokat vásárolni. Hát, igazam volt, egy darab szalonnát találtam. Egy másik polcon láttam egy coopos csomagolást, na gondoltam, nyertem, mégiscsak van sajt. Aha, még egy darab szalonna volt. Aztán találtam egy dobozt, zsír volt benne. Talátam még egy dobozt, felirat: kacsazsír. Aztán még egy üveget is, találjátok ki, tele zsírral.

Én pontosan tudom, hogy egy igazi magyar reggelihez kenyér, zsír vagy szalonna, és egy jó adag hagyma kell, desszertnek még egy kis kolbász, de az a helyzet, hogy én ezek közül csak a kenyeret vagyok hajlandó megenni. Akkor is, ha ma ilyen fenenagy magyarságos ünnep van, amivel kapcsolatban a legkisebb együttérzés sincs bennem, ellenben a legjob dolog benne, hogy a nagy bánatomat Hattyúhercegnő-nézésbe tudom fojtani.

Makro. - én igyekszem

A Makromolekulák órán az elmúlt 2 alkalommal olyan dolgokról tanultunk, amiről én soha korábban nem hallottam, de nagyon igyekszem megérteni. Most a poliacetilén Peierls-torzulásának kvantumkémiai leírása volt a téma, és tényleg az órán az agyam teljes kapacitásával a megértésre koncentráltam. Még büszke is vagyok magamra, hogy habár részleteiben biztosan nem tudnám visszamondani, szerencsére a matematikáját értettem és ezért sikerült képben maradnom végig. Közben pedig próbálom kicsire húzni magam, és nem a tanárra nézni, amikor magabiztosan mondja, hogy reméli, hogy most igazán semmi újat nem mutatott, mert ez nyilván mindenki számára ismert*. Sőt, néha még szabadkozni is kezd, és ténylegesen elnézést kér, hogy untat minket azzal, hogy ilyen sokat beszél egy ennyire egyszerű és közismert témáról...

*és minden bizonnyal ez rajtam kívül mindenki másra igaz is. Szerintem ők fizikusok, és gyanítom, phd. hallgatók is vannak köztük

Sokaláb

*wáááhh*

*fúúúúj*

* itt is van. meg ott! meg ott!*

*van még*

*durr! durr!*

Reggeli pókirtás nálunk.

Akadálymentesítés!

Végre van ebben az országban egy olyan kezdeményezés, ami mellett ki lehet állni és amivel én is maximálisan egyetérték. Az akadálymentesítésről van szó; ebben a videóban elég jól szemléltetik a helyzetet.

Én nagyon tisztelem a kerekesszákkel közlekedő embereket, mert szerintem iszonyat nehéz dolguk van, hogy egyrészt egy olyan társadalomban kell helyt állniuk, ahol csak a tökéletes ember ér valamit, másrészt pedig egy olyan infrastruktúrával kell megbírkózniuk, ahol rászorulnak másoka, pedig szeretnének önállóan közlekedni és élni, hiszen képesek lennének rá.

Már annyiszor gondolkoztam hogy egy-egy helyzetben valaki, akár kerekesszkkes, akár vak, akár csak idős és nehezen mozog, mégis hogy tud eljutni A-ból B-be.
- a kerekesszékesek a metrókat nem használhatják, mert nincs le/fel járat nekik, (kivéve a 4-es, amiről a videóban azt mondják, jól meg van oldva, ennek örülök), pedig a metró az egyetlen olyan jármű, ami garantáltan alacsonypadlós...
- több busz- és villamosmegállót se lehet megközelíteni lépcsőmentes helyről, pl. a Boráros tér kiváló példa erre
- egyes építkezéseknél, ahol az állványzat elveszi a helyet és felszíni átkelőhelyeket zárnak le,
- bármely budapesti utcában, ahol a félig járdán álló autók mellett még egy babakocsi sem fér el
- ahol "akadálymentesítés" néven a lépcsőre leraknak két vékony pallót, ami olyan meredek, hogy se le se fel nem mer elindulni rajta az ember (a videóban látjató, milyen nehéz egy még csak nem is meredeknek tűnő lejtőn feljutni)
- néhol az útburkolat annyira szét van már esve, hogy járni sem biztonságos rajta
-  a budapesti üzletekbe rendszeresen 1-2 lépcsőfokon lehet bejutni
- több ügyfélszolgálaton (pl. OEP, bankok, stb.) az ügyintézővel egy kb. 150 cm magas pult mögül lehet csak beszélni, ilyenkor elég nagyon alacsonynak lenni ahhoz, hogy érezd a kirekesztettséget...
- ha valamilyen üzlethez ki van írva, hogy "kérem csengessen", akkor a csengő jó eséllyel a bejárat előtti lépcsőn álló ember vállával van egy magaasságban
A sort még valószínűleg rengeteg példával lehetne folytatni, nekem ezek jutottak eszembe elsőre.

Az egész "akadálymentesítést" pedig az a paradox helyzet nehezíti meg, hogy ennek a szónak a hallatán minden "egészséges" ember a kerekesszékesekre gondol, és szerintem azonnal az jut eszükbe: "de hát olyan kevesen vannak, oldják meg valahogy, mit kell annyit nyígni, meg követelőzni". Pedig ha belegondolunk, az akadálymentesítés a legkevésbé sem csak a kerekesszékesekről szól!

Én megmondom őszintén, egyéltalán nem tervezem, hogy amikor majd gyerekem lesz, babakocsiban szállítsam ő(ke)t, sőt, kiffejezetten ellene vagyok, és nem csak azért, mert az anya-gyerek kapcsolathoz ez annyira fontos, hanem mert ahogy én látom, babakocsival egyszerűen nem lehet közlekedni.

Az idősek által húzott banyatank is azért olyan irritáló, mert rossz látni, ahogy a nénik-bácsik egyenként veszik a lépcsőket (mindegy, hogy aluljárónak vagy járműnek a lépcsője), és közben húzzák-rángatják felfelé a kocsit, aminek a kereke folyton beakad a lépcsőfok túlnyúló burkolatába. Ezek az emberek még üres kézzel is kifáradnak attól, hogy 15-20 centit kell emelniük magukon, hát még ha van velük +5-10 kiló,

Nem tudom, a videóban szereplő öltönyös ember miért mondja, hogy "forradalom lenne, ha az összes buszt és villamost alacsonypadlósra csrélnék", gondolom azért, mert ez akár több milliárd forintnyi beruházás lenne, de szerintem annak mindenki örül, ha kényelmes, modern járműveken utazhat.

A menetrendekben ugyan fel szokták tüntetni, hogy hol mikor várható alacsonypadlós busz, és ez már komoly haladás, de szerintem ez nem elég. Eleve minden tömegközlekedő ember közlekedési szabadságát valamelyest korlátozza a menetrend, és én  például biztosan nagyon szomorú lennék, ha nekem csak óránként 1 buszra lenne lehetőségem felszállni, míg mások 10 percenként hazajuthatnak. Talán ennél valamivel jobb a helyzet, és érthetően a járműpark is korlátozza a lehetőségeket, remélem ez idővel csak jobb lehet.

A kerekeken közlekedő embertársaink érdekében pedig nagyon jó lenne, ha a kétlábon járó társadalom végre elsajátítaná azt az egyszerű ismeretet, hogy a buszokon és villamosokon elég jól látható módon jelzett helyeken átadná a helyet az arra rászorulónak. Miskolcon a 35-ös vonalán rendszeresen közlekedik egy bácsi elektromos kerekesszékkel. Egyszer a szemem láttára zajlott le egy olyan jelenet, hogy bár a buszon egyáltalán nem volt tömeg, a bácsinak szólnia kellett a kijelölt helyen ácsorgó "párocskának", hogy legyenek szívesek arrébb állni, mert nincs elég helye odaállni. A párocska teljesen fel volt háborodva, hogy akkor ők most hova álljanak... mndom, hely bőven volt, de nekik több kedvük volt háboroni. Ezen a helyen egyébként két hely van egymás mellett, egy másik pár is állt ott, babakocsival, ők persze készségesen segítettek a bácsinak,...

