Az évben utoljára

Ezt a postot csak azért írom, mert ez 2009. utolsó napja. Az elmúlt napokat nagyon "lájkoltam" (ilyen szavakat is tudok már én), mert volt találkozás sok emberrel, még igazán régenlátottakkal is, akik még mindig kellően bolondok, és én ezt szeretem bennük. Meg volt egy villámszerda, ami túl gyorsan telt el, de legalább haladtam a tanulásban és az 1000darabos puzzle még mindig jó játék.

Ah, szóval ma van szilveszternek az ő napja, amit általában utálok, de ez a mai nap jó lesz. Csakazértis. Mert ugye minden jó, ha jó a vége, és ez nem akármilyen év volt. (Hm. holnap lehet hogy megírom vaz idei év legfontosabb eseményeit.)

Jókedvemben

És igenigenigenigen, végre már alkalmas vagyok a fuvolázásra is! What a fantastic day! Sunshine és rockandroll :D

Merry X-Mas, nesze neked

Vegyük sorra az elmúlt 3 nap történéseit, és fogjunk mindent a karácsonyra. Mondjuk azt, hogy ami jó volt, mind azért volt, mert ezértjóakarácsony, és ami rossz, hát azis.

• Hazajöttem a kórházból, ez ugyan jó, de az orvos mondta, hogy akár maradhatnék is. Cserébe vissza kellett mennem vérvételre, és azt nem szeretem. Egyébként javuló értékek mellett úgy tűnik, mostmár megmaradok.
• A szememen árpa kezdett növögetni, pedig nem vagyok se mező, se mag. Mára (megjegyzem, karácsony utánra) már egészen jó állapotban van, 1-2 nap múlva nyoma sem lesz.
• Ma (még mindig karácsony után) volt az első nap a műtét után, amikor úgy éreztem: igen kezd visszatérni belém az életerő, már erősödöm, van erőm felülni, felkelni, tanulni, mozogni.
• Meleg volt, hó meg nem. Bár ez csak az európai ember követelménye, hogy karácsonykor legyen havas a háztető, a Föld déli féltekén gondolom medencésbulit tartanak ilyenkor, és a desszert sem bejgli, hanem jégkrém. Ilyenkor általában nagyon szép elmenni a városba sétálni, amikor ki vannak világítva az utcák, és ropog a hó az ember lába alatt, még jobb esetben pedig épp csendesen hull a hó. Na ez most nem volt, arról nem is beszélve, hogy ki sem tudtam mozdulni a lakásból.
• Jut eszembe, fánk sem volt (se fa, se süti), ahogy évek óta nincs. Nekem nem kell. A lakás minden eleme pontosan ugyanúgy nézett ki, mint az év akármelyik másik napján. Ja nem, a konyhában az abroszon volt egy karácsonyi mintás díszterítő.
• Az elmúlt napokban (és ez még sajnos néhány napig tartós marad) alig volt közös idő Herceggel. De legalább volt egy kicsi. Pedig "majd téliszünetben".
• Volt időm tévét nézni. Pedig elég unalmas és tunya tevékenység, de azért néha ilyen is kell. Na nekem ez az egyetlen olyan dolog, ami tényleg a karácsonyhoz kötődik, a hosszú órákon át tartó bambulás a tévéképernyőre. Hát nem varázslatos?
• Na jó, mivel az embereknek első kérdése karácsony után, hogy "és te mit kaptál?" (vagy hasonló, adott esetben Jézuskával-angyalkával), erre is válaszolok. Lett szép ezüstnyakláncom, köves gyűrűvel, és egy tündéraranyos csúszásgátlós-tappancsú Hercegjegesmacim, valamint egy sookszéépképet tartalmazó nagyobbféle falinaptáram, amilyenem még sose nem is volt, és pont az augusztusi a legszebb kép benne. Meg a júliusi, meg a decemberi.
• Ezek mellett teljes volt a családi béke, amit igazából csak azért említek meg, mert ez lenne a karácsony mint egyházi műfaj lényege, csakhogy ez nálunk egyáltalán nem kirívó eset és nem csak az év ezen 3 napjára korlátozódik. Ráadásul ebben az évben ezen a nagyszerű családi ünnepen nem is láttam a nagymamámat, mivel szegény elég nehezen mozog, kb. évente 1-szer jön el hozzánk, minden találkozásnál mi látogatjuk meg őt, de most én sem tudtam menni, anya pedig még szerdán volt nála. A család többi tagjáról külön nem emlékeznék most meg, tekintettel arra, hogy naaagy közös karácsonyunk (ami 2 helyett 7 embert ültetne egy asztal mellé) talán még sohasem volt.

Téli-őszi ború

Péntek reggel. Esik az eső. Kicsit fáj a vállam, de tudok mozogni, és a szemem is kevésbé fáj. Már nem is sárga. Mostmár tanulni is tudnék. Hát rajta. Tulajdonképpen eddig bele se gondoltam, hogy 3 meglehetősen nehéz vizsgát raktam be 1 hétre. Mondjuk 4 vizsgám lesz. Legalább megint hazajövök majd vagy 10 napra. És csak olvasnom kell. Addig nem is engedem el a macimat. Vagy többé már nem is.

Ja tényleg, hogy is van ez? Bolgod karácsonyt, vagymit.

Lassan járj, tovább érsz

Elég vacak érzés 18 évesen megtapasztalni azt, amiről a 82 éves nagymamám szokott panaszkodni, hogy nehezére esik a mozgás, és olyan nyomorultnak érzi magát.

4 nap lett, maradhat?

Hétfő

Reggel fél 9 körül mentünk be a kórházba, betegfelvétel után, még 11 óra előtt már ágyam is volt, egy 6 ágyas kórteremben, ami egyébként jól láthatóan eredetileg csak 5 ágyas volt. Tanultam sejtbioszt, közben kaptunk ebédet, de akkor még hozzá se nyúltam. Aztán jött Herceg, volt nagyvizit, utána ettem az ebédből, aztán egyszercsak jött egy nővér, hogy átmehetek egy másik kórterembe, ami csak 2 ágyas. Akkor áthurcolkodtunk. Menetközben még beszéltem az altatóorvossal, aki mondta, hogy sok folyadékot kell innom, de éjfél után nem lehet se enni, se inni. Nos, a hétfői folyadékbevitelem jó közelítéssel 7 deci körül lehetett.

Az új szobában a másik ágyon egy fiatal nő ült, mellette 2 férfi. Hamar jött egy zöld ruhás férfi a hordággyal, hogy akkor viszik is a műtőbe. Én pedig kaptam szurit a combomba, véralvadásgátlót, trombózis ellen. Eléggé ki volt száradva a szám, ezért kicsit megijedtem, mikor lerágtam egy bőrdarabot, és elkezdett vérezni. De elállt, nem véreztem el. Később kaptam 2 rózsaszín pirulát is. Nyugtató volt, de mivel nem volt muszáj, inkább nem kértem. Nyugaodt voltam. Más "nagy esemény" előtt mindig nagyon izgultam (persze nyugtatót még sosem ettem), meglepő hogy mennyire könnyen hagytam, hogy teljen az idő.

Beatrixot - mert hogy így hívták a szobatársam - kb. 3 óra múlva hozták vissza, amikor már Herceg sem volt ott. Mint utólag megtudtam, neki is epekő-műtéte volt, de sürgős. Őt is Vicus apukája műtötte. Ő kevésbé volt kómás a műtét után, mint én voltam, biztosan kevesebb altatót is kapott, mert nemrég szült, 1 hónpos pici lánya van. Mikor bejött az anyukája, az első kérdése volt, hogy Picurka hogy van. :)

Miután 6 óra körül Szaszy, Pickpocket és Herceg elmentek, még ettem egy picit. Utána elkezdett egyre jobban fájni a hasam. 9 körül volt egy rövid vizit, akkor kaptam fájdalomcsillapítót. 11-re már elmúlt a görcs annyira, hogy a hátamra tudtam feküdni (addig csak előregörnyedve ültem). Lassan elaludtam, de nem aludtam mélyen, és többször is felébredtem egy rövid időre.

Kedd

Hajnalban, vagy kora reggel már nem görcsölt, és az oldalamon tudtam aludni. Reggel 8-ra bejött Anya. Hamar jött is a zöldruhás férfi, aki a műtőbe tolt. A műtő előterében át kellett másznom egy másik hordágyra. Utána átvittek az altatóorvoshoz, aki megkérdezte, hogy hogy hívnak, mikor születtem, és milyen műtétem lesz. Én pedig visszakérdeztem, hogy ezt a műtét után is megkérdezik-e, fogok-e még emlékezni rá. Innen vittek a műtőbe, ahol a műtőasztalra kellett átkúsznom.

A bal kézfejemre bekötötték az infúziót. A két vállamra, és a bal oldalamra tapaszt tettek, majd az EKG-ra kapcsolták. A bal hüvelykujjamra is raktak valamit, az nem tudom, mire jó. A gép épp mellettem volt a jobb oldalamon, és amíg a nővérek, az asszisztens és az orvosok felkészültek és előkészítették a műszereket, én a pittyegő gépet néztem. A jobb karomra vérnyomásmérőt tettek, az kb. 10 percenként felfújódott, aztán a gép kiírta az eredményt. Teljesen normális eredményeket mutatott. Mikor még előző pénteken az aneszteziológián megmérték a vérnyomásom, 90/60 volt. Pedig éltem. Most viszont normális volt. Lehet, hogy akkor azért volt olyan alacsony, mert akkor mér aznap vettek vért tőlem, és alig csordogált valami az ereimben. 3/4 9 körül rámraktak egy oxigénmaszkot, utána pedig megkaptam az altatóinjekciót. Éreztem hogy feláramlik a baj karomban, fájt a fejem és eludtam.

A következő emlékeim elég szakaszosak. Emlékszem, hogy beszélnek hozzám, és egy női hang mondja, hogy készen vagyunk. Utána éreztem, ahogy végigtolnak a szobáig, és ahogy remegett a hordágy, néha kellemetlennék éreztem a rázkódást. A szoba előtti folyosón talán 3 alakot láttam, az egyikről gondoltam, hogy Anya. Arra nem emlékszem, hogy áttettek az ágyra. Azt viszont tudom, hogy nagyon nagyon fáztam, remegtem. A lábam remegett, mintha rázták volna, talán a fogam is vacogott. Anya beatkart. A műtőben valóban elég hideg volt. Amíg ébren voltam, csak egy zöld lepedővel voltam letakarva, a két karom akkor is szabadon volt, és az altatóorvos mikor rámrakta a kezét, mg is jegyezte, hogy jéghideg.

Innentől elég sokáig aludtam, néha fel-fel ébredtem, de annyi erőm sem volt, hogy a szemem teljesen kinyissam. felfogtam, ha beszéltek hozzám és néha bólogattam, vagy nyöszörögtem valamit. Még az rémlik, hogy a nagyvizit idején is aludtam, épp csak egy kicsit ébredtem fel, és az egyik nővér mondta, hogy "Ő a mai epekövesünk", az orvos pedig alig akarta elhinni, nagy csodálkozva kérdezett vissza, hogy "Ilyen fiatalon?". A műtét után egyébként kis zacskóban megkaptam a köveimet is. Nem voltak túl nagyok, ellenben sok. 43. Megnéztem a sebeimet is. 4 lyuk van rajtam bekötözve: a köldökömnél, a hasam felső részén, 2 pedig a jobb oldalamon, ebből az egyik a belőlem lógó csőé volt.

Délután meglátogattak az emberek, akiknek mind nagyon örültem, bár még elég gyenge voltam. Vicustól pedig kaptam egy kis teknőst. A következő két napban végig szorongattam. (Jut eszembe, nem tudom miért, de mióta hazajöttem, Teknősöm nagyon aktív, biztos örül nekem.)

Szerda

Még mindig elég gyengécske voltam, de már mégis csak jobban éreztem magam. Ismét kaptam szurit. Vért is vettek, hogy megnézzék a májfunkciókat. Beatrixot délelőtt hazaengedték. Reggel megint bejött hozzám Anya, utána Herceg, utána a fiúk-lányok, ezúttal Tike is. Miután mindenki elment, már ettem is kicsit: a Hercegtől és Pakaatól kapott pirítóst. Igazán finom volt. Addig kb. 48 órán át nem ettem, és nem ittam semmit. Talán ezért voltam még olyan gyenge. Estefelé aludtam még vagy 2 órát, és ezzel elég erőt gyűjtöttem ahhoz, hogy egyedül felültem, sőt, felálltam, járkáltam, és pakolásztam is kicsit. Kivettem a rejtvényújságokat, meg a zenémet. Ezzel elvoltam elég sokáig. Aztán elaludtam.

Csütörtök

Hajnalban kaptam egy furcsa szövegű sms-t, ennek leginkább szaszyhoz és Verébhez lehet köze. Pedig én montam, hogy nem kell Hozzá elmenni. Reggel ismét kaptam szurit, így már 3 lila pötty van a combomon. 8-ra jött Anya, fél 10 körül Laci bácsi is megérkezett. Addig volt egy reggeli vizit, amikor is szóltam, hogy fáj a baj szemem. Az orvos azt mondta, meg kéne nézetni szemésszel, de azért ennyire nem súlyos a helyzet, valószínűleg csak árpa, és kamillás borogatással el fog múlni. Egy kicsit sárgás is a szemem fehérje, remélem nem fogok besárgulni. Vic apuja megnézte a vérvétel eredményét, és azt mondta, hogy nem azt kapta, amit várt, illetve amilyennek lennie kéne. Holnapután vissza kell mennünk még egy vérvételre. Elképzelhető, hogy egy aprócska kő bekerült az epevezetékbe. Remélem, hogy elég kicsi ahhoz, hogy magától kijusson onnan, különben vagy újra meg kell műteni, vagy valami gyomortükrözéshez hasonló módszerrel próbálják majd meg eltávolítani. Az viszont ébrenmóka, és nagyon nem akarok olyat. Miután ezt megbeszéltük, Laci bácsi kivette belőlem a csövet, meg az infúziós tűt, alaposan leragasztott, és ezzel készen voltunk. Kaptunk néhány papírt, amivel vissza kell menni, és egy olyat, amin le van írva, hogy mit nem ehetek (legalább egy kis ideig, utána saját tapasztalat alapján esetleg).