Még egy jó példát tudok mondani a közvetlen környezetemből. A mi miskolci házunkban is lakik egy nő, aki ilyen elektromos járgánnyal közlekedik. Az ő megsegítésére néhány éve a ház előtti részen lebeteonoztak két, kb. 5 méteres sávot, ami egy nagyon enyhe emelkedőként felvezet a bejáratok szintjére. Ennyivel egyszerűen meg lehet könnyíteni egy-egy ember életét.

Férfiszemmel

Találtam egy zseniális írást az index2-n. A blog neve Férfiszemmel, gyanítom, hogy a cikket is egy férfilelkű ember írta. Zseniális, ennél jobb szót nem tudok, pedig inkább ironikusan értem. Azon kívül, hogy még sosem hallott veszekedésmentes párkapcsolatról, két dologot állít magabiztosan:

1. a nők hisztis picsák
2. a férfi csak azzal kerülheti el a drámát, hogy szépen szólva füllent egy kicsit.

Hát mit mondjak, egyetértek. Nevezzük szabálynak a fenti két állítást, milyen szerencse hogy mindig van kivétel, sőt, hogy épp ismerek is egy kivételt. Magamat - magunkat. A mi kapcsolatunkban veszekedés szerintem még sose volt, pedig 5 és fél évről beszélünk, ehhez pedig mindketten jelentősen hozzájárulunk. Hercegről nem kell sokat mondani, aki ismeri, tudhatja, hogy nála nyugodtabb, megértőbb és odaadóbb fiút aligha lehet találni. Az én vérmérsékletemet is ő csillapítja, ha nem vele lennék, valószínűleg már mással se lennék. De én is teszek ám a féltékeny és önvádló picsává válás ellen, egyszerűen a hozzáállásommal. Ha megyünk az utcán, én kritikusan nézem az embereket, és ha látok valaki szóra érdemeset, akár lány, akár fiú, ahelyett, hogy irígykednék vagy titokban vágyakoznék, inkább felhívom rá Herceg figyelmét, hadd nézze meg ő is. A nők borzasztóan kritikusak tudnak lenni egymással szemben, mint nő a nő ellen, de én gyakran nézem meg őket fiú szemmel is, és az ilyen említésre méltó példányokat Herceggel is azonnal meg kell beszélnem, nyilván, hiszen ő a fiú, ilyenekről csak vele lehet beszélni. BTW a beszélgetésről, ugye meséltem már...

Azoknak a nőknek pedig, akik azon aggódnak, hogy már nem tetszenek a párjuknak az évek során felszedett sok plusz kiló miatt, azt tudom mondani, hogy ne a párod ízlése miatt sértődj meg, hanem nézz magadba, tehettél volna az eltunyulás ellen korábban is, úgyhogy ha eddig nem, akkor majd most emeld fel a segged és tegyél valamit azért, hogy vonzó legyél a párodnak!

(A szerző megcsalással kapcsolatos értekezéseit inkább nem kommentálnám...)

Gyakfeladatok

Tegnap mutattam Hercegnek, hogy áttanulmányoztam a múltheti atomkvantum óra anyagát, és azt hiszem, sikerült megértenem. Herceg azt mondta, őket úgy tanították ebből a témából, hogy tisztázták, itt sok mennyiségnek nincs is fizikai tartalma, csak matematikai segítség ahhoz, hogy valami eredményre jussunk. Gyakorlaton még nem tartunk ott, ezért ennek az állításnak egyelőre nem hiszek, azt viszont már most látom, hogy a gyakvez által kiadott zh-ra készítő feladatsorban ilyen lábjegyzetek vannak:

" az eredmény teljesen érdektelen"

"... annak értékét egyáltalán nem a Bohr-modellből kell meghatározni. Az itt kiszámolt eredmény nagyságrendileg érdekes csak."

"E számolás eredményének viszont hangsúlyozottan semmi köze nincsen semmi valódi fizikai helyzethez, csak amolyan ujjgyakorlat."

"Ez [a fetétel] nem teljesen igaz."

és a kedvencem:

"Ehhez egy nagyon genyó típusú határátmenetet kell elvégezni."

3D

A biofizikus, a mérnök és a pszichológus beszélgetése a 3D nyomtatásról.

BF: nem értem, hogy miért hálós belül a forma, hiszen ha mondjuk van egy gúla, aminek a csúcsáról belóg egy gömb, akkor egyszerűen meg kell fordítani, és a csúcsáról elkezdeni nyomtatni.

M: igen, de ha már 2 gömb van benne, akkor nem találsz ilyen kiindulópontot.

P: és mégis ki a francnak kéne egy gúla benne két gömbbel?

Bizonyítsd

Amikor egy tudományos folyóiratban közölt cikkben
egy elég széles mérési tartományon
három
sőt
kettő
mérési pontot kötnek össze
és ebből következtetést vonnak le
akkor annak úgy nem tudok hinni.

1100 db, 5.5 év, 5 nap

10 bejegyzéssel ezelőtt elfelejtettem megemlíteni, hogy meglett az 1100. posztom. Ma viszont nem felejtem el közhírré tenni, hogy Herceggel ma lettünk 5 és fél évesek, ami egyet jelent azzal, hogy mához fél évre esküvő!

Az elmúlt napokban kicsit mással voltam elfoglalva, de mindenképpen az utóbbi napok legfontosabb eseménye az, hogy Herceg unokatestvérééknél megszületett LucaBaba! Már alig várom, hogy meglatogathassuk őket.

Pozitív és negatív

Nehezen hevertem ki a tegnapot, annyira nagyszerű volt. Valahogy az egész nap olyan pozitív volt. Kezdve a Hermannal, de arról már beszámoltam, aztán a vonaton mellettem, velem szemben és a mellettünk lévő négyes blokkban is ült egy-egy bácsi. A mellettem ülő feltette a csomagomat, a velem szemben ülő átült a folyosó melletti ülésre és felrakta a földről a csomagját, hogy kinyújthassam a lábam. A harmadik, egy nagypocakos idős bácsi pedig annyira cuki volt, úgy olvasott újságot, hogy szemüveg volt az orrán és egy nagyító a kezében.
A 24-es villamosra az egyik megállóban felszállt egy fehérpulcsis fiú. Úgy tűnt, akkor ült le velem szembe, amikor meggyőződött róla, hogy más nem akar leülni. A kézfeje sebes volt, azon gondolkoztam, vajon bringával taknyolt-e el, vagy verekedett. Utóbbira gyanakszom inkább, pedig jó srácnak tűnt. A másik oldalon egy fiatal pár ült, a fiúval kezet fogott ez a fehérpulcsis, de az úton nem beszélgettek. Az egyik megállóban aztán felszállt néhány idősebb ember is, és a fiú, amint meglátta, hogy közelednek, felpattant, hogy átadhassa a helyét, egy néni meg is köszönte szépen. Látva ezt a jelentet, a párocska fiú tagja odaszól: "He, te ilyet is tudsz?" "Ja, de ezt nem az iskolában tanultam." - jött a válasz, mire a csaj (mert ők ilyek voltak) bunkón vihogni kezdett. Talán csak viccesnek találta az oltásokat, szerintem inkább taplóságból nevetett, de azért a srác jófej volt, ezt jó volt látni.

Azért jöttem vissza pestre, hogy a mai atomkvantum ea-on részt tudjak venni. Ha kihagytam volna, most nagyon csúnyán elvesztettem volna a fonalat. Így csak szimplán elvesztettem. Voltak részek, amikor éreztem, hogy igen, ezt tanultam két éve, és nem kellett volna elfelejteni, de egyre csak jöttek az olyan részek, amiknél pislogtam, hogy ez idén sem fog menni. Volt a tanárnak egy kb. másfél percnyi szövege, amiből majdhogynem csak a névelőket fogtam fel. Ilyen szavak voltak benne, hogy

• Hilbert-tér
• kommutál
• Dirac-delta egy disztribúció
• generátor

meg még egy csomó másik, amiről sose hallottam, és ezért nem is tudtam megjegyezni. Állítólag ezek nem lesznek nagyon részletesen számon kérve a vizsgán, de aggódom, hogy ez a rész jelentősen csökkenti majd az esélyeimet. Megyek gitározni.

Herman!!