Tessék sajnálni: csoki, sütemények, zsírosabb hús (disznó, marha), zsíros tejföl, zsíros sajt, olajos magvak (mogyoró, dió, mák, szezámmag, lenmag, stb.), hagyma, fokhagyma, kolbász, tepertő, füstölt hús, aprómagvas gyümölcsök (eper, málna, ribizli), hüvelyes zöldségek (bab, lencse), egyéb puffasztó ételek (káposzta, karfiol), szánsavas italok.

Nos, a járás még nehezen megy, nem is tudom egészen kihúzni magam, mert húzódnak a sebek. Azt hiszem, hétfőn mehetek majd kiszedetni a varratokat. Ennyi írás után most inkább megyek gyógyulni. Nem szeretnék még néhány napot a kórházban tölteni. Köszönöm mindenkinek, aki bejött hozzám, vagy gondolt rám.

A gyógyulás útján

Holnaptól 3 nap kórház. Kicsit időzavarban vagyok, mert eddig azt hittem, hogy holnap vasárnap és majd utána kell menni. De nem, holnap már hétfő van. Remélem szerdán már jöhetek haza, és azt is, hogy kellő változást fog hozni. Meg hogy talán néhány baráttal délutánonként talákozunk. Köszönöm annak, aki a következő napokban gondol rám. Ugye már nem fog fájni többé...

Címszavakban és bővebben

Kórház - vérvétel, büfében reggeli, elájult egy pasi de nem én, lélekjelenlét, büszke
Auchan - cipőboltok, nincs eredmény

Kórház - aneszteziológia, újabb vérvétel

Még két hely (titok)

Piac - méz, gomba

Haza

Herceg

Nos, nagyon büszke vagyok magamra, mert a nap folyamán háromszor kerültem olyan helyzetbe, amikor elájulhattam volna, mégsem tettem. Ez azért érdekes, hogy legutóbb 1 vérvétel után 2x akartam elájulni, mostmeg 2 után egyszer sem.

Az aneszten szóltak, hogy pirosan villog a tajkártyám. Valószínűleg az októberi munkám utáni "kiléptetésnél" okt. 31-ével megszűntették a TB-folyósítást. Remélem nem kell kifizetnünk a műtét költségét, vagy legalább óccó műtét lesz. Mondjuk öccá'.

Def.: karácsony

A fogyasztói társadalom elfajzott, bűntudattal teli álünnepe.

Blogmail

Címzett: Vica; Tike

Tárgy: Szilveszter

Talán nem is olvassátok ez ezt az üzenetet, és nem is számít semmit, ha nem szoktátok a blogomat olvasni, de ha nem jöttök el szilveszterkor, akkor nagyon, nagyon szomorú leszek. Kérlek...

HSH

Itthon itthon itthon vagyoook! :) :)

Szokatlan

Kedd van, ennek ellénre süt a Nap, bár kétségtelenül hideg van, de lett jegyünk is és holnap megyek haza. Lehet egy kedd ennél jobb?

Végre

Ma reggel havazott. Végre. Voltunk az adventi vásárban is. Szép hétvége volt. Még a fizika tanulás is jól ment. 3 nap múlva megyek haza és újra látom az Anyukámat, lesz időm találkozni emberekkel. Végre. Már úgy de úgy várom, hogy otthon legyek. 9 nap múlva lesz a műtét, és túl leszek rajta. Végre. Lesz egy nagyszerű szilveszter a barátaimmal. Találkozom a Barátaimmal! Végre. Májusban lesz Metallica-koncert. Remélem ott leszünk.

Még néhány nappal ezelőtte visszagondolva... akkor szerettem volna leírni, és üzenni:

"Szeretet, gyűlölet,

Közöny és a bűvölet

A kérdés, hogy mit jelent neked

és mennyi van bent?

Fejjel a falnak küldenek

Ha nincs benned semmilyen üzenet

Ez a sors dönt az egoról

És ledob a magas lóról

De én merek hinni és bízni

Nem tudnak felcímkézni

Nem leszek rothadó kifacsart citrom,

I'm sorry

[...]

Én merek hinni,

Még merek bízni..."

A nagy kérdés

Metallica? Legyen.

What I've felt, what I've known,

never shined through what I've shown,

Never free, never see,

so I dub the unforgiven...

I'm your dream,

I'm your eyes,

I'm your pain

You know it's sad but true...

Levélhullás

Még egy szirom. Nem én voltam.

Lélekcsepp

Leírtam valamit, valakiről. Lehullott egy szirom. Kiszakadt belőlem egy rész.

Winter skin

Ezt hozta a Mikulás.

-

Utálom ezt a napot. Megint egyedül vagyok, Herceg sincs itt, szét vagyok esve, tanulnom kéne, de nem tudok, és attól tartok, fájni fog a hasam. Nem baj, hagyfájjon. Kitérdekelmár.

Nevemnapja

Köszönöm mind a 12 embernek, hogy eszébe jutottam. :)

Mindjárt vége

Péntek van, én nem megyek haza, nagyon fáradt vagyok és szétesett, nem tudom hogy fogok felkészülni a kedd esti állattanra, és mikor lesz időm mindössze egyszer elolvasni a növénytant szerdára.

És nem csak az első szorgalmi időszaknak lesz mindjárt vége. (csak addig húzzam ki...)

Majdnem tipikus

Reggel fél 7-kor keltem. Kinyitottam a szemem, és azt láttam, hogy nem láttam semmit. Mikor kinéztem az ablakon, mit látok? Fekete a föld, esik az eső és vaksötét van. Utálom az ilyen reggeleket. És minden kedden ez van. Ez tendencia. Esik az eső, be van borulva, fúj a szél, vagy nagyon hideg van. Ezen a napon szoktam a legszerencsétlenebb lenni. Van, hogy reggel csapok zajt, mert beverem kezem-labam valamibe, vagy mivel esik az eső, átázik a cipőm, és mikor a következő héten szintén esőre való tekintettel felveszem azt a cipőmet, ami legalább nem ázik át, véresre töri a lábam. A villamosok esőben lassabban járnak, néha kimaradnak, de sötétben-hidegben-szében-esőben nincs sok kedvem gyalog suliba menni.

A keddekben az a jó, hogy naponta többször is lehet 10 percekre találkozni Herceggel. A mai keddben pedig az volt a jó, hogy újra lesz Usedom. Velünk, vagy nélkülünk, (velem, vagy nélkülem - utóbbi ahogy lenni szokott), de lesz. Csillogó szemek.

Hoppá

Egyik pillanatról a másikra megettem 1 kg mandarint.

Ráéreztem az integrálásra. A véremben van. Én érzem.

Egyedül

Nagyon nagyon nagyon nem szeretek egyedül lenni a koliszobában, amikor még msn-en sem beszél velem senki. Egy teremtett lélek sem.

Írzene

Fuvolázni akarok.

Szomorú kilátások

Ez a 2. hétvége, hogy nem megyek haza. Bármennyire is szerettem volna, most nem lehet. Egyszerűen nem. Jövőhéten csak 1 könnyű zh-m lesz, de az az utáni 3-ra már a múlt héten elkezdtem tanulni, és úgy érzem, nem leszek kész. De visszafogom magam, befogom a számat, nem szólok semmit, mert van akinek 10 zh-ja is akad. Inkább meghúzom magam egy kedves kis lámpafényes sarokban és tanulok csendben.

Amint vége az állattan-növénytan-matek combonak 11-én pénteken, szombaton nekiesek a fizikának. 4 napom lesz a vizsgáig. Még aznap, szerdán hazamegyek, és csütörtökön belevágok a sejttanba, végigtanulok 5 napot, hogy a hatodik napon pihenésképpen megműtsenek, és bár normális ember - akár transzcendens akár nem - a 7. napon megpihen, de én újra sejttanozni fogok. Ha hazamegyek a kórházból, a karácsonyom már a bevbiollal fog telni, azt hiszem. Bár lehet hogy a sejttan-bevbiol páros felcserélődik. És az is lehet, hogy inkább a 700 oldalas etológia könyvet olvasom el. Pedig kémiát is kéne tanulni. De mint kiderült, abból mégis csak írásbeli lesz, szóbeli nem, úgyhogy ez könnyebbség.

Még jó, hogy van a két ünnep és a köze, amiben mégsem lesz időm senkire.

Anagramma

rexona = anorex

nyilván véletlen.

Nemszeretemvilág

Ma ismét előtört bennem a "forduljon fel a világ" érzés. Hogy utálom az embereket, hogy lélegeznek, hogy esznek, hogy fogyasztanak és undorító ez a társadalom. Hogy rosszul vagyok, ha az evésre gondolok, hogy korog a gyomrom, de nincs kedvem enni, hogy nem zavarna, ha éhen pusztulnék.

Eltűnik belőlem minden életkedv, mikor bemegyek a könyvesboltba, és a legnépszerűbb könyvek között elárasztanak a szakácskönyvek, a fogyókúrás tippek, még a gyerekkönyvek között is azt mutogatják, hogy melyik kaja hogy s miből készül. Rosszul vagyok. Egy gyerek-könyvtől. Aztán az üzletek között sétálva mindenhol karcsú modellek csillognak a plakátokon, az anorex próbababákon pedig milyen jól néz ki mindenféle ruhaköltemény. A szépruhák is, ami nekem nincs.

És elismerem, ha valaki azzal "vádol", hogy kényszerképzeteim vannak. Remélem ezt is kiműtik belőlem.

Ősszel is

Szeretem a tavaszt.

Ma találkoztam egy Mikulással.

Műtét

2009. 12. 22.

Kétség

Van valami szép a novemberben. Nem tudom megmondani mi az, nagyon ritkán fog el ez az érzés. De nagyon szeretek kevésbé ködös ámde szürke reggelen gyalog suliba menni, közben AC/DC vagy valami, amit eszembe juttatja, hogy tavaly minden reggel végigbaktattam a Centrumtól a Hermanig zenét hallgatva.

Nemrég az jutott eszembe, hogy 1 éve mi is a tablóképeinkkel voltunk elfoglalva. Most meg az időm nagy részét az tölti ki, hogy a 2 héttel későbbi zh-kra tanulok, és a vizsgaidőszak is vészesen közeleg, benne egy műtéttel, ami remélem minél kevesebb időkiesést okoz majd. Legközelebb dec. 16-án megyek haza, ha minden igaz, és még mindig nem tudom mikor lesz a műtét. Azt hittem ma már megírthatom ezt is, de nem. 2 hete egyetlen szerencsétlen dátumra várok, és nem kapom meg, mert mindig holnap kell telefonálnom. Néha elfog a szomorú gondolat, hogy engem már sose fognak megműteni, és sosem fogok jól lakni, mert egyszerűen nem merek enni. Ha nem eszem annyit, amennyit szertnék, éjjel-nappal azon jár az agyam, hogy mikor mit egyek, ezt tervezgetem napokkal előre. És mindezt úgy, hogy minél kevesebbet egyek, és minél kevesebb energiatartalommal. Hát csoda, ha állandóan álmos vagyok? Lassan ott tartok, hogy mindig kell hogy legyen valami elfoglaltságom, hogy valaki legyen mellettem, különben morcos vagyok és ismét csak arra gondolok, hogy mit fogok enni, vagy mit nem enni, vagy mit ennék de nagyon nem kéne és már az egésztől rosszul vagyok. Bizonyos betegségeknél az emberek nem ismerik el, hogy betegek. Tavaly azt mondtátok, anorexiás vagyok, vagy legalábbis leszek. Megmondtam, hogy nem. De kövérnek látom magam, és ezzel valami nem stimmel. Forduljon fel a világ.

Végtelennek tűnő

Vasárnap délután 4-től....

Ma sikerült legyűrnöm 3 egész darab kekszet, és 2 egész mandarint (héj nélkül). Mai összes folyadékbevitel: kb. 2dl (mandarinnal együtt).

Meg kéne tanulnom integrálni.

Durca

Na akkor most azt mondja meg nekem valaki, hogy itt van ez a csodálatos GoogleChrome, de hogy az istenbe találom meg a kedvenceket?

Nem várom a kémiazh-t, nem várom a kémiah-t, csak legyek már túl azon az * kémiazh-n. Annyira ideges vagyok, hogy 5 perc alatt teljesen szétrágtam a tollam végét. Legalább még működik.

Morr, most nincs jó kedvem.

Cím nélkül

Egyszerűen szörnyű-szörnyű hogy hétfő óta nem írtam semmit, pedig holnap hazamegyek. És még hazamenni sincs igazán kedvem. Jövőhéten például nem is megyek.
Most hétvégén viszont mindenképpen el kell intézni egy pályázatot, meg kell beszélni a műtét időpontját, és meg kell csinálnom az info beadandót (juteszembe, megcsináltam a fizikát, úgyhogy nagyon ügyes vagyok).
Ja és napok óta azon gondolkozom, vajon Szaszy mit köszönt meg nekem. De bizonyára nagyon szívesen tettem. :)
Türüpp.

(Ez a post eredetileg csak az első két sort tartalmazta volna. Aztán mivel nem tudtam neki címet adni, gondoltam írok még, hátha. Még most sincs ötletem.)

Nem merek

Hogy lehet úgy élni, hogy nem merek enni, és nem merek nem enni sem, nem merek a jobb oldalamra feküdni, és nem merek a bal oldalamra sem, nem merek háton feküdni, ahogy nem merek hason sem, nem merek futni, nem merek ugrálni, nem merek nyújtózkodni és nem merek mély levegőt venni sem? Nem merek sírni...

Légy optimista

Új szlogen: Öröm, boldogság, epekő! Kíváncsi lennék, mit lehetne ezzel eladni. Én nem vennék belőle, azt hiszem. Mégis kaptam. Vissza nem adhatom, de nem szeretném megtartani sem.

Legalább elmondhatom magamról, hogy drágaköves ember lettem. Ha átmennék a határon, csempészéssel is gyanúsíthatnának. Sőt, mivel saját magam termeltem, mert ilyen ügyes vagyok, akár új célt is kitűzhetek magam elé: nagyhatalom leszek. Nem, az talán megártana. De ha állam lennék, most növeltem volna a GDP-met.

Mennyi hülyeséget tudok összehordani....

Váromány

Nagyon várom a következő napokat. A terv:
Csütörtök

1. egyetem: 11-16h
2. Herceg és Frusciante
   
3. Bolyai est (ezt épp nem várom annyira)
4. vonat haza: Szaszy és Frusciante

Péntek

1. kórház
2. Herman, Verébbel
3. háziorvoshoz a leletekkel
4. nyelvvizsgabizonyítvány-átvétel
5. állomás: Herceg

Szombat

1. alvás
   
2. tanulás (ezt sem várom, de most muszáj)
3. Dalriada koncert Herceggel

Úgy skippelném az ezt követő 4 hetet.

Az elmúlt napok történései alapján

Szeretek olyan ember lenni, akiben meg lehet bízni. Szeretem, ha a barátaim tudják, hogy rám lehet számítani. Végtére is ezért vagyok barát.
Emellett nem örülök annak, ha valaki megváltozik, és nem épp előnyére. Nem vagyok vidám, ha az ellenkezője történik annak, amire régen vágytam, bár tisztában voltam az adott lehetőséggel is. Elszomorít, ha arra gondolok, hogy a közös emlékek nem egyformán jelentős mindkettőnknek. Csalódottá tesz, ha kiderül, hogy a másik számára én már nem vagyok igazán barát.

Hermanfíling

Az lesz a jó a péntekben, hogy ráérek. Reggel megyek orvoshoz, de utána szabadságszerelem megyünk a Hermanba. Dejó lesz.
Ami viszont mú mú mú hogy a szalagavatón nem lehetek ott, mert aznap este lesz info zh-m. Múú.

Csonkahét(fő)

Újabb csonka hét Pesten. Ez amolyan 4 napos hét, aminek szerintem már nincs értelme. Lehetne már péntek.
Volt ma egy remek matekórám, amihez nagyon nem volt lelki erőm, és az óra (egyik) legszebb pillanata az volt, amikor az egyik lány a táblán olvasható "lnfl"-t hangosan lufinak olvasta - ennek valamiért mindenki örült. (A másik az volt, amikor vége lett az órának.)
Kaptam egy értesítő szelvényt, hogy ide a koliba küldtek nekem valamit postán, de mily meglepő, ezt okt. 30-án sehogyse tudták nekem ideadni, ezért menjek el én a levélért. Mohamed és a hegy.
Utána pedig köszönök Hercegnek, aki milyen fáradt lesz az egész nap és az esti zh után, de legalább fog örülni, mert megkapja a sok kaját amit tegnap óta hűsöl a konyhában.
Továbbá nézegettem a naptáramat. Nem árt néha tisztában lenni a jövővel. Ezen a héten pihenés, kövhéten már jajjaj, utána pedig kirohanok a világból, mert minden héten zh, néha több is, vagy épp egy beadandó házinak lesz határideje. És a BevÁll. elővizsga időpontját még meg sem adták. Kicsit megijedtem most. Herceg épphogy túl lesz ezen a szörnyű másfél héten, és épphogy lenne picit több ideje, mondjuk napi + 5 perc, nekem kell majd nagyon tanulni. Csak lenne már téliszünet.

Érdektelen

Tudom, túl sokat írok erről. Ha valakinek nem tetszik, ne olvassa. Én sem fogom.
Az első vizsgálatok leletei szerint megmaradok. Jövőhét péntekre kaptam időpontot a hasi ultrahangra. Remélem ott kiderül valami, különben ehetek kamerát, hogy megnézzék a gyomromat is. Fúj.
Ja, a legújabb fájdogálás este 7-kor kezdődött. Már jobban vagyok - már ha ez érdekel valakit.
És legalább, ha már a tervezettek ellenére hazajövök a jövőhéten, nem kéne kihagyni a Dalriada koncertet. Sőt, még a mai napom is jó volt (leszámítva az elmúlt másfél órát).

Virtual ER

Voltam ma a háziorvosnál. Mintha egy filmben lennék

• teljes vérkép
• vércukorszint
• vizelet
• májfiunkció
• hasi ultrahang
• (gasztroenterológia)

Nem szeretnék ilyen filmben szerepelni.

(*Mikor leírtam a címet, nem az endoplazmatikus retikulumra gondoltam.)

Gólyaavató

Egyébként a gólyaavató nagyon jó volt, ezúton is köszönet a szervezőknek!
Bár 3.-ok lettünk, ez valahogy nem érdekel. Nagyon jól éreztem magam, és összebarátkoztam még pár emberrel. Sokat nevettünk, volt sok kackac feladat, és jaj-jaj de jó ott nekem. :)

Szünet

Végre újra itthon vagyok, és egészen nov. 1-ig maradok is. Ez olyan nagyszerű dolgokkal jár együtt, mint az, hogy alhatok ameddig akarok és bírok, voltam ma Nagyimnál, akinek szombaton boldog születésnapot; szombat-vasárnap ismét Hercegé; sokat beszélgethetek anyummal, lesz időm találkozni a barátaimmal, kedvemre nézhetek tv-t (na nem mintha nagyon kihasználnám a lehetőséget) és élvezhetem az itthoni gyors net korlátlan szabadságát.
A rossz hír viszont, hogy a jövőhetem az orvoshozjárással fog telni, anyának sok dolga lesz az egyetemen és keveset lesz itthon, nem lesz időnk elmenni vásárolni - amire pedig szükség lenne, ellenben tanulhatok sokat, bár a köv. zh-szezonra még 2-3 hetet várni kell; és nem lesznek itthon se a barátaim, se Herceg.
Majdnem jó ez a szünet dolog, csak kár hogy nem nemzetközi szabvány.

Rövid

Túl vagyok a zh-kon, nem vagyok vidám.
Ma szeminárium, Bólyaavató későig, és utána pár óra alvás, csomagolás, egyetem, és hazaaaaaa jjajjdejó! :) Vidám.
A gólyaavatóról később.

Igzán

Fáradt vagyok. John Frusciante - A Firm Kick-et hallgatok kb. fél órája. Még egy kicsit ez lesz. Kicsit szomor hangulata van.
Nagyon szere... szép hétvége volt ez.
Gólyabál. Szép volt, jó volt, örültem neki, kellett az életembe. Igen, mindenki csak egyszer lehet igazán gólya a gólyabálon. Régen, néhány éve még olyan gyakran szomorkodtam amiatt, hogy a filmekben van a főszereplő, akinek nincs párja, akivel elmenjen a bálba, és titokban mindig csak Őrá gondol, aki hátha hátha elhívja őt, a végén pedig úgyis együtt mennek, és nagyon boldogok lesznek. Akkor szinte biztosra vettem, hogy én nem leszek ott a gólyabálomon, engem úgyse hív el senki. Erre tessék: mióta tudom, hogy lesz gólyabál, egy pillanatig sem aggódtam amiatt, hogy kis lesz velem ott, és biztos voltam benne, hogy ott leszek, és jól döntöttem. Nekem nem volt szép báli ruhám, nem volt nagy kontyban és hullámokban a hajam, nem töltöttem órákat szépségszalonban a nagy alkalom előtt, nem akartam filmbéli bálkirálynő lenni, nem kaptam hintót a tündértől, de ott volt a nagy közönség gólyalányok, gólyafiúk és kísérőik, mindenki csillogott, és gyönyörű ruhák voltak, és én nagyon jól éreztem magam, mert velem volt a mesebeli Herceg, és a varázsnak sem lett vége éjfélkor.
Varázslat... Szeretném ha a hétvége szombat-vasárnap része még sokszor sokszor megismétlődne, és nem kellene elköszönnünk, és messze lennünk, és elképzelni az ölelést, hanem együtt lehetne utazni a vonattól a szobáig, és együtt lehetne gondolkozni a másnapi ebéden és együtt unatkozni ha kinn esik az eső, fúj a szél és hideg van, és ott lenni, ha a másiknak segítség kell, és fogni a másik kezét, ha baj van és... és szeretni. Közel lenni. És akkor nem sóhajanék ekkorákat, hogy bárcsak bárcsak.

Egyébként -zökk- ma is görcsölt a gyomrom. Nagyon megijedtem, hogy olyan lesz, mint legutóbb. Szerencsére nem volt olyan vészes. És azt is tudom, hogy miért: mert Herceg ott volt - köszönöm. Legyen már ősziszünet és derüljön már ki végre, hogy meddig maradok még meg.

"Mitől legyen jókedvem?"

Annyira jó kedvem van, rég volt már ilyen.
Túl vagyok 2 zh-n, kihagytam egy fizikaelőadást, délután aludtam több mint 3 órát, kifejezetten érdekes volt a szakszeminárium, holnap csak 11-re megyek és nem kell tanulnom, finom lesz a reggelim, pénteken gólyabál lesz, hétvégén egyedül leszek a szobában, mert a szobatársaim hazamennek, lesz időm Herceggel lenni (aki már csak azért is felvidított, mert ügyesen írt zh-t), a hidegre és esőre való tekintettel a hétvégi bioszos tisza-tavi programot elnapoltuk, jövőhéten már csütörtökön hazamegyek, és 10 napig vissza se jövök...
Most pedig megfürdetem Morrist.

Nyomott

Most nagyon boldognak és vidámnak kéne lennem. Miért nem vagyok az?
Pedig boldog vagyok, csak sok a ború, meg a tanulnivaló. Utálom. Legyen már végre közös szünet. De legalább szeretek.
Na tessék. Ezt leírtam, és kisütött a Nap. Mondom én, hogy ebben van az igazság.

Blogpause

Az elmúlt héten nem csak hogy nem írtam blogot, de nem is olvastam. Micsoda dolog ez tőlem? Szégyellem is magam. De legalább bepótoltam. Ahogy most a blogírást is, mert történt 1-2 dolog.
Volt ugye hasfájás, ami azt hiszem egy kis időre elmúlt, amjd ősziszünetben hátha kiderül, mivan.
Pénteken írtam életem első zh-ját. El is buktam rendesen. Mondjuk eredményt még nem tudok, de azt sem, hogy mikor fogok tudni. Majd akkor is jól elújságolom hogy milyen rossz lett. Hátha mégse. Szerdán 2 zh-m is lesz. Fun.
Szombaton voltunk a városban mindenféléket nézni. Fail. Kabátot még nem lehet kapni, mert a boltosok nem hiszik el, hogy mostmár pedig ősz van, és jön a hűvös idő. Szerintük viszont meleg volt, minek az embereknek kabát. Ami meg a kínálatban van, hát arról inkább ne beszéljünk. Az embereknek nincs szükségük szépruhára, úgy tűnik. Legalábbis nagyon kevés olyan bolt van, ahol ilyeneket árulnak, és ott sem olyat, amit nekem csináltak. Pedig szükségem lenne rá, ha már egyszer gólyabálba megyek.
Apropó, íme a lista:

• pár - megvan
• jegyek
• szépruha
  

Egyelőre így állunk. Jegyek lesznek, szépruha meg a régi marad. Majd valami másik alkalomra hátha lesz rám is ruha.
Ezen kívül történt még a héten, hogy észrevettem, hogy már nem is vagyok annyira egyedül. A szobatársaimmal még jobban vagyok, mint eddig, más kolis emberekkel is tovább építettem a kapcsolatokat, már az órákon és a szünetekben sem vagyok egyedül, és ez jó. Talán merem azt mondani, hogy ott is vannak barátaim. Már szeretek ott lenni. De még mindig hiányoznak a szétszóródott népek.
Még egy fontos dolog így a végére. Szeretem a hónapok 11. napját. A hatodikat is. Szeret.

Poci

Elmúlt. Mára már csak az éhségtől fájt a poci.
Ettől függetlenül orvos lesz a dologból.

Görcs

Pont ma egy hónapja, hogy legutóbb begörcsölt a gyomrom.*

Not.

Ma görcsölt újra. Délelőtt óta fáj, kíváncsi vagyok, mikor múlik el.
Bocsánat, ha ezzel valakit megsértek, de valahogy nem várom november elejét.

*Az is lehet, hogy nem a gyomrommal, hanem a májammal van valami. Ettől a helyzet nem lett jobb.

Álomszusz

Miért vagyok állandóan álmos, ha egy csomót alszom? Nem értem.

Hatás-ellenhatás

Volt ma egy bejegyzésem, ami kb. 5 percig élt. Ha valaki idegen olvasta volna a blogomat abban az 5 percben, biztosan azt hitte volna, hogy egy mániás depressziós naplóját látja.
Kedd óta egyre több hatás ér: az anyukám, a nagymamám, a teknősöm, és (leginkább) a barátaim hiánya és viszontlátása; az érzés, hogy a saját szobámban vagyok (vagy Hercegnél), ahol biztonságban vagyok, és jó ott lenni; a zene továbbra is hiányzik - félek, hogy elfeljetek énekelni. Ez most baromi hülyén hangzik, tudom, de ez olyan, mintha egy tájképeket rajzoló festőt bezárnának egy szobába, ahol a tájat csak a falakon lévő képeken láthatja. És ez ellen nem tudok tenni semmit. Most otthon szeretnék lenni. És rájöttem arra is, hogy valószínűleg azért halmozódott ez fel bennem ennyire, mert nagyon fáradt vagyok, az elmúlt 1 hetet végigdolgoztam, és nem tudtam kipihenni magam. Nem volt időm feldolgozni a hatásokat.
Visszatérve az első bekezdésre: ezt a postot egy másik gondolatnak szántam, ami sokkal jobban kapcsolódik a szeretetrohamomhoz. De ez legyen egy másik bejegyzés mégis. Majd máskor.

Szeretetroham

Egyébként nem csak azok hiányoznak ám, akikkel tegnap találkoztam, hanem sokan mások is. Például Vuk, Orsi, Szandi, jaj és VerébPetiTotója (csak hogy ő is tudja, kire gondolok), Pepe (pedig már ősidők óta nem beszéltem vele), meg még annyi sok régi ismerős. Még a tanárok is. Na jó, ez már beteges.