Bementem az épületbe, nem tudtam, hová kell mennem pontosan. A portás fogadott, volt egy papírja nevekkel-termekkel-előadásokkal. Közben fentről Hédi néni hangja szólt: "őt be kell engedni!". Úgy örültem neki, fel is szaladtam hozzá, ő kalauzolt el. Hol máshol tarthattam volna előadást, mint a német centrumban, amihez az osztályfőnököm miatt sokszor volt közöm. A NC most a bal oldali folyosó végén van, eléggé eldugva, sosem jártam ott korábban. Van ott egy interaktív tábla, nem is láttam még ilyet, nagyon menő. Hamar összeraktuk a rendszert, és vártam a diákokra. Közben Dudás tanárúr is befutott, aki a - ha jól emlékszem "szervusz királylány" - köszönés után rögtön leszögezte, hogy muszáj vagyok tegezni őt, különben ő is kénytelen lesz kézcsókolomozni engem.
Mindkét előadásomon sokan voltak, 30-40-en. Az első közönséget még megkérdeztem, hogy bioszos és kémia faktos van-e köztük, és mivel rengeteg kéz emelkedett a mogasba úgy döntöttem, ők kapják az én témámat. Nagyon élveztem az egészet. Szerintem 10-esek lehettek, és bár tanár nem volt benn a teremben, csendben voltak, éreztem, hogy tényleg figyelnek, szuper érzés volt.
Egyik előadást sem sikerült 45 percesre kihúzni, de szerintem senki nem haragudott meg, hogy pár perccel hamarabb vége lett. Bízom benne, hogy megértették, amit szerettem volna átadni nekik, bár a második előadásomban nem éreztem magam koherensnek.

Az előadások után minden előadót az igazgatói irodában vártak, jó volt oda "következmények nélkül" belépni. Volt több ismerős is, ennek nagyon örültem (addig ugyanis nem tudtam, hogy rajtam és Koptcheken kívül ki ad még elő). Mindenki kapott helyet, szendvicset, innivalót. Beszélgettünk is, jó hangulatú gyűlés lett belőle. Egyszer kimentem az irodából, és ahogy jöttem vissza, a titkárságon egészen át akartam sietni. A következő jelenet zajlott le:
- Bori?? - gyorsan odakaptam a fejem, Alice néni ült ott, gondoltam jaj de bunkó vagyok, körbe se nézek, nem is köszöntem neki. Odaléptem, erre:
- Ő megtanult olvasni! - aha, akkor ez a Bori pont nem én vagyok.
Aztán később még tisztáztuk a helyzetet, olyan kedves volt ő is.

Tulajdonképpen az egész mai hermanos kalandban azt élveztem a legjobban, hogy bárki akivel találkoztam, olyan örömmel fogadott, hogy tényleg úgy éreztem, hazajöttem. A közös beszélgetős részen meg azt éreztem, hogy ez a tanár-diák közti kölcsönös tisztelet a legjobb, amit ettől a sulitól kaphattam. Az, hogy mi arra vagyunk büszkék, hogy ebbe az iskolába jártunk, és hogy ezektől a tanároktól tanultunk, a tanáraink pedig ránk büszkék, hogy amit itt megtanultunk, azt tovább tudtuk fejleszteni és sikereket tudtunk elérni, A világ legjobb iskolája. A legjobb, evör.

Tegnap és holnap

Visszatérve a tegnapi atomkvantumra. Amikor
- a tanár írás közben pont kitakarja előlem a táblát,
- a h (Planck-állandó), az me (elektrontömeg), az M (magtömeg) és az n (energiaszint száma), táblára írva elég hasonló
- a tanár siet, én is próbálok sietni, és ezzel arányos módon a másolási hibám is megnő,
akkor ez azzal jár, hogy otthon 3 órámba is beletelik, mire a leírtakat értelmezem, a mennyiségeket és a dimenziókat is átszámolom és a saját másolási hibáimat kiajvítom.
Igazából büszke vagyok magamra, amikor a sehogysem stimmelő egyenletet helyrerántom azzal, hogy magabiztosan beírok még egy betűt az egyenletbe, hiszen nem kaphatok az elektron pályájának sugarára [m*kg]-ot. Nyeh.
Tovább nehezíti a helyzetet egyébként, hogy kb. 57 nagyságrendet ölel fel a méretskála (a Planck-állandótól az Avogadró számig), ráadásul mindent külön kell átszámítani SI egységekre...

Miskolcon vagyok most éppen, holnap lesz a Hermanos előadás, szerintem felkészültem rá, pöpec diasoraim lettek. Holnap fizikusokat faragok a biológusokból. - Valójában nincs ilyen szándékom, a polarizációs előadásomat szerintem mindeki érteni fogja, és a saját témámat is, remélem. Ha túl vagyok az előadásokon, szerintem valahol elérhetővé teszem a diasorokat, bár szinte csak képek vannak rajtuk, szöveg alig.

Változó

Vajon az a furább, hogy a gitáron prüntyögés után feltétlen igényem támadt Subscribe-ot halgatni, vagy hogy alig vártam, hogy végre nekikezdhessek az atom-kvantum gyakra való tanulásnak. Utóbbi, egyértelműen. Az idei félévben van 3 előadásom és 1 gyakorlatom, mind a 4től rettegtem, de ahogy telik az idő (btw az idő diszkrét, vagy folytonos? - vetette fel a kérdést tegnap egy tanárom), úgy tetszik meg egyre jobban mind a négy, komolyan mondom, már majdnem élvezem.

A mai órán szénpolimer elektronszerkezetéről tanultunk, és amikor a tanár megkérdezte, hogy milyen egységben kívánunk energiáról beszélgetni, én vettem a bátorságot, és habozás nélkül mondtam, hogy elektronvoltban. Életemben soha nem tudtam még elszakadni a Joule-tól, valami megint változott.

Előadok a Hermanban yey!

Csütörtökön a Hermanban fogok két darab 45 perces előadást tartani, yeeey! Címek:

Biokémia a gyakorlatban - hibázz és tanulj!
A rovarok szemétől a zebracsíkokig

Nagy erőkkel készülök rá, egész hétvégén ezen pörög az agyam. A sajátom mellett előveszek egy régi témát is, két napon át olvastam hozzá a cikkeket, még nem vagyok kész vele, de pöpec diasorom lesz. Miután így belejöttem ebbe, a saját témámat is megpróbáltam összeszedni, amiről most egy teljesen új megközelítésben fogok beszélni, figyelembe véve, hogy a közönségem középiskolai (de Hermanos!) képzettséggel fog rendelkezni. Ahogy nagyjából összeraktam a diasort, elbizonytalanodtam, hogy tudok-e majd erről 45 percet beszélni, de akkor majd megnyújtom az elején a bevezetést, végül is az egészben csak az lesz a biológia, a többi gyakorlati tapasztalat. Nagyon lelkes vagyok, alig várom már!

Huhh

Egyébként ezelőtt nem sokkal annyira idióta voltam, hogy ahogy itt ültem a gépnél, és kezemben fogtam egy teával töltött palackot, előrebillentettem, pontosan a számítogép elé, majd  2-3 másodpercnyi nézés után konstatáltam, hogy nahát, pont ugyanúgy bugyborékol a lötyi, mint ivás közben, további 1-2 másodpercembe tellett rájönni a jelenség okára és visszabillenteni a palackot, majd gyorsan feltörölni az így keletkezett teatócsát...

Éhes madármadár

Az emúlt két télen ideszoktak a cinkék, mert raktunk ki magokat. Mivel észrevettük, hogy a napraforgó mag a tuti náluk, egy idő után már csak azt raktunk ki nekik. A tavasz beköszöntével feljöttek az alattunk lakók, hogy már lassan belefulladnak a héjakba és a madárkakiba, ezért teljesen felszámoltuk az etetőt. Most újra ide-ide néznek a cinkék, újranyitott-e már a mcdrive. Magunk most nincs, de remélem szeretik a pókot, mert abból van bőven.