Itthon

Olyan jó újra itthon lenni!
Csak 2 hét telt el azóta, hogy elgutóbb itthon voltam, de sokkal jobban vártam ezt a hétvégét. Most olyan jó érzés itthon lenni. Elég volt most nekem az elmúlt 1 hónap, nem akarok visszamenni. Nekem az itteni barátaim kellenek. Úgy értem: nekem a barátaim kellenek.
A Kutatók Éjszakája nekem most nem arról szólt, amiről tavaly és azelőtt, hogy tök buli a sok kísérlet és bemutató és miegyéb. Ez most alakalom volt arra, hogy jól érezzem magam azok között, akiket a legjobban szeretek. Még vissza sem mentem, sőt, még ma is látom az embereket, de már most jobban hiányoznak, mint az elmúlt 1 hónapban bármikor. Pedig az sem volt elhanyagolható érzés: olyan sok miskolci ismerős jött velem szembe a pesti utcákon, az egyetemen, a villamoson... de egyikük sem volt ott valójában. Elvonási tünetek, azt hiszem.
Erre most, hogy itthon vagyok, és tegnap találkoztam mindenkivel, és ma is fogok találkozni mindenkivel, egyre inkább erősödik bennem az érzés, hogy nem akarok visszamenni és legyünk újra osztálytársak és unatkozzunk együtt az órákon és nevessünk együtt a szünetekben és kísérjük haza egymást, és panaszkodjunk, hogy jaj már megint dolgozat, és délután 2kor, a 7. óra után akarok fáradt lenni, nem este 6-8-kor, a sokadik duplaóra után. És itthon akarok még lenni, itt a saját szobámban, egyedül, és zenét akarok hallgatni, és énekelni, ahogy nem zavar senkit, és ha azonnal beszélnem kell valakivel, akkor az anyukámat akarom.
És én még nyáron azt is elképpelhetőnek tartottam, hogy csak havonta járok haza...

Szép nap

Szép nap ez a mai.
A legjobb dolgok sorrendben:

• működik a kolis belépőkártyám
• suliba menet zenét hallgattam és sütött a nap, és már akkor tudtam, hogy ez jó nap lesz
  
• találkoztam Herceggel
• megvan a nyelvvizsgám
• egy picit úgy éreztem, az ittenieket is tekinthetem barátoknak
  
• az ebédhez volt süti, finom volt
  
• újra találkoztam Herceggel
• végre van naptárfélém (leckefüzetem) - ice age 3.
  
• holnap vége a konfnak, pénteken nincs órám, és délután megyek haza

Ugye mondtam.

Bögre

Még a maradék málnaszörp is szív alakban fut össze a bögre alján.

Rég

Hirtelen eszembe jutott, hogy nagyon rég írtam bármit a másik blogomra. Megpróbálok alkotni valamit.

Bánatalma bánatmálnaszörppel*

Elfáradtam, és hiányzik Herceg. Szomorkás.
Almát eszem, pedig nem vagyok éhes, málnaszörpöt iszom, pedig nem vagyok szomjas, és az sem érdekel, ha fájni fog a hasam.
Vokált akarok és a barátaimat.
Pedig még szerelmes is vagyok.

*a <bánathamburger> nyomán

Bolyai League

Ebből kimaradtam.

conf, evil person; F2F, 1.129, CW,

Conf.: konferencián ülök. Naaaagy, nemzetközi fizikai, mégegyszer mondom fizikai konferencia az egyetemen.
Evil person: mielőtt bárki megijedne, hogy mit keresek én itt, csak technikai személyzet vagyok, nem előadó.
F2F: jelenleg (szomaton, és majd vasárnap is) az ún. 'face to face' meetingek folynak. (Hétfőtől csütörtökig a plenáris ülések zajlanak.)
1.129: ez az egyetem Dékáni tanácsterme, én itt felügyelem a rendszert. (További termek: Marx-terem, Kari tanácsterem + vasárnap Vizualizációs Centrum, plenáris: Gömbaula.)
CW: Continous Waves - ez a meetingek témája ebben a teremben. (További témák: Burst, CBC, + vasárnap Stochastic.)
EVO: a konferencia összes résztvevőjénél van laptop, mind rácsatlakoznak a netre, vmint az EVO-hálózatra. Ezzel a beszélgetés nemzetközivé válik: vannak, akik fizikailag nincsenek itt, a világ másik feléről azonban ugyanúgy tudnak csatlakozni.
Elektromos rendszer: péntek délután 3-kor találkoztunk (személyzet), és megismertük az EVO-t. Ezek után berendeztünk 3 termet + a Gömbaulát, több mint 200 elosztót helyeztünk el, fázistmértünk, kábeleztünk, rögzítettünk, számítógépeket üzemeltünk be, hangrendszereket állítottunk be, és mindezt több mint 9 óra munkával. Igazi férfimunka volt.
Fél 1 körül indultunk el, 1-kor már az ágyban voltam. Ma reggel fél 8-kor volt találkozó. Gondosan beállítottam a telefonom 6:20-ra. Csörgött, lenyomtam, szunny. Eltelt 1 perc, és az óra 7:00-kor csörög. 10 perc alatt felöltöztem, megfésülködtem, elraktam a lapost, a kábeleket, egyetemi cuccokat, konferenciás papírt (kereséssel együtt), vizet töltöttem, ellenőriztem az övtáskám tartalmát, és készen (de nem frissen) lesiettem a 4-re, hogy találkozzak, és jöjjek további bolyais személyzettel együtt.
Amúgy nagyon tetszik ez a meló. Nemrég voltam ebédelni, a kaja is jó volt (merthogy az is benne van a fizetésünkben), és a rendszer remekül működik.
Mivel semmi dolgom nincs az előadások közben, és úgysem értek az egészből semmit, tökéletesen elszórakozom a saját gépemen és haladok a tanulnivalóimmal. Ilyet máskor is kéne...

Juteszembe. Egy közérdekű közlemény, de csak bizonyos embereknek.
Tike, Vic, Veréb, Pakaa, Tücsi, Simi, Szaszy, és a többiek: meg kell beszélnünk a 25-ét! (Kutatók éjszakája). Ha ezt kihagyjuk, fogalmam sincs, mikor látjuk egymást legközelebb. Pedig hiányoztok nagyon. :(

Hétvégétől hétkezdésig

Olyan ritkásan írok mostanában, hogy azonnal pótolni kell ezt a hiányt, ami nyilván mindenkit megőrjít, mert nem tudjátok mi van velem.
Pedig vagyok én. Hétvégén például Miskolcon. És akkor szomorú is voltam, mert úgy mentem, hogy végre látom a BFF-csapatunkat, és úgy jöttem vissza, hogy egyedül Szaszyt láttam, őt is még az odaúton. Mú. És ezen a hétvégén ne gondoljátok, hogy majd most dejó lesz, mert nem megyek haza, csak 2 hét múlva. Ugyehogymú. És lefogadom, akkor is lesz majd nektek más, ami szebb és jobb és inkább az mint mi. Szomor.
Legalább volt Magyar Dal Napja, ami nagyon jó, pláne ha soksok zenekar játszik mindenféle zenét (persze nem egyszerre). Ehhez még 2 hozzáfűzni valóm van. 1.: Szeretem az ilyen koncertes "túl későn ér véget ahhoz, hogy hazamenjek" estéket. 2.: Szívesen lennék elefánt az Agyar Dal Napján.
Ma voltam jegyzetboltban Meglehetősen sok könyvet kerestem, de csak 3-at kaptam meg. Mindegyik hiánycikk. Szocializmus. Nade örülök ennek a friss 1200 oldalnak. A megoszlása viszont figyelemre méltó: biosz szakos létemre van 1 db bioszos könyvem (sejttan), kb. 80 oldal; van 1 kémia számításos páldatram, kb. 420 oldal. Nade mihez kezdjek a 700 oldalas fizikakönyvemmel?
Álmos vagyok.

Netközelben

Végre van netem a koliszobában, de persze most sem onnan írok, hanem az infogyak óráról.
Ma lesz mentornap. Lesz könyvtárbeiratkozás is, tereim szerint. Holnap megyek haza, ahol megint lesz még mindig netem.

First step

Hejho, elso nap letudva.
Volt egy remek matekgyakom. A tanarrol elosyor azt hittuk diak. Ezutan elmondta, hogy szerinte tegezodjunk, de na valaki nagyon akarja, magazhatja is eppen. Majd kozolte, hogy
egyebkent koran kelni sem szeret ugyhogy fel 9/kor foguk kezdeni (8-11-ig lenne az ora). Jofej.
Egyelore + az elso menyomasom az egyetemrol, de azert felek tole picit. Van nehany idegesito ember ott: az egyik nagyon tudalekos, pedig neha hulyeseget beszel, a masik nagyon idegesitoen beszel, de azert van nehany egesz aranyos ember is. Pl. talalkoztam egy volt osztalytarsammal, aki bar masik szakra jar, en azt hittem, orvosira megy. Orulok neki, hogy itt van.
Holnap is jo nap lesz, 8-20 oraig leszek. Vidamazelet.

College

Angol billentyuzet van, magyar nincs, nehez igy irni, jo olvasast hozza.
Nos. Bekoltoztem hetfon, kedden a szobatarsakkal kifestettuk a szobat pisztaciazoldre, nagyon szep lett, de tenyleg, szerintem a mienk a koli legjobb szobaja! Tegnap visszarendeztuk a szobat, bepakoltam, utana vasarolgatni voltam. Mar csak egy polc hianyzik a falamrol, utana teljes kenyelem.
Hetfo este 10 utan elkezdett gorcsolni a gyomrom, mar megint. Szerda este 11 utan mult el. Meg mindig eleg gyengecske, de mar nem szur se elol, se oldalt, se a hatam. Remelem megmaradok. Azert koszonom szepen Hercegnek hogy velem volt.
Most megyek vissza, osszeszedem magam, bemegyek az egyetemre, adok magamnak 2 orat, hogy felfedezzem az osszes termet, ahol a felev soran oram lesz. Ja, amugy az orarendem remekul alakul: hetfonkent minden heten be kell mennem reggel 8-ra, ezert mindig vasarnap kell majd hazajonnom, kedden pedig reggel 8-tol este 8-ig leszek (napkozben egy pici lyukkal, szerencsere). Hat nem fantasztikus?

Prüfungsschock

Most egy ideig nem akarok németet látni, hallani, érezni gondolni, fúj. Kár, hogy ezt nem tehetem meg, mert készülnöm kell a következő szóbelimre. Ez tuti nem lesz meg...
Amúgy hogy még nagyszerűbb legyen a napom, megcsípett egy méhecske. Szerencsére úgy tűnik, nem vagyok rá allergiás, semmi bajom sincs. Vicces lett volna, ha a szóbeli vizsgán elkezdek fuldokolni valami hirtelen allergiás reakció folytán. Bár anélkül is szörnyen éreztem magam szóbeli közben.
És még Herceg sincs itt. Remélem hamar hazajön.
Most viszont remek nagyszabású terveim vannak: ügyködöm a blogomon, etr-ezek (mától van ott a tárgyfelvevős banzáj), utána pedig pakolok, az összes németcuccot elrejtem a polcon, a fiókokban, fujj, csak ne is lássam.

Letzte Tage

Annyira jó, hogy végre a tanfolyam után másikhaza megyek, és mikor kinyílik az ajtó, Kékszemű Herceg vár rám.
Amúgy már csak a holnap van hátra, de már ma is próbavizsga volt és holnap is az lesz. Azzal vége, és csak a vizsga marad.
Csak lennék már túl rajta, mert akkor lesz hamar vasárnap, amikor lesz nagy találkozás, olyan "utolsó vacsora"-féle, persze egésznapos lesz, nem is vacsi, ráadásul nem is utolsó, mert biztosan fogjuk még látni egymást, de azért mégiscsak nyárzáró party. Hm-hm.. fogtok hiányozni mind.

Bábel tornya

Morgen sehe ich Prinz wieder. Doch wäre es schon morgen!
Nahát, ezt németül írtam le. Keine Ahnung, warum, aber ezt a mondatot aztán sose fogom németül befejezni. De jó, hogy csak így eszembe jut 1-2 Ausdrücke, oszt nemtok semmit se mondani e. Öhh. Átmentem pahasztba, kéhlek. Tyűha, honnan jött ez a Magyar Vándor fíling? Ich weiß es nicht, aber wie fun, dass ich auch 'ß' ezen a Tasatur eintippen kann. Nyelvzavar. Sprachverwirrung? Wow, miket tudok. Hogy egy nyelvvizsga miket tud kihozni az emberből...
Na, csak legyen már holnap.

Esélytelen - Post 100.

r Sthul? vagy das?
Ezzel a tudással akarok én nyelvvizsgázni? Szánalmas...

Amúgy asszem ez a 100. bejegyzés, úgyhogy Boldog Postfordulót nekem!

Mailszünet

Na már igazán mindjárt tanulok, csak eszembe jutott, hogy mit akartam írni!
Szóvaltehát az a szokatlan szürke hétköznapi dolog ebben a mai napban (meg már a tegnapiban is, és talán ez lesz az elkövetkező 1 hét nagyobb részében is), hogy üres a postaládám. Alig csordogál be 1-2 mail naponta. Elhanyagolva érzem magam az elmúlt 2-3 hét napi kb. 30 leveles teljesítménye után. Mondjuk tudom, hogy miért nem ír senki. Mindenki gólyatáborban van.

A nyár utolsó hete

Hm. Elfelejtettem miről is akartam írni.
Na mindegy, végülis bevezethetem ezt a postot is azzal, hogy megint bűnözök, mert tanulnom kéne, de ej-ej rosszkislány nemtanulok.
Meg ha már vasárnap van, ráadásul nem egy esőmentes nap, akkor felvázolnám a jövőheti tervet. Asszongyahogy.

• hétfő: tanulás, Hercegnekdrukkolás
• kedd: tanulás, Hercehértaggódás
• szerda: tanulás, Herceg hazajööööön
• csütrötök: tanulás, legyenHercegis
• péntek: tanulás, legyenHercegis, kezdekfélni
• szombat: nyelvvizsga íb., nyelvvizsga szb., legyenHercegis
• vasárnap: pakolás, készülődés a nagy útra, és indulgatás? (Herceggel)
  

Nos, ez a terv. Érdekes, ezekből csak a Herceges részeket várom, meg a vasárnapot. Egy hét múlva fordul velem a világ.

Mi lesz velem nélküled?

Szörnyű, szörnyű dolog az, hogy kétnaponta nem tudok aludni a gyomorfájástól. Ma is rettenetesen fájt, és nem bírtam egyedül megmaradni a szombámban. Fordultam jobbra, fordultam balra, feküdtem a hátamon, a hasamon inkább már nem is mertem, erőm se lett volna hozzá, annyira szúrt a hátam és görcsölt a gyomrom. Aztán a lakás egy másik helyiségében úgy döntöttem, hogy a bulímiásoknak sem tejföl az élet. - Vagy hogy is mondják ezt? Leányálom, meg hab a tortán meg akármi. - Lényeg, hogy aztán az jutott eszembe, átmegyek anyához, ott hátha legalább a zavaros, kesze-kusza gondolatok békénhagynak. (Ti. ilyen hasfájós állapotban szinte félig alszom és nem tudok "józanul" gondolkodni; általában valami zene jár a fejemben, de mindig csak 1, esetleg 2, de azok is mindig keverednek, és mindnek csak egy kis részletét dúdolom újra és újra és újra és újra. Őrjítő.) Aztán tényleg átmentem a Mamához, és ott maradtam mozdulatlanul a lábán fekve, amíg már kevésbé éreztem a szúrást és a görcsöt, aztán bevackoltam magam mellé, és elaludtam. Remélem, elmúlik ez a gyakori rosszullét, mert különben mi lesz a pici lánnyal a nagyvárosban a Mama nélkül? Az én anyukám.

Éreccségi-fíling

Ez most olyan érettségi feeling. Akkor éreztem utoljára ezt, hogy nagyon kéne tanulnom, persze nincs kedvem, és inkább ide írok még pár sort a tanulás előtt. Meg persze helyett.
Tehát voltunk ma a városban anyával keresgettünk mindenfélét. Eredmény: lett papírlyukasztóm, új pénztárcám, került egy rakat gyümölcs a konyhába, és még néhány dolog a fürdőbe. Majd később folytatjuk.
Amúgy nagyon sokat gondolkozom azon, vajon miket kéne még beszerezni a pesti kolis életemhez. Ha valakinek eszébe jut valami, amiről feltételezi, hogy én elfelejtem, az legyen kedves figyelmeztessen a veszélyre. Köszi.

Pocahontas

Arra gondoltam, nem ártana megemlítenem még néhány dolgot a bolyais felvételivel kapcsolatban.
Most, hogy felvettek egészen sokat gondolok arra, hogy mi hogy is zajlott, én hogyan viselkedtem, milyen voltam másokkal és ők hogy ítéltek meg engem. A felvételiben ugyanis nem csak a szakmai szempontok lényegesek, hanem az is, hogy az ottaniak mennyire kedvelnek meg bennünket, mennyire gondolják úgy, hogy lehet/etlen velünk együtt élni, lakni. Azt hiszem, engem megkedveltek. Különösen hálás vagyok ezért két embernek. Az egyikük a szobatársam volt, másikuk pedig egy nagy kedves srác. Így hát köszönöm Nektek, hogy bíztattatok, és elláttatok néhány hasznos tanáccsal. Remélem a közös évek alatt meg tudom valahogy hálálni.
A másik, ami egészen pozitív élményem volt, hogy ismét Pocahontas lehettem. Hétfőn a Feneketlen-tóhoz menet beszélgettem egy sráccal, aki azt mondta: amikor először meglátott, rögtön Pocahontas jutott eszébe. Ez igazán kedves tőle, örülök neki. Másnap a hídépítős játékban az indiánok csoportjában voltam, és miután volt egy önkéntes Kumbajánk, gondoltam akkor én Pocahontas néven fogok bemutatkozni. A többiek mosolyogtak is.
És visszatérve a hasonlóságra. Az a srác, aki szerint hasonlítok az indiánlányra, egészen hasonlít 2 ismerősre is; egy másik srác kiköpött Chad Kroeger volt; rajta kívül pedig volt még 1 fiú, aki ismerősre hasonlított, sőt, itt és a Keletiben is azt hittem, hogy Mátéba botlok. És nem.

Ha már Pocahontas, eszembe jutott ez itt.

Homless kérdés pipálva

Nem tudok aludni, mert a gyomrom mögött q***** fáj a hátam, már bocsánat. Ez a jó idő arra, hogy megnézzem, hogy döntöttek a sorsomról. Felvettek.

Kolitúra

Ha jól emlékszem, József Attila Óda c. versének Mellékdalában ír arról, hogy hazafelé utazik a vonaton zötykölődve.
Nagyon szeretek úgy utazni, hogy bámulok ki az ablakon, nézem a felhőket, ahogy percek alatt a baba oroszlánná változik, vagy meredek a messzeségbe, és homályosan úsznak vagy inkább rohannak el mellettem a fák, bokrok, faluk, városok és házak, a távolban hegyek, dombok szemlélik a tájat, vagy messzi felhők lebegnek, s mind e látvány közben zenét hallgatok, és velem együtt száguldanak mindenféle gondolatok, ha más nem, épp az, hogy milyen fantasztikus érzés ez.
Ma például Pestről hazafelé ezt éltem át. A naplementét néztem. Remek helyem volt. Sőt, nem is egy helyem volt, hanem mindjárt 3. Nagyszerű ülőhelyem volt egy vonatkocsi dohányzó és nem dohányzó részlegeinek ajtói között, a vonatajtó mellett, az utazótáskámon; a második helyem pedig közetlenül az e melletti állóhely volt. Az utolsó 20 percre Mezőkövesdtől hazáig pedig átlagos, így már meglehetősen snassznak mondható ülőhelyem volt.
Az egyik táskánücsörgős időszakban nagyon különleges érzések voltak. Ültem, zenét hallgattam, és sok ember volt körülöttem. Ahogy elkezdődött a Tánc (Bijou) kizártam a külvilágot. Nagyon kellemes érzéseket váltott ki belőlem (pl. eszembe jutatta Herceget és a telet), ráadásul elég régen hallgattam utoljára. Közben a lemenő Napot néztem. Gyönyörű izzó fénygömb, nagyon, nagyon messze tőlünk, és mégis milyen nagy... lenyűgöző.
Egy Metallica számnál becsuktam a szemem. A vonatpálya melletti fák-bokrok elzárták az utat a látványhoz, viszont a Nap elég ügyes volt, hogy itt-ott átsüssön az ágak között. Csukott szemmel is érzékeltem az erős fényvillanásokat. Annyira jó volt, amikor a fény pont a ritmushoz illő időben villant fel. Ilyet sosem tapasztaltam még.

Apropó tapasztalat. Belecsaptam itt a lecsóba azzal, hogy a hazaúttal kezdtem a dolgokat. Pedig oda is utaztam ám. Egyedül. De ügyes voltam igazán, nem kóvályogtam semerre, mindent megtaláltam.
A koli nagyon tetszik. Nagyon jó az ottani társaság, nem gyíkarcok, ahogy elképzeltem őket. A szobák is kényelmesek, szimpatikusak. Nagyon kultúrált hely, nincsen összefirkálva semmi, a mosdóhelységek tiszták, az ágy kényelmes, és van hely. A szervezés is jó volt, nem hagytak minket unatkozni. Mindkét este nagyon elfáradtam (először a Feneketlen-tóhoz sétáltunk el, másnap pedig játékok voltak, nagyszerű összemberes program).
Jelenleg azonban sokkal fontosabb a cél, amiért odamentem. Azért mentem, hogy bebizonyítsam hogy én is érek valamennyit, jó vagyok valamire, és vegyenek fel, hogy legyen hol laknom. Azt hiszem, emberileg megkedveltek. Nagyon jól kijöttem mindenkivel, igyekeztem aktívnak lenni a játékokban, beszélgetésekben, ismerkedésben. Szakmailag? Mégis ki kíváncsi egy biológusra, akinek földrajzos eredményei vannak? Szockoliba mért nem jelentkeztem? A válaszok: nem tudom - kevesen, kis esély - nincs esély. És hogy végül kik kerülnek be a több mint 30 jelentkezővöl az alig 11-14 helyre... holnap kiderül.

Homeless

Hétfő délután-este utazom Pestre. Egyedül. Ez már önmagában félelmetes számomra. Egyedül veszem meg a jegyet, utazom a vonaton, találok ki a Keletiből, találom meg a jegypénztárt, veszek bérletet, szállok fel a 7-es buszra, szállok át a Móriczon 3 féle villamosra, találom meg a kolit és jelentkezem be. Jaj, kicsi vagyok én még ehhez - túl sokan vannak ott.
De azért várom persze. Csak nem tudom, hogy milyen benyomásom lesz. Lehet, hogy utálni fogom az egészet, és csak azért vegyenek fel, mert nem lenne hol laknom. De mi van akkor, ha nagyon megtetszik a hely, rájövök hogy nagyon jóféle társaság van ott? Kevés embert vesznek fel, de nem tudom mennyit. Kíváncsi lennék, hány ember jelentkezett összesen, és ebből hány olyan lett visszahívva a szóbelire, aki bentlakást is kér a tanévre.
Anyának mindig van egy elképzelése arról, hogy egy-egy engem érintő eseménynek (versenynek, pályázatnak, vizsgának, stb.) milyen vége lesz. Ez általában pozitív vélemény, amit próbál belémsúlykolni, de én inkább mindig a rosszabb esetre készülök fel, annak ellenére, hogy többnyire neki van igaza. De most, amikor elmondtam neki, hogy kb. mire is lehet itt számítani, sikerült elbizonytalanítanom őt. Az én anyukám elbizonytalanodott. Ez pedig engem is még jobban megijeszt. Tartok tőle, hogy nem fognak felvenni. Akkor viszont garantált a gyönyörű panorámás lakás: a híd szemben lévő pillérére néz majd az ablakom. És még választásom is van: BP elég nagy ahhoz, hogy 14 híd közül válasszam ki a legmegfelelőbbet.

Prinzmangel

Jaj-jaj, mi lesz velem most 2 hétig?

(Felsőbb utasítás szerint "tűzre-vízre vigyázok".)

Miért jó 18 évesnek lenni

• teljes jogú magyar állampolgár lettem
  
• büntethető vagyok. Ne legyél rosszkislány, mert már nem a fiatalkorúak börtönébe kerülsz!
  
• vehetek és fogyaszthatok alkoholt
  
• vehetek "dohányárut"
• Szaszyt ingyen kísérhetem a MVK járatain, továbbá 90%-os kedvezményt kaphatok a MÁV-nál és a VOLÁN-nál.
• Anyának már semmit sem kell gyámként aláírnia: felnőtt, független ember lettem
• szavazhatok
• munkát vállalhatok, és nem csak diákmunkát
• a diákkeldvezményektől eltekintve már mindenért teljes árat kell fizetnem, jogilag nem vagyok többé gyerek - mondjuk ez nem olyan jó.
  

A 6575. nap

Ez volt életem eddigi legjobb 2 napja, és legnagyszerűbb szülinapja. Köszönöm.

Ma már egészen sokan felköszöntöttek, és többen megkérdezték, mit kaptam ajándékba? Nos, íme a lista:

• kezdem Herceggel, mivel ő mindenkit megelőzött. Életem első igazi koncertje mindenképpen emlékezetes marad, ahogy az eddigi összes, mivel most, hogy belegondolok, az összesen Vele voltam. Amikor megkérdezték, hogy mit kaptam tőle, azt mondtam: Szigetet. Nem tudom, ki mondhatja el magáról, hogy kapott egy -1. napot a Szigeten, 4 konccerttel, amiből az egyik a 20 éves Tankcsapda ünnepi koncertje, saját szülinapi bulija. A 3 előzenekar (Skafunders, Black-out, Kowalsky meg a Vega) csak a TCs-nek kívánt boldog szülinapot, Lukács Laci ellenben mindenkinek, így hát nekem is, épp jókor. Lukács Laci személyesen kívánt nekem boldog szülinapot! Ráadásul ezután pont az Egyszerű dalt játszották el. Kell ennél remekebb ajándék? Merthogy én kaptam...
• még tegnap a Szigeten (és előtt) találkoztunk ismerősökkel, akik szintén kívántak nekem boldog szülinapot, és akiknek szintén nagyon köszönöm, mert nagyon kedves ez tőlük. Köszönöm!
• ma délelőtt elindultunk visszafelé a vonattal, ami - remélem csakis az ééén tiszteletemre - nem késett (- ez már önmagában vicces).
• hazajöttünk ügyesen (útközben még elhoztunk kb. 30 fantasztikus akciós spanyolországi utat hirdető prospektust - akinek felkeltette ez az érdeklődését, az szóljon). Itthon pedig Anya főzött finti-fantasztikus incsi-fincsi szülinapi ebédet (sajttal-sonkával töltött pulykamell - csak hogy mindenkinek csorogjon a nyála), és még Sacher torta is volt, ami ugyebár az én szülinapjaim elmaradhatatlan kelléke. El is fogyott mind. Na de nem csak ebéd volt itthon, mert amikor beléptel a szobámba, egy hatalmas csokor (18 szál) kardvirág mosolygott rám. Csodagyönyörűek.
• a remekbeszabott ebédünk után Herceggel ücsörögtünk a szobámban, amikor a következő szituáció zajlott le:

- *kopp-kopp-kopp.*
- Gyere be!
- *kopp-kopp-kopp-kopp*
- Gyere be!!
- *kopp-kopp-kopp-kopp-kopp-kopp-kopp*
- Gyere már be hát mi az isten van?! - megyek az ajtóhoz, erre nem ott állnak az én legjobb barátaim gyertyával és ajándékkal a kezükben, hogy márpedig most felköszöntenek és meglepetés mert mindenki itt van? (a két későt is beleértve) Hát de.

• így tehát kaptam tőlük is mindenféle nagyszerű ajándékot: egy mappát, ami gyögyörű, de tényleg csodaszép lett, benne báránnyal, a nevemmel, kottával, repülővel, lapokkal és köszönöm, és már várom, hogy egyetemen is használjam, merthogy fogom ám! Kaptam még egy repülőt is, F-22 raptor, ami igazán élethű lett és jól fel fogom akasztani és le fogom lógatni a lámpáról, hogy ha huzat van, akkor repkedjen mindenfelé. Meg persze szokás szerint üdvözlőkártyát, ami nagyon szép, fekete-ezüst és virágos, és egy nagyszerű vers van benne, remek rímekkel. :) És kaptam áfonyalekvárt is! (Ez volt a tortám, a nálunk már hagyományos ajándék.) Volt gyertyám is, vagyis mécsesem, és kívántam is ügyesen. Mindenkinek nagyon köszönöm, egyesével is: köszönöm Vic, Tike, Veréb, Tücs, Szaszy, Pakaa, Simi, Laci és mindenki másnak is, aki még egy picit is részt vett benne, pl. Herceg, hogy nem árulta el, sőt, azoknak is köszönöm, akik nem vettek részt benne, de a csapathoz tartoznak, és esetleg véletlenül gondoltak rám. :)
• 1 nappal a valós szülinapom után, (ellenben Tike szülinapján - Boldog szülinapot!) Csabitól is kaptam ajándékot, méghozzá egy egész várost: Chicagot. Jó, persze "csak" filmen, de még akkor is nagyon örülök neki. És olvadósrágót is kaptam tőle, meg szép ajándéktasakot benne aranyos kiscetlivel. Kedves tőle ez.
  