Új szobor

A lágymányosi campus legújabb büszkesége a rozsdakocka és a fémnádas után egy kőpina. Hétfőn avatták fel. Múlthéten már ott volt a talapzata, akkor még azt hittük, furcsa kalapács, aztán rárakták a művet, befóliázták, hétfőtől pedig újra szabad. Hiába nézem, és próbálok rájönni, hogy "mire gondolt a költő", a pinánál nem jutok messzebb. Pedig biztos nem az, hiszen azt függőlegesen szokták ábrázolni, nem lehet száj, sem kagyló, sem amerikai focilabda. Kizártam tehát minden lehetőséget, Szókratész egy mozdony, nekünk pedig van egy kőpinánk. Mégsem mehetünk el mellette magyarázat nélkül, íme hát, Herceggel erre jutottunk:

azért készítették, hogy a BME-sek is lássanak ilyet. Azért rakták a hídnak erre az oldalára, hogy jelezzék nekik, erre kellett volna jönni. Azért van kőből, mert már mindegy.

Bár rá lenne írva az igazság.

Ősz

A múlt héten volt a guglinak egy bájos őszi animációja, amiben hopp, leestek a falevelek. Ekkor tudatosult bennem, hogy ha ősz van, márpedig ősz van, akkor már nem tart soká a "jóidő". Mára már tele volt a kert sárga falevelekkel, lassan az utcákat is beborítják. Ősz van.

Miről is

Most nem is tudom arról meséljek-e, hogy
- lefutottam az 5vös5km-t, életem első megállás nélküli 5 km-e volt, és a legnagyobb élményem (a célbaérést leszámítva) az volt, amikor leelőztünk egy idős kocogó bácsit, majd később még néhány sétáló embert. Ezt bizonyítani is tudom:
"Nem fogom tudni tartani a tempótokat..."
"Nem kell azt tartani, megáll az magától is!"
- mennyire zavar, hogy az atomkvantum ea-n a tanár rendszeresen hibákat vét a levezetésekben, de cserébe többnyire mégis értem, amiről szó van,
- milyen gyönyörűek azok a hosszúuszályos ruhák, amiket valószínűleg mégsem fogok az esküvőmön viselni, mert a felcsatolt uszály nagyon nehéz.
- vagy arról a dologról, ami tegnap még az eszemben volt, de ma már nem tudom leírni.

Ez mi?!

Kerekes járókeret, rászerelt szekrénnyel.
WTF did I just see?!

Relatív idő

Van most egy cikk az Indexen, miszerint sikerült kísérletesen bizoyítani, hogy "az idő lassabban halad egy mozgó óra számára, mint egy egy helyben lévőnek." Nem részletezik itt, ezért én nem is értem, bár a gravitáció "időlassító" hatását is nehezen értettem meg. Amikor ezt a témát magyarázzák laikusoknak, mindig az "órát" hozzák fel, az időmérő tárgyat. Én ezt sosem értettem, hiszen egy független energiaforrással (elemmel) működő pusztán mechanikai vagy kis áramkörrel működő, programozott szerkezet mégis mitől számolna gyorsabban ha eltávolodik a bolygónktól. Aztán persze magamtól is rájötem a válaszra, hogy az óra nem jár gyorsabban, hanem az idő telik gyorsabban (a földi "időmozgáshoz" képest) és így, "elvont fogalomként" máris jobban értem. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, engem zavar ez az óra-dolog.

Morr

Néni kezében banyatank, két kerekű, fémkeretes, hogy legyen min megállnia, de a néni ezt nem tudja, ezért a betonon húza a fémet, mintha az is kerék lenne, a hangját persze csak a mellette elsétáló közönség hallja, én meg még rá is morgok inkább.

5 éves osztálytalálkozó

Szombaton volt az 5 éves osztálytalálkozónk. A szervező szemével azt tudom mondani, hogy nagyon szomorú voltam, amikor még kétszeri kérésemre sem reagált senki, hogy hajlandó lenne segíteni nekem. Egyedül viszont nem ment, mert egy miskolci osztálytalálkozó személyesen intézendő dolgait nehéz Pestről megoldani, úgyhogy végül személyes kérésre kaptam segítséget az étteremfoglaláshoz és a meghívók kiosztásához, Utóbbival egyébként jól meggyűlt a bajom, mert nagyon nehezen találtam rá embert. Az viszont igazán pozitív csalódás volt számomra, hogy a kérésemnek megfelelően mindenki elutalta az összeget, senki nem kezdett el hőbörögni, ahogy vártam.
Vendégszemmel pedig nagyon sajnáltam, hogy csak 3 tanár jött el a 7 meghívottból, a vacsorára pedig csak 1 maradt, de ők láthatóan örültek nekünk. (Bár vannak kételyeim.,.) Voltunk a Hermanban, a saját termünkben (igaz, hogy már nem a miénk, de még mindig a sajátunk), ami most kicsit más színű, van benne egy tök jó kép, egy tök jó óra, új székek és a mi függönyeink. Amikor beléptema B épületbe, megcsapott egy illat, a Herman illata, jó mélyet szippantottam, elmosolyodtam, és úgy éreztem, de jó újra itt lenni. Utána szépen sorban érkeztek az emberek, az elején még mindenki végigpuszilt mindenkit, ami bizonyos esetekben elég meglepő volt, de én boldog lettem tőle. A végén érkezők meg már csak azoknak köszöntek, akiknek 5 évvel ezelőtt is. Mindenki mondott magáról egy pár szót, volt olyan, akiben nagyon pozitívan csalódtam, és megváltozott róla a véleményem, a többség ot tart, ahol várni lehetett, és volt olyan is, aki ugyanolyan tapló segg maradt, mint régen volt.
A vacsora a Calypsoban volt, a kaja elég jó volt, a kiszolgálás minőségén mondjuk lenne mit javítani (engem különösebben nem ért bántódás, de néhányan megjegyeztek ezt-azt). Azt nagyo sajnálom, hogy nem tudtam mindenkivel beszélni, akivel szerettem volna, de az osztály lányrészének zöme ott maradt egész sokáig (az osztály másik fele lelépett a cinefest koncertekre), és velük nagyon jót beszélgettünk, sokat nevettünk. Igazából ők azok, akikkel sokkal gyakrabban kéne találkoznunk.
A osztálytalálkozó napján már nagyon izgultam, hogy minden rendben lesz-e, és normálisabbak lesznek-e, mint régen voltak, és azt kell mondjam, kellemes meglepetés ért, és most már örömmel gondolok vissza erre a napra.

Művelt

A műveltség az, amikor egy nem túl bizalomgerjesztően öltzött bácsi Italismeret tankönyvet olvasgat a 4es-6oson.

Állj meg, ha tudsz

Szerintem amikor pallót raknak a normál magasságú lépcsőkre, az nem esélyegyenlőség meg akardálymentesítés, hanem kibaszás.

Helyszín is pipa

Végre megtaláltuk az lagzink helyszínét!!! Nagy teher esett le most a vállunkról. Addig vaciláltunk 2 helyszín között, hogy végül egy harmadik helyet választottunk. Nem túl magas, nem túl kicsi, jó helyen van benne minden, az épület is tökéletes helyen van. Uuu csak legyen már esküvő!

Voltunk ruhapróbán is, Veréb és az Anyukám kísért el. Nem gondoltam volna, hogy ezek a ruhák jók rám, de mind amit kiválasztottam, jó volt. 3 olyan ruha volt, amiben tetszett valami, az elsőnek a díszítése, a másodiknak a felső része, az anyag és a szoknya esése, a harmadiknak pedig az anyagmintája és a fazonja. Ezeket kéne valahogy összekombinálni, úgyhogy még megyek tovább, de ez most nagyon pozitív élmény volt. Anya azt mondta, szerinte nagyon szép menyasszony leszek, és én már úgy várom, hogy tényleg így legyen!

A következő állomás a ceremónia-,ester kiválasztása. Nekem már megvan a befutó emberem, de Herceg szeretne még egy embert meginterjúvolni, csak olyan sűrű a programunk, hogy nem tudok biztos időpontot mondani neki.

Jaj de jó már nekünk.