• a szülinapnak anyagi vonzatai is vannak, köszönhetően Nagyimnak, csak hogy őt is megemlítsem.
• a további köszöntéseknek is nagyon örültem ám: 2 Ágitól, Orsitól, Angitól, Vikitől, Evelintől, Renitől, egy másik Lacitól, és a jövőbeli bioszos társaimtól - remélem nem hagytam ki senkit.
  

Nos így telt ez az elmúlt két nap, amit nem tudok eléggé megköszönni, és tényleg, nagyon boldog vagyok. Nagyon nagyon szeretlek Titeket. Senki nem kívánhatna Nálatok jobb barátokat!

Illusion

Mikor Quimby-koncerten voltunk, a Holdat néztem. Mikor épp nem ért hozzám senki (Hercegen kívül), néha a zene is kimaradt, nem voltak zajok, csak a látvány. Akkor jöttek a gondolatok, amiből először azt hittem, vers lesz. Aztán arra gondoltam, talán egy kisebb szöveg, mintsem rímek. Végül úgy éreztem, talán elég is lesz az a 3 sor. Aztán ma megnéztem, és átírtam ezt a néhány szót. Elolvastam, elképzeltem, gondolkoztam, és most egészen hülyeségnek tűnik. Pedig milyen szép volt, hogy "A Hold felnézett az égre, és meglátta arcát a csillogó víztükörben."
Hátha valaki elmereng rajta...

Gyönyörű a Hold.

Az egyik színpadon épp Kowalskyék zenéltek. Én a Holdat néztem. A fesztiválokon sok ember van. Nem szeretem az embereket. Az emberek undorítóak és én félek tőlük. Olyan jó volt Herceg karjában kizárni az egész külvilágot. Nem voltak emberek, nem volt zaj, csak a gyár romos, ódon téglaépülete a sötétben, és a Hold, ami átvilágított néhány elé úszó felhőt. Elképzeltem, hogy a világon nincsenek emberek, és én azt a képet látom. Közben azon gondolkoztam, hogy ha nem lennének emberek, akkor én sem lennék. De az a látvány felér az élettel. Nem szeretnék egyedüli ember lenni a Földön. Néha jó egyedül lenni, tágas térben, mindentől távol, de képtelen lennék mások nélkül élni. Illúzióromboló egy gondolat. Pedig milyen furcsa, olyan ismerős volt ez az idegen érzés. Aztán persze visszajött a zaj, és körülvettek az emberek, és hozzámértek. Ködbe veszett illúzió.

Egyetem, német, koncert

Hajajj, mennyi minden történik és milyen bonyolultak ezek a dolgok.

Itt van például ez a lakás-ügy. Albérlet már nincs, koli még nincs, és ha nem is lesz akkor nincs hol laknom. Majd kiállok valami forgalmas pesti térre, és egy nagy táblát tartok magam elé: "Egyetemista vagyok, nincs hol laknom, fogadj be!". Szép kilátások. Nade vannak nekem kedves leendőbeli szaktársaim, akik kitalálták, hogy mivel közülük is lehet hogy valaki albérletbe megy, bioszosok közül keresne lakótársat. Okos lányok ezek. (Jó lenne tudni, mikor derül ki a kolis felvételi eredménye.)

Na erről a nagyszerű bioszos gárdáról jut eszembe, hogy van nekünk egy remekbeszabott levlistánk, ami igencsak élénk forgalommal bír, és milyen jól tudunk kommunikálni. Lett nekünk iwiw-klubunk is, és google-ös maillistánk is. Jelenleg msn-re kb. 80 embert tudnék felvenni. Ebből már megvan kb. 10. Haladok. Napi 30-40-50 levél vár dél körül, mikor bekapcsolom a gépet. Sose volt még ekkora forgalmam, bár a többieknek se. :)

Meg ha már egyetem: felvettem az előzetes jelentkezésben az előadásokat, de gondoltam a gyakokkal még várok, addig informálódom a tanárokról. Nade. A TTK TO honlapján múlt héten még elérhető volt az online tanrend. Az előző napokban a szakoknak meghirdetett kurzusokat már nem tudtam megnyitni, mára pedig már arra a szintre jutott az oldal, hogy már maga a tanrend menüpont sem jön be. Sőt. Semmi. Nagyszerű lesz ez a rendszer, én úgy érzem.

Aztán itt van a német. Haladok, időben vagyok, a nyelvvizsgában nem reménykedem, de legalább elkezdtem. Amúgy jövhét csütörtökön kezdődik a tanfolyás, de még nem küldtek semmi értesítést, hogy hány órára menjek és hova. De mindjárt jól megkérdezem.

Tegnap voltunk GyárFeszten. Mentünk este 6-ra, volt józene itt, 2 rosszul hangosított zene ott, aztán valami harcibemutató megint itt, utána fél 9-től fél 12-ig áramszünet, kukákban gyújtott tűzzel, dobokkal, tűzzsonglőrökkel, de végül - Köszönjük Koza! - lett Subscribe meg Kowa, meg még valami ismeretlen, és végül eljöttünk hajnali fél 3-kor. Ma pedig voltam a plázában a blúzomért, utána találkoztunk anyával, aki hozott Nagyi-féle almássütit (ami attól tartok a holnapot már nem fogja megérni), voltunk boltban, és jöttünk haza. Ma volt már e-mail olvasás, ebédelés, tévézés, németezés, amiből pedig lesz még. Holnap üresjárat némettel.
Ez a terv.

Bizonytalan

Önkívületi állapot. Nem tudom hol vagyok, nem tudom, hol leszek. Képeket nézegetek és számolok, válogatok, gyűjtögetek és rosszul vagyok a rezsi szótól. Nem tudom hányan leszek.

Klip

Egészen remek nap volt ez a mai, leszámítva hogy a lakáskeresés nem volt túl sikeres. Ellenben nem is tudtam, hogy ennyire nagyon tetszene ez a klip, ha ismerném. És már ismerem. Milyen jó ez.

Túra-dilemma-jelen

Voltunk ma Lillafüreden. Bár nem jutottunk el Fehérkőlápára, a cél végig a szemünk előtt lebegett. Ti. minden út oda vezet. Hisz ez Quechua. (Köv. párterápia aug. 3.)

Na meg kaptam levelet, hogy felvettek az egyetemre, bár a még fellebbezhetek. Megfontolandó.
Mindenesetre hivatalos tagja lettem az ETR-nek, a rendszer egyelőre szimpatikus, bár úgy hallottam rosszabb, mint a Neptun. Szerintem egyik rosszabb, mint a másik, ettől se várok sokat.
Legalább van rajta fórum, találtam rajta lakáshirdetéseket, holnap növelem a telefonszámlám. Csakhogy kaptam a levélben üzenetet 2 (szak)kollégiumból is, hogy menjek oda. Az egyik szimpatikus lenne, meg gye olcsóbb megoldás is, de nekem kötelezettségeim vannak. Meg most nem hagyhatom ott Lakótársat. Most nem. Jövőre meg ki tudja, mi lesz.

Álmos vagyok és nagyon melegem van. Nyár van. Jaj mindjárt nyelvvizsga.

Lelkisegély-szolgálat

Az persze nem jó, ha valaki mellettem szomorú, de mégis örülök, ha el tudom terelni a gondolatait, és örül annak, hogy ott vagyok mellette. Olyankor egészen szükségesnek érzem magam. Nagyszerű érzés ez.

Egyébként Non-Stop működöm, a szolgáltatás bárki számára igénybevehető.

Napi kaland

Végre végre tanultam németet. Olyan büszke vagyok magamra.

Az elmúlt 2 napban eltüntettem kb. 30 dkg csokit. Megmérgeztem magam. Holnap nem eszem. Ez a terv. Merthogy holnap Pakaa, Veréb, Herceg és én megyünk Lillafüredre meg onnan akárhová.

Ma megkaptam az adókártyám. Ez a rendszer nemnormális. Eleve másfél hónapot kellett várnom. Aztán oké, megkapom végre. Oda van írva a lap aljára, hogy a kártyát a szélénél fogva válasszam le a lapról. Normális esetben a kártyát csak 1-2 ponton rögzítik, de ezek ugyan nem, inkább a teljes felületét odaragasztják. Valahogy felkaparom a kártya szélét (már ehhez is köröm kellett) megfogom, húzom-vonom mint az igásló, de a lap alig távolodik. Ok, megpróbálom a másik oldalról. Onnan is kb. hasonló eredményt értem el, de nem adtam fel. Akkor próbálkoztam megint a másik oldalról, amikor a lap már nem vált el a kártyától, hanem ráragadt a papír. Azért valahogy csak megkaparintottam a zsákmányt. Utána persze vakarhattam a papírcafatokat. E nagyszerű procedúrát persze végigimátkoztam, hogy nehogy tönkretegyem ezt a drágaszágot, különben lehetne újat igényelni egy rakat pénzért. Dögöljön meg az APEH. Bele se merek gondolni, mi lesz, ha majd jövedelmem lesz és adóbevallást kell csinálnom és annyira meggzdagszom hirtelen hogy teljes vagyonellenőrzést zúdítanak a nyakamba. Szép kilátások...

Amúgy ma letöltöttem a Gúgölörsz 5.0-t, mégsem találom azt az élő utcaképes funkciót. Vagyis nem teljesen élő, de valami valósághű ablakonbenézős magamatmeglátós kaland. Talán mégse.

Pillanat

Gyönyörű a Hold.

1 month left

Otthon, újra otthon.

Vasárnap mentünk, érkeztünk, intézkedtünk, eltakarítottunk az embereket az útból, lett 5 sátrunk 2 helyen. Hétfőn voltunk biciklitúrán, tűző napon tekertünk sokat. Majdnem jó volt, csak előző nap kifordult a bokám, bicózás közben pattogott a fülem, csak a számon tudtam levegőt venni, ki is volt száradva a torkom rendesen, leégett a lábam és a bal karom. Egyébként fun volt. A táborozás további részében volt sok jungle speedezés, alvás, vásárlás, sütés-főzés, ivás, fürdőzés, focizás, nevetés. És az a 3 fiú is milyen szépen mosolygott a lányok bikinifelsőjáben, kisminkelve. Ráadásul tegnap volt Herceg névnapja. Boldog névnapot!

Hazaértem. Az adókártyám még mindig nem érkezett meg, pedig már másfél hónapja igényeltük. Megértem azokat, akik nem szeretik az APEH-et. Megértem a világot.
Kaptam sms-t hogy nézzem meg a felvettek.elte.hu oldalt. Meg is néztem jól, informálódtam. Fogok kapni jelszót az ETR-be, de majd csak postán, és azt is megváltoztatom. Nehogy már valakinek jó legyen. Hehe.

Társadalmi célú hirdetés
Mostanság találnom kéne lakást. Jöhet 3. ember, de nem tudok senkit. Aki akar, jöjjön és lakjon velünk.

Amúgy tanulnom kéne németet. Nagyongyorsan. Hiperintenzíven. Itthonleszek.
1 hónap maradt a nyárból.

Üzenet

Indulgatás van, holnaptól Tisza-tó.
Majd jövök.

Felvi

ELTE TTK biológia AKÁ ponthatár: 357.
Ezek szerint felvettek.
A többieket is mind, 1. helyen. De jó nekünk.
Irány Pest. Wuhú.

Cezúra

A két nyaralás közötti itthonlevős szünet rövidke 65 óráját élvezem most. Annyit ettem ebédre, mint az elmúlt 1 hétben összesen. Átpakoltam a cuccaimat a mosógépbe, kiraktam a többi cuccom. Elolvastam az e-maileimet: nem nyertem laptopot (pedig nem is terveztem), viszont megerősítették, hogy a felvételim rendben van és ma este ki is derül, hogy kit hova vettek fel; ezenkívül elolvastam a tisza-tavi sátorozásról szóló infomailt is.

Az elmúlt 1 hétben itthon annyi történt, hogy Anyának volt valami fantasztikus kalandja a párnáimmal, de ezt most nem részletezném, lényeg, hogy lett új párnám, 2 új ágyneműhuzatom, amiből az egyik nagyon tetszik. Bár a másik sem rossz. Ja és a Teknősöm 1 hete nem evett. Épp ideje volt hazajönnöm.

Zsóryról címszavakban:
Zsóry Fürdő - új fürdőruha - a 36°C-os víz mármár túl meleg, 38-40°C-osban megégek. Bágyasztó. Hullámmedencében nem találtam hullámot, persze "hullám" volt, meg rengeteg hering. Úgyértem ember. Fuj.
A hangfal hasznos. 2.1. óje.
Esti sétálás sok beszélgetéssel és kedves emberekkel.
Gamez. Kék-fehér labda. Kicsi sárga labda. Dobál-dobál patt-patt. Rizikó - Dani világuralma. Scotland yard- ilyet nem is játszottam. Magus - ilyet se, de majd lesz karakterem. Egy harcos Wier (vérszívó). Muhaha. Kártyapartik: römi, rablórömi, speed, "kitolós". Ország-város, amőba, akasztófa, 3betűsjáték. Ivós játék szabályokkal -akarommondani kolbaszokkal- és cigisdobozhelyett K10-zel, Pizson - még jó hogy nem kellett egy csík mellett mennem. Ciki lett volna.
Hamár itt tartunk. Pálinka, borkóla, vodkanarancs, Bükkaranyosi Rettenetes, hosszú németnevű sör, román sör, Balatoni Világos, Arany Ászok, víz.
Korai fekvés. Vagy kései, kinek hogy tetszik. Hintaágy, földönalvás szivacson, nagyágyonalvás, Herceg.
Pizzázás fantasztikus TNT és V-tech koncertDVD-vel. Hajjajj, elfajzott a világ.
Betegababa.
Hiányérzet: dinnyeevés, Metallica symphonic, 3:20-as blues.
Amúgy mosogattam is többször meg boltba mentünk és tettünk-vettünk ügyesen. Attól tartok, megártott a sok a jóból, mert mosogatni van kedvem.

Travel 'round the world

Lakáskeresés megvolt, Sárga Lakást továbbra is szeretjük. Van vésztartalék, de legyen inkább SárgaLakás, én most azt mondom.

Holnaptól Zsóry, de előtte Herceg. Azt hiszem, bepakoltam mindent, van nagytáskám ruhákkal, meg miegyébbel, van nagy szatyrom kispárnával és hangfallal, meg lesz kaja is. Ja tényleg, voltunk Lidl-ben és vettünk sokféle csokit. Fun.

U. i.: Szaszy, kérem a levelet a Tisza-tavi túráról. Verébnek üzenem, hogy örülök, hogy végre megint itthon leszel, és beszélgessünk már kicsit. Tikének jó munkát és padrenoválást meg ami még épp akad. Tücsnek és Vicnek most csak egy naagy mosoly és egy hogyvagymizu, majd meséljetek. :) És 26-án találkozunk dejó lesz! :)

Sárga Lakááás

Lakást keresni nagyon fárasztó. Nem mondhatnám hogy thismuchfun, de legalább izgalmas. És telik vele az idő. Holnap például egy egész nap fog fele eltelni Pesten, mert ott nézzük meg. A kedvencünk a Sárga Lakás. Aki elveszi előlünk, az meghal! Ezt vegyétek hadüzenetnek.
(Péntektől Zsóry, wuhúúú) :D

Nehéz ügy

Szomorúúú vagyok mert nem tudom leírni azt, amit szeretnék. Angolul nem jó, mert nem tudok kifejezni vele mindent, a magyar nem jó, mert túl sablonosak a szavak, és már nem azt mondják amit nekem jelentenek. Pedig hogy szeretném leírni, hogy milyen jó nekem.

Negyedév

Vannak az életben olyan napok, amik különösen fontosak. Ez nem olyan nap. Ez a nap egyszerűen csak fontos, amit különlegessé lehet tenni. És minél különlegesebbé teszik, annál fontosabb lesz. Mert nyilván arra emlékszik az ember szívesen és igazán, amiket valakihez tud kötni, és valaki miatt nagyon tud szeretni, még ha annyira nem is lehet, mint azt a valakit. Én például szeretem a kardvirágot. És egy 11-ét. De mostmár egészen sok 11-ét szeretek, például az áprilisit különösen, mert különleges volt, tehát fontos. És ami különösen fontos az emlékezetes is.
Nade lényeg az, hogy azért is szeretem az elmúlt 3 (vagy akár 4) hónapot, mert az előző napokban nagyon örültem annak, hogy észrevettem, hogy újra mennyit mosolygok és megint egyre badrabb leszek és hókamókás bolondlány és szeretek ilyen lenni. És eszembe jutott az is, hogy régen én vidítottam fel az embereket, és mennyire örültem, amikor a szomorkodók mosolyogtak. Hiszen a felhők között is van szivárvány.
Szeretek mosolyogni, mert szeretem, ha visszamosolyognak rám, különösen ha azt Kékszemű teszi.

Instant oroszlán

Egyébként hullámos a hajam. Tegnap hajmosás után be lett fonva, ma kibontottam, és máris jobban beleolvadok ebbe a fülledt, meleg szavanna-háttérbe.

TV Over

Hoppá és egy milyen fontos információt felejtettem el közölni. Bedöglött a tévééém!! Múúú. Nem mintha annyit tévéznék, meg amúgyis van jobb dolgom is, de hogy fogok így F1-et nézni? Meg emiatt nem néztünk Elveszett ereklyék fosztogatóit, pedig az milyen jó már. Mú.

Így fog telni a nyár

Nos akkor itt a lista, hogy mit is kéne csinálnom.

1. El kell kezdenem németet tanulni. Erre a legmegfelelőbb nap a mai. Meg kell néznem, miféle anyagaim vannak, miket szerezhetek neten és mi az amit nem ártana rendesen átnézni. A tanfolyam ugyan csak aug. 13-án kezdődik (világosi fegyverletétel évfordulóján - jaj a töriérettségi), de addig mindjárt megszámolom hány napom van.

   Na. Van ez a hét, a jövőhét csütörtökig (9 nap). Utána kiesik 17-25 Zsóry, majd 26-max.30. Tisza-tó. Marad júl. 31-aug. 12-ig 13 nap. Kb. 22 napom van. Ebből jó esetban is csak olyan 18-20 marad. Jólesz.

2. Be akarom fejezni a Galaxis Útikalauz 2. részét és elolvasni a többi 3-at, és a Csak a zenét, és még sokmást ami úgyis fel van sorolva valahol jobb szélen.
3. Albérletet kell találnom. Illetve meg kéne tudnom pontosan, hogy milyen körülményekhez kéne lakást keresni. Nehéz ügy lesz ez. Meg kéne várni a júl. 23-át, vagynem. Talán inkább mégsem. De beszélnem kéne Lakótárssal hogy mi van, mert nem lesz sok időm lakásokat nézeketni. Ajjajj. Júl. 31-aug. 12 között fel kell menni Pestre szétnézni a lakások között. De lehet, hogy aug. 20-23 lesz erre a megfelelő. De akkor már dönteni is kell. (Még kevesebb nap marad a németre). Valamikor pedig fel is kell költözni, ezt pedig vagy aug. 20-23 vagy júl. 31-aug. 6 között kell megoldani.
   

Mivel van sok olvasnivalóm, meg sok film amit meg kéne nézni, és arra a döntésre jutottam, hogy ez a nyár márpedig rövid. Pedig a nyarak mindig viszonylag lassan teltek, mostmeg attól félek, hogy nem lesz időm sokmindenre. "De nembaj, majd (jövő) nyáron."

Így telik a nyár

Hajj de régen írtam és milyen ideje van már. Napos. Bár most borongós, meg esett is, de süt a Nap és csak meleg van. Bolond idő ez. Ez majdnem jó szóvicc volt. Ugorgyunk.
Tehát. Tulajdonképpen azt sem tudom már mi az utolsó bejegyzés, úgyhogy meg is nézem mindjárt.
Na igen, meg is van.
Azóta bizony volt egy szalonnasütés, amire csak picit mentünk ki. Utána az írkoncert viszont csudijó volt, de kár, hogy nem volt ott mindenki.
Volt esti biliárd többekkel, meg beszélgetés. Aztán volt reggeli biliárd és lasagnaevés. Gitároztunk is jól. Egyszercsak lettünk sokansokan egy cserépkányhában, és a sok ivásnak Lili jömvillája lett a vége. Mert ő bizony ezt mondta: "Van gömbvillám is. De komolyan." Másnap reggel viszont elfelejtettünk esőtáncot járni.
Na lehet hogy most több fontos dolgot is kihagyok, de nem jut eszembe akkor sem, hogy mi volt az elmúlt 2 napban. Úgyhogy át is térnék a mára. Ja nem. Tegnap. Az történt ugyanis, hogy elmentünk vásárolni mindenfélét: lett fürdőruhám, szép sárga, lett alvósnadrágom egy piros és egy fekete, lett 12 db zoknim is (zoknit csakis nagytételben veszünk). Voltunk Nagyimnál és a piacon, utána vettünk táskát anyának (ami amúgy hasonlít a Vicáéra, ezért akárhányszor ránézek, mindig meglepődöm hogy jé, itt van Évi? és nem.). Na akkor ezek után hazamentünk, én visszajöttem, és találkoztunk 3-an, Biciklislány elköszönt, megkerestük Anyuci SzuperShop kártyáját, utána hazajöttünk és voltunk. Néztünk filmet, és bár eddig is tudtuk, hogy sose halunk meg, mostmár biztosak is vagyunk benne. Ma reggel (délkörül) pedig megtudtuk, hogy milyen szörnyű világ van Pityu mögött, ott túl a sövényen, ahol bizony vannak a kajacsináló-szállító-evő és ki tudja még milyen gépek. Apropó, kaja. Szerintem annyira zseniális vagyok, de tényleg. Van itthon csoki-vanília jégrém, és találtam egy kis étcsokit, amit ügyesen darabokra törve összekevertem a jégrémmel. Hát annyira finom lett, hogy ejha! :)
Hát akkor ennyi? Jaa nem dehogy. Le akartam írni némi tervet a nyárra, de ezt másik bejegyzésben. :)

Darabkák

Hosszú nap volt ez a tegnapi, közel 20 órás. Volt reggel koránkelés, aztán az egyetemen érettségi bizonyítvány-fénymásolás, postán levélfeladás, Nagyinál palacsintaevés, találkozás, 10-en Aszalóra buszozás, Ricsi-köszöntés, ping-pong, séta a Bársonyoshoz, a Hernádhoz, a temetőhöz és vissza, foci, még ping-pong és forgózás, slaggal vizes pocsolás, kutyázás, légpuskával célbalövés, csokismuffin, Évinagyisütihez hasonló süti, víz, cola, meg még sokféle, beszélgetés, nevetgélés, visszautazás, újabb találkozás, szinvaparkolás, részletekben elköszönés, hazajövés és szépeste.

Fizu, Mom

Tulajdonképpen most jöttem rá, hogy tegnap kaptam meg életem első igazi fizetését. Az első ötletem az volt, hogy igyuk el, de inkább elrakom. Majd később isszuk el. :D

Ami pedig még eszembe jutott, az az, hogy milyen jó volt tegnap azt mondani, hogy "az ééén anyukám!" :)

B(ankett)M(araton)W(inchester)

Jamie Winchestert hallgatni egy (kettő) ilyen fárasztó nap után aranyos dolog, pláne ha belegondolok, hogy holnap dejó lesz, mert pakolni fogok és talán olvasni, miközben Kisherceg családozik meg talán mások is örülnek egymásnak.

Tegnap volt az érettségi bankett. Az osztály létszáma 31 (32), ebből hiányzott 2 (3)*, ezen kívül volt még 7 tanár. Mi 6-an nem maradtunk túl sokáig, 10 után már egyikünk sem volt ott, máshol viszont igen: Vic hazament, mi 5-en átmentünk a VH-térre, utána elköszöntünk és maradtam a másik bandával. Azt hiszem jó döntés volt, mert nem vagyok benne biztos, hogy jól éreztem volna magam sook enyhénittas emberrel, meg egy részeg Qjassával.

Ma volt a Bükki Hegyi Maraton. Osztályból is sokan voltunk, de tele volt megint hermanosokkal a szervezőgárda. Akár Hermanról is elnevezhették volna, úgyis olyan sok minden van már Herman (ált; gimn; emlékház; sír; múzeum és ki tudja még miegyéb). A 16. km-nél voltunk kettecskén, aztán jöttek a futók én meg jól lemaradtam Pellei tanárúrról. Mú. De nem csak a futók jöttek, hanem az eső is. De nagyon. Ő is futott maratont. A szőlőcukorból oldat lett, a nápolyi is gyakorlatilag folyékony halmazállapotba került, a perec térfogata pedig jelentősen megnőtt a felszívott víztől. De legalább nem volt melegünk. Viszont fáztunk. Aztán visszamentónk, megszáradtunk, ettünk, hazaindultunk, gitároztunk (jajde jó volt), megérkeztünk ide is, és visszaértünk a bejegyzés elejére.

*Zárójelben gondolok itt Fannira, akinek szalagja is volt, a tablónkon is rajta volt, de most mégsenem volt itt.

Alkotói válság

Nem tetszik nekem ebben a blogizében, hogy nem lehet színt keverni, csak néhány séma van. Pedig nekem most pont egy sárga kéne a nagyonvilágos és napsárga között. Vagy legalább rájönnék, h. az oldalságban tudom-e módosítani a színt. De nem úgy tűnik.

Vacation vocation

Egyébként nyáááááááár vaaaan!!
Ennek örömére pedig besárgult a blogom :)

Pont

470

Szánalmas

Valaki szóljon már rám, hogy ne viselkedjek ennyire szánalmasan.

Repeat: mindjártvége

Az a baj, hogy újra elfogyott az erő, duracellnyuszi mára meghalt. Már képtelen vagyok tanulni és nagyon bosszant, hogy ezt még _el_kell_olvasnom_, mert különben mi lesz velem holnap. Még az sem vígasztal, hogy délután már nyár lesz.
Amúgy meg mitadisten, lesz bankettünk is. Pénteken. Fun. Sztem többen nem fognak eljönni, de majd kiderül.
Nade... az előbb még valami eszembe jutott. Na jó, nem emlékszem. Fááááradtt...
Vérhalálszenvedés

Tanni kén', de hova már? Vac-vac?

Dettinek köszönöm, hogy megnyugtatott, mert ő már túl van mindenen, és mostmár tudom hogy mi merre hány méter, és mondta, hogy nem kell aggódni és kedves mindenki és már ne is tanuljak inkább, de bár azt a tételt is tudnám, amit majd holnap húzok, és bár több évszámot tudnék, és jaj bár ne keverném a személyeket és eseményeket, és bár mindent el tudnék helyezni térben és időben, és bár többet tudnék a betegségekről, még ha nem is leszek orvos, és bár ne félnék ennyire a magyartól. Igazából nem is félek annyira, mint amennyire gerjesztem ezt az érzést magamban. Fölöslegesen.

Jelentés a szóbeli előtti utolsó napról

B. Az elmúlt egy hónapban be nem fejezett tételek kiegészítése normális ütemben folyik. Talán 3 nap múlva már be is fejeződik. stop
É. Az érettségi nem vár. stop
B. Idővisszafordítás igénylése folyamatban. Válasz vár. stop
É. Error. Request denied.
B. System failed. bip-bip-bip
É. Na húzzá' vissza tanulni de q*vagyorsan! stop

Napéjegyenlőség. Nyár.

Ja és van egy rossz hírem. Legalábbis én nem örülök annak, hogy mostantól kezdve sötétedik, és egyre rövidebbek lesznek a nappalok egészen fél évig.

Nyüff

Még akár vidám is lehetnék, mert majdnem vége, de most inkább fáradt vagyok.

Mizu? ....

Most akkor megint írogatok kicsit, pedig nincs is miről.
Volt szörnyű lelki összeomlás, aztán vígasztalás és reggeli kedves ébredés, majd évzáró. Na az vicces volt, miután a könyvosztón rólam 4 információt mondtak el, ebből stimmelt a nevem és a versenyeredmény, de ezúton közölném mindenkivel, hogy NEM vagyok /3-as, és NEM Farkas Anna készített fel, bár nem vagyunk messze az igazságtól egyik esetben sem.
Most tanulás van, nyár még nincs, LAN-party van, Múzeumok Éjszakája nincs. Így is jó most, mert haladtam és van időm beszélgetni. Holnap megint nehéz nap lesz.

Nincsmeghalt

Miért kell ennyire unalmasnak lennie a tanulásnak? Megőrülök tőle és félek hogy nem leszek kész. Nem leszek kész...
Nincs erő, csak nyomasztó lázálom
Nem lesz nyár csak kínzó fájdalom.