Értem

Létezhet-e annál csodálatosabb dolog, mint amikor úgy jövök ki az atomfiz óráról, hogy ÉRTEM azt, amit két évvel ezelőtt sehogy sem sikerült felfogni, de hát nem is csoda, tele volt minden szögekkel és szögfügvényekkel, meg diffegyenlettel, deriválással és néhány integrálással, és én ezt VÉGRE ÉRTEM.

Mókás nap még

Ha egy kerekekkel felszerelt kisszekrényt a kerekeire állítva raksz fel egy kiskocsira, és rápakolsz még 3 tárgyat, akkor ne csodálkozz azon, ha a díszkövö minden szét fog csúszni. Legalább vicces volt.

*

Atomgyakvezsrác táskájában kutat: "legyen nálatok számológép, nálam is szokott lenni... most nem találom, általában évente egyszer otthon szoktam hagyni, úgy tűnik ez az alkalom most van." Az óra további részében nem voltak pontos számeredmények, de a tegnapi gyakról azért még jól emlékezett a számokra, nem volt gond.
Óra végén, már szinte mindenki kiment a teremből, én is lépem át a küszöböt, mikor a srác felkiált "de hát itt van a számológépem!"

Lécci ne!

Remélem ez mégsem azt jelenti, mint amit én ebből kiolvasok, de nagyon remélem, hogy Gabibá' felkészül a kataklizmára egy melegszendvicssütővel és egy kerti grillel, különben nagyon szomorú lesz mindenki.
Ez nemzeti italbolt ötlet egy Ig-béke Nobel díjat biztosan megérdemelne.

Mókás nap

Ó emberek, hát, tényleg ilyen érvekkel hoztok döntést? (Tarlós vs. Falus) A feketehajú nőn szakadtam, ezt muszáj idéznem:

"Elösször is orvoos, az ÁNTSZ - most olyan problémák vannak, mint a lépfene..." (képben van a néni)
"Megismertük őtet evvel a vízzuhannyal. Eredetileg külföldön homokkal meg törmelékekkel öntik le magukat... mer a háború van!" (Igen, az olaszok meg spagettit öntenek a fejükre, mert ott az van.)

A néni egyébként többször visszatér a háború és a természeti katasztrófa kérdésére, és ugye orvos az kell, ez az érv. Seems legit. 

Aztán megemlítik még Magyar Györgyöt, aki egy elég neves ügyvéd, rendszeresen szerepel a tévében különböző ügyek ismerőjeként. Könyörgöm, ez egy olyan jó ember, néhány éve egy buszos körutazáson nyaraltam vele együtt, olyan jókedélyű, értelemes és komoly ember, ha őt valaki képes rávenni a politizálásra, a magyar politikába vetett minden maradék hitem is oda lesz.


*

Péksütis kocsinál az egyetemen egy srác: "kérek egy bolonyaisos pizzát és egy..." sok lesz az.

*

Atomkvantumot ugye első félévben felvettem, de mikor kiderült hogy ez az én akkor matematikai és fizikai előképzettségemet tekintve túl hardcore, akkor abbahagytam és most próbálom újra. A gyakból az első óra emléke maradt meg, és a hatáskeresztmetszet szó. Most is ugyanaz a srác tartja. Meglepő volt újra látni. Két évvel ezelőtt egy fiatal, szépszakállú, rövidhajú, kölyökfejű srác volt. Ma egy (nem csak két évvel) idősebb, szépszakállú, kicsit hosszabb hajú, férfiarcú embert láttam.
Visszatértve a hatáskeresztmetszetre, a bemutatkozás és a nem-árt-fejből-tudni-állandók után ez volt az első szó, ami felkerült a táblára. Kíváncsi vagyok a többi órára, mert már ezt is sokkal jobban értettem, mint két éve. Szinte már kedvet kaptam hozzá. Tök jó stílusban magyaráz amúgy, rendszeresen él a "ha mondjuk atombombát gyártasz...", "amikor atomerőművet építesz" kifejezésekkel. És egy újabb bizonyíték a fizikusok lazaságára, amit szerintem a matematikusok bűnnek vélnek (és én amúgy velük értek egyet, de én ugye nem is vagyok igazi fizikus, szóval nekem ilyet is lehet):
"Ez a 12.5 ez a 4 pí, ezzel az 5 tizeddel könnyebb a számolásokat elvégezni. Amúgy azt tudjátok, ugye, hogy mennyi a pí... 3.14 igen, középiskolában mindig ment a verseny, hogy ki tudja több tizedesjegyig. De ezt számolásokhoz célszerű 3.125-nek venni. És pí négyzet az 10, nem tévedsz vele többet, mint ha a g-t veszed 10-nek. Ha sétálsz az utcán, könnyebb fejben számolni vele."

Kínailány

Képzeljetek el egy kínai lányt.
Egy kövér kínai lányt.
Egy kövér kínai lányt térdigérő szoknyában.
Egy kövér kínai lányt szőrös lábbal térdigérő szoknyában.
Létezik, ma láttam.

Sanyarú a sors

...amikor kitöltöm a pohárba a szörpöt, fogom az ásványvizes palackot, kiteker...ném, de sehogy sem sikerül, és Herceg sincs itthon.

Makro

A Makromolekulák c. tárgy is teremváltoztatással kezdődott, ezt is ugyanoda rakták át, mint a tegnapit, Nem hiába, a biofizika tanszék már csak a saját tanácstermében szeret órát tartani. Három témacsoport és három tanár lesz a félév során. Az első a wigner szfki-ban dolgozó vegyész (úgy tűnik ilyen is van) és ma volt egy kis bevezető, meg elkezdtük tárgyalni, hogy mi az a polimer és hogy is alakul ki. Az óra felénél már majdnem elaludtam, amikor jött egy termodinamikai rész, ahol felmerült bennem egy kérdés. Ilyen esetben azonnal elkezd pörögni az agyam, és addig gondolkozom, amíg végül válaszolok rá, még mielőtt hangosan megkérdezném a tanártól. Ma is így jártam, és egyrészt megállapítottam, hogy a kérdésfeltevésem jogos, de a tanárnak is igaza van, csak én a polimerizációt valamiért (oh, a biokémia) mindig vizes közegben képzelem el, itt meg egy teljesen általános tárgyalás volt.  Másrészt pedig felébredtem, és innentől kezdve, hogy megjelent valami kis fizika a dologban, rögtön meg is tetszett az óra. A tanár egyébként kicsit gyorsan és csapongva beszél, nem egyszerű jegyzetelni, de azért nem vészes.

Biol stafiz első óra

Elsőnek értem a terembe. Egy pici, szeináriumi terem volt. Hamarosan felbukkant a tanár, hozott egy cetlit, amit kirakott az ajtóra. Kérdeztem, hogy másik teremben lesz-e az óra. Kérdezte, hogy Fraktálnövekedés órára jöttem-e. Mondtam, hogy neeem, hanem biológiai rendszerek statisztikus fizikájára (a tanár ugyanaz, szóval én nem ijedtem meg). A tanár néz, elmosolyodik, megfordul, visszamegy a cetlihez, elkezd satírozni. Rájött, hogy ez pont nem az a félév. Majd kiderült, hogy tényleg másik teremben leszünk, közben azért megérkeztek még hárman.

Amúgy a bácsi sokkal kedvesebbnek tűnik, mint amilyen szigorúnak én hittem (egyébként arcra hasonlít a kedvenc élettan-tanárbácsimhoz), az óra kissé vontatott volt, unalmasnak azért nem mondanám. Remélem azért fogom érteni, ha már beljebb leszünk a tananyagban.

Új paplan

140 cm széles az ágyunk, ezen alszunk ketten. A tökéletes ágyméret. Sokkal kényelmesebb, mint 90 centin szorongani ketten (mi mondjuk ahhoz is hozzá vagyunk szokva), viszont nem kerülünk egymástól túl messze, mint ahogy az egy igazi franciaágyon történne. Bármikor kellemesen össze lehet bújni, az éjszaka közepén meg lehet ölelni egymást, összetolni a fenekünket, vagy éppen a kihűlt tappancsomat rárakni Herceg jó meleg vádlijára.
Szóval ezen az ágyon alszunk már 4 éve. Egy ugyanekkora méretű takaró alatt. Kettő ugyanekkora mérető takaró alatt. Néha. Van ugye a rendes paplan, meg van egy pléd is, azt is be szoktuk vetni azokra az esetekre, ha túl hideg lenne, vagy ha valamelyikünk (jellemzően én) az éjszaka közepén kisajátítja a takarót. Értem ezen azt, hogy félig ráfekszem, a maradék részét megölelem, a lábam átvetem rajta, így tehát én nem vagyok betakarózva, de legalább Herceg sem tudja kihúzni alólam, hogy neki is jusson legalább egy csücsök. Azért megjegyzem, fordított eset is van, amikor nekem van melegem, átdobom a takaró rám eső részét az alvó Hercegre, aki nyilván örömmel fogadja, és később már nekem nem jut belőle.