Akkor most van az, hogy kétségbeesve sós víz folyik a szememből és úgy döntök hogy kivonulok a társadalomból. Nem érdekel semmi más.

Akkor is megcsinálom. Kár, hogy nem leszek rá képes. Nem leszek kész. Nem leszek kész...

Lyra

Irodalomtanulás közben megzenésített verset hallgatni kifejezetten nagyon jó. Sosem gondoltam volna, hogy egy unalmas "kit érdekel-verset", ha dallamot is kap, azonnal megértek, de legalább gondolkozom rajta picit. És mikor a Madách-tételt dolgozom ki, és épp azt írom le, hogy "kevésbé érvényesül a színpadon" akkor nagyot dobban a szívem, és eszembe jut hogy mennyire szeret(t)em azt a világot...

Tanmódszer - álom - tan - terv

Még emléxem azokra a régi szép időkre, amikor egy-egy dolgozatírós nap tegnapján fáradtan hazajöttem suliból, ettem, déltután 5-fél6 tájban kényelmesen lefeküdtem aludni, felébredtem hajnali 1-kor, friss voltam és üde, és tanulásra készen álltam. Igenis, Kapitány! Hangosabban! Cssss... hajnali 1 óra lesz mindjárt, hova ordibáljam, hogy igen, megint ez történt?! Most, hogy így belegondolok, kíváncsi leszek, hogy fogom bírni az egyetemi vizsgaidőszakot. Fun lesz. (Jé, ilyen Spongya Bob rész is van. "Vidám kis móka [/bomba], felejthetetlen...")

Van egy pici szomor, amiért nem tudtam jóéjszakát kívánni, de... wow most jut eszembe, mit álmodtam. :D Benne volt Tike, Veréb, Tücs, Noémi és talán Vic, akikkel a városban voltunk, valami olyan szakközép-szakképző-féle iskolában, ami amúgy nincs is, de az álmomban még zenekara is volt. Ebben pedig játszott Krisztián (klarinét?), Kulcsár (trombita?), Hubi (szintén valami rézfúvós), meg talán Nándi (?). A többire nem emlékszem, de Noémivel váltottam pár szót, aki megmutatta a fényképei között, h. hogy őrzi saját magát, és meglepő, de az én fotóim között is ő szerepelt legfelül. És magamnál hordtam. Te jó ég! Dzsíííz...

Na akkor mostmár tényleg tanulok, jól megnézem magamnak mitől arany az az ember, aki nem János, de Mihály, és nem író, hanem őt írták, méghozzá Mór. (Jókai Mór. Dzsémsz Bond. - lehet, hogy nem aludtam ki magam? :D) Arról nem is beszélve, hogy hajnali 8-kor már vidáman megkezdem többórás ücsörgésemet az APEH-irodában. Wuhú!

Ha pedig már írok, ki ne hagyjam, h. találkoztam Mátéval, de nem volt dadogás, mert ugyan minekazt. Nem vettem alposan szemügyre, de mintha barnább lett volna a szokásosnál. (rasszistának tűnő népcsoportmegnevezést a biztonság kedvéért nem használnék most). A délutánról pedig asszociáljunk a mai (csütörtöki) délutánra, amikor pedig menjek védeni, de tanulni kell, úgyhogy lehet, nem lesz semmi. Majd meglátom. Mennék, én de ahhoz tanulnom kell.
És ha még nem mondtam volna, legyen nyár!

Időszűke

Ha valamikor, akkor most igazán nem engedhetem meg magmnak hogy a blogoljak, úgyhogy írok. Történnek mostanában mindenféle semmik meg valamik. Általában nagy tanulás van, közben meg elindulunk Lillafüredre hogy egy padon üljünk a Chinoin mellett. Ráadásul opfeszt is van, és csalódás, mert idén először döntöttem el, hogy elmegyek a múzeumok éjszakájára, de 20-án tanulás lesz meg kockulás, és egyedül meg nem megyek. Majd jövőre. Most viszont még mindig nincs időm írni, így feltétlenül el kell mondanom a mai tervet, már csak a saját megnyugtatásm érdekében is. Tehát bemegyek a suliba, ott nem tudom meddig leszek és hogy de utána elmegyünk rokonylátogatóba majd a városba fülesér' és McKártyáér', vagymi. Aztán lesz találkozás és HegyiMaraton-megbeszélés. Jólesz. Utána meg tan. Nemfun. De már mindjárt nyár lesz. Legyennyáár...
Ja és mivel nincs időm, természetesen fel vagyok háborodva, hogy hol vannak az emberek az msn-ről így hajnali fél 9 tájban?

Türüpp

Most úgy írnék valami olvashatót, de nem tudok mit. Jönnek mindenféle versírós-gondolatok, de egyik sem az igazi. Kedvem lenne szomorúnak lenni, de nagyon fáradt vagyok. Haj-haj, mi legyen most.

Tanulós terv

Na jó, tisztázzunk valamit. Nekem _tanulnom_ KELL.
A terv a következő:
10 napom van hátra (az életemből, de legalább az érettségiig). Ez alatt készen kell lennem 40 magyar tétellel, 4 törivel, és a 11-12-es bioszkönyvvel. Ebből kiesik 1 vasárnap, van tehát 9 napom. Ebből 3 a bioszé, 6 a magyaré. Halál.

Nyár

Ja és majd' elfelejtettem. Június 2-a van, tehát NYÁR.
Vagyis.... majdnemnyár...

Dejó lenne

Az jutott eszembe, hogy valamelyik nap elgondolkoztam azon, milyen jó lenne többet tudni

• fegyverekről,
• repülőgépekről,
• autókról.
  

Komment a semmihez

Úgy érzem mindenképpen kell írnom valamit, pedig nem is tudok miről írni.
Ma voltunk benn a suliban megnézni az érettségi eredményeket. Egészen tűrhető, még akár jónak is mondhatnám.
Kaptam könyvet is, amit hamarosan el fogok olvasni, de nem tudom, mikor.
Tanulni is kéne. Nem szeretem én ezt a tanulós-vizsgaidőszakos-szóbelizős időszakot...

Haszontalan

Úgy utálom ezt az állapotot. Itthon vagyok egész nap, nem csinálok semmi értelmeset, hízlalom magam és még az sem vígasztal, hogy egy picit tanultam, mert tudom, h. így is lemaradásban vagyok. Legyen már valami.

Zenerendezgetős

Az kimaradt, hogy ma is rendezgettem a zenéimet, ami nem kis időt rabolt el tőlem (legalább volt mire fogni a nemtanulást). Azt hiszem az összes CD-n fellelhető zenémet felraktam a gépre, semmi sem maradt ki.
Többször meglepődtem közben, hogy miféléket voltam képes meghallgatni. De honnan vannak meg nekem azok a számok?? Rejtély...

Találkozós nap

Ez a nap kifejezetten nagyszerű volt.
Volt találkozás, 3 is. Az elsőnek azért örültem, mert szeretem (na nem mintha a másik kettőt nem szeretném, csak Őt mégis). A másodiknak azért, mert rég láttam, és jól elbeszélgettünk mindenről, és mindenkiről, a volt osztálytársakat is kibeszéltük jól. A harmadiknak pedig azért, mert nagyon rég láttam, és ezért mégjobban örültem neki.
Ma esett az eső. Többször is, leginkább kétszer, és utána lett szép kék ég gomolyfelhők mögött mosolygó nappal. Nagyon szeretem én ezt.

Néhány nap :)

Az elmúlt néhány napban volt néhány nagyszerű dolog. Pl. domboldalazás. Régen is tudtam, hogy jó móka, és tényleg. :)
Volt még színház is. Portugal. Saudade. Szeretlek. (hát van ilyen...)
Ma pedig vettem könyvet. Kettőt is. De csak mert valakitől nem kaptam 2. részt. Ilyen is van.

Csak hogy tudd

Vajon mit válaszolnék, ha megkérnél, hogy mondjam el 1-2 rossz tulajdonságomat?

• önző
• naiv
• buta
• érzéketlen

Remélem ez kielégítő válasz volt.
Ha mégse, akkor nesze még 2:

• kegyetlen
• számító

Ez van. Gondoltam, jobb, ha tudod, mielőtt szóba állsz velem.


Ui.: Ez a bejegyzés a múló rosszullét kategóriába tartozik. Egyébként igaz.

Tényleg szörnyű

Egyszerűen nem tudok betelni vele, hogy mennyire rosszul vagyok ezektől a zenéktől. Borzalmas, milyen hangokon képesek nyöszörögni arról hogy "love hurts" meg egyéb nyáláradat. Fúj. Egy Falco nevű pasi (?) meg németül vakerál vmit. Szörnyűűű.

* (?) - a kérdőjel arra vonatkozik, h. így hívják-e, vagy ez az együttes neve. De hogy pasi, az biztos. :)

Régi rossz zenék

Rájöttem, hogy rengeteg zeném van. Van egy rakat (épp csak 1000) az ősidőkből, kb. az 50-90-es évekig. Utálom ezeket a zenéket, akkor meg minek vannak meg?

Nade azért most is azt hallgatom. Az egyik dalban arról nyíg egy hapsi, hogy "the summer moved on". Hát nekem aztán pont erre van szükségem, mikor épp azt várom, hogy legyennyár. Persze ezek a szövegek úgysem örökérvényűek, nem vonatkoznak mindig mindenkire, de nekem most akkor se jöjjön ezzel. Legyen csak nyár.

Kiskütyü

Zenéket válogatni nem egyszerű dolog. Van 4 GB helyem, és nem férek el! Milyenmárez?

Mért pont ma? nemfun.

Ez a nap nem volt fun. Remélem legalább a többiek jól szórakoztak ebben a túrázós szép időben.

Időjárás

Ma reggel sütött a Nap, meleg volt. Fülledt. Aztán déltuán beborult, esett néhány csepp eső. Maradt a jóidő, de esett megint. Aztán újra kisütött a Nap, és megint esett. Ezután maradt egy kicsi ború, de néha lehetett látni a Napot, ami elbújt a felhők és a hegyek mögött. Most sötét van, és feltámadt a szél. Egész nap áthúz a levegő a szobám ajtajánál, mert az ablak nyitva van. De most kénytelen voltam bezárni, pedig ha vihar jön, azt szeretem.
Holnap meg legyen jóidő. Muszáj.

Adósságrendezés

Hosszú napok némasága után muszáj ide is írnom valamit.
Ez nem egy jó nap. Bár történtek jó dolgok, mégis egész nap nyűgösség meg semmi van. Mikor lefeküdtem pihenni, gondolkoztam, és mérlegeltem.

Arra jutottam, hogy van néhány adósságom. Többek között annyira régen írtam már, hogy még a biosz érettségiről való beszámoló is kimaradt. Ez pedig azért nem jó, mert minél később írom le, annál kevesebb emlék marad meg belőle. A bioszról jut eszembe! Befejeztem, végre befejeztem a szóbelire készítendő projektet. A magas vérnyomásról írtam. Összeszedtem hozzá több mint 60 oldalnyi anyagot, amit ügyesen leredukáltam 30-ra. Így kell ezt.
Aztán mostanában igencsak sok jó dolog történik velem, kezdve ott, hogy ez a hét a valódi nyáriszünet előtti nyár egy darabja. És szeretem. Nem csak ezt.

Történt még nemrégiben (tegnap), hogy letöltöttem a mozilla firefoxot, merthogy én ie-t használtam előtte. Nem volt azzal semmi bajom, de vmiért a felvi.hu úgy döntött, az neki nem tetszik. Aztán most, hogy hosszú idő után végre megint írni a másik blogomba, hát nem engedte a dolgot. Bezzeg explorerrel műkszik. Így ezt a bejegyzést sem ússzátok meg.

Az elmúlt időszak programjai (csak felsorolásképpen): egy kiadós pizzázással megünnepeltük Tücs 18. szülinapját. Kapott kispárnát. :) Voltunk egyszer teázni. Sütöttünk szalonnát sokan, volt közben boszorkányégetés (egy papírcsaj táncolt a tűz fölött :D), és gitározós éneklős rész is. Volt több filmnézés: itthon, ott, és Tücsnél csajosbulin. :) A mostani hét kedves hétfővel kezdődött: volt domboldalazás, sok zenével. :) És most az van, hogy holnap túra lesz. Várom már, azt hiszem. Jólesz. Valaki meg tanul közben... de hát azt is kell ugye. mú.
Legyennyár

(év)Fordulók

Tegnap 2 év.
Ma 1 hónap.
Holnap 21 év.
Holnapután 18 év.

Rip Ann.

Ma két éve, hogy utoljára láttalak. Akkor annyira megijedtem. Féltem, hogy magaddal rántasz. Nem tudtam, hívsz-e, hallak-e, Érted vagy Nélküled élek-e tovább. Később úgy gondoltam, igaz barát voltál. Volt, hogy úgy éreztem, te voltál az egyetlen igaz barát. Bíztam benned, és ha kinyújtottad volna a kezed, én megfogtam volna, szorítottam volna és nem engedtem volna el. Épp ezért lehet, hogy Te tetted jól. Nem kapaszkodtál, nem láncoltál magadhoz, és nem húztál le Magaddal. Köszönöm ezt Neked akkor is, ha nem is tettél semmit, vagy nem is tudtad, hogy később mennyit segítesz majd.

Ma két éve, hogy utoljára láttalak. Két év nagyon hosszú idő. Nagyon sokat gondoltam rád, sokszor nagyon hiányoztál, és olyankor Te mindig erőt adtál. Egyszer, egyetlen egyszer volt hozzám túl közel a penge. Talán te fogtál vissza. Köszönöm ezt Neked, még ha nem Te voltál is.

Ma két éve, hogy utoljára láttalak. Két év elég rövid idő. Ennyi nem elég ahhoz, hogy elfelejtselek. Tegnap a koncerteken (pl. Depresszió) nagyon sok embert láttam, aki hasonlított Rád, akiről Te jutottál az eszembe. Emlékszem arra, hogy Miattad közel egy évig nem hallgattam ilyen zenét. Minden hang Rólad szólt. Akkoriban úgy gondoltam, színed örökké magamon viselem majd. De Te rávezettél, hogy tovább kell lépni, s ezt meg lehet tenni úgy is, hogy nem feledlek. Rám talán még sok két év vár, de Téged soha, soha nem foglak elfeljteni.