Aztán jött ez a spáros kupongyűjtős szirszar, hogy lehet venni jó takarót olcsón, és Herceg azt mondta, ez a megoldás. 10 ezer forint mondjuk nem olcsó, de mint megtudtam, ennél olcsóbban tényleg nem tudtunk volna takarót venni. 200*200-asat. Ami már olyan nagy, hogy külön ágyon is tudnánk vele együtt takarózni. Vettem hozzá ágyneműt az ikeában (két ágyneműt vettem olcsóbban, mint ahogy a spárban adtak volna egyet, és ebben még két párnahuzat is van!), és ma délután be is üzemeltük az új rendszert.

Ez egy ááálom, oooolyan széles, úúúgy elférünk, még bújócskázni is lehet alatta, akkora. Jelenleg a mindenféle zöld árnyalatú pöttyben pompázik. Ma este alszunk benne egyet, kíváncsi vagyok, reggel kinek az oldalán köt ki.... Amúgy tudjátok, mi a legjobb abban, hogy nagy és négyzet alakú a takarónk? Hogy ha éjszaka elkezd megfordulni, akkor mindegy, hogy melyik csücske akad először a kezünkbe, mert nincsen rövidebbik oldala ami alól kilógna a lábunk!!!

Tudta-e? - Ebola

Már egy ideje nem hallok az eboláról, de egy bioszos ismerősöm megosztott fb-on egy cikket, amit mindenképpen ajánlok figyelmetekbe. Lehet, hogy nem értetek meg belőle mindent, de a lényeget teljesen érthetően írják le. Nem vagyok jó ismerője a vírusoknak, nagyon keveset tanultunk róluk anno, ezért még engem is megdöbbentett az élettani leírás. Érdemes elolvasni és ismerni, nem semmi kis dög.

bikémnap

Az a baj, hogy annyira szerelmes vagyok a biokémiába, hogy amikor ma megpróbáltam összeszedni a felgyülemlett tankönyveket és jegyzeteket, ami majd kell a záróvizsgára*, és rájöttem, hogy nyomtatott vagy írott bikémjegyzetem nincsen, akkor az interneten hopp, elémugrott egy ííídejó 550 oldalas jegyzet, és hirtelen, a nagy esküvő- és osztálytalálkozó-szervezés közepette elolvastam belőle 100 oldalt.

*igen, szeptember 2-án rendkívül fontosnak tartottam, hogy a januári államvizsgámra elkezdjek készülni.

Ruhapróba I.

Jelentem, túl vagyok életem első menyasszonyiruha-próbáján. Egy olyan üzletben jártam, ahol nagyon kicsi volt a választék, és csak eladnak ruhákat, de szabást nem vállalnak. A legnagyobb boldogság volt számomra, mikor kiderült, hogy létezik olyan ruha, ami jó rám, figyelembe véve ezt az elég szerencsétlen alakomat, ennek ellére nem teláltam meg az igazit. Azzal mentem oda, és két mégis-próba után azzal is jöttem el, hogy nem akarok tüllszoknyás ruhát. És valószínűleg abroncsosat sem, mert annyira hülyén érzem magam benne, sem a táncot, de még csak egy ölelést sem tudok benne elképzelni. Amúgy az ekrü színű ruhák is nagyon szépek, de én inkább dacosan ragaszkodom a fehérhez. Ideje újabb szalonokban is időpontot kérni.

Teljes mértékben támogatom, hogy egy 50 év fölötti nő ne veszítse el nőiességét, és még a 60-as éveiben is csinosan öltözködjön. Azon mondjuk meglepődtem, hogy a két mankóval közlekedő néni magassarkú emelt talpú szandált viselt.

Azt meg magyarázza már meg nekem valaki, hogy fehér tárgyakat miért szeretnek fehér háttér előtt fotózni? Hogy csodáljam meg a menyasszonyi ruhát, ha nem is látom?!

Hétfő reggel

Szeptemebr 1-je valahogy mindig olyan komor. Több olyan évre is emlékszem, amikor aug. 31-én, a nyáriszünet utolsó napján még szép nyűri iő volt, másnap pedig a felhős, esős, borongós, rosszkedvű "iskolába kell menni' idő lett. Ma is ilyen időre ébredtünk. Biztos ami biztos, délben megnéztem a TO honlapját, hogy mikor is kezdődik a suli. Szerencsére időben vagyok, jövőhéten kell mennem csak. Az előbb hallgattam a rádióban a Vendég a háznál c. műsort, ahol rendszeresen szólaltatnak meg gyerekeket. Ez a világ legmókásabb műsora, tündériek ezek a kisgyerekek, meg az iskolával kapcsolatos várakozásaik. 

*

Annyi hírt lehet hallani a világban dúló háborúkról, ilyenkor néha arra gondolok, hogy a legfélelmetesebb dolog a világban a légvédelmi szirénák hangja. Egy hangos, kikerülhetetlen, periodikus zaj, amikor tudod, hogy baj van. Nem igazán tudom a funkcióját, de leginkább bombázásra, vagy vegyi fegyverek bevetésére tudok asszociálni róla. 

És ma, amikor nyugodtan próbáltam a népszerűségemet növelni a Fable III-ban, valami fura lett. A hang olyan volt, mint amikor a miskolci lakásunk régi ajtának résein át süvített be a szél, de odakint hallatszott valami folytonos sípolás-zúgással együtt, és mindez halk volt. Próbáltam arra gondolni, hogy csak egy lakásban zúg valami gép, de nem tudtam elhessegetni veszélyérzetet, elég ijesztő volt. Bezártam az ablakokat és már alig hallottam. Kimentem a fürdőszobába teregetni, mire visszaértem újra csend volt. 

Megnéztem az indexet, hogy írtak-e róla, de nem találtam semmit. Aztán a rövidhírek között találtam meg, hogy nem kell megijedni, 11 órakor szirénapróbát tartanak. Yey. Szólhattak volna erről hamarabb is.

Késő bánat

Ó basszus, a Volbeatet kellett volna a lagziba hívni.

Ennyit az egyházról

Olvassátok el a Da Vinci kódot, ha még nem tettétek volna. Egyrészt, mert izgalmas, nem lehet letenni, másrészt pedig olyan egyháztörténeti dolgokat említ, ami minden bizonnyal igaz, de valahogy soha nem szokták ezeket megemlíteni. Valahogy...
Bevallom őszintén, eddig se értettem a kereszténység mikéntjét, eddig is voltak nagyon erős kétségeim, de ez egy annyira undorító, hazug, gátlástalan, pénzéhes banda, hogy párját nem találni ezen a világon. A legcsekélyebb bizalmam is odaveszett.

Sínre rakott esküvő

Biztosíthatlak titeket, hogy a miénk lesz a legtutibb esküvői zenekar, úgyhogy készítsétek a lábatokat, mert itt mindenki táncolni fog! És az egész szuperprofi képekkel lesz megörökítve. Csak mosolyogni!

Ó csak a helyszínt eldöntenénk már...

Szívfájdalom

Oh, te gyönyörű bundáskenyér illat!

Elkezdve!

Megírtam a szakdogám bevezetőjét. És tényleg, nem csak a címet írtam fel! Valójában címet még nem is írtam bele. Késznek mondjuk aligha nevezhető, de vázlatnak már jó, csak ki kell egészíteni a hivatkozásokkal meg kicsit logikusabban kellene megfogalmaznom, de ha az is meglesz, szerintem terjedelemre tökéletes. Jobboldalt erre is írtam egy vissaszámolót.

Közlekedés a magyar utakon

Ahogy ígértem, a nyaraláson eszembe jutott témát most kifejtem, ami a mai napon újabb bosszantó tapasztalatokkal bővült. Ez a téma a magyar közlekedési jelenségek.

AUTÓVAL
Itt két dolgról szeretnék szólni. Az egyik a közlekedési táblák, a másik pedig a sebességtúllépések.

A közlekedési táblák
Két nagy baj van Magyarországon az útszélen álldogáló közlekedési táblákkal.
1. Túl sok van belőlük.
2. Senki nem veszi őket figyelembe.

Régebben azt hallottam, hogy nem érdemes túl sok útszéli jelzést kirakni, mert túlszabályozzák a közlekedést, és inkább növelik a balesetek kockázatát, semmint csökkentik. Szerintem igaz az, mert ha a helyzet nem tűnik egyértelműnek, az autósok sokkal elővigyázatosabbak. Pl. egy nagy kereszteződésben, ahol a lámpák sárga villogásra kapcsolnak, akkor a vezetők körültekintőbben mennek át a kereszteződésen. Remélem, hogy ez egy értelmes példa volt az állításra, de most arról akarok inkább beszélni, hogy kíváncsi voltam, tényleg sok-e a tábla. A nyaralás során jó sokat autókáztunk mindenféle rangú és rendű utakon az autópályától a falvak közötti agyonfoltozott, kátyús utakig, volt alkalmam nézelődni.

- Tényleg rengeteg a tábla. Néha olyan helyekre is ki vannak rakva, ahol semmi értelmük, mert nem csatlakozik be új út és nem módosít az előző táblához képest. Pl, hogy a főutakon minden becsatlakozó út után ki van téve az élére állított sárga négyzet, az autópályán pedig ugyanezeken a helyeken egy sebességkorlátozást jelző tábla - ez teljesen logikus. De mi értelme van kitenni ezeket később is, ha ott semmi új információt nem adnak?
- Egy osztlopra gyakran 2, néha 3 tábla is ki van rakva, majd 20 méter múlva újabb adag, 20 méter múlva megint.... Úgy jönnek a táblák egymás után, mint a GuitarHeroban a hangok, csak győzd követni.

A kedvencem az volt, amikor egy építés miatti útszűkülethez közeledtünk, és így követték egymást a sebességjelző táblák:
80
60
40
itt volt egy szűkület
70
még tart a munka, de kicsit szélesebb az út
40
újabb szűkület
és itt újra fel lehetett gyorsítani.
Miért nem lehet már az elején kirakni a 40-es táblát és a végén feloldani, nem lenne sokkal egyszerűbb és követhetőbb?

A "Vigyázz, ugrik a szarvas!" táblákat sem értem, miért nem lehet beleírni a kreszbe, hogy akárhol jársz, számíts rá, hogy elédugorhat valami. Ezeket a táblákat meg ki lehet tenni olyan helyre, ahol mondjuk van parkőrség, pl. NP vagy TK vagy ilyesmi, nyilván, hogy ne a társaságot terhelje a felelősség, de akkor ne azt mondják, hogy 2,4 km-en keresztül jöhet a szarvas, aztán 2,4 km múltva kirákják a 3,5km-es jelzést, annak a végén pedig az 1,8-ast, hanem tegyék ki a táblát, és a teljes szakasz végén vegyék le.

Sebességkorlátozás
Na ez az a dolog, ami szerintem 3-ból 2 autóst eleve nem érdekel. Ezek után pedig mindenki panaszkodik, hogy "jaj én már nem is nézek híradót, mert csak a baleseteket mutatják". Hát mert bazdmeg nem kéne száguldozni, és tök mindegy, hogy 10 vagy 100 km/h-val léped túl a sebességhatárt, kibaszottul veszélyes vagy!!!
Vagyok annyira naív és nagyon nagyon szeretném azt hinni, hogy azok a táblák okkal vannak oda kirakva, és nem a rendomgenerátor mondja meg, hogy hol melyik számot karikázzák be.

Most gondolatban szállj ki egy pillatra az autóból és egyenletes tempóval indulj el két lábadon egyenesen. Én elindulok veled szemben, tökéletesen egy pályán. Összütközünk. Anyázol egy sort, kicsit fáj itt-ott, de hamar túl leszünk a dolgon. Oké, most szállj biciklire. Ne haragudj, én már most félek, ezért nem én jövök veled szembe, de valaki biztosan. Nem mentek gyorsan, mondjuk mindketten 15 km/órával, mindketten lerepültök a bicikliről. Ha van olyan szerencséd, hogy a kormány nem áll beléd, akkor remélem, legalább bukósisak volt rajtad. Ja, és ha még nem mondam volna, mindössze 30 km/h volt a relatív sebességetek egymáshoz képest. Jó, visszaszállhatsz az autódba, és most a változatosság kedvéért egy fának fogsz nekimenni, 60 km/h-s sebességgel. Biztos lehetsz benne, hogy nagyon közelről megnézheted azt a fát. Feltéve, hogy még látsz, a légzsák megvédett és elég egyenesen csapódtál be ahhoz, hogy ne hasson rád még egy kis forgatónyomték is. Bár lehet, hogy forogni még mindig jobb, mint egyenesen előrezuhanni, aztán hátra. Ha még mindig elég bátor vagy, indulj el 100-110-120 km/h-val, főúton vagy autópályán, a dolgot innentől tovább nem részletezem.
Ó, BTW, a KÖVETÉSI TÁVOLSÁG, mint olyan, mond valamit? A legtöbbeknek sajnos elég keveset.

Az a helyzet, hogy élőben az autósjáték egy lehelletnyit komolyabb, mint a számítógép előtt, és nem tudod beállítani, hogy az autód ne törjön, és bizony mások is sérülnek.

Azon gondolkoztam, hogy van erre megoldás, csak azt nem tudom, kitalálták-e már, vagy alkalmazzák-e már. A dolog lényege annyi lenne, hogy a GPS nem külön kütyü lenne, hanem beépített alkatrész. Az pedig elég okos ahhoz, hogy ne csak azt tudja, hol vagy, de azt is, ott milyen rendű út van és mennyi az ott megengedett max sebesség a kresz szerint. Ez pedig lekorlátozná az autó sebességét erre a bizonyos maximumra. Innentől az autós saját felelőssége, hogy ha ideiglenesen útépítés miatt kirakták a 40-es táblát, lelassít-e annyira. Úgy működne ez, mint ahogy a F1-es autókon is van olyan gomb, amit a boxutcába behajtva megnyomnak és nem engedi bizonyos sebesség fölé gyorsulni az autót.
Bizonyára az autósok többsége foggal-körömmel tiltakozna ez ellen. Én meg kíváncsi lennék ezek után a baleseti statisztikára.

BICIKLIVEL
A mai tapasztalatok alapján ide is van néhány gondolatom. Miskolcon Diósgyőr felé vezet egy egész jó kis bicikliút. Nem mindenhol lett szerencsésen kialakítva, de én már annak is örülök, hogy van, és többnyire vagy a járdán kialakított külön sáv van, tehát nem az autósok között, vagy olyan utcákon, ahol kisebb az autóforgalom. Két dolgot viszont nagyon zokon vettem.

a.) parkoló autók
A bicikliút több helyen házak mellett visz el, ahol az autóúton van felfestett biciklisáv, és néhány autó a bicikliúton parkol. Értem én, hogy azért állnak ők ott, mert nincs külön parkolóhely és nem tudnak máshol, de szerintem a bicikliút tervezőinek és fenntartóinak erre gondolniuk kellene, mert ez balesetveszélyes.

b.) útszéli növényzet
Azt sem szívesen fogadom el, hogy a bicikliseknek az út szélén kell közlekedni, ahol felgyűlik a por, az aprószemcsés kavicsok és egy csomó egyéb dzsuva és hogy ott vannak az út esőelvezetői, de arra is nehezen találok szavakat, amikor az autósávra felfestett bicikliúton azért nem tudok szabályosan közlekedni, mert mindenféle faág és bokor terpeszkedik elém.

Van baj.

Nyaralás: Győr, Kőszeg és Ausztria

Herceget Pesten vettük fel, engem itthonról vittek a szülei. Szülinapi ajándéknak pedig kaptam egy gofrisütőt. Jól megleptek vele, 5 nappal a szülinapom után már nem számítottam ajándékra. Meg ugye a nyaralás, azt hittem ez már az. De gofrisütő! Most meg itthon ülök és  még napokat kell várnom arra, hogy visszamenjek pestre és végre használhassam. Gofrisütő, mekkora királyság már!

Győr volt az első állomás, a Mobilis kiállítással kezdtünk. Emberek. Ide menjetek el. Most. Vagy amíg van. Evör. Ultragigamegakirályság. Minden mozog, mindent meg lehet nyomni, ki lehet próbálni, hangot ad, színes, informatív és még olvasni se nagyon kell hozzá. Én ezt 23 évesen pont annyira élveztem, mintha 5 éves lettem volna, de szerintem még 60 évesen is imádnám. Nen is mondok róla többet, menjetek el, lássátok szümtükkel.

Győrben még kóricáltunk kicsit, nekem nagyon tetszett, amit láttunk. A belvárosa nagyon rendezett, az épületek pedig fel vannak újítva, vagy legalább is kívülről sokkal szebben rendbe vannak rakva, mint a miskolci főutcán. Volt olyan rész, ahol minden lépésre jutott egy múzeum, tárlat, kiállítás, gyűjtemény, szóval elég sok ott a kuttúra. A legjobban az tetszett, ahol láttuk, ahogy két folyó összeömlik. Nem tudom megmondani, melyik kettő, mert ugye Győrben találkozik 3 nagy folyó is, meg talán mintha valami kisebb ág is lenne.. mindenesetre nagyon szép volt. Az egyik folyó vize csúnya sárga, iszapos volt, a másik sötétkék, és a találkozásuk vonala hosszan elnyúlt. A közös ág fölött átívelő híd pedig egészen hasonlított a szegedire. Láttatok már fekete kacsát? Itt még olyan is volt.

A kőszegi szállásunkra este érkeztünk meg. Apartmanban laktunk, egy családi ház emeletét kaptuk meg. Nagyon kényelmesen elfértünk, a lakás szépen fel volt újítva, rendben volt tartva. Volt még a telken talán két másik hasonló ház is, ez mind egy családé. Tartozott hozzájuk egy jó nagy, szépen gondozott kert is, és egy nagyon bájos, barátságos golden retriever kutyus, Balu. Valamelyest hallgatott a nevére, és már azonnal hozta szájában kék labdáját, de mondta a házinéni, hogy nem adja ám oda, és ha eldobjuk, vissza se hozza. Mint utóbb kiderült, nem hogy nem hozza vissza, de még csak el se indul utána. A simogatást viszont puszival és pacsival hálálja meg.

A második napon Ausztriába mentünk. Megnéztük Léka várát, voltunk Bernsteinben egy bánya- és ásványkiállításon, disznóhúsból készült, nagyon finom Wiener Schnitzelt ettünk a Pannónia étteremben, ahol magyar volt a felszolgálólány, végül pedig tettünk egy rövid sétát a lombkoronaszintben kialakított tanosvényen. Azt figyeltem meg, és azon lepődtem meg, hogy ezeken a helyszíneken nem voltak magyar kiírások (sem a kiállítótermekben, sem a pénztáraknál). De nem hogy magyarul, még angolul se volt kiírva semmi. Én azt hittem, tőlünk nyugatra az a minimum, hogy az adott nyelven és angolul minden információ ki van írva. A magyar pedig csak azért lehet elvárás, mert ezek a helyek közvetlenül a magyar határ mellett vannak, a régi időkben Magyarország részei voltak és a látogatóik jelentős része magyar.
A lékai vár egyik részében a denevérekről vannak kirakva szép színes táblák, amik a denevéreket mutatják be gyerekeknek is vonzó módon, ezeken volt magyar fordítás is, de a többi termekben a táblákra kiírt szövegek mind németül szóltak csak.
A bányamúzeumban gombnyomásra lehetett hangos tájékoztatót kapni, és ott volt magyar lehetőség, de nem tudtam eldönteni, hogy egy magyart második nyelvként beszélő olvasta-e fel, vagy pedig felolvasóprogram. A kiállítás viszont nagyon érdekes volt. Láttunk nemesszerpentinből faragott szobrokat a néhány centis elefánnttól a 20 cm átmérőjű szféragömbig. (Ez a széfragömb elég redundáns szó, de azt jelenti, hogy egy gömbben-gömbben-gömbben-gömb faragvány, rafinált egy találmány.) Voltak még borostyánkövek, némelyekben ott voltak a sokmillió évvel ezelőtt beleragadt rovarok, pókok, a többi pedig ékszerként volt megmunkálva. Volt végül egy külön teremben olyan kiállítás, ahol a falon makrofotók voltak ilyen beragadt állatokról, a teremben pedig vasszobrok álltak, pontosabban régi vasszerszámokból összeeszkábált rendkívül ötletes és vidám hangulatú szobrok, ez nagyon tetszett mindenkinek.
A kis tanösvény pedig ténylegesen a fák lombjai között ment, fából készült tornyokból és ezeket összekötő hidakból állt. Nem volt túl nagy élmény, mert ez elvileg alkalmas lenne pl. madarak megfigyelésére, és láthatóan szoktak itt gyerekeknek foglalkozásokat tartani, de most viszonylag sokan voltak, és beszéltek, és nevetgéltek, és így a madarak elkerültek minket. Az élmény viszont, hogy a fákat fentről láthatjuk, nagyon tetszett.

A harmadik napon túráztunk egyet. Egy Velem nevű kis helységtől indultunk, és felbaktattunk Írottkőre, ami a Kőszegi hegység legmagasabb pontja, 883m magasan. Ez a pont egyébként éppen a határán van Ausztiának és Magyarországnak. Van ott egy kis építmény, ahová fel lehet menni és gyönyörű a kilátás. Megérte eljönni ide, és végre túráztam, ami már nagyon hiányzott és borzasztóan jó élmény volt.

Kedden és szerdán Kőszeget néztük meg, ha már ott vagyunk ugye. Kőszegnek is van egy vára, nekem nem volt nagy élmény, Hercegnek jobban tetszett. Megnéztük a Patikamúzeumot. Itt megnézhető a szárítópadlás, ahol az összegyűjtött gyógynövényeket szárították, válogatták, tárolták; egy kisebb kert; egy terem, ahol régi gyógyszercsomagokat, vegyszeres edényeket, gyógyszeres címkéket lehet megnézni; és végül egy csodaszép terem. Ebben a teremben középtájon van egy szép nagy, masszív faasztal, a falakon körben plafonig érő polcok, rajtuk vegyszeres üvegedények, lejjebb fiókok és szekrények. A mennyezetet valamilyen egyházias minta díszíti. Az egésznek olyan lenyűgző atmoszférája volt, azt hiszem olyan érzés fogott el ott engem, mint amilyet egy vallálos ember érez, amikor belép egy számára lenyűgözőnek ható templomba.
Felmentünk egy toronyba is, ami régen őrtorony volt, most pedig a régi foglalkozásokat bemutató kiállítás található ott. Könyvkötő, mészáros hentes, lakatos, kovács, órásmester, borbély és fodrász.... tényleg érdekes volt látni, hogy milyen eszközökkel dolgoztak... a fodrász székébe nem nagyon mertem volna beülni... Az emeleten a helyi sportokról és sportolókról szól a kiállítás, és a torony tetején körbe is lehet menni, szép kilátás van a városra.
Szép város ez a kőszeg, az tetszett benne a legjobban, hogy nagyon szép lakóházakat találtunk. Nincsenek panelrengetegek, bár úgy láttam, hogy panelházak azért vannak, de 10 emeletes szörnyek nincsenek. Kedves város benyomását kelti, de elég unalmas helynek tűnik, úgyhogy nem szerettem bele. Győr sokkal jobban tetszett.

Na, hát így röviden ennyi. Van még két téma, ami a nyaralás során megfogalmazódott bennem, de azok külön bejegyzést kapnak, és egy kicsit később kerülnek sorra.